elbízott mn 12A (kissé rég)

1. ’képességei, lehetőségei miatt stb. túlzottan magabiztos, ill. önhitt 〈személy v. csoport〉’ ❖ Könyveinek le-csordúlttában [Árpád] a’ Magyarok’ Istenét láccattatott kérni: hogy annak az el-bízott Bolgár vezérnek nyakasságát meg-törje; a’ hív Magyarokat pedig segícscse (1808 Dugonics András 8116012, 99) | azért sem adnánk helyet lapunkban [a nagy költőket dicsőítő írásoknak], nehogy az ugy is elbizottat még elbizottabbá tevén, egyes hibáiban megerősitsük (1845 Petőfi napjai C1573, 91) | Úgy hallik, a bitorló Dunsinanban Ül elbizottan s várja ostromunkat (1864 Szász Károly² ford.–Shakespeare CD11) | A tótocskákkal soha sincs baj, az úrtisztelő, engedelmes nép. De a magyar, ha rongyokban jár is, nyakas és elbízott (1936 Herczeg Ferenc 9241004, 210).

1a. ’ilyen személyre jellemző, tőle származó 〈magatartás, megnyilvánulás stb.〉’ ❖ szíves barátok’ kívánságának engedni, édes kötelesség; minden ember’ helybe-hagyására számot tartani, el bizott vakmerség (1796 Péteri Takáts József C3496, IX) | az ellenfél, mint tetten ért bűnös, elnémult, de nem sokára a’ főnökük’ elbizott felszólalásaiban uj bátorságot lelt (1844 Pesti Hírlap CD61) | [Mazrur] elegáns alak, úri magatartás, elbízott, hetyke modor, mely annyira hat az egyszerű emberekre (1872–1874 Jókai Mór CD18) | orcátlan, elbízott mosoly (1926 Kardos László CD10).

2. elbízott vmiben (rég, ritk) ’túlzottan biztos vmiben’ ❖ az ellene álló, magába elbízott, és ers Ellenségét [...] el fogja rontani (1807 Szekér Joákim C3919, 65) | Öt nap alatt, egy izmos, egéségében ’s testi erejében elbizott ’s kevélykedő, erős Férjfiat [...], szemeim előtt ki dőlni látni, minden személyes tekintetemtől is elválva, rémítő dolog (1821 Prónay Sándor C2570, 439) | az úr gőgös, szerencséje’ kimeríthetetlenségében oktalanul elbizott, az őt irgalmatlanúl zsebelő cseléd iránt mind jó, mind rosz állapotjában ostobául és gyáván kiméletes (1838 Vörösmarty Mihály 8524428, 131) | [a magyar] fajszeretet szivós és éber, a maga erejében bízó, sőt kiválóságában elbízott, de nem kalandos és képzelgő (1896 Beöthy Zsolt CD44).

Sz: elbízottság.

Vö. CzF.

elbízott ❖ melléknév ◦ 12A ◦ (kissé rég)
permalink
1.
képességei, lehetőségei miatt stb. túlzottan magabiztos, ill. önhitt 〈személy v. csoport〉
Könyveinek le-csordúlttában [Árpád] a’ Magyarok’ Istenét láccattatott kérni: hogy annak az el-bízott Bolgár vezérnek nyakasságát meg-törje; a’ hív Magyarokat pedig segícscse
(1808 Dugonics András)
azért sem adnánk helyet lapunkban [a nagy költőket dicsőítő írásoknak], nehogy az ugy is elbizottat még elbizottabbá tevén, egyes hibáiban megerősitsük
(1845 Petőfi napjai)
Úgy hallik, a bitorló Dunsinanban Ül elbizottan s várja ostromunkat
(1864 Szász Károly² ford.–Shakespeare)
A tótocskákkal soha sincs baj, az úrtisztelő, engedelmes nép. De a magyar, ha rongyokban jár is, nyakas és elbízott
(1936 Herczeg Ferenc)
1a.
ilyen személyre jellemző, tőle származó 〈magatartás, megnyilvánulás stb.〉
szíves barátok’ kívánságának engedni, édes kötelesség; minden ember’ helybe-hagyására számot tartani, el bizott vakmerség
(1796 Péteri Takáts József)
az ellenfél, mint tetten ért bűnös, elnémult, de nem sokára a’ főnökük’ elbizott felszólalásaiban uj bátorságot lelt
(1844 Pesti Hírlap)
[Mazrur] elegáns alak, úri magatartás, elbízott, hetyke modor, mely annyira hat az egyszerű emberekre
(1872–1874 Jókai Mór)
orcátlan, elbízott mosoly
(1926 Kardos László)
2. elbízott vmiben (rég, ritk)
túlzottan biztos vmiben
az ellene álló, magába elbízott, és ers Ellenségét [...] el fogja rontani
(1807 Szekér Joákim)
Öt nap alatt, egy izmos, egéségében ’s testi erejében elbizott ’s kevélykedő, erős Férjfiat [...], szemeim előtt ki dőlni látni, minden személyes tekintetemtől is elválva, rémítő dolog
(1821 Prónay Sándor)
az úr gőgös, szerencséje’ kimeríthetetlenségében oktalanul elbizott, az őt irgalmatlanúl zsebelő cseléd iránt mind jó, mind rosz állapotjában ostobául és gyáván kiméletes
(1838 Vörösmarty Mihály)
[a magyar] fajszeretet szivós és éber, a maga erejében bízó, sőt kiválóságában elbízott, de nem kalandos és képzelgő
(1896 Beöthy Zsolt)
Sz: elbízottság
Vö. CzF.

Beállítások