éldegél ige 1b1éldegel (rég v. nyj)

1. tn ’〈ember, állat〉 nyugodt megelégedettségben, különösebb megrázkódtatások, nehézségek és nagy örömök nélkül él’ ❖ Már moſt tsak úgy éldegélek itt magamban, míg az Iſtennek tetſzeni fog engemet is ki ſzólítani (1787 Barczafalvi Szabó Dávid ford.–Miller C0791, 360) | Behenczy Estellával Besztercebányára ment, és most ott éldegélnek, mint két turbékoló galamb (1894 Mikszáth Kálmán CD04) | A szegény ember örült a kutyának, mert így legalább beszélgethet valakivel. Ezután együtt éldegéltek boldogan a csodálatos erdőben (1998 Magyar Hírlap CD09).

1a. ts (rég, irod) ’〈életét vmilyen körülmények között〉 megelégedettségben éli, folytatja, ill. 〈(vmilyen) időszakot〉 él, tölt vki’ ❖ éldegéllyük csendes magányunkot (1804 Verseghy Ferenc C4438, 46) | éldegéltek hosszi boldogságot (1854 Vajda János C4644, 143) | [a Nyírség] alkalmatos arra, hogy magányos embereket neveljen, akik félig elvadulva, eldugaszolva, megecetesedve éldegélik napjaikat (1919 Krúdy Gyula CD54) | a gazdag ember tétlen luxusban éldegéli életét (1930 Schöpflin Aladár CD10).

2. tn ’szegénységben, ínségben, szűkösen él, tengődik’ ❖ igen nyomorúltan éldegéll az  szám kivetésében (1792 Sándor István C3668, 6) | a kegyelem fillérből éldegélő agg katonákat (1835 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | a szegény csak ugy éldegél (1864 Szvorényi József 8458005, 127) | a létminimum környékén éldegélő értelmiségi házaspár szerény lakása (1997 Új Könyvek CD29).

3. tn ’〈vmely tevékenységből v. jövedelmi forrásból〉 szerényen megél, fenntartja magát vki’ ❖ Barátim segitségébl éldegelek (1792 Pálóczi Horváth Ádám C2111, 195) | Napszám után éldegelek (1840 Remény C3610, 157) | [a Bakonyban] hamuzsir főzésből, szén- és mészégetésből éldegéltek (1860 Rómer Flóris 8395006, 16) | évente további harminc fontot juttatnak nekem, ami elég lesz, hogy Leidenben éldegéljek (1914 Karinthy Frigyes ford.–Swift 9309082, 147) | Most az állam pénzén éldegél itt-ott, sajnáltatja magát és kényeskedik (1957 Benedek István 9041011, 351).

3a. ’〈élőlény〉 rendszeresen táplálkozik vmivel, ill. életét vmely táplálékkal v. tápanyagból fenntartja’ ❖ [a madár] vad-egreſſel, és erdei fáknak gyümltseivel éldegel vala (1776 Esopus meséi ford. C1642, 212) | [Az ún. hófajd] télen a’ hóban fenyű és nyirfák’ bimbóival ’s hangafával éldegél; nyárban földi epret, bogarakat ’s különféle férgeket keresgél (1829 Pák Dienes 8346010, 166) | Egyikök tudott fakanalakat csinálni; azokat árulgatták, s az értök kapott kevés kölesen éldegéltek (1899 Horváth Cyrill² 8580001, 60) | Ha a környezetében nincsen elegendő nedvesség, [a jerikói rózsa] a bőven raktározott olajból éldegél (1981 Herczeg Éva–Vojnits András 1065001, 40).

4. tn éldegél vmivel (rég) ’folyamatos alkalmazása, használata, ill. fogyasztása révén szokásszerűen él vmivel’ ❖ min öſzve-tzött-fzött ravaſz ſzavakkal, és beſzédekkel éldegélt az Iſtentelen Róka: méglen mind-a’-hárommal el-hitethette Etelkának el-kerlhetetlen fel-menetelét (1786 Dugonics András C1470, 298) | midn 72. eſztends koromban a’ kínos Köſzvényben fetrengenék, és ezzel az alább meg-írt Orvosſággal eſztendeig éldegelnék, […] jobúlásomat érzettem (1793 Weszprémi István 7384001, 72) | némi élethosszabbító szerekkel éldegélni s végóránkat csendesen várva be, veszteg üldögélni (1831 Széchenyi István CD1501).

Ö: el~.

Vö. CzF. éldegėl · éldegél; ÉrtSz.; TESz. él¹; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. éldegel

éldegél ige 1b1
éldegel 1b1 (rég v. nyj)
1. tárgyatlan
〈ember, állat〉 nyugodt megelégedettségben, különösebb megrázkódtatások, nehézségek és nagy örömök nélkül él
Már moſt tsak úgy éldegélek itt magamban, míg az Iſtennek tetſzeni fog engemet is ki ſzólítani
(1787 Barczafalvi Szabó Dávid ford.Miller)
Behenczy Estellával Besztercebányára ment, és most ott éldegélnek, mint két turbékoló galamb
(1894 Mikszáth Kálmán)
A szegény ember örült a kutyának, mert így legalább beszélgethet valakivel. Ezután együtt éldegéltek boldogan a csodálatos erdőben
(1998 Magyar Hírlap)
1a. tárgyas (rég, irod)
〈életét vmilyen körülmények között〉 megelégedettségben éli, folytatja, ill. (vmilyen) időszakot〉 él, tölt vki
éldegéllyük csendes magányunkot
(1804 Verseghy Ferenc)
éldegéltek hosszi boldogságot
(1854 Vajda János)
[a Nyírség] alkalmatos arra, hogy magányos embereket neveljen, akik félig elvadulva, eldugaszolva, megecetesedve éldegélik napjaikat
(1919 Krúdy Gyula)
a gazdag ember tétlen luxusban éldegéli életét
(1930 Schöpflin Aladár)
2. tárgyatlan
szegénységben, ínségben, szűkösen él, tengődik
igen nyomorúltan éldegéll az  szám kivetésében
(1792 Sándor István)
a kegyelem fillérből éldegélő agg katonákat
(1835 Kossuth Lajos összes munkái)
a szegény csak ugy éldegél
(1864 Szvorényi József)
a létminimum környékén éldegélő értelmiségi házaspár szerény lakása
(1997 Új Könyvek)
3. tárgyatlan
〈vmely tevékenységből v. jövedelmi forrásból〉 szerényen megél, fenntartja magát vki
Barátim segitségébl éldegelek
(1792 Pálóczi Horváth Ádám)
Napszám után éldegelek
(1840 Remény)
[a Bakonyban] hamuzsir főzésből, szén- és mészégetésből éldegéltek
(1860 Rómer Flóris)
évente további harminc fontot juttatnak nekem, ami elég lesz, hogy Leidenben éldegéljek
(1914 Karinthy Frigyes ford.Swift)
Most az állam pénzén éldegél itt-ott, sajnáltatja magát és kényeskedik
(1957 Benedek István)
3a.
〈élőlény〉 rendszeresen táplálkozik vmivel, ill. életét vmely táplálékkal v. tápanyagból fenntartja
[a madár] vad-egreſſel, és erdei fáknak gyümltseivel éldegel vala
(1776 Esopus meséi ford.)
[Az ún. hófajd] télen a’ hóban fenyű és nyirfák’ bimbóival ’s hangafával éldegél; nyárban földi epret, bogarakat ’s különféle férgeket keresgél
(1829 Pák Dienes)
Egyikök tudott fakanalakat csinálni; azokat árulgatták, s az értök kapott kevés kölesen éldegéltek
(1899 Horváth Cyrill²)
Ha a környezetében nincsen elegendő nedvesség, [a jerikói rózsa] a bőven raktározott olajból éldegél
(1981 Herczeg Éva–Vojnits András)
4. tárgyatlan éldegél vmivel (rég)
folyamatos alkalmazása, használata, ill. fogyasztása révén szokásszerűen él vmivel
min öſzve-tzött-fzött ravaſz ſzavakkal, és beſzédekkel éldegélt az Iſtentelen Róka: méglen mind-a’-hárommal el-hitethette Etelkának el-kerlhetetlen fel-menetelét
(1786 Dugonics András)
midn 72. eſztends koromban a’ kínos Köſzvényben fetrengenék, és ezzel az alább meg-írt Orvosſággal eſztendeig éldegelnék, […] jobúlásomat érzettem
(1793 Weszprémi István)
némi élethosszabbító szerekkel éldegélni s végóránkat csendesen várva be, veszteg üldögélni
(1831 Széchenyi István)
Vö. CzF. éldegėl · éldegél; ÉrtSz.; TESz. él¹; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. éldegel

Beállítások