éktelenkedik tn ige 12b

1. ’〈vmely tárgy, dolog〉 oda nem illő, ill. a szépérzéket bántó módon van jelen, látható vhol’ ❖ a konyhaajtóval szemközt a pincebejárás bolthajtása díszlett, erősen befutva az úritök erős indáival; valamivel odább egy nagy galambdúc éktelenkedett (1846 Jókai Mór CD18) | Négy-öt lencse is éktelenkedett az arcán, s még több apró volt rajta keletkezőben (1907 Gárdonyi Géza 9173003, 217) | tudatlan elírások és nyelvi furcsaságok éktelenkedtek a szövegben (1930 Pintér Jenő CD44) | [ruháján] elől, az ölében vörösbortól származó, csúnya folt éktelenkedik (1972 Örkény István 9500037, 287).

2. (-val/-vel v. -tól/-től ragos bővítménnyel) ’〈annak kif-ére, hogy vmely oda nem illő, ill. a szépérzéket bántó dolog miatt kellemetlen látványt nyújt v. benyomást kelt vmi〉’ ❖ [Fáy] általadta Minervát is, mely Eszterházy Pálnak díszes képével, de gyalázatos leirásával életének, ékeskedik és éktelenkedik (1825 Vörösmarty-emlékkönyv C5311, 200) | a hosszan elnyúló keskeny posvány ott éktelenkedett az út közepén zöldből barnába átcsapó undok vizével (1884 Mikszáth Kálmán 8312244, 21) | fölösleges sőt száraz témaismétlésekkel éktelenkedő csellószonátája (1923 Tóth Aladár CD10) | Gondoljunk csak a Dísz tér sarkán lévő nagy tátongó területre, vagy a Víziváros és a Várlejtő sebhelyektől éktelenkedő egész utcarészeire (1996 Magyar Hírlap CD09).

J: dísztelenkedik.

Vö. ÉrtSz.; TESz. ékes; ÉKsz.; ÚMTsz.

éktelenkedik tárgyatlan ige 12b
1.
〈vmely tárgy, dolog〉 oda nem illő, ill. a szépérzéket bántó módon van jelen, látható vhol
a konyhaajtóval szemközt a pincebejárás bolthajtása díszlett, erősen befutva az úritök erős indáival; valamivel odább egy nagy galambdúc éktelenkedett
(1846 Jókai Mór)
Négy-öt lencse is éktelenkedett az arcán, s még több apró volt rajta keletkezőben
(1907 Gárdonyi Géza)
tudatlan elírások és nyelvi furcsaságok éktelenkedtek a szövegben
(1930 Pintér Jenő)
[ruháján] elől, az ölében vörösbortól származó, csúnya folt éktelenkedik
(1972 Örkény István)
2. (-val/-vel v. -tól/-től ragos bővítménnyel)
〈annak kif-ére, hogy vmely oda nem illő, ill. a szépérzéket bántó dolog miatt kellemetlen látványt nyújt v. benyomást kelt vmi〉
[Fáy] általadta Minervát is, mely Eszterházy Pálnak díszes képével, de gyalázatos leirásával életének, ékeskedik és éktelenkedik
(1825 Vörösmarty-emlékkönyv)
a hosszan elnyúló keskeny posvány ott éktelenkedett az út közepén zöldből barnába átcsapó undok vizével
(1884 Mikszáth Kálmán)
fölösleges sőt száraz témaismétlésekkel éktelenkedő csellószonátája
(1923 Tóth Aladár)
Gondoljunk csak a Dísz tér sarkán lévő nagy tátongó területre, vagy a Víziváros és a Várlejtő sebhelyektől éktelenkedő egész utcarészeire
(1996 Magyar Hírlap)
Vö. ÉrtSz.; TESz. ékes; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások