elcsattan tn ige 1a5

1. ’〈tárgy〉 vminek hirtelen nekiütődve egyszeri éles, csattanó hangot ad’ ❖ A vén anyamedve egy erdőszre bukkant futtában, ki látva a dühös fenevad közeledtét, mintegy husz lépésnyire bevárta azt, hogy annál biztosabban találja, akkor neki czélozott, a sárkány [= kakas] elcsattant és a puska nem sült (1855 Vasárnapi Újság CD56) | elcsattant hátam mögött a börtönajtó kettős lakatja (1881 Boross Mihály C1152, 284) | Egy golyó elcsattan a hadnagy sisakján, s leüti róla a tolltartó ezüstöt (1901 Gárdonyi Géza C8719, 159) | végül semmi se úgy csattant el, mint kanászostor végén a sudár, hanem csak úgy, mint foszlékony madzag (1991 Csoóri Sándor 9090056, 253).

1a. ’〈tűzfegyver elsülve, ill. tűzfegyverből leadott lövés〉 egyszeri erős, csattanó hangot ad’ ❖ [Fizignát] elsüti puskáját, De elhullatván kováját, Csütörtököt kiálta. Próbálgatja százszeresen, De mégis el nem csattan (1791 Csokonai Vitéz Mihály ford.–Homérosz C1330, 31) | Egy pisztoly csattant el (1927 Tóth Árpád C5092, 188) | 1915-ben szeptember 24-én csattant el a puskalövés Volhyniában, és egy simaképű, nyúlánk zászlós halk jajszóval térdre roskadt (1940 Pintér Jenő CD44) | a gyermek szerette felfújni az ilyen használt borítékokat és akkorát durrantott vele, mintha egy revolver csattant volna el (1955 Tatay Sándor 9704001, 12).

1b. (rég, ritk) ’〈villámlás〉 egyszeri erős, csattanó hangot ad’ ❖ a villámnak még most érni kell, [...] Hogy ha majd elcsattan, réműletes Világa mellett sápadozzon el E durva nép (1844 Vörösmarty Mihály C4537, 72) | Hamar csattantak el a sötét eszmék fellegei közt az égető villámok (1847 Kemény Zsigmond C2598, 52).

1c. ’〈vkinek, vminek a hangja, szava, beszéde〉 röviden, ill. hirtelen befejeződve (és nagy hatást kiváltva) elhangzik’ ❖ A fülmile hangja itt elcsattant, s maga halva zuhant alá a csalitágról (1835 e. Kolmár József¹ C2717, 142) | az első beszámoló beszéd elcsattant Tabon (1888 Mikszáth Kálmán CD04) | rosszkor elcsattant káromkodás (1916 Schöpflin Aladár CD10) | Elcsattan az első incselkedő beszólás, mire a hallgatóság megkönnyebbülten felnevet (1994 Magyar Hírlap CD09).

2. (átv is) ’〈ütés, csók〉 egyszeri rövid, csattanó hangot adva bekövetkezik, megtörténik’ ❖ Szökj, Epigramma; de nem mint nyil, melly czélra repül ’s öl; Szökj mint csók, mellyet félve lop a’ szerelem. Elcsattant, oda van: de az édes lyányka’ hevétől Ajkam még lángol, e’ kebel égve liheg (1818 Kazinczy Ferenc C2569, 65) | Amely percben egy csók elcsattanik a te ajkadról egy más férfi ajkán, abban a pillanatban roppanik nagyot az engemet kereső golyó az én szívemben (1888 Jókai Mór CD18) | rögtön, a mint ez az összecsapás [ti. Károlyi Imre és Károlyi Mihály között] elcsattant, fölmerült a süllyesztőből a hadsereg (1918 Az Est jan. 23. C5228, 3) | mint nyomós érv: pofon csattant el a nemzetgyülés folyosóján (1921 Népszava 2136001, 2) | Hatalmas taktikai csata zajlott a két öklöző között, az első harmadban alig akadt értékelhetően tiszta ütés, ami viszont elcsattant, az elsősorban Kovács [István] érdeme volt (1996 Magyar Hírlap CD09).

3. elcsattan vkin (ritk) ’〈negatív jelenség〉 kellemetlenül, keményen hatva lecsapódik vkin; csattan’ ❖ Az üzemben bármi hiba volt, ő volt a bűnös. Gépészember különben is arra való, hogy végeredményben minden hiba megtorlása rajta csattanjon el (1932 Szathmári Sándor 9641002, 103).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. csattan; ÉKsz.

elcsattan tárgyatlan ige 1a5
1.
〈tárgy〉 vminek hirtelen nekiütődve egyszeri éles, csattanó hangot ad
A vén anyamedve egy erdőszre bukkant futtában, ki látva a dühös fenevad közeledtét, mintegy husz lépésnyire bevárta azt, hogy annál biztosabban találja, akkor neki czélozott, a sárkány [= kakas] elcsattant és a puska nem sült
(1855 Vasárnapi Újság)
elcsattant hátam mögött a börtönajtó kettős lakatja
(1881 Boross Mihály)
Egy golyó elcsattan a hadnagy sisakján, s leüti róla a tolltartó ezüstöt
(1901 Gárdonyi Géza)
végül semmi se úgy csattant el, mint kanászostor végén a sudár, hanem csak úgy, mint foszlékony madzag
(1991 Csoóri Sándor)
1a.
〈tűzfegyver elsülve, ill. tűzfegyverből leadott lövés〉 egyszeri erős, csattanó hangot ad
[Fizignát] elsüti puskáját, De elhullatván kováját, Csütörtököt kiálta. Próbálgatja százszeresen, De mégis el nem csattan
(1791 Csokonai Vitéz Mihály ford.Homérosz)
Egy pisztoly csattant el
(1927 Tóth Árpád)
1915-ben szeptember 24-én csattant el a puskalövés Volhyniában, és egy simaképű, nyúlánk zászlós halk jajszóval térdre roskadt
(1940 Pintér Jenő)
a gyermek szerette felfújni az ilyen használt borítékokat és akkorát durrantott vele, mintha egy revolver csattant volna el
(1955 Tatay Sándor)
1b. (rég, ritk)
〈villámlás〉 egyszeri erős, csattanó hangot ad
a villámnak még most érni kell, [...] Hogy ha majd elcsattan, réműletes Világa mellett sápadozzon el E durva nép
(1844 Vörösmarty Mihály)
Hamar csattantak el a sötét eszmék fellegei közt az égető villámok
(1847 Kemény Zsigmond)
1c.
〈vkinek, vminek a hangja, szava, beszéde〉 röviden, ill. hirtelen befejeződve (és nagy hatást kiváltva) elhangzik
A fülmile hangja itt elcsattant, s maga halva zuhant alá a csalitágról
(1835 e. Kolmár József¹)
az első beszámoló beszéd elcsattant Tabon
(1888 Mikszáth Kálmán)
rosszkor elcsattant káromkodás
(1916 Schöpflin Aladár)
Elcsattan az első incselkedő beszólás, mire a hallgatóság megkönnyebbülten felnevet
(1994 Magyar Hírlap)
2. (átv is)
〈ütés, csók〉 egyszeri rövid, csattanó hangot adva bekövetkezik, megtörténik
Szökj, Epigramma; de nem mint nyil, melly czélra repül ’s öl; Szökj mint csók, mellyet félve lop a’ szerelem. Elcsattant, oda van: de az édes lyányka’ hevétől Ajkam még lángol, e’ kebel égve liheg
(1818 Kazinczy Ferenc)
Amely percben egy csók elcsattanik a te ajkadról egy más férfi ajkán, abban a pillanatban roppanik nagyot az engemet kereső golyó az én szívemben
(1888 Jókai Mór)
rögtön, a mint ez az összecsapás [ti. Károlyi Imre és Károlyi Mihály között] elcsattant, fölmerült a süllyesztőből a hadsereg
(1918 Az Est jan. 23.)
mint nyomós érv: pofon csattant el a nemzetgyülés folyosóján
(1921 Népszava)
Hatalmas taktikai csata zajlott a két öklöző között, az első harmadban alig akadt értékelhetően tiszta ütés, ami viszont elcsattant, az elsősorban Kovács [István] érdeme volt
(1996 Magyar Hírlap)
3. elcsattan vkin (ritk)
〈negatív jelenség〉 kellemetlenül, keményen hatva lecsapódik vkin; csattan
Az üzemben bármi hiba volt, ő volt a bűnös. Gépészember különben is arra való, hogy végeredményben minden hiba megtorlása rajta csattanjon el
(1932 Szathmári Sándor)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. csattan; ÉKsz.

Beállítások