ekevas fn 2A (Mezőg)

’〈ekén:〉 a földet vízszintes irányban hasító, éles vas’ ❖ Békekor a’ kapa, és eke vas, ’s tündöklik az ásó: A’ Marsnak rozsdás fegyvere porba merl (1773 Révai Miklós ford.–Tibullus 7283001, 8) | viszem köszörültetni az ekevasat (1838 Nagy Ignác C3615, 61) | gyenge asszonykéz nyomta a szántásba az ekevasat (1915 Krúdy Gyula C5205, 117) | Az ekevasat és a csoroszlyát tisztogatják vele [ti. az ösztökével] a ráragadt földtől és gaztól (1981 NéprajziLex. CD47).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

ekevas főnév 2A (Mezőg)
〈ekén:〉 a földet vízszintes irányban hasító, éles vas
Békekor a’ kapa, és eke vas, ’s tündöklik az ásó: A’ Marsnak rozsdás fegyvere porba merl
(1773 Révai Miklós ford.Tibullus)
viszem köszörültetni az ekevasat
(1838 Nagy Ignác)
gyenge asszonykéz nyomta a szántásba az ekevasat
(1915 Krúdy Gyula)
Az ekevasat és a csoroszlyát tisztogatják vele [ti. az ösztökével] a ráragadt földtől és gaztól
(1981 NéprajziLex.)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások