elbizonytalanodik tn ige 12a

1. ’〈állapotát, jellemzőit, tulajdonságait tekintve vmi〉 elveszíti egyértelmű, határozott, megragadható voltát’ ❖ [Csók István] aktjain a rajz meglehetősen elbizonytalanodott az utóbbi időben, de a szín minden érzéki ereje mellett, valósággal átszellemült (1928 Elek Artúr CD10) | Jó darabig állta [Kekecs] a pillantásomat, de aztán elbizonytalanodott a tekintete, és sunyin elhúzódott (1962 Galambos Lajos 9166001, 119) | Tiszát megrázta a választás eredménye, lépései elbizonytalanodtak, határozottsága tétova töprengéssé szelídült (1996 Pölöskei Ferenc CD17).

2. ’jövője, kimenetele, ill. bekövetkezte szempontjából kétségessé, bizonytalanná válik vmi’ ❖ talán bele is pusztult volna, ha nem lettek volna itt az életkeretek – a házacska, amelyben laktak, a bútorok, melyek közt mozogtak, az ágy, amelyben háltak; és főként az üzletecske. Mindezek most megtámogatták elbizonytalanodott életét (1926 Barta Lajos CD10) | Erényt, bölcsességet hirdettek [a 18. század végének költői], a csak önmagában bízó, csak önmaga erejére építő ember önbizalmát erősítették az elbizonytalanodó világban (1965 Mezei Márta CD53) | az átalakulás folyamatában elbizonytalanodott az az intézményrendszer, amely a turizmust szolgálta (1997 Országgyűlési Napló CD62).

3. ’meggyőződését, véleményét, szándékát tekintve elveszíti határozottságát, biztonságérzetét’ ❖ Az ikes igék körül azóta elbizonytalanodott a lektori pálca; tán találtak is valami magyarázatot, hogy az eszek holmi disszimiláció révén jött létre (1963 Németh László² C6014, 49) | egyes elvtársaink olykor elbizonytalanodnak, s kétségbe vonják a XX. kongresszus nagy jelentőségét (1968 Aczél György 9809007, 80) | minden érték relatívvá vált, legtöbb dologban elbizonytalanodtunk (1996 Magyar Hírlap CD09) | [a Pénzügykutató Részvénytársaság] a veszteségektől elbizonytalanodó magyar befektetők magatartását hibáztatja a piac negatív teljesítményéért (1999 Figyelő CD2601).

Vö. ÉKsz.

elbizonytalanodik tárgyatlan ige 12a
1.
〈állapotát, jellemzőit, tulajdonságait tekintve vmi〉 elveszíti egyértelmű, határozott, megragadható voltát
[Csók István] aktjain a rajz meglehetősen elbizonytalanodott az utóbbi időben, de a szín minden érzéki ereje mellett, valósággal átszellemült
(1928 Elek Artúr)
Jó darabig állta [Kekecs] a pillantásomat, de aztán elbizonytalanodott a tekintete, és sunyin elhúzódott
(1962 Galambos Lajos)
Tiszát megrázta a választás eredménye, lépései elbizonytalanodtak, határozottsága tétova töprengéssé szelídült
(1996 Pölöskei Ferenc)
2.
jövője, kimenetele, ill. bekövetkezte szempontjából kétségessé, bizonytalanná válik vmi
talán bele is pusztult volna, ha nem lettek volna itt az életkeretek – a házacska, amelyben laktak, a bútorok, melyek közt mozogtak, az ágy, amelyben háltak; és főként az üzletecske. Mindezek most megtámogatták elbizonytalanodott életét
(1926 Barta Lajos)
Erényt, bölcsességet hirdettek [a 18. század végének költői], a csak önmagában bízó, csak önmaga erejére építő ember önbizalmát erősítették az elbizonytalanodó világban
(1965 Mezei Márta)
az átalakulás folyamatában elbizonytalanodott az az intézményrendszer, amely a turizmust szolgálta
(1997 Országgyűlési Napló)
3.
meggyőződését, véleményét, szándékát tekintve elveszíti határozottságát, biztonságérzetét
Az ikes igék körül azóta elbizonytalanodott a lektori pálca; tán találtak is valami magyarázatot, hogy az eszek holmi disszimiláció révén jött létre
(1963 Németh László²)
egyes elvtársaink olykor elbizonytalanodnak, s kétségbe vonják a XX. kongresszus nagy jelentőségét
(1968 Aczél György)
minden érték relatívvá vált, legtöbb dologban elbizonytalanodtunk
(1996 Magyar Hírlap)
[a Pénzügykutató Részvénytársaság] a veszteségektől elbizonytalanodó magyar befektetők magatartását hibáztatja a piac negatív teljesítményéért
(1999 Figyelő)
Vö. ÉKsz.

Beállítások