elcsavarodik tn ige 12a

1. (szokásos v. természetes) helyzetét, elhelyezkedését (tengelye körül) elfordulva megváltoztatja, ill. ilyen helyzetben van’ ❖ Az üſtökös tsillagoknak farka nem mindenkor a’ nappal ellenkező réſzre eſik, hanem egy kevéſſé eltsavarodik, ’s igen gyakran valamelly hoſſzas fekete vonásokat mutat (1809 Varga Márton 8510004, 114) | [Cser Károly szobrainak] végtagjai barokk lendülettel hasítják át a térséget, a törzs elcsavarodik, különös és meglepő vonalakat ír le (1922 Bálint Aladár CD10) | A negyven éves fa már nem csavarodhat el abból az irányból, amely felé suttyókora óta hajlította a széljárás (1934 Móra Ferenc C3204, 140) | [A finn kopó] szeme barna, füle eléggé hosszú, kissé elcsavarodva lelóg (1993 Sárkány Pál et al. CD59).

2. (rég) ’〈ember, állat, jármű〉 haladása közben az egyenes iránytól eltér, befordul, elkanyarodik’ ❖ Által-menének; a’ ſzegeleten el-tsavarodának (1793 Szűts István ford.–Naubert C4078, 5) | Gyulafi (hogy el-menetelét szemre-nem-vehetné Jólánka) a’ fal mellett csavarodott-el (1804 Dugonics András C1475, 727) | A „Magyar királynál” elcsavarodva a vásártérre értünk (1881 Boross Mihály C1152, 137) | a teljes erővel rohanó hajó orra alig egy sing, vagy talán csak három ujj távolságban hirtelen elcsavarodott a molótól s egyenesen beszaladt a város mellett folyó Arques folyóba, vagy inkább annak külső kikötőjébe (1910 Márki Sándor CD55).

2a. (rég) ’〈út, folyó stb.〉 irányát megváltoztatja, elkanyarodik 〈vmerre〉’ ❖ [az ösvény] azért csavarodik el, hogy két kidőlt tölgyszálnak kikerüljön (1860 Ágai Adolf–Zilahy Károly ford.–Gerstäcker C0550, 11) | a siető folyamatok hol ide hajlanak, hol amoda, a legszebb vidék következnék, s íme, elcsavarodnak zord sziklák közé (1900 Mikszáth Kálmán CD04).

2b. ’eltér, különbözővé válik (vmitől)’ ❖ Egyet beszélt mind a kettő [ti. Szentkirályi Albert és Szentiványi Kálmán], csak a beszédjük utolsó szavaiban csavarodtak el (1888 Mikszáth Kálmán CD04) | Arisztotelész a hatás törvényeit kutatta, a közönség lelkéből építette föl kiskátéját, később a dramaturgia elcsavarodott ettől az egészséges irányvonaltól, törvényeket és szabályokat diktált, ahol a praktikus görög csak megállapításokat végzett és tanácsokat adott (1935 Hevesi Sándor 9247003, 74).

2c. (rég) ’〈annak kif-ére, hogy vmely témáról eltereli a szót, az elől kitérve mellébeszél〉’ ❖ Aligha el nem fáradnak odáig. Felel a csárdás, el akarván csavarodni az igaz felelettől (1858 Vas Gereben C4379, 158) | [Csernátony Lajos] ha meginterjúvolják, ügyesen elcsavarodik a fő kérdés elől (1888 Mikszáth Kálmán CD04).

3. (rég, irod) ’〈szív〉 vki v. vmi hatására együttérzően összeszorul’ ❖ ha olykor-olykor Oszkárra nézett, szive mégis elcsavarodott (1881 Ábrányi Kornél² C0519, 232) | még az ördögnek is el fog csavarodni a szíve, ha ránéz (1893 Margitay Dezső C3031, 107) | a férfinak elcsavarodott a szíve és teljesen átértette az asszony egész vigasztalan, reménytelen életét (1909 Móricz Zsigmond CD10).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

elcsavarodik tárgyatlan ige 12a
1.
(szokásos v. természetes) helyzetét, elhelyezkedését (tengelye körül) elfordulva megváltoztatja, ill. ilyen helyzetben van
Az üſtökös tsillagoknak farka nem mindenkor a’ nappal ellenkező réſzre eſik, hanem egy kevéſſé eltsavarodik, ’s igen gyakran valamelly hoſſzas fekete vonásokat mutat
(1809 Varga Márton)
[Cser Károly szobrainak] végtagjai barokk lendülettel hasítják át a térséget, a törzs elcsavarodik, különös és meglepő vonalakat ír le
(1922 Bálint Aladár)
A negyven éves fa már nem csavarodhat el abból az irányból, amely felé suttyókora óta hajlította a széljárás
(1934 Móra Ferenc)
[A finn kopó] szeme barna, füle eléggé hosszú, kissé elcsavarodva lelóg
(1993 Sárkány Pál et al.)
2. (rég)
〈ember, állat, jármű〉 haladása közben az egyenes iránytól eltér, befordul, elkanyarodik
Által-menének; a’ ſzegeleten el-tsavarodának
(1793 Szűts István ford.Naubert)
Gyulafi (hogy el-menetelét szemre-nem-vehetné Jólánka) a’ fal mellett csavarodott-el
(1804 Dugonics András)
A „Magyar királynál” elcsavarodva a vásártérre értünk
(1881 Boross Mihály)
a teljes erővel rohanó hajó orra alig egy sing, vagy talán csak három ujj távolságban hirtelen elcsavarodott a molótól s egyenesen beszaladt a város mellett folyó Arques folyóba, vagy inkább annak külső kikötőjébe
(1910 Márki Sándor)
2a. (rég)
〈út, folyó stb.〉 irányát megváltoztatja, elkanyarodik 〈vmerre〉
[az ösvény] azért csavarodik el, hogy két kidőlt tölgyszálnak kikerüljön
(1860 Ágai Adolf–Zilahy Károly ford.Gerstäcker)
a siető folyamatok hol ide hajlanak, hol amoda, a legszebb vidék következnék, s íme, elcsavarodnak zord sziklák közé
(1900 Mikszáth Kálmán)
2b.
eltér, különbözővé válik (vmitől)
Egyet beszélt mind a kettő [ti. Szentkirályi Albert és Szentiványi Kálmán], csak a beszédjük utolsó szavaiban csavarodtak el
(1888 Mikszáth Kálmán)
Arisztotelész a hatás törvényeit kutatta, a közönség lelkéből építette föl kiskátéját, később a dramaturgia elcsavarodott ettől az egészséges irányvonaltól, törvényeket és szabályokat diktált, ahol a praktikus görög csak megállapításokat végzett és tanácsokat adott
(1935 Hevesi Sándor)
2c. (rég)
〈annak kif-ére, hogy vmely témáról eltereli a szót, az elől kitérve mellébeszél〉
Aligha el nem fáradnak odáig. Felel a csárdás, el akarván csavarodni az igaz felelettől
(1858 Vas Gereben)
[Csernátony Lajos] ha meginterjúvolják, ügyesen elcsavarodik a fő kérdés elől
(1888 Mikszáth Kálmán)
3. (rég, irod)
〈szív〉 vki v. vmi hatására együttérzően összeszorul
ha olykor-olykor Oszkárra nézett, szive mégis elcsavarodott
(1881 Ábrányi Kornél²)
még az ördögnek is el fog csavarodni a szíve, ha ránéz
(1893 Margitay Dezső)
a férfinak elcsavarodott a szíve és teljesen átértette az asszony egész vigasztalan, reménytelen életét
(1909 Móricz Zsigmond)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások