elbűvöl ts ige 1c

1. (rég) ’bűbájosság, varázslat hatása alá von, megbabonáz, ill. így megváltoztat, vmivé átváltoztat vmit, vkit’ ❖ a’ vakondturásokat is elbűvölt vadrózsahalmoknak néztem (1844 Frankenburg Adolf C1769, 169) | különféle állatokká elbűvölt herczegek és herczegnők (1897 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | Alvó delizsáncunk olyan volt, mint valami elbűvölt kocsi, amelyet a tündérek varázsvesszeje odavarázsolt a Csipkerózsika várának erdejébe, egy keresztútra (1917 Schöpflin Aladár ford.–Barbey d’Aurevilly 9590007, 14).

1a. (rég) ’bűbájossággal, varázslattal eltüntet, eltávolít vkit v. vmit’ ❖ elbűvöléd nyakunkról a’ rosz szellemet (1837 Kovács Pál² C2771, 257) | [A szemfényvesztő] csak gyűrűket és zsebórákat tud elbűvölni (1857 Jókai Mór CD18) | Czudar zsivány! Hová tőd [= tetted] lányomat? Elbűvöléd őt, átkozott kuruzsló! (1864 Szász Károly² ford.–Shakespeare CD11).

2. (tárgy n. is) ’meglepő volta, ill. megnyerő tulajdonsága(i) v. teljesítménye révén (bámulatba ejtve) lenyűgöz, magával ragad vkit’ ❖ a’ mi Andorunkat […] elbűvölé ez ujság (1835 Kovács Pál² C2767, 268) | [Reményi Ede hegedűművész] Amerikába ment, s az uj világ lakóit büvölé el játékával (1856 Vasárnapi Újság CD56) | Wellingtonban hiányzott a mágnesi erő, melylyel Napoleon katonáit elbűvölte (1895 Bárczay Oszkár C0793, 362) | a Makrancos Hölgynek komédiának kell maradnia, hogy ne csak mulattasson, hanem egyszersmind gyönyörködtessen, gondolkodóba ejtsen és – elbűvöljön (1914 Ambrus Zoltán 9006006, 31) | a költő jóságos, mindenkit elbűvölő egyénisége nemcsak leírt, de eleven szavaiból és tekintetéből is sugárzik (1928 Szini Gyula CD10) | Nem hiszem, hogy akadna valaki, akit ne bűvölne el a májusi gyöngyvirág nyílása (1997 Lakáskultúra CD39).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

elbűvöl tárgyas ige 1c
1. (rég)
bűbájosság, varázslat hatása alá von, megbabonáz, ill. így megváltoztat, vmivé átváltoztat vmit, vkit
a’ vakondturásokat is elbűvölt vadrózsahalmoknak néztem
(1844 Frankenburg Adolf)
különféle állatokká elbűvölt herczegek és herczegnők
(1897 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
Alvó delizsáncunk olyan volt, mint valami elbűvölt kocsi, amelyet a tündérek varázsvesszeje odavarázsolt a Csipkerózsika várának erdejébe, egy keresztútra
(1917 Schöpflin Aladár ford.Barbey d’Aurevilly)
1a. (rég)
bűbájossággal, varázslattal eltüntet, eltávolít vkit v. vmit
elbűvöléd nyakunkról a’ rosz szellemet
(1837 Kovács Pál²)
[A szemfényvesztő] csak gyűrűket és zsebórákat tud elbűvölni
(1857 Jókai Mór)
Czudar zsivány! Hová tőd [= tetted] lányomat? Elbűvöléd őt, átkozott kuruzsló!
(1864 Szász Károly² ford.Shakespeare)
2. (tárgy n. is)
meglepő volta, ill. megnyerő tulajdonsága(i) v. teljesítménye révén (bámulatba ejtve) lenyűgöz, magával ragad vkit
a’ mi Andorunkat […] elbűvölé ez ujság
(1835 Kovács Pál²)
[Reményi Ede hegedűművész] Amerikába ment, s az uj világ lakóit büvölé el játékával
(1856 Vasárnapi Újság)
Wellingtonban hiányzott a mágnesi erő, melylyel Napoleon katonáit elbűvölte
(1895 Bárczay Oszkár)
a Makrancos Hölgynek komédiának kell maradnia, hogy ne csak mulattasson, hanem egyszersmind gyönyörködtessen, gondolkodóba ejtsen és – elbűvöljön
(1914 Ambrus Zoltán)
a költő jóságos, mindenkit elbűvölő egyénisége nemcsak leírt, de eleven szavaiból és tekintetéből is sugárzik
(1928 Szini Gyula)
Nem hiszem, hogy akadna valaki, akit ne bűvölne el a májusi gyöngyvirág nyílása
(1997 Lakáskultúra)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások