eklekticizmus fn 4A

1. (Fil) ’egymástól eltérő gondolati rendszerek, (filozófiai) tanok vegyítése mint bölcseleti módszer’ ❖ Az Eclecticismus a’ Criticismus és Empirismus köztt felette veszedelmes, és soha a’ kettő köztt Philosophus meg nem áll (1814 Kazinczy Ferenc C2564, 453) | Cousin eklekticizmusa finom drótozatú függőhíd, a nehézkes skót empirizmus és az elvont német idealizmus közt (1910 Lányi Viktor ford.–Heine 9381005, 399) | [nem lehet] a patrisztikát mindenestől platonizmusnak nevezni. Inkább eklekticizmus ez, amely több bölcseleti rendszer elemeiből táplálkozik (1977 Gecse Gusztáv 1057006, 329) | [Hypathia] az eklekticizmus híve volt, amely az új-platóni filozófiát az arisztotelészivel igyekezett egybekötni (1997 Természet Világa CD50).

2. (Ars) ’különféle korokra, stílusokra, alkotókra jellemző motívumokat, elemeket vegyítő stílus(irányzat)’ ❖ Carracci, olasz festő család, a XVII. sz. eklekticizmusának megalapítója (1893 PallasLex. CD02) | az angol zeneszerzőknek néha épp eklekticizmusuk révén sikerült az eredetiség látszatát kelteniök: összevegyitettek különböző stilusokat s megőriztek egyet-mást régebbi hagyományok maradványaiból (1930 ZeneiLex. CD49) | a barokk és a rokokó teljes felbomlása és evvel egyidejűleg a klasszicizmus feltámadása a művészek egy bizonyos csoportjánál új eklekticizmushoz vezetett (1939 Hoffmann Edith CD10) | [Weöres Sándor] választani nem tudása, szemléleti eklekticizmusa jellegzetesen keleteurópai jelenség, nem alkati, hanem történelmi termék (1975 Szilágyi Ákos 9670001, 117).

3. (pejor) ’elméletek v. stíluselemek keveredéséből származó következetlenség’ ❖ hová nem vezet a’ politicai eclecticismus! ön, a’ bévallott mérsékelt aristocrata, az emberséges rendszerető hazafi, e’ tárgyban ugy szól mint Wilkes, ugy szól mint Junius, ugy szól mint a’ demagogok! (1844 Pesti Hírlap CD61) | Sokszor vádolták őt [ti. Ignotust] megalkuvással, eklekticizmussal és szkepszissel (1924 Schöpflin Aladár CD10) | az elfogadandó alkotmány normaszövege könnyen belesodródhat az eklekticizmus, a többértelműség, az értelmezési kényszerek beláthatatlan örvényeibe (1996 Országgyűlési Napló CD62).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; IdSz.

eklekticizmus főnév 4A
1. (Fil)
egymástól eltérő gondolati rendszerek, (filozófiai) tanok vegyítése mint bölcseleti módszer
Az Eclecticismus a’ Criticismus és Empirismus köztt felette veszedelmes, és soha a’ kettő köztt Philosophus meg nem áll
(1814 Kazinczy Ferenc)
Cousin eklekticizmusa finom drótozatú függőhíd, a nehézkes skót empirizmus és az elvont német idealizmus közt
(1910 Lányi Viktor ford.Heine)
[nem lehet] a patrisztikát mindenestől platonizmusnak nevezni. Inkább eklekticizmus ez, amely több bölcseleti rendszer elemeiből táplálkozik
(1977 Gecse Gusztáv)
[Hypathia] az eklekticizmus híve volt, amely az új-platóni filozófiát az arisztotelészivel igyekezett egybekötni
(1997 Természet Világa)
2. (Ars)
különféle korokra, stílusokra, alkotókra jellemző motívumokat, elemeket vegyítő stílus(irányzat)
Carracci, olasz festő család, a XVII. sz.század eklekticizmusának megalapítója
(1893 PallasLex.)
az angol zeneszerzőknek néha épp eklekticizmusuk révén sikerült az eredetiség látszatát kelteniök: összevegyitettek különböző stilusokat s megőriztek egyet-mást régebbi hagyományok maradványaiból
(1930 ZeneiLex.)
a barokk és a rokokó teljes felbomlása és evvel egyidejűleg a klasszicizmus feltámadása a művészek egy bizonyos csoportjánál új eklekticizmushoz vezetett
(1939 Hoffmann Edith)
[Weöres Sándor] választani nem tudása, szemléleti eklekticizmusa jellegzetesen keleteurópai jelenség, nem alkati, hanem történelmi termék
(1975 Szilágyi Ákos)
3. (pejor)
elméletek v. stíluselemek keveredéséből származó következetlenség
hová nem vezet a’ politicai eclecticismus! ön, a’ bévallott mérsékelt aristocrata, az emberséges rendszerető hazafi, e’ tárgyban ugy szól mint Wilkes, ugy szól mint Junius, ugy szól mint a’ demagogok!
(1844 Pesti Hírlap)
Sokszor vádolták őt [ti. Ignotust] megalkuvással, eklekticizmussal és szkepszissel
(1924 Schöpflin Aladár)
az elfogadandó alkotmány normaszövege könnyen belesodródhat az eklekticizmus, a többértelműség, az értelmezési kényszerek beláthatatlan örvényeibe
(1996 Országgyűlési Napló)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; IdSz.

Beállítások