éjtszaka (I. 6A II. 34A1) l. éjszaka

éjszaka fn és hsz  éjtszaka (rég) , éccaka (nyj) , iccaka (nyj)

I. fn 6A

1. ’a késő estétől hajnalig tartó napszak (ideje), ill. 〈rendsz. a nappallal szemben:〉 a napnak a sötétedéstől reggelig terjedő fele’ ❖ az én Barátommal való beſzélgetésben el-merültem vala, egéſz éjtſzakán által (1772 Tordai Sámuel ford.–Gellert 7353002, 41) | [a tavaszi nap-éjegyenlőség után] a’ nappal mindig hosszabbodik, az éjszaka pedig rövidűl, míg a’ nappal leghosszabb, az éjszaka pedig legrövidebb lessz (1841 Bátky Károly 8033003, 33) | a kocsiszínben húzza meg magát éjszakára (1882 Mikszáth Kálmán 8312137, 132) | Kossuth mindig késő éjszakáig szokott dolgozni (1923 Krúdy Gyula CD54) | Csak amikor beköszönt az éjtszaka, akkor bujik elő [a vombat], hogy táplálékot keressen (1929 Az állatok világa ford. CD46) | Aki böjtöl András napján, Vőlegényt lát iccakáján (1979 Magyar néprajz CD47).

1a. ’〈vki(k) szempontjából:〉 e napszak eseményeinek összessége, ill. e napszakban folytatott tevékenység(ek sora)’ ❖ ha kedveskedhetem-még egy pohárral, teſsék meg-innia, jó éjtſzaka fejébe (1776 Klein Efraim 7182001, 274) | Ez volt aztán az éjszaka! Bort többé sose lássak (1844 Petőfi Sándor C3506, 159) | azt a két aranyat, amije volt, habozás nélkül, egy éjszakáért, odaadta egy leánynak! (1929 Szomory Dezső 9683001, 149) | [Krúdy] néha hetekre, sőt hónapokra eltűnt a pesti éjszakából, és napi tizenkét órán keresztül rótta az apró lila betűket (1965 Czine Mihály CD53) | a nemzetközi szállodák nem olcsók, egy éjszaka ára száz dollártól négyszázig terjed (1996 Magyar Hírlap CD09).

1b. (a jelzővel együtt, azzal egybeolvadva gyakr. rövidült v. torzult formában) ’〈ebben a napszakban, ill. nyugovóra térés előtt haszn. búcsúzó köszönésben〉’ ❖ Abdella, minekutánna egy másnak jó éjtſzakát mondottak, az ablakát bé-tette, Bojárdó pedig még egy álmosító tsendes nótát pengetet a’ tomboráján (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 221) | szerencsés jojcakát az úrnak (1886 Jókai Mór CD18) | – Jóccakát adjon Isten, – mondta és kiment az ajtón (1934 Szabó Pál² CD10) | Jó éjszakát. Aludjon jól (1972 Örkény István 9500037, 280).

1c. (a jelzővel együtt, azzal egybeolvadva gyakr. rövidült v. torzult formában) (rég) ’〈annak kif-ére, hogy vki (kényszerűségből) megválik vmitől, ill. (vki előidézi, hogy) vkinek, vminek vége (legyen)〉’ ❖ [Fogarasi Pap József] Felséges Urunktol a Peſti Királlyi f Oskolának […] Profeorává tetetvén, rövid idön Erdély Orſzágnak jó éjſzakát fog mondani (1784 Magyar Hírmondó C0272, 694) | hirtelen nagy szélvész támadt, [a királylányt] a’ habok a’ nagy tengerbe vetették, és azzal jó éjtszaka lett neki; bizonyosan a’ habok elnyelték (1824 Láng Ádám János ford.–Castelli 8265001, 11) | Akkor aztán jó éjszakát, erkölcs! Bele mászott nyakig a mocsárba (1848 Petőfi Sándor C3502, 369) | Pásztorfiu áll szembe Góliáttal? No jó’czakát neked pásztorfiu! (1880 e. Csepreghy Ferenc C1284, 96) | mondjon j’éczczakát a házasságnak (1885 Benedek Elek C0931, 34).

1d. (jelzővel v. birtokszóként) (irod) ’〈a halál mint állapot jelképeként〉’ ❖ Munkálódjunk azért addig, míg a’ nappal tart, és esſünk míg amaz örökké való éjtſzaka bé nem fedez (1790 Péczeli József ford.–Hervey 7267022, 271) | Elmult szivem sok régi álma, […] Jöhetsz hát, élet éjszakája! (1919 e. Ady Endre CD0802) | Hajt az élet, hajt az élet puszta vágya, Kínon, jajon, szenvedésen át, a végső éjszakába (1930 Oláh Gábor CD10) | egykor annyi sugárban éltem, hogy feledtem az örök éjszakát (1979 Weöres Sándor 9788340, 71).

2. ’az éjjel beálló sötétség, ill. a külvilág úgy, ahogyan annak idején érzékelhető, mutatkozik’ ❖ Isten e’ Világot hat nap, és edj éjtszaka teremtette, és az éjszaka, az az a’ setétség vólt első mozdulás (1773–1775 Bessenyei György¹ 7044009, 99) | ballagott a halk éjszakában (1844 Petőfi Sándor C3506, 186) | égett a ház hatalmas lángokkal, és körül bevilágította az éjszakát (1925 Remenyik Zsigmond CD10) | az ablakon át kinézek a sötét éjszakába (1989 Konrád György 9351007, 618).

2a. (birtokszóként) (kissé rég, irod v. vál) ’a fény, világosság hiánya, teljes sötétség’ ❖ siromnak komor éjtzakáját (1801 Bessenyei György¹ 7044014, 30) | Ezeknek az őserdőknek a földje tán a világteremtés óta nem látta a napot, olyan sűrűn takarja azt a ráboruló fenyves erdők éjszakája (1882 Jókai Mór C2299, 118) | Mitchel-Hedges mélytengeri horgokkal valóságos cápaóriásokat, borzalmas ördöghalakat és trópusi kardorrú behemótokat húzott ki a tenger örök éjszakájából (1928 TolnaiÚjLex. C5728, 302).

2b. (jelzővel) (irod v. vál) ’〈a látóképesség hiánya, a vakság mint állapot jelképeként〉’ ❖ Vagy-ha talán aztat végezte felllem az Iſten, Bé hogy örökre ſetéjt éjtſzaka vonjja ſzemem’ (1786 Baróti Szabó Dávid C0825, 80) | bal szememet komor éjszaka rejti (1823–1824 Vörösmarty Mihály 8524378, 204) | [a megvakult gyermek] kezdett beletörődni a rá váró, megváltoztathatatlan örök éjszakába (1995 Új Könyvek CD29).

2c. (rendsz. birtokszóként) (irod v. vál) ’〈sötét, kilátástalan lelki, szellemi állapot, ill. átláthatatlan külső helyzet, állapot jelképeként〉’ ❖ Így hozatik bé éjszakává lett világunkra ismét az elveszett igazságnak napja! (1779 Bessenyei György¹ C1083, 60) | [Szemeidnek villáma] átcikázott Szivemnek éjszakáján(1867–1876 Prém József 8377018, 145) | egy-egy honfitársam tragédiája az idegenben, a tulajdon sorsom éjszakáját vetítette elém (1929 Szomory Dezső 9683001, 129) | a kétségbeesés éjszakájában, a világháború szörnyűségében megvillantotta a forradalom lángjait (1989 Eörsi István 9125032, 61).

II. hsz 34A1

’a késő estétől hajnalig tartó napszakban, annak ideje alatt (vmikor)’ ❖ Szent Péter egéſz étzaka haláſzván, ſemmit ſem fogott (1772 Vajda Sámuel 7365001, 142) | éjszaka 2 órakor (1778 Rettegi György 7282004, 384) | atyánk az éjtszaka távozik (1854 Vörösmarty Mihály ford.–Shakespeare 8524417, 152) | Hét nap, hét éczaka tartott a dáridó (1897 Jókai Mór C2333, 40) | Egy éjszaka, alighogy elszundított, kopogást hallott ajtaján (1920 Kosztolányi Dezső CD10) | óriási eső volt szombat éjszaka a Balaton térségében is (1995 Magyar Hírlap CD09).

J: éj¹, éjjel.

Ö: nász~.

Fr: első, fehér.

ÖU: nyár~.

Sz: éjszakál.

Vö. CzF. ~, éjtszaka; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. ~, éjszakából, éjszakának-évadján

éjtszaka lásd éjszaka
éjszaka főnév és határozószó
éjtszaka I. 6A II. 34A1 (rég)
éccaka I. 6A II. 34A1 (nyj)
iccaka I. 6A II. 34A1 (nyj)
I. főnév 6A
1.
a késő estétől hajnalig tartó napszak (ideje), ill. 〈rendsz. a nappallal szemben:〉 a napnak a sötétedéstől reggelig terjedő fele
az én Barátommal való beſzélgetésben el-merültem vala, egéſz éjtſzakán által
(1772 Tordai Sámuel ford.Gellert)
[a tavaszi nap-éjegyenlőség után] a’ nappal mindig hosszabbodik, az éjszaka pedig rövidűl, míg a’ nappal leghosszabb, az éjszaka pedig legrövidebb lessz
(1841 Bátky Károly)
a kocsiszínben húzza meg magát éjszakára
(1882 Mikszáth Kálmán)
Kossuth mindig késő éjszakáig szokott dolgozni
(1923 Krúdy Gyula)
Csak amikor beköszönt az éjtszaka, akkor bujik elő [a vombat], hogy táplálékot keressen
(1929 Az állatok világa ford.)
Aki böjtöl András napján, Vőlegényt lát iccakáján
(1979 Magyar néprajz)
1a.
〈vki(k) szempontjából:〉 e napszak eseményeinek összessége, ill. e napszakban folytatott tevékenység(ek sora)
ha kedveskedhetem-még egy pohárral, teſsék meg-innia, jó éjtſzaka fejébe
(1776 Klein Efraim)
Ez volt aztán az éjszaka! Bort többé sose lássak
(1844 Petőfi Sándor)
azt a két aranyat, amije volt, habozás nélkül, egy éjszakáért, odaadta egy leánynak!
(1929 Szomory Dezső)
[Krúdy] néha hetekre, sőt hónapokra eltűnt a pesti éjszakából, és napi tizenkét órán keresztül rótta az apró lila betűket
(1965 Czine Mihály)
a nemzetközi szállodák nem olcsók, egy éjszaka ára száz dollártól négyszázig terjed
(1996 Magyar Hírlap)
1b. (a jelzővel együtt, azzal egybeolvadva gyakr. rövidült v. torzult formában)
〈ebben a napszakban, ill. nyugovóra térés előtt haszn. búcsúzó köszönésben〉
Abdella, minekutánna egy másnak jó éjtſzakát mondottak, az ablakát bé-tette, Bojárdó pedig még egy álmosító tsendes nótát pengetet a’ tomboráján
(1772 Mészáros Ignác ford.)
szerencsés jojcakát az úrnak
(1886 Jókai Mór)
– Jóccakát adjon Isten, – mondta és kiment az ajtón
(1934 Szabó Pál²)
éjszakát. Aludjon jól
(1972 Örkény István)
1c. (a jelzővel együtt, azzal egybeolvadva gyakr. rövidült v. torzult formában) (rég)
〈annak kif-ére, hogy vki (kényszerűségből) megválik vmitől, ill. (vki előidézi, hogy) vkinek, vminek vége (legyen)
[Fogarasi Pap József] Felséges Urunktol a Peſti Királlyi f Oskolának […] Profeorává tetetvén, rövid idön Erdély Orſzágnak jó éjſzakát fog mondani
(1784 Magyar Hírmondó)
hirtelen nagy szélvész támadt, [a királylányt] a’ habok a’ nagy tengerbe vetették, és azzal jó éjtszaka lett neki; bizonyosan a’ habok elnyelték
(1824 Láng Ádám János ford.Castelli)
Akkor aztán jó éjszakát, erkölcs! Bele mászott nyakig a mocsárba
(1848 Petőfi Sándor)
Pásztorfiu áll szembe Góliáttal? No jó’czakát neked pásztorfiu!
(1880 e. Csepreghy Ferenc)
mondjon j’éczczakát a házasságnak
(1885 Benedek Elek)
1d. (jelzővel v. birtokszóként) (irod)
〈a halál mint állapot jelképeként〉
Munkálódjunk azért addig, míg a’ nappal tart, és esſünk míg amaz örökké való éjtſzaka bé nem fedez
(1790 Péczeli József ford.Hervey)
Elmult szivem sok régi álma, […] Jöhetsz hát, élet éjszakája!
(1919 e. Ady Endre)
Hajt az élet, hajt az élet puszta vágya, Kínon, jajon, szenvedésen át, a végső éjszakába
(1930 Oláh Gábor)
egykor annyi sugárban éltem, hogy feledtem az örök éjszakát
(1979 Weöres Sándor)
2.
az éjjel beálló sötétség, ill. a külvilág úgy, ahogyan annak idején érzékelhető, mutatkozik
Isten e’ Világot hat nap, és edj éjtszaka teremtette, és az éjszaka, az az a’ setétség vólt első mozdulás
(1773–1775 Bessenyei György¹)
ballagott a halk éjszakában
(1844 Petőfi Sándor)
égett a ház hatalmas lángokkal, és körül bevilágította az éjszakát
(1925 Remenyik Zsigmond)
az ablakon át kinézek a sötét éjszakába
(1989 Konrád György)
2a. (birtokszóként) (kissé rég, irod v. vál)
a fény, világosság hiánya, teljes sötétség
siromnak komor éjtzakáját
(1801 Bessenyei György¹)
Ezeknek az őserdőknek a földje tán a világteremtés óta nem látta a napot, olyan sűrűn takarja azt a ráboruló fenyves erdők éjszakája
(1882 Jókai Mór)
Mitchel-Hedges mélytengeri horgokkal valóságos cápaóriásokat, borzalmas ördöghalakat és trópusi kardorrú behemótokat húzott ki a tenger örök éjszakájából
(1928 TolnaiÚjLex.)
2b. (jelzővel) (irod v. vál)
〈a látóképesség hiánya, a vakság mint állapot jelképeként〉
Vagy-ha talán aztat végezte felllem az Iſten, Bé hogy örökre ſetéjt éjtſzaka vonjja ſzemem’
(1786 Baróti Szabó Dávid)
bal szememet komor éjszaka rejti
(1823–1824 Vörösmarty Mihály)
[a megvakult gyermek] kezdett beletörődni a rá váró, megváltoztathatatlan örök éjszakába
(1995 Új Könyvek)
2c. (rendsz. birtokszóként) (irod v. vál)
〈sötét, kilátástalan lelki, szellemi állapot, ill. átláthatatlan külső helyzet, állapot jelképeként〉
Így hozatik bé éjszakává lett világunkra ismét az elveszett igazságnak napja!
(1779 Bessenyei György¹)
[Szemeidnek villáma] átcikázott Szivemnek éjszakáján
(1867–1876 Prém József)
egy-egy honfitársam tragédiája az idegenben, a tulajdon sorsom éjszakáját vetítette elém
(1929 Szomory Dezső)
a kétségbeesés éjszakájában, a világháború szörnyűségében megvillantotta a forradalom lángjait
(1989 Eörsi István)
II. határozószó 34A1
a késő estétől hajnalig tartó napszakban, annak ideje alatt (vmikor)
Szent Péter egéſz étzaka haláſzván, ſemmit ſem fogott
(1772 Vajda Sámuel)
éjszaka 2 órakor
(1778 Rettegi György)
atyánk az éjtszaka távozik
(1854 Vörösmarty Mihály ford.Shakespeare)
Hét nap, hét éczaka tartott a dáridó
(1897 Jókai Mór)
Egy éjszaka, alighogy elszundított, kopogást hallott ajtaján
(1920 Kosztolányi Dezső)
óriási eső volt szombat éjszaka a Balaton térségében is
(1995 Magyar Hírlap)
Fr: első, fehér
ÖU: nyáréjszaka
Sz: éjszakál
Vö. CzF. ~, éjtszaka; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. ~, éjszakából, éjszakának-évadján

Beállítások