elcsavarodik tn ige 12a

1. (szokásos v. természetes) helyzetét, elhelyezkedését (tengelye körül) elfordulva megváltoztatja, ill. ilyen helyzetben van’ ❖ Az üſtökös tsillagoknak farka nem mindenkor a’ nappal ellenkező réſzre ek, hanem egy kevéé eltsavarodik, ’s igen gyakran valamelly hozas fekete vonásokat mutat (1809 Varga Márton 8510004, 114) | [Cser Károly szobrainak] végtagjai barokk lendülettel hasítják át a térséget, a törzs elcsavarodik, különös és meglepő vonalakat ír le (1922 Bálint Aladár CD10) | A negyven éves fa már nem csavarodhat el abból az irányból, amely felé suttyókora óta hajlította a széljárás (1934 Móra Ferenc C3204, 140) | [A finn kopó] szeme barna, füle eléggé hosszú, kissé elcsavarodva lelóg (1993 Sárkány Pál et al. CD59).

2. (rég) ’〈ember, állat, jármű〉 haladása közben az egyenes iránytól eltér, befordul, elkanyarodik ’ ❖ Által-menének; a’ ſzegeleten el-tsavarodának (1793 Szűts István ford.–Naubert C4078, 5) | Gyulafi (hogy el-menetelét szemre-nem-vehetné Jólánka) a’ fal mellett csavarodott-el (1804 Dugonics András C1475, 727) | A „Magyar királynál” elcsavarodva a vásártérre értünk (1881 Boross Mihály C1152, 137) | a teljes erővel rohanó hajó orra alig egy sing, vagy talán csak három ujj távolságban hirtelen elcsavarodott a molótól s egyenesen beszaladt a város mellett folyó Arques folyóba, vagy inkább annak külső kikötőjébe (1910 Márki Sándor CD55).

2a. (rég) ’〈út, folyó stb.〉 irányát megváltoztatja, elkanyarodik 〈vmerre〉’ ❖ [az ösvény] azért csavarodik el, hogy két kidőlt tölgyszálnak kikerüljön (1860 Ágai Adolf–Zilahy Károly ford.–Gerstäcker C0550, 11) | a siető folyamatok hol ide hajlanak, hol amoda, a legszebb vidék következnék, s íme, elcsavarodnak zord sziklák közé (1900 Mikszáth Kálmán CD04).

2b. ’eltér, különbözővé válik (vmitől)’ ❖ Egyet beszélt mind a kettő [ti. Szentkirályi Albert és Szentiványi Kálmán], csak a beszédjük utolsó szavaiban csavarodtak el (1888 Mikszáth Kálmán CD04) | Arisztotelész a hatás törvényeit kutatta, a közönség lelkéből építette föl kiskátéját, később a dramaturgia elcsavarodott ettől az egészséges irányvonaltól, törvényeket és szabályokat diktált, ahol a praktikus görög csak megállapításokat végzett és tanácsokat adott (1935 Hevesi Sándor 9247003, 74).

2c. (rég) ’〈annak kif-ére, hogy vmely témáról eltereli a szót, az elől kitérve mellébeszél〉’ ❖ Aligha el nem fáradnak odáig. Felel a csárdás, el akarván csavarodni az igaz felelettől (1858 Vas Gereben C4379, 158) | [Csernátony Lajos] ha meginterjúvolják, ügyesen elcsavarodik a fő kérdés elől (1888 Mikszáth Kálmán CD04).

3. (rég, irod) ’〈szív〉 vki v. vmi hatására együttérzően összeszorul’ ❖ ha olykor-olykor Oszkárra nézett, szive mégis elcsavarodott (1881 Ábrányi Kornél² C0519, 232) | még az ördögnek is el fog csavarodni a szíve, ha ránéz (1893 Margitay Dezső C3031, 107) | a férfinak elcsavarodott a szíve és teljesen átértette az asszony egész vigasztalan, reménytelen életét (1909 Móricz Zsigmond CD10).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

elcsavarodik tárgyatlan ige 12a
1.
(szokásos v. természetes) helyzetét, elhelyezkedését (tengelye körül) elfordulva megváltoztatja, ill. ilyen helyzetben van
Az üſtökös tsillagoknak farka nem mindenkor a’ nappal ellenkező réſzre ek, hanem egy kevéé eltsavarodik, ’s igen gyakran valamelly hozas fekete vonásokat mutat
(1809 Varga Márton)
[Cser Károly szobrainak] végtagjai barokk lendülettel hasítják át a térséget, a törzs elcsavarodik, különös és meglepő vonalakat ír le
(1922 Bálint Aladár)
A negyven éves fa már nem csavarodhat el abból az irányból, amely felé suttyókora óta hajlította a széljárás
(1934 Móra Ferenc)
[A finn kopó] szeme barna, füle eléggé hosszú, kissé elcsavarodva lelóg
(1993 Sárkány Pál et al.)
2. (rég)
〈ember, állat, jármű〉 haladása közben az egyenes iránytól eltér, befordul, elkanyarodik
Által-menének; a’ ſzegeleten el-tsavarodának
(1793 Szűts István ford.Naubert)
Gyulafi (hogy el-menetelét szemre-nem-vehetné Jólánka) a’ fal mellett csavarodott-el
(1804 Dugonics András)
A „Magyar királynál” elcsavarodva a vásártérre értünk
(1881 Boross Mihály)
a teljes erővel rohanó hajó orra alig egy sing, vagy talán csak három ujj távolságban hirtelen elcsavarodott a molótól s egyenesen beszaladt a város mellett folyó Arques folyóba, vagy inkább annak külső kikötőjébe
(1910 Márki Sándor)
2a. (rég)
〈út, folyó stb.〉 irányát megváltoztatja, elkanyarodik 〈vmerre〉
[az ösvény] azért csavarodik el, hogy két kidőlt tölgyszálnak kikerüljön
(1860 Ágai Adolf–Zilahy Károly ford.Gerstäcker)
a siető folyamatok hol ide hajlanak, hol amoda, a legszebb vidék következnék, s íme, elcsavarodnak zord sziklák közé
(1900 Mikszáth Kálmán)
2b.
eltér, különbözővé válik (vmitől)
Egyet beszélt mind a kettő [ti. Szentkirályi Albert és Szentiványi Kálmán], csak a beszédjük utolsó szavaiban csavarodtak el
(1888 Mikszáth Kálmán)
Arisztotelész a hatás törvényeit kutatta, a közönség lelkéből építette föl kiskátéját, később a dramaturgia elcsavarodott ettől az egészséges irányvonaltól, törvényeket és szabályokat diktált, ahol a praktikus görög csak megállapításokat végzett és tanácsokat adott
(1935 Hevesi Sándor)
2c. (rég)
〈annak kif-ére, hogy vmely témáról eltereli a szót, az elől kitérve mellébeszél〉
Aligha el nem fáradnak odáig. Felel a csárdás, el akarván csavarodni az igaz felelettől
(1858 Vas Gereben)
[Csernátony Lajos] ha meginterjúvolják, ügyesen elcsavarodik a fő kérdés elől
(1888 Mikszáth Kálmán)
3. (rég, irod)
〈szív〉 vki v. vmi hatására együttérzően összeszorul
ha olykor-olykor Oszkárra nézett, szive mégis elcsavarodott
(1881 Ábrányi Kornél²)
még az ördögnek is el fog csavarodni a szíve, ha ránéz
(1893 Margitay Dezső)
a férfinak elcsavarodott a szíve és teljesen átértette az asszony egész vigasztalan, reménytelen életét
(1909 Móricz Zsigmond)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások