elbódul tn ige 1a1

1. ’vminek a hatására kábulatba, zsibbadt tompultságba v. mámoros, elragadtatott állapotba kerül vki, vmi’ ❖ Néha a’ vér annyira el-áraſztja az agy velöt, hogy a’ beteg egéſzen el-bódúl és erejét hirtelen el-veſzti (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 156) | Lelkem el volt bódulva a csapástól; gépiesen, öntudatlanul haladtam a pezsgő utcákon (1869 Toldy István 8482004, 69) | Tóth Mari pici, kedves fejecskéje még el volt bódulva a mulatság emlékeitől (1906–1907 Mikszáth Kálmán CD04) | Elbódult saját erejének hatalmasságától (1932 Illyés Gyula CD10) | A füsttől a méhek elbódulnak és belehullanak a gödörbe (1999 Magyar néprajz CD47) | Magyarország dél-keleti csücskében vélhetően már közel 5 ezren bódulnak el rendszeresen valamilyen drogtól (1999 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’vminek, vkinek a hatása alá, bűvöletébe kerül vki’ ❖ Ne haggya Kend, úgymond, Mátyást elbódúlni. Ő az őrdög által akar gazdagúlni (1804 Verseghy Ferenc CD01) | A két gyermek feje egészen elbódult e beszédektől. Egész a szomszéd faluig vígan követték a kalmárt (1854 Jókai Mór CD18) | a király rögtöni halálának hirére nemcsak a könnyen elbóduló tömeg, hanem higgadt államférfiak is Podiebrad vagy Rokyczana részéről „megelőzdi játékot” láttak az eseményben (1857 Szalay László C7513, 150) | Előttük szállt szent, csalogató mámor, Előttük gajdolt hangos kántor S utánuk e bolond és szép seregek. Elbódultan talán ma is még mennek, Neki Pokolnak, neki Mennynek (1918 Ady Endre CD0802) | tapasztalnia kellett, hogy a történelem legembertelenebb ideológiája és gyakorlata hívekre talál, hogy félrevezetéssel és megfélemlítéssel hajlékony szolgák és elbódult követők légióját képes mozgósítani még azok soraiból is, akiket valódi érdekeik a haladás ügyéhez kötnének (1966 Imre Katalin CD53).

2. (rég v. nyj) ’〈kül. egyhangú terepen v. ismeretlen helyen〉 célt, irányt elveszítve eltéved vki, vmi’ ❖ az elbódult gállyák Fároszhoz eveznek (1779 Ányos Pál CD01) | Hej ti fényes csillagok! Ha jön [rózsám], csak ragyogjatok: Ha máshoz megy, húnyjatok el, A hamis hadd bóduljon el (1829 Kisfaludy Károly CD01) | Mikor köd van a pusztán, maguk az ittlakók is elbódulnak benne (1889 Jókai Mór CD18) | Pátyra akartam menni, ahol egy nagybátyám van, de az erdőben elbódultam (1931 Szabó Dezső 9623013, 150) | Ín je nëm mënëk ëdzsedi Biëdzsbe, mer jebuodulok (1973 Felsőőri tájszótár C6861, 52).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

elbódul tárgyatlan ige 1a1
1.
vminek a hatására kábulatba, zsibbadt tompultságba v. mámoros, elragadtatott állapotba kerül vki, vmi
Néha a’ vér annyira el-áraſztja az agy velöt, hogy a’ beteg egéſzen el-bódúl és erejét hirtelen el-veſzti
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
Lelkem el volt bódulva a csapástól; gépiesen, öntudatlanul haladtam a pezsgő utcákon
(1869 Toldy István)
Tóth Mari pici, kedves fejecskéje még el volt bódulva a mulatság emlékeitől
(1906–1907 Mikszáth Kálmán)
Elbódult saját erejének hatalmasságától
(1932 Illyés Gyula)
A füsttől a méhek elbódulnak és belehullanak a gödörbe
(1999 Magyar néprajz)
Magyarország dél-keleti csücskében vélhetően már közel 5 ezren bódulnak el rendszeresen valamilyen drogtól
(1999 Magyar Hírlap)
1a.
vminek, vkinek a hatása alá, bűvöletébe kerül vki
Ne haggya Kend, úgymond, Mátyást elbódúlni. Ő az őrdög által akar gazdagúlni
(1804 Verseghy Ferenc)
A két gyermek feje egészen elbódult e beszédektől. Egész a szomszéd faluig vígan követték a kalmárt
(1854 Jókai Mór)
a király rögtöni halálának hirére nemcsak a könnyen elbóduló tömeg, hanem higgadt államférfiak is Podiebrad vagy Rokyczana részéről „megelőzdi játékot” láttak az eseményben
(1857 Szalay László)
Előttük szállt szent, csalogató mámor, Előttük gajdolt hangos kántor S utánuk e bolond és szép seregek. Elbódultan talán ma is még mennek, Neki Pokolnak, neki Mennynek
(1918 Ady Endre)
tapasztalnia kellett, hogy a történelem legembertelenebb ideológiája és gyakorlata hívekre talál, hogy félrevezetéssel és megfélemlítéssel hajlékony szolgák és elbódult követők légióját képes mozgósítani még azok soraiból is, akiket valódi érdekeik a haladás ügyéhez kötnének
(1966 Imre Katalin)
2. (rég v. nyj)
〈kül. egyhangú terepen v. ismeretlen helyen〉 célt, irányt elveszítve eltéved vki, vmi
az elbódult gállyák Fároszhoz eveznek
(1779 Ányos Pál)
Hej ti fényes csillagok! Ha jön [rózsám], csak ragyogjatok: Ha máshoz megy, húnyjatok el, A hamis hadd bóduljon el
(1829 Kisfaludy Károly)
Mikor köd van a pusztán, maguk az ittlakók is elbódulnak benne
(1889 Jókai Mór)
Pátyra akartam menni, ahol egy nagybátyám van, de az erdőben elbódultam
(1931 Szabó Dezső)
Ín je nëm mënëk ëdzsedi Biëdzsbe, mer jebuodulok
(1973 Felsőőri tájszótár)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások