élc fn 2B

1. ’szellemes, csipkelődő, es. gúnyos v. személyeskedő élű megjegyzés, kijelentés, szöveg’ ❖ illyes élcekben nem lehet komikum. Humor talán lehetne, de ne a más, ne a szegény osztály rovására (1847 Arany János 8014123, 97) | Ne füszerezze a fiatal hölgy társalgását éles élczekkel, főleg ha ezek valamelyik társnője ellen volnának irányozva (1863 Jósika Júlia 8210001, 71) | [Rostand] néha csak azért hoz be egy személlyel többet, hogy egy élccel többet faraghasson (1916 Hevesi Sándor 9247001, 63) | a nézősereg kifogyhatatlan az élcekből, a jóindulatúan csipkelődő megjegyzésekből (1973 Balla László 1010003, 12) | Kíméld meg sértő élceidtől környezeted érzékenységét (1989 Konrád György 9351005, 22).

1a. (rég, ritk) ’mulatságos, nevettető szándékú cselekedet, tréfa’ ❖ E kutya megérdemelné, hogy valamely cirkuszba szerződtessék. […] Több élcze van, mint egy majomnak (1870 Ozoray Árpád ford.–Kock 8343005, 121) | különös jó élc volt tőlük a megyegyűlést arra a napra tűzni ki, amikor egyszersmind országos vásár van Tanusvárott (1885 Jókai Mór CD18).

2. ’gyakr. csattanóval végződő, rövid, humoros(, nevettetés céljából előadott) történet, ill. annak csattanója, poénja; vicc’ ❖ [Wesselényi Miklós] élceiről volt ösmeretes, a ki egy nagy társaságot el tud mulattatni (1854 Ujfalvy Sándor 8497007, 30) | a zajban elhalt Rosty Pistának élcze, hogy: „No ez biztosította újra képviselővé választatását” (1881 Madarász József 8282008, 333) | [A nagybácsinak] sok kötetnyi gyüjteménye volt az utazó ügynökök, adomázó fagykárbecslők, falusi plébánosok országjáró élceiből (1937 Németh László² 9485005, 144) | [unokatestvérem] anekdotáinak, sikamlós élceinek szavait minduntalan kis dallamokba futtatta át, beszélve énekelt, illetve énekelve beszélt (1986 Nádas Péter 9466003, 230).

3. (kissé rég) ’humor(érzék), szellemesség’ ❖ Az elevenség, az élcz, az érdek, melyet Margit minden tárgy iránt mutatott, Mariskában hiányoztak (1857 Eötvös József 8126017, 145) | A gondolatjáték közönségesen élcznek (Witz) neveztetik. Ennek természete az, hogy a dolgok valódi vagy látszólagos rendjét összezavarja (1870 Névy László 8334003, 37) | A magyar nép élcze szép hegedű szóban (1884 Jókai Mór CD27) | Lucient meglepte az a gyors szellem, az a finomság, amellyel ezek az emberek formába öntötték a válaszaikat; elkápráztatta az, amit elmésségnek, élcnek neveznek, de mindenekfölött a beszéd fesztelensége s a modor könnyedsége (1954 Benedek Marcell ford.–Balzac 9042011, 150).

Sz: élces.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.

élc főnév 2B
1.
szellemes, csipkelődő, es. gúnyos v. személyeskedő élű megjegyzés, kijelentés, szöveg
illyes élcekben nem lehet komikum. Humor talán lehetne, de ne a más, ne a szegény osztály rovására
(1847 Arany János)
Ne füszerezze a fiatal hölgy társalgását éles élczekkel, főleg ha ezek valamelyik társnője ellen volnának irányozva
(1863 Jósika Júlia)
[Rostand] néha csak azért hoz be egy személlyel többet, hogy egy élccel többet faraghasson
(1916 Hevesi Sándor)
a nézősereg kifogyhatatlan az élcekből, a jóindulatúan csipkelődő megjegyzésekből
(1973 Balla László)
Kíméld meg sértő élceidtől környezeted érzékenységét
(1989 Konrád György)
1a. (rég, ritk)
mulatságos, nevettető szándékú cselekedet, tréfa
E kutya megérdemelné, hogy valamely cirkuszba szerződtessék. […] Több élcze van, mint egy majomnak
(1870 Ozoray Árpád ford.Kock)
különös jó élc volt tőlük a megyegyűlést arra a napra tűzni ki, amikor egyszersmind országos vásár van Tanusvárott
(1885 Jókai Mór)
2.
gyakr. csattanóval végződő, rövid, humoros(, nevettetés céljából előadott) történet, ill. annak csattanója, poénja; vicc
[Wesselényi Miklós] élceiről volt ösmeretes, a ki egy nagy társaságot el tud mulattatni
(1854 Ujfalvy Sándor)
a zajban elhalt Rosty Pistának élcze, hogy: „No ez biztosította újra képviselővé választatását”
(1881 Madarász József)
[A nagybácsinak] sok kötetnyi gyüjteménye volt az utazó ügynökök, adomázó fagykárbecslők, falusi plébánosok országjáró élceiből
(1937 Németh László²)
[unokatestvérem] anekdotáinak, sikamlós élceinek szavait minduntalan kis dallamokba futtatta át, beszélve énekelt, illetve énekelve beszélt
(1986 Nádas Péter)
3. (kissé rég)
humor(érzék), szellemesség
Az elevenség, az élcz, az érdek, melyet Margit minden tárgy iránt mutatott, Mariskában hiányoztak
(1857 Eötvös József)
A gondolatjáték közönségesen élcznek (Witz) neveztetik. Ennek természete az, hogy a dolgok valódi vagy látszólagos rendjét összezavarja
(1870 Névy László)
A magyar nép élcze szép hegedű szóban
(1884 Jókai Mór)
Lucient meglepte az a gyors szellem, az a finomság, amellyel ezek az emberek formába öntötték a válaszaikat; elkápráztatta az, amit elmésségnek, élcnek neveznek, de mindenekfölött a beszéd fesztelensége s a modor könnyedsége
(1954 Benedek Marcell ford.Balzac)
Sz: élces
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.

Beállítások