elbújik tn ige 11a1

1. (vhova) húzódva elrejtőzik (vhol, vki v. vmi elől) vki, vmi’ ❖ [Orontes] tſak tölled való féltében bujt el ſzemeid elöl (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0808, 183) | Hát a’ mezítelentsigák mit tsinálnak télbe? Ezek-is elbúnak a’ földbe, ’s ott várják a’ meleg kikeletet (1799 Fábián József ford.–Raff 7101003, 99) | Ember, állat, madár Elbújt a vész elől (1845 Petőfi Sándor C3509, 10) | a hold elbujt a hegyek mögé (1927 Benedek Elek 1015001, 73) | [a török] házaspár és kísérőjük egy, a magyar–román határon Lökösházánál belépő gyorsvonat hálófülkéjének ülése alatt bújt el (1998 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’〈ember, állat〉(szégyenében) félreeső helyre húzódik, félrevonul’ ❖ Bújj-el óh ſzeme-hunyt Magyar! mert bizony ſzégyen neked, Hogy el-fajúlt édes Fijad ’s máſunnan jön gyermeked (1787 Bécsi Magyar Múzsa C0349, 480) | hogy a zajgó világban Ne kelljen tolongani, A rengeteg Somogyságban Elbúttam haldoklani (1802 Csokonai Vitéz Mihály CD01) | A sötét erdő közepén egy-egy nagy fehér kőhalmaz, s annak az oldalában egy piros födelű ház. Milyen jó lehet ott elbújva lenni! (1875 Jókai Mór CD18) | [A serdülők] hol szerepelni vágynak, hol elbújnak, visszahúzódnak a nyilvánosság elől (1965 György Júlia 1062001, 51) | a kutyák is mindig elbújnak, ha a végük közeledtét érzik (1998 Magyar Nemzet dec. 5. 6508, 32).

1b. (rendsz. ható igeképzővel) ’vkivel v. vmivel való összehasonlításban vmely szempontból sokkal gyengébb, nem ér fel vele, meg sem közelíti’ ❖ (kivl meg fujtatik a’ poſta p) [...] – az új Kotsiſom, esmérem a’ fujásáról [...] Mi az rdög! – azt gondoltam, a’ világon én leg jobban értek a’ poſta phoz, pedig bár el bujjam ez eltt (1792 Sághy Ferenc ford.–Schikaneder C2990, 159) | [a magyar kolbászkák] mellett pirulva bujhatnak el a frankfurtiak és bécsujvárosiak (1875 Jókai Mór CD18) | A gólya napokkal előbb megérzi a vihart s köveket hord csőrében a fészkébe, hogy erősítse. Elbújhatnak előle a meteorológusok (1906–1907 Mikszáth Kálmán CD04) | [a külkereskedők, az élelmiszer-maffiák] együtt okoztak annyi kárt, hogy a jég, az aszály, a járványok és az összes belvizek elbújhatnának mögöttük (1991 Országgyűlési Napló CD62).

2. (rég, ritk) ’〈vmi alatt〉(lehajolva) áthalad, átbújik’ ❖ a’ lejtésben két kar ötöl-öszve ’s a’ tánczoló leány elbú alatta (1815 Kazinczy Ferenc ford.–Gessner C2524, 305) | a császár egy pálcát tart ki a kezében, vízszintesen – a jelöltek mármost közelednek a pálca felé, néha átugranak rajta, néha alatta bújnak el (1914 Karinthy Frigyes ford.–Swift 9309082, 166).

Vö. CzF. elbuvik; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, elbújhat; ÚMTsz.

elbújik tárgyatlan ige 11a1
1.
(vhova) húzódva elrejtőzik (vhol, vki v. vmi elől) vki, vmi
[Orontes] tſak tölled való féltében bujt el ſzemeid elöl
(1774 Báróczi Sándor ford.La Calprenède)
Hát a’ mezítelentsigák mit tsinálnak télbe? Ezek-is elbúnak a’ földbe, ’s ott várják a’ meleg kikeletet
(1799 Fábián József ford.Raff)
Ember, állat, madár Elbújt a vész elől
(1845 Petőfi Sándor)
a hold elbujt a hegyek mögé
(1927 Benedek Elek)
[a török] házaspár és kísérőjük egy, a magyar–román határon Lökösházánál belépő gyorsvonat hálófülkéjének ülése alatt bújt el
(1998 Magyar Hírlap)
1a.
〈ember, állat〉 (szégyenében) félreeső helyre húzódik, félrevonul
Bújj-el óh ſzeme-hunyt Magyar! mert bizony ſzégyen neked, Hogy el-fajúlt édes Fijad ’s máſunnan jön gyermeked
(1787 Bécsi Magyar Múzsa)
hogy a zajgó világban Ne kelljen tolongani, A rengeteg Somogyságban Elbúttam haldoklani
(1802 Csokonai Vitéz Mihály)
A sötét erdő közepén egy-egy nagy fehér kőhalmaz, s annak az oldalában egy piros födelű ház. Milyen jó lehet ott elbújva lenni!
(1875 Jókai Mór)
[A serdülők] hol szerepelni vágynak, hol elbújnak, visszahúzódnak a nyilvánosság elől
(1965 György Júlia)
a kutyák is mindig elbújnak, ha a végük közeledtét érzik
(1998 Magyar Nemzet dec. 5.)
1b. (rendsz. ható igeképzővel)
vkivel v. vmivel való összehasonlításban vmely szempontból sokkal gyengébb, nem ér fel vele, meg sem közelíti
(kivl meg fujtatik a’ poſta p) [...] – az új Kotsiſom, esmérem a’ fujásáról [...] Mi az rdög! – azt gondoltam, a’ világon én leg jobban értek a’ poſta phoz, pedig bár el bujjam ez eltt
(1792 Sághy Ferenc ford.Schikaneder)
[a magyar kolbászkák] mellett pirulva bujhatnak el a frankfurtiak és bécsujvárosiak
(1875 Jókai Mór)
A gólya napokkal előbb megérzi a vihart s köveket hord csőrében a fészkébe, hogy erősítse. Elbújhatnak előle a meteorológusok
(1906–1907 Mikszáth Kálmán)
[a külkereskedők, az élelmiszer-maffiák] együtt okoztak annyi kárt, hogy a jég, az aszály, a járványok és az összes belvizek elbújhatnának mögöttük
(1991 Országgyűlési Napló)
2. (rég, ritk)
〈vmi alatt〉 (lehajolva) áthalad, átbújik
a’ lejtésben két kar ötöl-öszve ’s a’ tánczoló leány elbú alatta
(1815 Kazinczy Ferenc ford.Gessner)
a császár egy pálcát tart ki a kezében, vízszintesen – a jelöltek mármost közelednek a pálca felé, néha átugranak rajta, néha alatta bújnak el
(1914 Karinthy Frigyes ford.Swift)
Vö. CzF. elbuvik; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, elbújhat; ÚMTsz.

Beállítások