eldobál ts ige 1a

1. ’több dolgot egyenként, ill. egymás után többször vmit elhajít, messzire eldob’ ❖ Mikor Ulissest a’ majorba érkezésekor az ebek nagy ugatással meg-támadnák, eleibe futott a’ gazda, kutyákat el-dobálta (1804 Molnár János C0311, 260) | Nyughatatlan szívét, mint az üldöző farkast, úgy kapatta háta mögé eldobált koncokkal (1882 Jókai Mór CD18) | Tardonán már régen megállapították, hogy nincs rendben szegény [fiatalember] egészen, hiányzik egy-két kereke... Ahogyan a görbe sétabotját eldobálja a réten, amint utánaszalad a repülő botnak, majd a fából farigcsált malmok, amelyekkel a patak partján órákig eljátszadozik (1910 Krúdy Gyula CD54) | a minden átgondoltság nélküli támadójáték, az előkészítés nélkül eldobált labdák, a számolatlanul kihagyott ziccerek okozták a GYSEV vesztét (1997 Magyar Hírlap CD09).

2. ’〈nála levő tárgy(ak)at, dolgo(ka)t mint fölöslegeset v. akadályozót〉(sorra) a földre dob’ ❖ Te úgy dobáltad el, s én nyomodból szedém [a virágot] (1856 Tóth Kálmán C4287, 88) | a tolvajok megijedtek s a lopott tárgyakat az utczán eldobálva, elosontak (1860 Vasárnapi Újság CD56) | fegyvereit eldobáló katonaság (1924 Földi Mihály CD10) | Utánuk is mentek egészen a Jordánig, és látták, hogy az egész út tele van ruhával és fölszereléssel, amiket az arámok sietségükben eldobáltak (1995 Protestáns Biblia ford. CD1203).

2a. ’rendetlenül(, szemetelve) elszór, elhajigál, ill. széthagy maga körül vmi(ke)t’ ❖ tilos eldobálni a szemetet (1927 Illyés Gyula CD10) | Némely kókuszkertekben egyetlenegy gyümölcsöt sem lehet látni a fákon, de viszont a földön annál többet, még pedig félig éretlent, melyet […] a majmok letéptek és eldobáltak (1929 Az állatok világa ford. CD46) | [használt] zsebkendőnket ne dobáljuk el akárhova (1947 Szabad Nép nov. 9. C1539, 2) | [A vasúti őrházban] a konyha kikopott kövén eldobált kis cipők és papucsok hevernek, minden zugban gyerekek játszanak (1977 Moldova György C6323, 182).

2b. (ritk) ’〈kártyajátékban értéktelen(nek ítélt) lapokat a kezéből〉(sorra) letesz, eldob’ ❖ Ritka eset, hogy egy játékossal szemben a másik kettő tizenhat kártyát úgy dobálhasson el, hogy eggyel se csináljon ütést (1891 Jókai Mór CD18).

2c. ’〈labdajátékban támadó játékos labdát〉 sorra meggondolatlanul, kellő előkészítés, célzás nélkül dob el’ ❖ Benczéék szinte sértődötten kezdték eldobálni a labdákat (1996 Magyar Hírlap CD09).

3. ’fölöslegesnek, hasznavehetetlennek minősítve kidob, szemétbe dob vmiket’ ❖ [a reneszánsz kastély] kőből faragott szép tagozatú ajtó- és ablakfeleit utóbb kiszedték és részben eldobálták, részben pedig a kertben alárendelt czélokra használták (1890 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | Rozi, a cseléd, a krumpli felét eldobálta, mert nagyon is apró volt s nehéz lett volna meghámozni (1926 Babits Mihály C0698, 53) | Még olyan világ járta, hogy a [szerelmes] verseket nem volt szokás olvasatlanul eldobálni (1932 Krúdy Gyula CD54) | Az általunk eldobált élelmiszer jelent a számukra [ti. a városban megjelenő rókák, nyestek számára] könnyen megszerezhető elemózsiát, így magunk is hozzájárulunk urbanizálódásukhoz (2002 Magyar Hírlap CD09).

3a. ’〈annak kif-ére, hogy vmely személy v. csoport, szervezet sorra megválik vmiktől, es. vkiktől〉’ ❖ Újabban olyan nehezen közeledem az új barátokhoz, és olyan könnyedén dobálom el a régieket (1903 Kaffka Margit CD10) | sok minden kényelmes, magában elintézett, elrakott gondolatot el kell dobálni, vagy föl kell bolygatni (1908 Kéri Pál CD10) | [a fiatal szerelmesek] egyenkint dobálták el a társalgási érintkezés hideg formáit (1908–1910 Mikszáth Kálmán CD04) | [Kádár Béla] a formákat széttördelte, új arányokat állapít meg a maga számára, deformál, az illúziókeltés eszközeit eldobálja (1922 Bálint Aladár CD10) | nem volna szerencsés, ha a párt egyszer használatos eszközként dobálná el a legfontosabb embereit (1999 Magyar Hírlap CD09).

4. ’〈vmely értéket〉 pazarló módon elkölt, ill. hiábavaló dolgokra fordítva elveszteget’ ❖ nem vesztett-e el Magyarország vagy négyszázezer millio pengő forintot, 90 év alatt, mióta évenként 20-40 magyar ur urodalma és urodalomságai jövedelmeit […] külföldön dobálja el (1829 Berzsenyi Dániel C1072, 137) | eldobált napjaim, elpazarolt életem küszöbén Te élsz bennem, egyetlenül (1914 Szabó Dezső CD10) | [az író] eldobálta verejtékkel keresett forintjait (1918 Földi Mihály 9157001, 145) | te kilátástalan vállalkozásokban utazol, és közben rögtönzésekben szétszórod, eldobálod azt, amire érdemes volna az életedet tenned (1989 Csengey Dénes 1028002, 33) | a Millenáris Parkra eldobált pénzekkel (2002 Országgyűlési Napló CD62).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

eldobál tárgyas ige 1a
1.
több dolgot egyenként, ill. egymás után többször vmit elhajít, messzire eldob
Mikor Ulissest a’ majorba érkezésekor az ebek nagy ugatással meg-támadnák, eleibe futott a’ gazda, kutyákat el-dobálta
(1804 Molnár János)
Nyughatatlan szívét, mint az üldöző farkast, úgy kapatta háta mögé eldobált koncokkal
(1882 Jókai Mór)
Tardonán már régen megállapították, hogy nincs rendben szegény [fiatalember] egészen, hiányzik egy-két kereke... Ahogyan a görbe sétabotját eldobálja a réten, amint utánaszalad a repülő botnak, majd a fából farigcsált malmok, amelyekkel a patak partján órákig eljátszadozik
(1910 Krúdy Gyula)
a minden átgondoltság nélküli támadójáték, az előkészítés nélkül eldobált labdák, a számolatlanul kihagyott ziccerek okozták a GYSEVGyőr–Sopron–Ebenfurti Vasút vesztét
(1997 Magyar Hírlap)
2.
〈nála levő tárgy(ak)at, dolgo(ka)t mint fölöslegeset v. akadályozót〉 (sorra) a földre dob
Te úgy dobáltad el, s én nyomodból szedém [a virágot]
(1856 Tóth Kálmán)
a tolvajok megijedtek s a lopott tárgyakat az utczán eldobálva, elosontak
(1860 Vasárnapi Újság)
fegyvereit eldobáló katonaság
(1924 Földi Mihály)
Utánuk is mentek egészen a Jordánig, és látták, hogy az egész út tele van ruhával és fölszereléssel, amiket az arámok sietségükben eldobáltak
(1995 Protestáns Biblia ford.)
2a.
rendetlenül(, szemetelve) elszór, elhajigál, ill. széthagy maga körül vmi(ke)t
tilos eldobálni a szemetet
(1927 Illyés Gyula)
Némely kókuszkertekben egyetlenegy gyümölcsöt sem lehet látni a fákon, de viszont a földön annál többet, még pedig félig éretlent, melyet […] a majmok letéptek és eldobáltak
(1929 Az állatok világa ford.)
[használt] zsebkendőnket ne dobáljuk el akárhova
(1947 Szabad Nép nov. 9.)
[A vasúti őrházban] a konyha kikopott kövén eldobált kis cipők és papucsok hevernek, minden zugban gyerekek játszanak
(1977 Moldova György)
2b. (ritk)
〈kártyajátékban értéktelen(nek ítélt) lapokat a kezéből〉 (sorra) letesz, eldob
Ritka eset, hogy egy játékossal szemben a másik kettő tizenhat kártyát úgy dobálhasson el, hogy eggyel se csináljon ütést
(1891 Jókai Mór)
2c.
〈labdajátékban támadó játékos labdát〉 sorra meggondolatlanul, kellő előkészítés, célzás nélkül dob el
Benczéék szinte sértődötten kezdték eldobálni a labdákat
(1996 Magyar Hírlap)
3.
fölöslegesnek, hasznavehetetlennek minősítve kidob, szemétbe dob vmiket
[a reneszánsz kastély] kőből faragott szép tagozatú ajtó- és ablakfeleit utóbb kiszedték és részben eldobálták, részben pedig a kertben alárendelt czélokra használták
(1890 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
Rozi, a cseléd, a krumpli felét eldobálta, mert nagyon is apró volt s nehéz lett volna meghámozni
(1926 Babits Mihály)
Még olyan világ járta, hogy a [szerelmes] verseket nem volt szokás olvasatlanul eldobálni
(1932 Krúdy Gyula)
Az általunk eldobált élelmiszer jelent a számukra [ti. a városban megjelenő rókák, nyestek számára] könnyen megszerezhető elemózsiát, így magunk is hozzájárulunk urbanizálódásukhoz
(2002 Magyar Hírlap)
3a.
〈annak kif-ére, hogy vmely személy v. csoport, szervezet sorra megválik vmiktől, es. vkiktől〉
Újabban olyan nehezen közeledem az új barátokhoz, és olyan könnyedén dobálom el a régieket
(1903 Kaffka Margit)
sok minden kényelmes, magában elintézett, elrakott gondolatot el kell dobálni, vagy föl kell bolygatni
(1908 Kéri Pál)
[a fiatal szerelmesek] egyenkint dobálták el a társalgási érintkezés hideg formáit
(1908–1910 Mikszáth Kálmán)
[Kádár Béla] a formákat széttördelte, új arányokat állapít meg a maga számára, deformál, az illúziókeltés eszközeit eldobálja
(1922 Bálint Aladár)
nem volna szerencsés, ha a párt egyszer használatos eszközként dobálná el a legfontosabb embereit
(1999 Magyar Hírlap)
4.
〈vmely értéket〉 pazarló módon elkölt, ill. hiábavaló dolgokra fordítva elveszteget
nem vesztett-e el Magyarország vagy négyszázezer millio pengő forintot, 90 év alatt, mióta évenként 20-40 magyar ur urodalma és urodalomságai jövedelmeit […] külföldön dobálja el
(1829 Berzsenyi Dániel)
eldobált napjaim, elpazarolt életem küszöbén Te élsz bennem, egyetlenül
(1914 Szabó Dezső)
[az író] eldobálta verejtékkel keresett forintjait
(1918 Földi Mihály)
te kilátástalan vállalkozásokban utazol, és közben rögtönzésekben szétszórod, eldobálod azt, amire érdemes volna az életedet tenned
(1989 Csengey Dénes)
a Millenáris Parkra eldobált pénzekkel
(2002 Országgyűlési Napló)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások