ék¹ fn 2B8

1. ’háromszög formájú alapokkal rendelkező hasáb alakú eszköz, amelyet vminek a megemelésére, szétválasztására stb. használnak’ ❖ [látott] egy kerékgyártót két ékkel fát haſogatni, egyik éket ki vévén a’ mákat a’ fába verni (1780 Patay Sámuel ford. C0710, 10) | minden emelintésnél egy-egy éket dugva a nyert nyilás közé, lassan lassan fölebb kezde tárulni az ajtó (1857 Vasárnapi Újság CD56) | [az asztal lábait] kötőlécek tartják össze, amiknek végibe éket vernek, hogy szorosabban álljanak (1916 e. Malonyay Dezső CD07) | ék: 1. egyszerű gép, két talpával összeillesztett lejtő, amelyek lapjai közötti szög hegyesszög, s amellyel az erő irányát és nagyságát lehet megváltoztatni (megnövelni) (1998 MagyarNagyLex. C5820, 142) (az) éket ver(i) ’bizalmatlanságot, ellentétet kelt vkik között, ill. megbont, kikezd vmit’ ❖ Úgy verd ezután is közibünk az éket, […]: Hogy szörnyű halált halsz (1863 Arany János CD01) | Széll Kálmán azt mondta, hogy ez [ti. Tisza István elnökké választása] éket verne a pártba (1898 Mikszáth Kálmán CD04) | Mintha láthatatlan kezek éket akarnának verni a középeurópai szövetség egységébe (1917 Budapesti Hírlap 2102002, 1) | buzgón verik az éket a paraszt és a munkás közé (1943 Juhász Géza¹ 9283001, 3) | A Securitate mindennapi módszerei közé tartozik, hogy behatol a családba is, megmérgezi a légkört, ellopja a bizalmat, éket ver a család tagjai közé (1989 Börtön volt a hazám 1024002, 56).

1a. (Műsz) ’olyan, hasonló alakú kötőelem, amely gépek alkatrészei között, a tengely és az agy hornyaiba illesztve nyomatékátvitelre alkalmas merev kapcsolatot létesít’ ❖ A’ Szokásban lév Mſzerek, […] Ék, Sróf (1793 Láczai Szabó József ford.–Luntz C2874, 117) | A [gőz]gép különféle részein alkalmazott ékek igazítása, melyek vagy rászorítandók, vagy meglógatandók, hogy czéluknak megfeleljenek (1861 Petzval Ottó 8368011, 738) | A legegyszerűbb merev kapcsolás egy öntöttvas tok, mely a tengelyvégeknek megfelelő furattal bír s úgy lesz azokra orros ékekkel fölerősítve (1925 RévaiNagyLex. C5714, 121) | ék: […] 2. kötőelem (1998 MagyarNagyLex. C5820, 142).

1b. ’olyan tényező, dolog, amely vmely szoros kapcsolatot megbont, kikezd’ ❖ Igazi szerelmi dűh fogta el őket, összekerülnek és nincs ék, mely elválaszsza őket (1870 Rákosi Jenő ford.–Shakespeare C3732, 243) | Nekünk nem az a feladatunk, hogy ék legyünk északi és déli szláv népek közt, akiknek egy része méghozzá honfitársunk, hanem hogy minden néppel s elsősorban éppen ezekkel a hozzánk sok tekintetben oly közel álló szláv népekkel is békés kulturális együttmunkálkodást fejtsünk ki (1916 Szász Zoltán CD10) | az ék közöttük nem az ideológiai ellentét, […] hanem külső tényező (1996 Magyar Hírlap CD09).

2. (jelzőként is) ’olyan alak(zat), forma, amely végével hegyesszöget formáz’ ❖ A’ daru, a’ rétze mi szép ék-forma rendben röpül (1775 Molnár János C3198, 194) | ékre vettem katonáimat (1793 Dugonics András C1457, 63) | ék alaku terület (1890 Csánki Dezső CD33) | A frankok harczalakzata az ék vagy disznófő volt (1895 Bárczay Oszkár C0792, 331) | ékbe szabott kelmedarabokból készítették [a szoknyát] (1940 Höllrigl József CD43) | A kapu előtt, ék alakzatban, egy raj katona (1974 Dobozy Imre 9110001, 54) | [a templomtorony zárópárkánya] középen ékben fölemelkedik, rajta csúcsos bádogsisak (2000 Gyurácz Ferenc CD36).

2a. (birtokszóként is) ’ilyen alakú tárgy, dolog, ill. embereknek, állatoknak, dolgoknak ilyen alakzatot alkotó csoportja’ ❖ A’ Tengernek is tsipkés ſzelei Föld ſzélekben vertt erös ékei (1785 Göböl Gáspár 7121007, 34) | Folyvást, de halkal halada az [öreg daru vezette] ék ’s az iabbak békétlenkedni kezdének (1825 Fáy András¹ C1716, 81) | az oltóág ékje (1835 Némethy József 8333011, 79) | [a tölgyfaerdő] szemben utasunkkal egy sötétes éket képezett (1856 Vasárnapi Újság CD56) | [a germánok támadáskor] éket alkottak (1900 Nagy képes világtörténet CD03) | A legrégebbi faragott emlékeinken uralkodó motívumok a legegyszerűbbek: az egyenes és hullámvonalas, szögletes fogazások és ékek és ezek megszámlálhatatlan változata (1999 Természet Világa CD50).

3. ’hadseregnek előrenyomuló, az ellenség területére, annak vonalai mögé behatoló része, egysége’ ❖ A leghevesebb harc a sáregresi és a simontornyai állomás közt folyhatott, a lápos réten át húzódó vasút előtt: a németek idáig tudták benyomni az éket, ezen a töltésen tört meg (1945 Illyés Gyula 9274069, 5) | A Vörös Hadsereg támadó ékei 1943. január 12-én az urivi, 14-én a scsucsjei doni hídfőnél áttörték [a magyar hadsereg] arcvonalát (1992 Szabó Péter 2012003, 112) | Az orosz tábornokok páncélos ékek betörését tervezik Csecsenföldre (1999 Magyar Hírlap CD09).

3a. (Sp) ’〈labdarúgásban:〉(a) hátravontan játszó középcsatár (posztja)’ ❖ [A Dunai Antal által összeállított csapatban] a két ék szerepkörében Garas Dezső színművész és Göröcs János, az egykori újpesti csodacsatár (1994 Magyar Hírlap CD09) | A szakember elmondta, hogy 80 százalékban összeállt a fejében a tavaszi kezdő csapat. Kérdőjelet a két ék jelent számára. Leginkább Kabát, Kane, Török vagy Borgulya jöhet szóba a poszton (1999 Magyar Hírlap CD09).

4. (kissé rég) ’betű fölé v. fölül a betű mellé téve a hang hosszúságát, rövidségét, zártságát stb. jelölő írásjel, kül. a vessző; ékezet’ ❖ számtalan szók is egészen más értelmet adnak vonásos, vagy ékezett magánhangzóval, mást ismét vonás vagy ék nélkl (1790 Főldi János C1759, 58) | mit kelljen tulajdonkép ékkel és mit ékezetlenűl irni (1889 Négyesy László 8329003, 97) | A gyerek tolla ügyesen rakta ki a német írásjegyeknek ferdére dűlt, szögben hajló ékeit (1927 Hatvany Lajos 9229004, 73).

4a. (rég, ritk) ’elválasztójel, kötőjel’ ❖ gyapot-fonal. Ha csak eddig íródik, szenvedhető az ék a’ két szó köztt: de ki szenvedjen két éket a’ három köztt: gyapot-fanal[!]-motólla? (1802 Kazinczy Ferenc C2555, 532).

ÖU: fa~, feszítő~, hasító~, oltó~, vas~.

ÖE: ~betű, ~farkú, ~szeg.

Sz: éketlen.

Vö. CzF. ék¹, ékalakú; ÉrtSz. ék¹; SzólKm.; TESz. ék¹; ÉKsz. ék¹; SzT. ék¹; ÚMTsz. ék¹

ék¹ főnév 2B8
1.
háromszög formájú alapokkal rendelkező hasáb alakú eszköz, amelyet vminek a megemelésére, szétválasztására stb. használnak
[látott] egy kerékgyártót két ékkel fát haſogatni, egyik éket ki vévén a’ mákat a’ fába verni
(1780 Patay Sámuel ford.)
minden emelintésnél egy-egy éket dugva a nyert nyilás közé, lassan lassan fölebb kezde tárulni az ajtó
(1857 Vasárnapi Újság)
[az asztal lábait] kötőlécek tartják össze, amiknek végibe éket vernek, hogy szorosabban álljanak
(1916 e. Malonyay Dezső)
ék: 1. egyszerű gép, két talpával összeillesztett lejtő, amelyek lapjai közötti szög hegyesszög, s amellyel az erő irányát és nagyságát lehet megváltoztatni (megnövelni)
(1998 MagyarNagyLex.)
(az) éket ver(i)
bizalmatlanságot, ellentétet kelt vkik között, ill. megbont, kikezd vmit
Úgy verd ezután is közibünk az éket, […]: Hogy szörnyű halált halsz
(1863 Arany János)
Széll Kálmán azt mondta, hogy ez [ti. Tisza István elnökké választása] éket verne a pártba
(1898 Mikszáth Kálmán)
Mintha láthatatlan kezek éket akarnának verni a középeurópai szövetség egységébe
(1917 Budapesti Hírlap)
buzgón verik az éket a paraszt és a munkás közé
(1943 Juhász Géza¹)
A Securitate mindennapi módszerei közé tartozik, hogy behatol a családba is, megmérgezi a légkört, ellopja a bizalmat, éket ver a család tagjai közé
(1989 Börtön volt a hazám)
1a. (Műsz)
olyan, hasonló alakú kötőelem, amely gépek alkatrészei között, a tengely és az agy hornyaiba illesztve nyomatékátvitelre alkalmas merev kapcsolatot létesít
A’ Szokásban lév Mſzerek, […] Ék, Sróf
(1793 Láczai Szabó József ford.Luntz)
A [gőz]gép különféle részein alkalmazott ékek igazítása, melyek vagy rászorítandók, vagy meglógatandók, hogy czéluknak megfeleljenek
(1861 Petzval Ottó)
A legegyszerűbb merev kapcsolás egy öntöttvas tok, mely a tengelyvégeknek megfelelő furattal bír s úgy lesz azokra orros ékekkel fölerősítve
(1925 RévaiNagyLex.)
ék: […] 2. kötőelem
(1998 MagyarNagyLex.)
1b.
olyan tényező, dolog, amely vmely szoros kapcsolatot megbont, kikezd
Igazi szerelmi dűh fogta el őket, összekerülnek és nincs ék, mely elválaszsza őket
(1870 Rákosi Jenő ford.Shakespeare)
Nekünk nem az a feladatunk, hogy ék legyünk északi és déli szláv népek közt, akiknek egy része méghozzá honfitársunk, hanem hogy minden néppel s elsősorban éppen ezekkel a hozzánk sok tekintetben oly közel álló szláv népekkel is békés kulturális együttmunkálkodást fejtsünk ki
(1916 Szász Zoltán)
az ék közöttük nem az ideológiai ellentét, […] hanem külső tényező
(1996 Magyar Hírlap)
2. (jelzőként is)
olyan alak(zat), forma, amely végével hegyesszöget formáz
A’ daru, a’ rétze mi szép ék-forma rendben röpül
(1775 Molnár János)
ékre vettem katonáimat
(1793 Dugonics András)
ék alaku terület
(1890 Csánki Dezső)
A frankok harczalakzata az ék vagy disznófő volt
(1895 Bárczay Oszkár)
ékbe szabott kelmedarabokból készítették [a szoknyát]
(1940 Höllrigl József)
A kapu előtt, ék alakzatban, egy raj katona
(1974 Dobozy Imre)
[a templomtorony zárópárkánya] középen ékben fölemelkedik, rajta csúcsos bádogsisak
(2000 Gyurácz Ferenc)
2a. (birtokszóként is)
ilyen alakú tárgy, dolog, ill. embereknek, állatoknak, dolgoknak ilyen alakzatot alkotó csoportja
A’ Tengernek is tsipkés ſzelei Föld ſzélekben vertt erös ékei
(1785 Göböl Gáspár)
Folyvást, de halkal halada az [öreg daru vezette] ék ’s az iabbak békétlenkedni kezdének
(1825 Fáy András¹)
az oltóág ékje
(1835 Némethy József)
[a tölgyfaerdő] szemben utasunkkal egy sötétes éket képezett
(1856 Vasárnapi Újság)
[a germánok támadáskor] éket alkottak
(1900 Nagy képes világtörténet)
A legrégebbi faragott emlékeinken uralkodó motívumok a legegyszerűbbek: az egyenes és hullámvonalas, szögletes fogazások és ékek és ezek megszámlálhatatlan változata
(1999 Természet Világa)
3.
hadseregnek előrenyomuló, az ellenség területére, annak vonalai mögé behatoló része, egysége
A leghevesebb harc a sáregresi és a simontornyai állomás közt folyhatott, a lápos réten át húzódó vasút előtt: a németek idáig tudták benyomni az éket, ezen a töltésen tört meg
(1945 Illyés Gyula)
A Vörös Hadsereg támadó ékei 1943. január 12-én az urivi, 14-én a scsucsjei doni hídfőnél áttörték [a magyar hadsereg] arcvonalát
(1992 Szabó Péter)
Az orosz tábornokok páncélos ékek betörését tervezik Csecsenföldre
(1999 Magyar Hírlap)
3a. (Sp)
〈labdarúgásban:〉 (a) hátravontan játszó középcsatár (posztja)
[A Dunai Antal által összeállított csapatban] a két ék szerepkörében Garas Dezső színművész és Göröcs János, az egykori újpesti csodacsatár
(1994 Magyar Hírlap)
A szakember elmondta, hogy 80 százalékban összeállt a fejében a tavaszi kezdő csapat. Kérdőjelet a két ék jelent számára. Leginkább Kabát, Kane, Török vagy Borgulya jöhet szóba a poszton
(1999 Magyar Hírlap)
4. (kissé rég)
betű fölé v. fölül a betű mellé téve a hang hosszúságát, rövidségét, zártságát stb. jelölő írásjel, kül. a vessző; ékezet
számtalan szók is egészen más értelmet adnak vonásos, vagy ékezett magánhangzóval, mást ismét vonás vagy ék nélkl
(1790 Főldi János)
mit kelljen tulajdonkép ékkel és mit ékezetlenűl irni
(1889 Négyesy László)
A gyerek tolla ügyesen rakta ki a német írásjegyeknek ferdére dűlt, szögben hajló ékeit
(1927 Hatvany Lajos)
4a. (rég, ritk)
elválasztójel, kötőjel
gyapot-fonal. Ha csak eddig íródik, szenvedhető az ék a’ két szó köztt: de ki szenvedjen két éket a’ három köztt: gyapot-fanal[!]-motólla?
(1802 Kazinczy Ferenc)
ÖU: faék, feszítőék, hasítóék, oltóék, vasék
ÖE: ékbetű, ékfarkú, ékszeg
Sz: éketlen
Vö. CzF. ék¹, ékalakú; ÉrtSz. ék¹; SzólKm.; TESz. ék¹; ÉKsz. ék¹; SzT. ék¹; ÚMTsz. ék¹

Beállítások