eldob ts ige 2a6

1. ’megfogva és meglódítva elhajít, elrepít vmit’ ❖ [Lavjárg] eggy követ dob-el, ’s jelt ad hogy-küzdeni kíván (1815 Kazinczy Ferenc ford.–Macpherson 7163064, 105) | S hogy ezután se tudjon senki [bemenni a pincébe], kihúzta [a kulcsot] a zárból, s eldobta messze a hegyszakadékba (1884 Mikszáth Kálmán 8312238, 92) | [a mondóka elmondása után a gyermeknek] a fogat hátrafelé el kell dobnia (1956 Maár Margit CD52) | [a Gellért-hegy] lábánál gyanútlanul sétálókat is életveszély fenyegeti, amikor egyesek azt gondolják: könnyedén eldobják a Dunáig a kisebb szikla nagyságnyi köveket (1995 Magyar Hírlap CD09) | [A játékos] nézelődik, mintha nem értené, hogy került ide, aztán váratlanul eldobja a labdát a félpályáról. Kosár… (1997 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’〈(szerencse)játékban kockát〉(tenyerében megforgatva) maga elé vet’ ❖ A prémes ember eldobta a kockát, amely elgurult és aztán megállt. – Vesztettem – szólt […] és az aranyat átcsusztatta a lordhoz (1906 Budapesti Hírlap aug. 15. C4694, 2) | A nagy siker, vagy leigázó vereség áll előttem, melyet mint az eldobott kocka eldőltét, tehetetlenül várom (1926 Budapesti Hírlap dec. 25. C4714, 32).

2. ’〈kezében, hátán stb. tartott, vitt tárgyat, es. személyt mint fölöslegeset, akadályozót〉 a földre dob, félredob’ ❖ a medve csak most vette üzőbe az embert, ki ijedtében egyetlen fegyverét, a szigonyt is eldobá, minthogy az a futásban terhére volt (1847 Peregriny Elek 8360007, 48) | A barátom hozott a hátán. – A hátán hozta? Nem dobta el, hogy maga könnyebben futhasson? (1892 Jókai Mór CD18) | Athene faragta ugyan az első fuvolát, de mikor tükörben meglátta, mennyire eltorzítja arcát a fuvolázás, ijedten eldobta magától (1928 TolnaiÚjLex. C5728, 227) | Hagyd abba! Nem hallod! dobd el azt a kardot! Parancsolom! (1984 Szabó Magda 9630001, 174).

2a. (Ját) ’〈kártyajátékban értéktelen(nek ítélt) lapo(ka)t〉 ütésbe beletesz v. talonba tesz, ill. a játékot feladva bedob’ ❖ [a kártyázó ügyvéd] eldobta a’ négy lapocskát, mellyekből valami jóravaló védeket még a’ legügyesebb rabulista sem tud vala kikoporni (1848 Életképek C0107, 825) | A terményügynök öt pengőt számolt ki a mellényzsebéből, egy másik játékos tízet tett fel, ketten eldobták a lapot (1950 Déry Tibor 9107009, 205) | A dob-lop hívásra az egyik kéz eldobhat egy idegen színű lapot (dobás), míg a másik ellophatja [= aduval ütheti] (lopás) (1993 KártyaLex. C7085, 86).

3. ’〈fölösleges(nek), hasznavehetetlen(nek minősített) tárgyat, dolgot〉 szemétbe dob, kidob, ill. szemetelve a földre dob, ejt vki’ ❖ Látá, hogy a’ gyermek a’ markából ivott, ’s kenyérrel kalányozta a’ lentsét, fogá a’ tariſznyájából tséſzejét, ’s tálatskáját, és el-dobá: a’ gyermek, úgymond, meg-halladott böltseſséggel (1783 Molnár János C0291, 226) | Kömlőd német helységben, nappal, egy kötélgyártó műhelyében vigyázatlanul eldobott gyufától tűz támadván [kilencvennégy ház porrá égett] (1856 Vasárnapi Újság CD56) | Azt hiszem, mindnyájan eldobhatjuk a ruháinkat, ha ennek a hullavizsgálatnak vége lesz. Sohase megy ki a kabátomból a büdösség (1931 Krúdy Gyula CD54) | megváltozott az ipar. Az amerikai művilág, a dobd el és vásárolj újat koncepciója mint valami pestis falja fel világunkat (1998 Byte Magazin CD38).

3a. (átv is) ’〈annak kif-ére, hogy funkcióját, megbecsültségét stb. elveszítve (egy időre) használaton kívül kerül vmi〉’ ❖ viselésök [ti. a fűzőké] folyvást tartson, nem egyszer fölvéve, máskor eldobva (1833 Kovács Pál² C2761, 31) | Ott a bűn, ki rég eldobta az álarczot S az igazság ellen nyiltan visel harczot (1848 Arany János C0646, 85) | [Schäffer Albert] elhagyva a festést, egy ideig a fényképészet terén is működött, de újra fölvette eldobott ecsetjét és Düsseldorfba költözött (1922 Nyugat CD10) | Nyugaton lebontják a határokat, eldobják az útlevelet, a nemzeti valutát (1995 Magyar Hírlap CD09).

4. ’〈annak kif-ére, hogy vki gyors elhatározással megválik vmely értéktől, lemond vminek a birtoklásáról〉’ ❖ el dobom magamtol a’ jó szerentsét (1823 Pucz Antal C3541, 326) | Eldobta magától a nevet, mely utálattal tölté el (1883 Rózsaági Antal C3644, 149) | ő maga sem kívánta már látni a fiatalembert, akiért az életét akarta eldobni (1920 Krúdy Gyula CD54) | figyelemre méltó lehetőségeket dobtam el magamtól (1981 Dénes Tibor 9812001, 15).

4a. ’〈ember, es. állat (házas)társat, utódot stb.〉 elhagy, ill. eltaszít magától, megválik tőle’ ❖ Jól is tevé [apám], hogy eldobott, Mert úgy ennek köszönhetem, ha Becsűletes ember leszek (1848 Petőfi Sándor C3500, 282) | Őrültséget követnék el, ha egy becsületes asszonyt eldobnék magamtól (1895 Fővárosi Lapok C0163, 3318) | [első szerelme] megcsalta, elhagyta, eldobta (1912 Krúdy Gyula C2841, 168) | [Shakespeare Júliája] a szerelméért mindent eldob, a szüleit, a dajkáját, a rokonait (1995 Magyar Hírlap CD09) | az anyja eldobta magától az egynapos kisállatot (2002 Magyar Hírlap CD09).

4b. eldobja magát (kissé rég) ’〈annak kif-ére, hogy férjes nő v. lány létére viszonyt kezd vkivel〉’ ❖ Ugye? Nem törődöl vele, akármi lesz belőled miatta? Eldobod magad érte, s nekiindulsz a világ gúnykacajának (1867 Jókai Mór CD18) | Micsoda, még sajnálod, mikor így eldobta magát? Hát értsd meg, ember: Cecile egy bukott nő, eldobta magát! (1917 Herczeg Ferenc 9241029, 58).

5. eldobja magát ’elvetődik, a földre dobja magát’ ❖ A kis royalista csapat csak egy sortüzet adott, aztán megfordult s futásnak eredt; némelyek eldobták magukat az útszélen, mint a fáradt gyermekek (1902 Pesti Hírlap aug. 13. C5650, 15) | remekül látszik a felvételen, hogy [Jancker] látványosan eldobja magát a 16-oson belül (1999 Népszava márc. 19. C6268, 11).

5a. eldobja magát ’elveti magát, elterpeszkedik vhol’ ❖ Eldobta magát a székében, lehúnyta szemeit és arra gondolt, hogy milyen jó itt a csendes, ringató este (1927 Székely Tibor CD10) | az ülés sokszor akkora terhelést jelent a derekunknak, mint az állás. Pláne, ha kényelmesen eldobjuk magunkat egy karosszékben (2001 Magyar Hírlap CD09).

5b. eldobja magát (biz) ’〈annak kif-ére, hogy vki nagyon elámul, elcsodálkozik〉’ ❖ Halló, Géza! Itt vagyok a Ladoga-tó jegén, baromira jól hallak. Akkora a térerőm, hogy eldobod magad! (1995 Magyar Hírlap CD09).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

eldob tárgyas ige 2a6
1.
megfogva és meglódítva elhajít, elrepít vmit
[Lavjárg] eggy követ dob-el, ’s jelt ad hogy-küzdeni kíván
(1815 Kazinczy Ferenc ford.Macpherson)
S hogy ezután se tudjon senki [bemenni a pincébe], kihúzta [a kulcsot] a zárból, s eldobta messze a hegyszakadékba
(1884 Mikszáth Kálmán)
[a mondóka elmondása után a gyermeknek] a fogat hátrafelé el kell dobnia
(1956 Maár Margit)
[a Gellért-hegy] lábánál gyanútlanul sétálókat is életveszély fenyegeti, amikor egyesek azt gondolják: könnyedén eldobják a Dunáig a kisebb szikla nagyságnyi köveket
(1995 Magyar Hírlap)
[A játékos] nézelődik, mintha nem értené, hogy került ide, aztán váratlanul eldobja a labdát a félpályáról. Kosár…
(1997 Magyar Hírlap)
1a.
(szerencse)játékban kockát〉 (tenyerében megforgatva) maga elé vet
A prémes ember eldobta a kockát, amely elgurult és aztán megállt. – Vesztettem – szólt […] és az aranyat átcsusztatta a lordhoz
(1906 Budapesti Hírlap aug. 15.)
A nagy siker, vagy leigázó vereség áll előttem, melyet mint az eldobott kocka eldőltét, tehetetlenül várom
(1926 Budapesti Hírlap dec. 25.)
2.
〈kezében, hátán stb. tartott, vitt tárgyat, es. személyt mint fölöslegeset, akadályozót〉 a földre dob, félredob
a medve csak most vette üzőbe az embert, ki ijedtében egyetlen fegyverét, a szigonyt is eldobá, minthogy az a futásban terhére volt
(1847 Peregriny Elek)
A barátom hozott a hátán. – A hátán hozta? Nem dobta el, hogy maga könnyebben futhasson?
(1892 Jókai Mór)
Athene faragta ugyan az első fuvolát, de mikor tükörben meglátta, mennyire eltorzítja arcát a fuvolázás, ijedten eldobta magától
(1928 TolnaiÚjLex.)
Hagyd abba! Nem hallod! dobd el azt a kardot! Parancsolom!
(1984 Szabó Magda)
2a. (Ját)
〈kártyajátékban értéktelen(nek ítélt) lapo(ka)t〉 ütésbe beletesz v. talonba tesz, ill. a játékot feladva bedob
[a kártyázó ügyvéd] eldobta a’ négy lapocskát, mellyekből valami jóravaló védeket még a’ legügyesebb rabulista sem tud vala kikoporni
(1848 Életképek)
A terményügynök öt pengőt számolt ki a mellényzsebéből, egy másik játékos tízet tett fel, ketten eldobták a lapot
(1950 Déry Tibor)
A dob-lop hívásra az egyik kéz eldobhat egy idegen színű lapot (dobás), míg a másik ellophatja [= aduval ütheti] (lopás)
(1993 KártyaLex.)
3.
〈fölösleges(nek), hasznavehetetlen(nek minősített) tárgyat, dolgot〉 szemétbe dob, kidob, ill. szemetelve a földre dob, ejt vki
Látá, hogy a’ gyermek a’ markából ivott, ’s kenyérrel kalányozta a’ lentsét, fogá a’ tariſznyájából tséſzejét, ’s tálatskáját, és el-dobá: a’ gyermek, úgymond, meg-halladott böltseſséggel
(1783 Molnár János)
Kömlőd német helységben, nappal, egy kötélgyártó műhelyében vigyázatlanul eldobott gyufától tűz támadván [kilencvennégy ház porrá égett]
(1856 Vasárnapi Újság)
Azt hiszem, mindnyájan eldobhatjuk a ruháinkat, ha ennek a hullavizsgálatnak vége lesz. Sohase megy ki a kabátomból a büdösség
(1931 Krúdy Gyula)
megváltozott az ipar. Az amerikai művilág, a dobd el és vásárolj újat koncepciója mint valami pestis falja fel világunkat
(1998 Byte Magazin)
3a. (átv is)
〈annak kif-ére, hogy funkcióját, megbecsültségét stb. elveszítve (egy időre) használaton kívül kerül vmi〉
viselésök [ti. a fűzőké] folyvást tartson, nem egyszer fölvéve, máskor eldobva
(1833 Kovács Pál²)
Ott a bűn, ki rég eldobta az álarczot S az igazság ellen nyiltan visel harczot
(1848 Arany János)
[Schäffer Albert] elhagyva a festést, egy ideig a fényképészet terén is működött, de újra fölvette eldobott ecsetjét és Düsseldorfba költözött
(1922 Nyugat)
Nyugaton lebontják a határokat, eldobják az útlevelet, a nemzeti valutát
(1995 Magyar Hírlap)
4.
〈annak kif-ére, hogy vki gyors elhatározással megválik vmely értéktől, lemond vminek a birtoklásáról〉
el dobom magamtol a’ jó szerentsét
(1823 Pucz Antal)
Eldobta magától a nevet, mely utálattal tölté el
(1883 Rózsaági Antal)
ő maga sem kívánta már látni a fiatalembert, akiért az életét akarta eldobni
(1920 Krúdy Gyula)
figyelemre méltó lehetőségeket dobtam el magamtól
(1981 Dénes Tibor)
4a.
〈ember, es. állat (házas)társat, utódot stb.〉 elhagy, ill. eltaszít magától, megválik tőle
Jól is tevé [apám], hogy eldobott, Mert úgy ennek köszönhetem, ha Becsűletes ember leszek
(1848 Petőfi Sándor)
Őrültséget követnék el, ha egy becsületes asszonyt eldobnék magamtól
(1895 Fővárosi Lapok)
[első szerelme] megcsalta, elhagyta, eldobta
(1912 Krúdy Gyula)
[Shakespeare Júliája] a szerelméért mindent eldob, a szüleit, a dajkáját, a rokonait
(1995 Magyar Hírlap)
az anyja eldobta magától az egynapos kisállatot
(2002 Magyar Hírlap)
4b. eldobja magát (kissé rég)
〈annak kif-ére, hogy férjes nő v. lány létére viszonyt kezd vkivel〉
Ugye? Nem törődöl vele, akármi lesz belőled miatta? Eldobod magad érte, s nekiindulsz a világ gúnykacajának
(1867 Jókai Mór)
Micsoda, még sajnálod, mikor így eldobta magát? Hát értsd meg, ember: Cecile egy bukott nő, eldobta magát!
(1917 Herczeg Ferenc)
5. eldobja magát
elvetődik, a földre dobja magát
A kis royalista csapat csak egy sortüzet adott, aztán megfordult s futásnak eredt; némelyek eldobták magukat az útszélen, mint a fáradt gyermekek
(1902 Pesti Hírlap aug. 13.)
remekül látszik a felvételen, hogy [Jancker] látványosan eldobja magát a 16-oson belül
(1999 Népszava márc. 19.)
5a. eldobja magát
elveti magát, elterpeszkedik vhol
Eldobta magát a székében, lehúnyta szemeit és arra gondolt, hogy milyen jó itt a csendes, ringató este
(1927 Székely Tibor)
az ülés sokszor akkora terhelést jelent a derekunknak, mint az állás. Pláne, ha kényelmesen eldobjuk magunkat egy karosszékben
(2001 Magyar Hírlap)
5b. eldobja magát (biz)
〈annak kif-ére, hogy vki nagyon elámul, elcsodálkozik〉
Halló, Géza! Itt vagyok a Ladoga-tó jegén, baromira jól hallak. Akkora a térerőm, hogy eldobod magad!
(1995 Magyar Hírlap)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások