eldöglik tn ige 16c8

1. (kissé rég) ’〈kül. háziállat〉 elhull, elpusztul, megdöglik’ ❖ ſzáraz Eleséggel kell öket [ti. a tollasodó kislibákat] tartani; mert a’ tiſzta Pát-fütül mind el-döglenének (1773 Szilágyi Sámuel² ford.–Wiegand 7332008, 148) | Sörtéseknek legfőbb nyavalyájok a’ torok-gyík, mellyben el is döglenek sokan (1844 e. Edvi Illés Pál 8573002, 63) | a nőstény [rühatka] peterakás után eldöglik (1893 PallasLex. CD02) | [a Níluson] az áradás megérkeztével a víz annyira megromlott, hogy a halak tömegestül döglöttek el benne (1995 Jubileumi kommentár CD1206).

1a. (rég, ritk) ’〈ember〉 meghal’ ❖ Jobbe lyukakban rettenetes vajudások utánn eldögleni éhen, mint veſzedelmünkkel bajnok próbákra kicsapni? (1806 Verseghy Ferenc 8518033, 183) | Vagy eldöglik, vagy zsivány lesz belőle (1872 Jókai Mór CD18) | pestisekben és kolerákban eldöglött sokaságok hullái (1916 Barta Lajos CD10).

2. (magatehetetlenül) elhever, végigdől vhol’ ❖ Mulattunk na, jól, egyszóval. De én csak nagyon módjával ittam. Inkább volt a kocsisok közül olyan, amelyiknek megártott a tütü. Az aztán eldöglött valamerre, vagy bevitték asszonyok (1941 Tersánszky Józsi Jenő 9706012, 26) | én még olyan bányászt nem ismertem, aki nem itta meg a magáét. Van, aki öt-hat korsó után hazamegy, bevacsorázik és eldöglik, de bizony, akad, akit hajnalban vezet haza a felesége… (1974 Galgóczi Erzsébet 2025006, 536).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, eldöglött; ÚMTsz.

eldöglik tárgyatlan ige 16c8
1. (kissé rég)
〈kül. háziállat〉 elhull, elpusztul, megdöglik
ſzáraz Eleséggel kell öket [ti. a tollasodó kislibákat] tartani; mert a’ tiſzta Pát-fütül mind el-döglenének
(1773 Szilágyi Sámuel² ford.Wiegand)
Sörtéseknek legfőbb nyavalyájok a’ torok-gyík, mellyben el is döglenek sokan
(1844 e. Edvi Illés Pál)
a nőstény [rühatka] peterakás után eldöglik
(1893 PallasLex.)
[a Níluson] az áradás megérkeztével a víz annyira megromlott, hogy a halak tömegestül döglöttek el benne
(1995 Jubileumi kommentár)
1a. (rég, ritk)
〈ember〉 meghal
Jobbe lyukakban rettenetes vajudások utánn eldögleni éhen, mint veſzedelmünkkel bajnok próbákra kicsapni?
(1806 Verseghy Ferenc)
Vagy eldöglik, vagy zsivány lesz belőle
(1872 Jókai Mór)
pestisekben és kolerákban eldöglött sokaságok hullái
(1916 Barta Lajos)
2.
(magatehetetlenül) elhever, végigdől vhol
Mulattunk na, jól, egyszóval. De én csak nagyon módjával ittam. Inkább volt a kocsisok közül olyan, amelyiknek megártott a tütü. Az aztán eldöglött valamerre, vagy bevitték asszonyok
(1941 Tersánszky Józsi Jenő)
én még olyan bányászt nem ismertem, aki nem itta meg a magáét. Van, aki öt-hat korsó után hazamegy, bevacsorázik és eldöglik, de bizony, akad, akit hajnalban vezet haza a felesége…
(1974 Galgóczi Erzsébet)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, eldöglött; ÚMTsz.

Beállítások