eldől tn ige 1c1

1. (túlzó is) ’〈tárgy, dolog, es. ember v. állat〉 egyensúlyi, álló v. ülő helyzetéből kibillenve esik, borul vhova’ ❖ el törött nyilai, ſzakadt noru tegzével, és el dölt puzdrájával egygyüt ſzéllyel hevertenek körüllötte (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0809, 166) | Katzagott a’ sok nép, el-dlt nevettébe (1793 Gvadányi József C1940, 87) | [a debreceniek] az lejtőn is sebesen futtattak. Kilenc szekér a lejtőn innet s túl eldőlt (1823 Fogarasi Sámuel 7109011, 263) | a kenguru két hátsó lábának alszárán állva, inkább csak erős farkára támaszkodik, ha nem is azért, hogy életét tengesse, hanem csupán azért, hogy el ne düljön (1921 Nagy Lajos 9472033, 101) | Molnár Sanyi tűzpiros lett, felugrott, a pad eldőlt, a rajta szunyókálók szétgurultak (1973 László-Bencsik Sándor 9383001, 38).

1a. (rég, ritk, átv is) ’〈építmény〉 kisebb darabokra hullva összeomlik, ledől’ ❖ Menj tsak keresgélve régi várasakra, Vessd ſzemed’ már el dlt márvány darabokra, Sok Jó Királyoknak akadſz oſzlopokra, Jó tév Felsknek találſz oltárokra (1772 Orczy Lőrinc 7249002, 11) | [a gyógyulás után] nem múl egy hólnap el: a’ mit Építénk, el dl (1777 Baróti Szabó Dávid C0823, 58) | [Az árvíz miatt] napról napra nevekedik bajunk; házak ſzámosan dlnek-el, és a’ ſzegénység ſzenved (1789 Magyar Merkurius C0341, 91) | Egyszerre ropog Húsz álgyutorok, Vársarkon az őrtorony eldől (1858 Czuczor Gergely 8078008, 147).

1b. ’〈ember v. állat gyengeségtől, sebesüléstől stb.〉 egyensúlyát vesztve roskad, rogy vhova’ ❖ [a veszett kutya] végtére ereje el-fogyván el-döl, az utánn iſmét fel kelvén egy darabon el máſzdogál (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 187) | Nyilat vont-ki oldalából, ’s halva dölt-el a’ vitéz (1815 Kazinczy Ferenc ford.–Macpherson 7163065, 149) | a király nyakába szúrta a kést a fenevadnak s az úgy eldűlt, hogy meg sem nyekkent (1921 Szabó Dezső 9623002, 60) | Kissamu rosszul lett. Elfehéredett, eldőlt. Alig tudták felfogni (1973 Gyurkovics Tibor 9211001, 36).

1c. (rég)(harcban) életét veszti, meghal’ ❖ Ledőltt aklyunk’ istápja: jaj, el-dőltt, A’ kinek hálállyák, a’ nyáj, a’ páſztor, az óltár Bóldog napjaikat! Szent Istvány (1780 k. Baróti Szabó Dávid C0819, 14) | [Wesselényi Farkasnak] István fija az öcsémmel egy regimentben szolgált, Ferenc fija pedig Valenciennes mellett Lacihoz közel állva dőlt el (1812 Kazinczy Ferenc 7163010, 206) | Eldűltél te ditső bajnok! te reménye szivemnek! S undok vér-fertőbe hever hős termeted itten! (1832 Baksay Dániel 8359019, 110).

1d. (rég, ritk) ’〈vár(os), ország〉 harcok során az ellenség kezére kerül, elesik’ ❖ Jól forgattátok magatok’ hív bajnokim: el dőlt A’ maga hitt város (1777 Baróti Szabó Dávid C0823, 131) | A keresztyénség előfalának végrésze is veszélyben forog; ha Magyarország eldölt, a szomszéd tartományokra jő a sor (1861 Szalay László 8419013, 188) | Hadd vesszen Tiboldnak híre, vára Dűljön el, én nem védelmezem (1864 e. Madách Imre CD01).

1e. (rég) ’〈vmely állapot, intézmény stb.〉 nem áll fenn tovább, megsemmisül, megdől’ ❖ Olly teher ez rajtad, hogy alatta el-dl Egész bátorságod? – légy-el nála nélkl (1772 Bessenyei György¹ C1075, 90) | Eldült, a’ Romai roppant birodalom, De mesterségének becses maradványi Még ma is sok nemes lelkeknek bálványi (1815 Kis János¹ 8240018, 104) | az erkölcsi hit meginog, a becsületesség eldől (1876 Asbóth János C0672, 220).

2. ’〈ember v. állat〉 egyensúlyi álló v. ülő helyzetéből testével vmilyen irányban kimozdulva hajol, támaszkodik v. fekszik vhova, ill. ilyen helyzetben van vhol’ ❖ el-dülök meljére és sírok; ö pedig fel-tsókolja ſzemeimböl a’ könnyeket (1785 Kazinczy Ferenc ford.–Gessner 7163041, 47) | [Wahrmann] szélesen elterülve dűlt el a padban, s bizonyos előkelőséggel mosolygott (1885 Mikszáth Kálmán 8312147, 114) | Olyan jól ült, félig eldőlve a chaise longueon [= sezlonon, heverőn] s oly kellemesen szivarozgatott, hogy nem volt kedve mozdulni (1911 Móricz Zsigmond 9462001, 74) | [a tehenek] már pisla jászlak előtt eldőlve pihennek (1933 Radnóti Miklós 9543034, 24).

3. ’〈bizonytalan kimenetelű v. kétes ügy, dolog〉 vmilyen eredménnyel lezárul’ ❖ a’ Birákok közül, tsak egy vala hátra, hogy az ügy valamerre el-döljen (1785 Magyar Hírmondó C0273, 104) | tizenkilencz évi perlekedés után Pesten a legfelsőbb törvényszéken az ő javára dőlt el a per, mellyet leginkább sógorának szivtelensége huzott ennyire (1859 Vasárnapi Újság CD56) | a magyar demokrácia sorsa azért mégis csak azon dől el, hogy sikerül-e demokratikus szempontból értékes és fejlődésképes tényezők között [...] tartós együttműködést létrehozni (1947 Bibó István 2055002, 13) | Eldőlt a vita a távfűtési díjak márciusi emelésének mértékéről (1996 Magyar Hírlap CD09).

3a. ’〈küzdelem, verseny stb.〉 vmelyik fél győzelmével véget ér’ ❖ Most Olaszország sorsa nagyobb részt attól függ, miként dől el a lombardvelenczei harcz (1848 Kossuth Hírlapja CD61) | [Szapolyai János] csak Szegedig érkezett az erdélyi hadakkal, midőn Mohácsnál a csata eldőlt (1897 PallasLex. CD02) | [a harmincéves háború során] Svédország javára dőlt el a százados verseny Dániával és a Skandináv-félsziget déli része majdnem egészen svéd kézre jutott (1904 Nagy képes világtörténet CD03) | [egyes csapatok szerint] létfontosságú mérkőzéseik kizárólag a beívelt sarokrúgások pillanataiban dőlhetnek el (1974 Zsolt István 9808004, 226).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. dől; ÉKsz.; SzT. ~, eldőlő, eldőlt [2] ; ÚMTsz.

eldől tárgyatlan ige 1c1
1. (túlzó is)
〈tárgy, dolog, es. ember v. állat〉 egyensúlyi, álló v. ülő helyzetéből kibillenve esik, borul vhova
el törött nyilai, ſzakadt noru tegzével, és el dölt puzdrájával egygyüt ſzéllyel hevertenek körüllötte
(1774 Báróczi Sándor ford.La Calprenède)
Katzagott a’ sok nép, el-dlt nevettébe
(1793 Gvadányi József)
[a debreceniek] az lejtőn is sebesen futtattak. Kilenc szekér a lejtőn innet s túl eldőlt
(1823 Fogarasi Sámuel)
a kenguru két hátsó lábának alszárán állva, inkább csak erős farkára támaszkodik, ha nem is azért, hogy életét tengesse, hanem csupán azért, hogy el ne düljön
(1921 Nagy Lajos)
Molnár Sanyi tűzpiros lett, felugrott, a pad eldőlt, a rajta szunyókálók szétgurultak
(1973 László-Bencsik Sándor)
1a. (rég, ritk, átv is)
〈építmény〉 kisebb darabokra hullva összeomlik, ledől
Menj tsak keresgélve régi várasakra, Vessd ſzemed’ már el dlt márvány darabokra, Sok Jó Királyoknak akadſz oſzlopokra, Jó tév Felsknek találſz oltárokra
(1772 Orczy Lőrinc)
[a gyógyulás után] nem múl egy hólnap el: a’ mit Építénk, el dl
(1777 Baróti Szabó Dávid)
[Az árvíz miatt] napról napra nevekedik bajunk; házak ſzámosan dlnek-el, és a’ ſzegénység ſzenved
(1789 Magyar Merkurius)
Egyszerre ropog Húsz álgyutorok, Vársarkon az őrtorony eldől
(1858 Czuczor Gergely)
1b.
〈ember v. állat gyengeségtől, sebesüléstől stb.〉 egyensúlyát vesztve roskad, rogy vhova
[a veszett kutya] végtére ereje el-fogyván el-döl, az utánn iſmét fel kelvén egy darabon el máſzdogál
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
Nyilat vont-ki oldalából, ’s halva dölt-el a’ vitéz
(1815 Kazinczy Ferenc ford.Macpherson)
a király nyakába szúrta a kést a fenevadnak s az úgy eldűlt, hogy meg sem nyekkent
(1921 Szabó Dezső)
Kissamu rosszul lett. Elfehéredett, eldőlt. Alig tudták felfogni
(1973 Gyurkovics Tibor)
1c. (rég)
(harcban) életét veszti, meghal
Ledőltt aklyunk’ istápja: jaj, el-dőltt, A’ kinek hálállyák, a’ nyáj, a’ páſztor, az óltár Bóldog napjaikat! Szent Istvány
(1780 k. Baróti Szabó Dávid)
[Wesselényi Farkasnak] István fija az öcsémmel egy regimentben szolgált, Ferenc fija pedig Valenciennes mellett Lacihoz közel állva dőlt el
(1812 Kazinczy Ferenc)
Eldűltél te ditső bajnok! te reménye szivemnek! S undok vér-fertőbe hever hős termeted itten!
(1832 Baksay Dániel)
1d. (rég, ritk)
〈vár(os), ország〉 harcok során az ellenség kezére kerül, elesik
Jól forgattátok magatok’ hív bajnokim: el dőlt A’ maga hitt város
(1777 Baróti Szabó Dávid)
A keresztyénség előfalának végrésze is veszélyben forog; ha Magyarország eldölt, a szomszéd tartományokra jő a sor
(1861 Szalay László)
Hadd vesszen Tiboldnak híre, vára Dűljön el, én nem védelmezem
(1864 e. Madách Imre)
1e. (rég)
〈vmely állapot, intézmény stb.〉 nem áll fenn tovább, megsemmisül, megdől
Olly teher ez rajtad, hogy alatta el-dl Egész bátorságod? – légy-el nála nélkl
(1772 Bessenyei György¹)
Eldült, a’ Romai roppant birodalom, De mesterségének becses maradványi Még ma is sok nemes lelkeknek bálványi
(1815 Kis János¹)
az erkölcsi hit meginog, a becsületesség eldől
(1876 Asbóth János)
2.
〈ember v. állat〉 egyensúlyi álló v. ülő helyzetéből testével vmilyen irányban kimozdulva hajol, támaszkodik v. fekszik vhova, ill. ilyen helyzetben van vhol
el-dülök meljére és sírok; ö pedig fel-tsókolja ſzemeimböl a’ könnyeket
(1785 Kazinczy Ferenc ford.Gessner)
[Wahrmann] szélesen elterülve dűlt el a padban, s bizonyos előkelőséggel mosolygott
(1885 Mikszáth Kálmán)
Olyan jól ült, félig eldőlve a chaise longueon [= sezlonon, heverőn] s oly kellemesen szivarozgatott, hogy nem volt kedve mozdulni
(1911 Móricz Zsigmond)
[a tehenek] már pisla jászlak előtt eldőlve pihennek
(1933 Radnóti Miklós)
3.
〈bizonytalan kimenetelű v. kétes ügy, dolog〉 vmilyen eredménnyel lezárul
a’ Birákok közül, tsak egy vala hátra, hogy az ügy valamerre el-döljen
(1785 Magyar Hírmondó)
tizenkilencz évi perlekedés után Pesten a legfelsőbb törvényszéken az ő javára dőlt el a per, mellyet leginkább sógorának szivtelensége huzott ennyire
(1859 Vasárnapi Újság)
a magyar demokrácia sorsa azért mégis csak azon dől el, hogy sikerül-e demokratikus szempontból értékes és fejlődésképes tényezők között [...] tartós együttműködést létrehozni
(1947 Bibó István)
Eldőlt a vita a távfűtési díjak márciusi emelésének mértékéről
(1996 Magyar Hírlap)
3a.
〈küzdelem, verseny stb.〉 vmelyik fél győzelmével véget ér
Most Olaszország sorsa nagyobb részt attól függ, miként dől el a lombardvelenczei harcz
(1848 Kossuth Hírlapja)
[Szapolyai János] csak Szegedig érkezett az erdélyi hadakkal, midőn Mohácsnál a csata eldőlt
(1897 PallasLex.)
[a harmincéves háború során] Svédország javára dőlt el a százados verseny Dániával és a Skandináv-félsziget déli része majdnem egészen svéd kézre jutott
(1904 Nagy képes világtörténet)
[egyes csapatok szerint] létfontosságú mérkőzéseik kizárólag a beívelt sarokrúgások pillanataiban dőlhetnek el
(1974 Zsolt István)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. dől; ÉKsz.; SzT. ~, eldőlő, eldőlt [2] ; ÚMTsz.

Beállítások