elbődül tn ige 1c1

’〈ember v. állat〉 egyet ordít, bőg, ill. ordítani, bőgni kezd’ ❖ Bdlni: magát el-bgni. Kínnyábann el-bdle (1792 Baróti Szabó Dávid C0816, 27) | ’S mintha ezer kardot döek Volna László’ szívébe, Elbődűle, – minden vére Viszsza szaladt keblébe (1807 Kisfaludy Sándor 8243046, 93) | A bika elbődült rá [ti. az ostorpattogásra], de meg sem moccant helyéből (1853 Jókai Mór CD18) | a beteg a „klinika” szóra elbődült. – Nem, nem, ha már meg kell halnom, inkább itthon halok meg! (1908 Ambrus Zoltán 9006013, 29) | Valahol, az utca mélyén, egy részeg elbődült, álmosan csikorgott egy kapu (1947 Mándy Iván 2052008, 110) | S ekkor végre elbődültek az oroszlánok! Először az egyik kezdte mély, kurrogó hangon, majd a másik is bekapcsolódott, hogy csak úgy zengett az Állatkert (1973 Csukás István 9095021, 58).

a. ’〈(hangjel adására való) szerkezet〉 erős, öblös hangon megszólal ’ ❖ Egy ágyú bődül el, mellynek lármájára Villámlás szökdös fel a kert lapályjára (1772 Bessenyei György¹ CD01) | elbődűlnek A’ vadászok’ kürttyei, És a’ kopók ordíttanak (1825 Kisfaludy Sándor 8243047, 367) | hirtelen elbődültek a szirénák, kongtak a harangok és szirénázó tűzoltóautók vágtattak a forgalmasabb útvonalakon végig (1938 Lacházy Jenő 2138001, 297) | A kapitány a parancsnoki hídon jelt ad az indulásra. A hajótest megremeg, a kürt iszonyatosan elbődül, de a lapátok csak nem mozdulnak (2000 Magyar Hírlap CD09).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

elbődül tárgyatlan ige 1c1
〈ember v. állat〉 egyet ordít, bőg, ill. ordítani, bőgni kezd
Bdlni: magát el-bgni. Kínnyábann el-bdle
(1792 Baróti Szabó Dávid)
’S mintha ezer kardot döek Volna László’ szívébe, Elbődűle, – minden vére Viszsza szaladt keblébe
(1807 Kisfaludy Sándor)
A bika elbődült[ti. az ostorpattogásra], de meg sem moccant helyéből
(1853 Jókai Mór)
a beteg a „klinika” szóra elbődült. – Nem, nem, ha már meg kell halnom, inkább itthon halok meg!
(1908 Ambrus Zoltán)
Valahol, az utca mélyén, egy részeg elbődült, álmosan csikorgott egy kapu
(1947 Mándy Iván)
S ekkor végre elbődültek az oroszlánok! Először az egyik kezdte mély, kurrogó hangon, majd a másik is bekapcsolódott, hogy csak úgy zengett az Állatkert
(1973 Csukás István)
a.
(hangjel adására való) szerkezet〉 erős, öblös hangon megszólal
Egy ágyú bődül el, mellynek lármájára Villámlás szökdös fel a kert lapályjára
(1772 Bessenyei György¹)
elbődűlnek A’ vadászok’ kürttyei, És a’ kopók ordíttanak
(1825 Kisfaludy Sándor)
hirtelen elbődültek a szirénák, kongtak a harangok és szirénázó tűzoltóautók vágtattak a forgalmasabb útvonalakon végig
(1938 Lacházy Jenő)
A kapitány a parancsnoki hídon jelt ad az indulásra. A hajótest megremeg, a kürt iszonyatosan elbődül, de a lapátok csak nem mozdulnak
(2000 Magyar Hírlap)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások