ejsze (0) l. ejszen

ejszen partikula és msz 0 (nyj)ejsze

I. partikula (önálló prozódiai egységként msz-szerűen is)

1. ’〈annak kif-ére, hogy a beszélő vmit lehetségesnek, ill. nagyon valószínűnek v. kétségtelennek, bizonyosnak tart〉’ ❖ Hisz én láttam ojan esperestet, hogy egy varju nem laknék jól a husából; hát aszt miét tették esperestnek? – A csak hibából esett! – Hát azután hogy megtették, miét nem hízott meg? – Eiszem, búsult valamiét (1875 Magyar Nyelvőr C5942, 470) | ejsze tá ma is él, hagyha meg nem hót (1903 Magyar Nyelvőr C5961, 52) | – Hadd el na, oda adom az enyémeket [ti. a cipőket], – mondta ki hirtelen, de meg is bánhatta, hogy mondta, mert utána tette: – csak neked nagyok ejsze (1940 Asztalos István CD10) | métt nem mondtad elébb, hogy vigyázzak, akkor ejsze nem mentëm vóna borétt (1950 Kakasdi népmesék C6192, 404) | No, no, fiacskám, csak szedd össze magad! Mindenekelőtt ülj le szépen, és szusszanj egyet! Ejsze nem olyan sürgős… (1982 Jékely Zoltán 9278103, 34).

2. ’〈az előző mondatban megfogalmazott v. a szövegkörnyezetből ismert információ alapján a várakozásnak, elvárásnak nem megfelelő kijelentés bevezetésére〉’ ❖ Idesanyám is úgy vón’ csak véle, mint a fás ember, aki a halált szólította. Ejszen, amikor gyütt, aszondta néki, csak ezt a kicsid fát segítené föl kigyelmed a hátamra… (1909 Malonyay Dezső CD07) | hogy ki volt gonosz álomnak szemedre küldője s lúdvérces látások mutogatója: ingyen sem alitom, Gidimer, Kakumér, Nágó, Kuri! Ejszen lesz annak tudója majd, ha mester uratok hazajön s ha nem mindjárt tudója, hát csipős pálcázó kifirtatója, fenyítőbakon! (1970 Határ Győző 9227001, 77).

2a. ’〈ellenvetés bevezetésére, ill. elutasítás kif-ére〉’ ❖ [A részeg ember puskával akar patkányt irtani.] – Ejsze olyan részeg vagy, hogy célozni se tudsz! (1947 Képes Szabad Föld nov. 2. C0229, 1) | Azt mondja a körtefa: – Te jó leány, kérlek szépen, kapáld meg egy kicsit a tövemet. […] – No, ejszen éppen arra vesztegetem az időmet – felelé durcásan a leány (1955 A szegény ember vására C6100, 64).

II. msz

’〈bosszankodás, bosszúság kif-ére:〉ejnye’ ❖ És még azt merte egy közűletek mondani, hogy a kormánytól semmiféle rendeletet el nem fogad. Ejsze, illyen amollyan adta, hát mire való a katona? (1848 Március Tizenötödike C3027, 623) | – Hát nem tudom, dehát ëgyre kevesebb a tojás. – Ejsze, mëg këll nézni a gyermëkët – aszondja –, hogy ő nem tëszi el a tojást, nem adja oda valakinek? (1949 Kakasdi népmesék C6192, 40).

Vö. SzT.; ÚMTsz. ejsze, ~

ejsze lásd ejszen
ejszen partikula és mondatszó 0 (nyj)
ejsze 0
I. partikula (önálló prozódiai egységként msz-szerűen is)
1.
〈annak kif-ére, hogy a beszélő vmit lehetségesnek, ill. nagyon valószínűnek v. kétségtelennek, bizonyosnak tart〉
Hisz én láttam ojan esperestet, hogy egy varju nem laknék jól a husából; hát aszt miét tették esperestnek? – A csak hibából esett! – Hát azután hogy megtették, miét nem hízott meg? – Eiszem, búsult valamiét
(1875 Magyar Nyelvőr)
ejsze tá ma is él, hagyha meg nem hót
(1903 Magyar Nyelvőr)
– Hadd el na, oda adom az enyémeket [ti. a cipőket], – mondta ki hirtelen, de meg is bánhatta, hogy mondta, mert utána tette: – csak neked nagyok ejsze
(1940 Asztalos István)
métt nem mondtad elébb, hogy vigyázzak, akkor ejsze nem mentëm vóna borétt
(1950 Kakasdi népmesék)
No, no, fiacskám, csak szedd össze magad! Mindenekelőtt ülj le szépen, és szusszanj egyet! Ejsze nem olyan sürgős…
(1982 Jékely Zoltán)
2.
〈az előző mondatban megfogalmazott v. a szövegkörnyezetből ismert információ alapján a várakozásnak, elvárásnak nem megfelelő kijelentés bevezetésére〉
Idesanyám is úgy vón’ csak véle, mint a fás ember, aki a halált szólította. Ejszen, amikor gyütt, aszondta néki, csak ezt a kicsid fát segítené föl kigyelmed a hátamra…
(1909 Malonyay Dezső)
hogy ki volt gonosz álomnak szemedre küldője s lúdvérces látások mutogatója: ingyen sem alitom, Gidimer, Kakumér, Nágó, Kuri! Ejszen lesz annak tudója majd, ha mester uratok hazajön s ha nem mindjárt tudója, hát csipős pálcázó kifirtatója, fenyítőbakon!
(1970 Határ Győző)
2a.
〈ellenvetés bevezetésére, ill. elutasítás kif-ére〉
[A részeg ember puskával akar patkányt irtani.]Ejsze olyan részeg vagy, hogy célozni se tudsz!
(1947 Képes Szabad Föld nov. 2.)
Azt mondja a körtefa: – Te jó leány, kérlek szépen, kapáld meg egy kicsit a tövemet. […] – No, ejszen éppen arra vesztegetem az időmet – felelé durcásan a leány
(1955 A szegény ember vására)
II. mondatszó
〈bosszankodás, bosszúság kif-ére:〉 ejnye
És még azt merte egy közűletek mondani, hogy a kormánytól semmiféle rendeletet el nem fogad. Ejsze, illyen amollyan adta, hát mire való a katona?
(1848 Március Tizenötödike)
– Hát nem tudom, dehát ëgyre kevesebb a tojás. – Ejsze, mëg këll nézni a gyermëkët – aszondja –, hogy ő nem tëszi el a tojást, nem adja oda valakinek?
(1949 Kakasdi népmesék)
Vö. SzT.; ÚMTsz. ejsze, ~

Beállítások