elborít ts ige 4a4

1. (átv is) ’〈víz, tűz, vér, füst stb.〉 folyamatosan áradva, terjedve, nőve stb., ill. áradó, terjedő, növő dologgal vmi, vki ellep, elönt, eláraszt vmit, vkit’ ❖ a’ hirtelen áradó ſebes fojó-viz, a’ déli tartományokra ki-ntvén, azokat el-borittya (1774 Trattner Mátyás 7031006, [I]) | [Herculánum] a’ Véſúviusból ki-folyó tüzes matéria által elboríttatott (1791 Mindenes Gyűjtemény 7457069, 315) | [a kiütések] most kezdenek elborítani (1838 Tóth Péter 8491005, 432) | Egy új suhintás és Jób homlokát Elboritotta vére, s összedőlt (1846 Petőfi Sándor 8366294, 77) | Művészetednek lobogó fényével Boritod el a küzdő lelkeket (1891 Endrődi Sándor 8125019, 274) | A hó elborított mindent: lövészárkot, földhányást, sírhantot (1916 Molnár Ferenc² 9453024, 102) | Mindent elborít most cigarettánk füstje (1926 Kosztolányi Dezső 9359380, 61) | Reggeltől vonultak az ezredek és a társzekerek, porral borítva el az utcákat (1953 Németh László² ford.–Tolsztoj¹ 9485068, 492) | azt mondtam, a német fodrászhoz megyek, hajamra mutatva, mely már nyakamat is elborította (1977 Szalatnai Rezső 9636001, 157).

1a. ’〈vér vkinek az agyát〉 erős indulat v. nemi izgalom miatt értágulatot okozva heves reagálásra készteti; elönt’ ❖ Itt… itt valamit csinálni kell. Az agyát elborította a vér, de ő lecsitította magát. Na, na. Csak nem indulatoskodni (1918 Balázs Sándor² CD10) | Azt érezte, hogy haragszik rájuk, agyát hirtelen elborította a vér, nem bírt uralkodni magán (1926 Kosztolányi Dezső CD10) | más, ördögi dolgok is jártak elméjében. Agyát ugyanis elborította a vér, s a szíve hangosan dobogott. Az ereit pedig lázas örömök járták: olyan életörömök, amilyeneket az ember csak kora fiatalságában ismer (1961 Füst Milán 9161044, 112).

2. (kissé rég) ’〈erődítményt, területet hadsereg(gel vki)〉 elárasztva, elözönölve elfoglal’ ❖ uj ellenſégnek határait annyi néppel boritom el, hogy leg ottan meg esméri nyavalyás feje, a’ Perai Hatalmaág, és Matzédoniai kis Királyſág között valo külömbſéget (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0806, 196) | Már már elboríttya a’ Török sokaság a’ várt (1809 Kisfaludy Sándor C2686, 36) | Fridrik tartományait fegyveres erővel elborítani (1854 Teleki József² 8471007, 21) | Chmielniczki gyorsan hadakat gyüjtött és 1650. szeptember 1-én elborítván Moldvát, fegyverrel kezében kényszerítette a készületlen Lupult, hogy leányát fiával eljegyezze (1940 Bánlaky József CD16).

2a. ’〈romboló állapot, jelenség〉 terjedve betölt és hatalmába kerít vkit, vmit’ ❖ nem tsak a’ váraſokat, hanem a’ falukat, és mezket-is el-borította az a’ tévelyg vallás (1794 Hunyadi Ferenc ford.–Plinius¹ 7147009, 205) | A nyelvtani ziláltság, helyesírási ingadozások, a sok rossz új szó és esetlen műkifejezések, melyek az új irodalmat [a 18. század végén] elborították, aggodalomba ejtették a nyelv barátit a nyelv sorsa iránt (1864 Toldy Ferenc 8481010, 165) | gondolat- és kedélyvilágukat a babona borítja el (1884 Hunfalvy János 8191005, 224) | az őrültség elborította elméjét [ti. Nietzschének] 1889-ben és élete utolsó évtizedét mint élő halott, Weimarban élte le (1906 Juhász Gyula¹ 9284835, 94) | kitört a világot elborító, nagy háború (1968–1969 Siklós Olga 1141002, 326).

2b. ’〈vmely érzés(sel), érzelem(mel vmi)〉 betölt és hatalmába kerít vkit, ill. 〈ezek jele, megnyilvánulása〉 elönti vkinek az arcát’ ❖ Keſerüſéggel boritotta el ezen két teſtvéreket a’ gyászos ujſágnak halláſa (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0812, 185) | örömkábulás borította el lelkemet (1824 Fáy András¹ 8139001, 298) | fiatal szivét édes érzés borította el (1867 Tolnai Lajos 8483015, 130) | barátja arcát ujra elboritotta a halálos sápadtság (1903 Rákosi Viktor 8387010, 18) | Hirtelen valami eszelős düh borított el (1945 Darvas József 9101012, 244) | [Angi Verát] újra elborította a zűrzavaros félelem (1979 Vészi Endre 9776030, 209).

3. (túlzó is) ’nagy terjedelmével, sokaságával v. sűrűségével vmi beborít, elfed, ellep vmit’ ❖ a’ ſzámtalan holt teſtek is tsak hamar el boritták a’ földet (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0806, 128) | egy nagy ezüſt-tsattal tsak nem el-borított pitzin tzipellskéjére [tekint a férfi] (1781 Rájnis József 7201008, [4]) | a’ só száraz, jó fejér és lisztfinomságú legyen, mellyből annyit hints a’ tonna’ [= hordó] aljára, hogy az egészen elborítsa (1846 Zelena Ferenc 8534015, 264) | [a tábornok] érdemrendjeitől elborítva, fekete nadrágján a lángoló vörös sávval állott a zongora mellett (1922 Zilahy Lajos 9799003, 37) | a bádoghordókkal és kátrányos acélcsövekkel elborított betonudvarra (1969 Konrád György 9351001, 6).

3a. (rég) ’〈vminek a felületét vmely anyag〉 összefüggő rétegben bevonja, beborítja’ ❖ Mikor a’ gyermek e’ világra ſzletik, egéſz teſte enyves ’s nyálas nedveéggel el-van boritva (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 387) | [a beteg juhok szeme] valamelly öſz forma vagy fejér, ſzöke hártyátskával és hólyagotskával borittatik-el (1774 Tapasztalásból merített oktatás ford. C4090, 178).

4. elborít vmivel (irod) ’vmiben bőségesen részesítve azzal elhalmoz, eláraszt vkit’ ❖ szertelen magasztalásokkal van kedvek valakit elborítani, mint Himfyt szokták Recensorai (1807 Kazinczy Ferenc C2557, 506) | a szerzőt kérdésekkel el ne borítsa (1834 Toldy Ferenc 8481039, 365) | valamelly embert a’ szerencse különösen kiválasztott, hogy áldásaival elborítson (1844 Vörösmarty Mihály 8524411, 43) | Nem tűrhetém tovább sehogy: kitörtem, elborítám szitokkal és mocsokkal (1871–1874 Arany János ford.–Arisztophanész C0658, 191) | [Tihamért] a Múzsa átfonta karjaival, elborította csókjaival, sarkalta és csiklandozta (1942 Rónay György 9573162, 87).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. borít; ÉKsz.; SzT. ~, elboríttatik; ÚMTsz.

elborít tárgyas ige 4a4
1. (átv is)
〈víz, tűz, vér, füst stb.〉 folyamatosan áradva, terjedve, nőve stb., ill. áradó, terjedő, növő dologgal vmi, vki ellep, elönt, eláraszt vmit, vkit
a’ hirtelen áradó ſebes fojó-viz, a’ déli tartományokra ki-ntvén, azokat el-borittya
(1774 Trattner Mátyás)
[Herculánum] a’ Véſúviusból ki-folyó tüzes matéria által elboríttatott
(1791 Mindenes Gyűjtemény)
[a kiütések] most kezdenek elborítani
(1838 Tóth Péter)
Egy új suhintás és Jób homlokát Elboritotta vére, s összedőlt
(1846 Petőfi Sándor)
Művészetednek lobogó fényével Boritod el a küzdő lelkeket
(1891 Endrődi Sándor)
A hó elborított mindent: lövészárkot, földhányást, sírhantot
(1916 Molnár Ferenc²)
Mindent elborít most cigarettánk füstje
(1926 Kosztolányi Dezső)
Reggeltől vonultak az ezredek és a társzekerek, porral borítva el az utcákat
(1953 Németh László² ford.Tolsztoj¹)
azt mondtam, a német fodrászhoz megyek, hajamra mutatva, mely már nyakamat is elborította
(1977 Szalatnai Rezső)
1a.
〈vér vkinek az agyát〉 erős indulat v. nemi izgalom miatt értágulatot okozva heves reagálásra készteti; elönt
Itt… itt valamit csinálni kell. Az agyát elborította a vér, de ő lecsitította magát. Na, na. Csak nem indulatoskodni
(1918 Balázs Sándor²)
Azt érezte, hogy haragszik rájuk, agyát hirtelen elborította a vér, nem bírt uralkodni magán
(1926 Kosztolányi Dezső)
más, ördögi dolgok is jártak elméjében. Agyát ugyanis elborította a vér, s a szíve hangosan dobogott. Az ereit pedig lázas örömök járták: olyan életörömök, amilyeneket az ember csak kora fiatalságában ismer
(1961 Füst Milán)
2. (kissé rég)
〈erődítményt, területet hadsereg(gel vki) elárasztva, elözönölve elfoglal
uj ellenſégnek határait annyi néppel boritom el, hogy leg ottan meg esméri nyavalyás feje, a’ Perai Hatalmaág, és Matzédoniai kis Királyſág között valo külömbſéget
(1774 Báróczi Sándor ford.La Calprenède)
Már már elboríttya a’ Török sokaság a’ várt
(1809 Kisfaludy Sándor)
Fridrik tartományait fegyveres erővel elborítani
(1854 Teleki József²)
Chmielniczki gyorsan hadakat gyüjtött és 1650. szeptember 1-én elborítván Moldvát, fegyverrel kezében kényszerítette a készületlen Lupult, hogy leányát fiával eljegyezze
(1940 Bánlaky József)
2a.
〈romboló állapot, jelenség〉 terjedve betölt és hatalmába kerít vkit, vmit
nem tsak a’ váraſokat, hanem a’ falukat, és mezket-is el-borította az a’ tévelyg vallás
(1794 Hunyadi Ferenc ford.Plinius¹)
A nyelvtani ziláltság, helyesírási ingadozások, a sok rossz új szó és esetlen műkifejezések, melyek az új irodalmat [a 18. század végén] elborították, aggodalomba ejtették a nyelv barátit a nyelv sorsa iránt
(1864 Toldy Ferenc)
gondolat- és kedélyvilágukat a babona borítja el
(1884 Hunfalvy János)
az őrültség elborította elméjét [ti. Nietzschének] 1889-ben és élete utolsó évtizedét mint élő halott, Weimarban élte le
(1906 Juhász Gyula¹)
kitört a világot elborító, nagy háború
(1968–1969 Siklós Olga)
2b.
〈vmely érzés(sel), érzelem(mel vmi) betölt és hatalmába kerít vkit, ill. 〈ezek jele, megnyilvánulása〉 elönti vkinek az arcát
Keſerüſéggel boritotta el ezen két teſtvéreket a’ gyászos ujſágnak halláſa
(1774 Báróczi Sándor ford.La Calprenède)
örömkábulás borította el lelkemet
(1824 Fáy András¹)
fiatal szivét édes érzés borította el
(1867 Tolnai Lajos)
barátja arcát ujra elboritotta a halálos sápadtság
(1903 Rákosi Viktor)
Hirtelen valami eszelős düh borított el
(1945 Darvas József)
[Angi Verát] újra elborította a zűrzavaros félelem
(1979 Vészi Endre)
3. (túlzó is)
nagy terjedelmével, sokaságával v. sűrűségével vmi beborít, elfed, ellep vmit
a’ ſzámtalan holt teſtek is tsak hamar el boritták a’ földet
(1774 Báróczi Sándor ford.La Calprenède)
egy nagy ezüſt-tsattal tsak nem el-borított pitzin tzipellskéjére [tekint a férfi]
(1781 Rájnis József)
a’ só száraz, jó fejér és lisztfinomságú legyen, mellyből annyit hints a’ tonna’ [= hordó] aljára, hogy az egészen elborítsa
(1846 Zelena Ferenc)
[a tábornok] érdemrendjeitől elborítva, fekete nadrágján a lángoló vörös sávval állott a zongora mellett
(1922 Zilahy Lajos)
a bádoghordókkal és kátrányos acélcsövekkel elborított betonudvarra
(1969 Konrád György)
3a. (rég)
〈vminek a felületét vmely anyag〉 összefüggő rétegben bevonja, beborítja
Mikor a’ gyermek e’ világra ſzletik, egéſz teſte enyves ’s nyálas nedveéggel el-van boritva
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
[a beteg juhok szeme] valamelly öſz forma vagy fejér, ſzöke hártyátskával és hólyagotskával borittatik-el
(1774 Tapasztalásból merített oktatás ford.)
4. elborít vmivel (irod)
vmiben bőségesen részesítve azzal elhalmoz, eláraszt vkit
szertelen magasztalásokkal van kedvek valakit elborítani, mint Himfyt szokták Recensorai
(1807 Kazinczy Ferenc)
a szerzőt kérdésekkel el ne borítsa
(1834 Toldy Ferenc)
valamelly embert a’ szerencse különösen kiválasztott, hogy áldásaival elborítson
(1844 Vörösmarty Mihály)
Nem tűrhetém tovább sehogy: kitörtem, elborítám szitokkal és mocsokkal
(1871–1874 Arany János ford.Arisztophanész)
[Tihamért] a Múzsa átfonta karjaival, elborította csókjaival, sarkalta és csiklandozta
(1942 Rónay György)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. borít; ÉKsz.; SzT. ~, elboríttatik; ÚMTsz.

Beállítások