ékesszóló mn és fn (vál)

I. mn 17A

1. (kissé rég) ’meggyőző erejű, hatásos (szónoki) beszéd(ek)et mondó, ill. az ékesszólás képességével bíró(, a retorikában jártas) 〈személy〉’ ❖ egy ékesszóló egyházi személy tűhegyre szedé ’s megczáfolni törekvék mindazt, a’ mit eddig a’ papság törvénybe ütköző tette ellen felhoztak (1843 Pesti Hírlap CD61) | minél tovább beszélt, annál jobban felmelegedett, annál ékesszólóbb lett (1887 Wohl Stefánia 8530005, 28) | [Mailáth János] a pestvármegyei gyűléseken is fellépett conservativ szellemben és erősen küzdött az ékesszóló Kossuth ellenében, históriai s törvénytudományi szakismerettel, de sikertelenül (1902 Szinnyei József CD27) | az ókorban, vagy akár még a 17. században is, a szónok, az ékesszóló ügyvéd, a szépen fogalmazó történész művei az irodalom szerves részei voltak (1976 Kibédi Varga Áron 2030018, 32).

1a. ’ilyen személyre jellemző, tőle származó, választékos, meggyőző erejű 〈érvelés, beszéd stb.〉’ ❖ Lipovniczky István apát ur tartott szónoklatot, mellyben a félszázados áldozár életéből a főpontokat ékesszólóan kiemelé s olly hatással volt a jelenlevőkre, hogy számos komor kinézésü férfiak arczára is könyek gördültek (1857 Vasárnapi Újság CD56) | [Pázmány] volt a magyarországi ellenreformáció lelke: ékesszóló prédikációival, élőszóval és a sajtó utján folytatott hitvitáival (1896 PallasLex. CD02) | Nyugtalanul s izgatottan beszélt, ujjaival, tenyerének hullámzásával segített ott, hol szavait nem találta elég ékesszólóaknak (1939 Sőtér István 9613005, 56) | Andrássy ékesszólóan érvel a katonai követelések ellen (1997 Szalai Miklós² CD58).

2. (kissé rég) ’vmely érzelmet, indulatot, állapotot szavak nélkül, önmagában meggyőző erővel kifejező 〈megnyilvánulás, dolog stb.〉’ ❖ A husz éves iu idegeit túlvilági kéjösztönre villanyozák a csinos nő ékesszóló szemei (1848 Bernát Gáspár 8052001, 5) | oly ékes szóló zokogással sírt a távozó után, hogy az útja közepéről nagy üggyel-bajjal visszafordult (1856 Jókai Mór C2252, 94) | Feldúlt, elkékült arca ékesszólón beszélt az iszonyú ijedelemről, melytől egész teste reszketett (1875 Mikszáth Kálmán CD04) | Szeretném ékesszóló némaságod Megörökítni s beszédes szemed (1921 Juhász Gyula¹ CD01).

2a. ’önmagában, nyilvánvalóan meggyőző erejű, kétségtelen 〈tény, bizonyíték stb.〉’ ❖ [a lelkész] személyesen adta át kezünkbe a m. Akademia palotája számára 100 ot, mint saját adományát a nagy nemzeti czélra. Ékesszóló bizonysága ez azon tiszteletreméltó szent meggyőződésnek, mely a nép vezérei keblében él, hogy a tudománynak, felvilágosodottságnak állandó gyökeret kell verni közöttünk (1860 Vasárnapi Újság CD56) | Hadd szóljanak a tények, eléggé ékesszólók (1881 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | [a Budán és Pesten a barokk korban épült] hatalmas templomsorozat ékesszólóan tanuskodik arról, mennyire kezében tartotta az Egyház az ő híveit (1931 Szekfű Gyula CD42) | A római mecset megnyitása annak ékesszóló példája, hogy a kereszténység fővárosában tiszteletben tartják a vallásszabadságot (1995 Magyar Hírlap CD09).

II. fn 1A (kissé rég, gúny is)

’meggyőző erejű, hatásos (szónoki) beszéd(ek)et mondó, az ékesszólás képességével bíró(, a retorikában jártas) személy’ ❖ Amit rejtekben kell megcselekedni, ne tedd meg A színen. Szem elől végy el sokat: annakutána Egynémelly ékesszóló kibeszélheti nyilván (1801 Virág Benedek ford.–Horatius CD01) | Harms, a’ legjelesebb Ékes-szóllók’ és Hit-tudósok’ eggyike (1825 Edvi Illés Pál 8618001, 416) | [Szoboszlai Pap István] mint egyházi szónok az érzelmes és patetikus ékesszólók közé tartozott (1932 Pintér Jenő CD44).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

ékesszóló melléknév és főnév (vál)
I. melléknév 17A
1. (kissé rég)
meggyőző erejű, hatásos (szónoki) beszéd(ek)et mondó, ill. az ékesszólás képességével bíró(, a retorikában jártas) 〈személy〉
egy ékesszóló egyházi személy tűhegyre szedé ’s megczáfolni törekvék mindazt, a’ mit eddig a’ papság törvénybe ütköző tette ellen felhoztak
(1843 Pesti Hírlap)
minél tovább beszélt, annál jobban felmelegedett, annál ékesszólóbb lett
(1887 Wohl Stefánia)
[Mailáth János] a pestvármegyei gyűléseken is fellépett conservativ szellemben és erősen küzdött az ékesszóló Kossuth ellenében, históriai s törvénytudományi szakismerettel, de sikertelenül
(1902 Szinnyei József)
az ókorban, vagy akár még a 17. században is, a szónok, az ékesszóló ügyvéd, a szépen fogalmazó történész művei az irodalom szerves részei voltak
(1976 Kibédi Varga Áron)
1a.
ilyen személyre jellemző, tőle származó, választékos, meggyőző erejű 〈érvelés, beszéd stb.〉
Lipovniczky István apát ur tartott szónoklatot, mellyben a félszázados áldozár életéből a főpontokat ékesszólóan kiemelé s olly hatással volt a jelenlevőkre, hogy számos komor kinézésü férfiak arczára is könyek gördültek
(1857 Vasárnapi Újság)
[Pázmány] volt a magyarországi ellenreformáció lelke: ékesszóló prédikációival, élőszóval és a sajtó utján folytatott hitvitáival
(1896 PallasLex.)
Nyugtalanul s izgatottan beszélt, ujjaival, tenyerének hullámzásával segített ott, hol szavait nem találta elég ékesszólóaknak
(1939 Sőtér István)
Andrássy ékesszólóan érvel a katonai követelések ellen
(1997 Szalai Miklós²)
2. (kissé rég)
vmely érzelmet, indulatot, állapotot szavak nélkül, önmagában meggyőző erővel kifejező 〈megnyilvánulás, dolog stb.〉
A husz éves iu idegeit túlvilági kéjösztönre villanyozák a csinos nő ékesszóló szemei
(1848 Bernát Gáspár)
oly ékes szóló zokogással sírt a távozó után, hogy az útja közepéről nagy üggyel-bajjal visszafordult
(1856 Jókai Mór)
Feldúlt, elkékült arca ékesszólón beszélt az iszonyú ijedelemről, melytől egész teste reszketett
(1875 Mikszáth Kálmán)
Szeretném ékesszóló némaságod Megörökítni s beszédes szemed
(1921 Juhász Gyula¹)
2a.
önmagában, nyilvánvalóan meggyőző erejű, kétségtelen 〈tény, bizonyíték stb.〉
[a lelkész] személyesen adta át kezünkbe a m.magyar Akademia palotája számára 100 forintot, mint saját adományát a nagy nemzeti czélra. Ékesszóló bizonysága ez azon tiszteletreméltó szent meggyőződésnek, mely a nép vezérei keblében él, hogy a tudománynak, felvilágosodottságnak állandó gyökeret kell verni közöttünk
(1860 Vasárnapi Újság)
Hadd szóljanak a tények, eléggé ékesszólók
(1881 Kossuth Lajos összes munkái)
[a Budán és Pesten a barokk korban épült] hatalmas templomsorozat ékesszólóan tanuskodik arról, mennyire kezében tartotta az Egyház az ő híveit
(1931 Szekfű Gyula)
A római mecset megnyitása annak ékesszóló példája, hogy a kereszténység fővárosában tiszteletben tartják a vallásszabadságot
(1995 Magyar Hírlap)
II. főnév 1A (kissé rég, gúny is)
meggyőző erejű, hatásos (szónoki) beszéd(ek)et mondó, az ékesszólás képességével bíró(, a retorikában jártas) személy
Amit rejtekben kell megcselekedni, ne tedd meg A színen. Szem elől végy el sokat: annakutána Egynémelly ékesszóló kibeszélheti nyilván
(1801 Virág Benedek ford.Horatius)
Harms, a’ legjelesebb Ékes-szóllók’ és Hit-tudósok’ eggyike
(1825 Edvi Illés Pál)
[Szoboszlai Pap István] mint egyházi szónok az érzelmes és patetikus ékesszólók közé tartozott
(1932 Pintér Jenő)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások