éled tn ige 2b1

1. (irod) ’〈ijedt, alvó v. ájult állapotából〉(fokozatosan) magához tér, felocsúdik vki’ ❖ egy Király, a’ki ſoha nem ſzenyvedett, Veſzedelmeibl, nehezen éledett (1772 Bessenyei György¹ C1076, 43) | Királyné: Lélektelen fekszik egy órátul ólta. Wolowsky (odarohan s kezén ragadgya): Katalin! Katalin (megmozdul.) Királyné: Ő mozog, ő éled! Katalin (felemelkedik erőtlen szóval): Ki hív? (1827 Kossuth Lajos ford.–Franul von Weissenthurn CD32) | éled a félholt tetem (1848 Petőfi Sándor 8366343, 39) | Az imént már majd összeestem, de lassan éledek megint (1933 Szabó Lőrinc C6523, 346).

1a. (rég, ritk) ’betegségből felépül, ill. fokozatosan gyógyul, lábadozik’ ❖ nem használhatsz úgy a’ betegeknek Hogy kivánságát töltsd minden embereknek Vagy éled vagy meg hal (1780 e. Protestáns iskoladrámák 7467001, 245) | Egy igen alkalmatlan hideglelésből, melly egynéhány hetekig sinlődővé, egynehány napokig pedig fekvő beteggé tett, most éledvén lassanként, egyik első gondom Tőled kérdezni: mint vagy (1819 Kis János¹ C2569, 433) | Forrad a sebrés, nagybeteg éled (1888 Reviczky Gyula 8392059, 106).

1b. ’〈személy v. csoport〉 visszanyeri életerejét, életkedvét, ill. magára talál’ ❖ A’ Király’ jósága ígen meſzſze terjed: Benne, egéſz Spárta ma újonnan éled (1772 Bessenyei György¹ C1076, 78) | éled a’ sereg (1835 Vörösmarty Mihály 8524247, 176) | Fáy szemlátomást éledt, hogy az éles eszű rendőr kezébe veszi az esetet (1900 Mikszáth Kálmán CD04) | [a] nemzet büszke öntudatra ébred. Lassan, mérsékelt tempóban, de éled az ország (1994 Magyar Hírlap CD09).

1c. ’〈érzés, gondolat, lehetőség stb.〉 új erőre kap, megújul, ill. kiújul’ ❖ Bé-fort ſebe’ kínja két-ſzereen éledt (1788 Péczeli József ford.–Aiszóposz 7267003, 70) | a vágy éledett bennem titkai fátyola megé tekinteni (1846 Pompéry János 8372001, 134) | Hit éledt a csüggedőkben (1877 e. Dömötör János C1456, 39) | Elsiratott ábránd éled Mindenik mesébe’ (1899 Ady Endre CD0802) | érzi erejét éledni (1917 Babits Mihály CD10) | Horváth Péter gólja után még éledni látszottak a vendégcsapat esélyei (1999 Magyar Hírlap CD09).

2. ’〈természet, természeti környezet (része), kül. növény(zet)〉 megelevenedik, friss élettel telik meg, kivirul’ ❖ Ess utánn élednek a’ vetések (1792 Baróti Szabó Dávid C0816, 39) | Éled fű és virág (1851 Arany János C0080, 211) | Az éledő rovarvilág leheletszerű neszezése kihallik a gyűrt avartakaró alól (1955 Antalffy Gyula 1004006, 6) | a fölszentelt szellem ébredezik a gyöngybaglyok fészkeiben, a falnövényzet hirtelen éledő tenyészetében (1969 Vas István ford.–Saint-John Perse 9760035, 36) | Szigetközben a pár hónapja még szárazan álló Duna-mellékágakban most víz áll, megélénkült a határ, s éledni látszik a vegetáció (1995 Magyar Hírlap CD09).

3. ’〈település, terület〉 benépesedik, ill. fejlődésnek v. virágzásnak indul’ ❖ Jelesen öregblt, és éledni kezdett e’ Város Lajos Király alatt (1798 Vályi András C4337, 413) | A törökök kiveretésével felszabadult a felvidék a járom alól, s Losoncz, mint a közforgalom egyik nevezetesebb pontja, éledni kezdett (1857 Vasárnapi Újság CD56) | Fertőtáj éled és reméljük, idővel mintaterülete lesz a tudományos alapon előkészített, korszerű tájfejlesztésnek (1972 Pichler János CD52).

3a. ’〈hely v. helyszín〉 lassan megtelik emberrel, jövés-menéstől, emberi v. állati mozgolódástól, beszédtől stb. lesz hangos’ ❖ az éledni kezdő falusi korcsmából vidor zene hallatszott ki (1867 Gyulai Pál 8173003, 131) | Az árusok bódéi, sátrai most éledtek (1913 Babits Mihály C0694, 28) | Olykor térdeimre ejtettem a könyvet, hogy elábrándozzam, hogy hallgassam a körülöttem éledő Párist (1921 Tóth Árpád ford.–Maupassant 9720038, 40) | A sátor mögött sorakozó kamionokban mozgolódnak az állatok. Éled a cirkusz, a délutáni előadásig nincs sok idő (1996 Magyar Hírlap CD09).

4. ’〈tűz, láng〉 felizzik, ill. erősebben, hevesebben ég’ ❖ A tüz lőn elevenb, s éledvén nem vete füstöt (1831 Pázmándi Horvát Endre 8358002, 35) | a tűz pattogva éledt a kandallóban (1858 Jókai Mór CD18) | Mintha valaki eltaposna egy éledő szikrát (1899 Mikszáth Kálmán CD04) | Hogyha int a telt kupa, Lelkem lángja éled (1980 Mészöly Dezső ford. 9437007, 154).

4a. ’〈vmely területen végzett tevékenység〉 felélénkül, lendületbe jön, fellendül’ ❖ Erdélynek örülly, mellyben Magyar literatúránk éledni ’s virágzani kezd (1805 Virág Benedek C2556, 306) | Az Angliában és Francziaországban éledni kezdő nemzetgazdasági tudomány (1891 Marczali Henrik CD55) | az elmúlt öt évben elhúzott mellettünk a később éledő prágai és varsói tőzsde is (1995 Magyar Hírlap CD09) | Éled az orosz gazdaság (1998 Magyar Hírlap CD09).

5. (váratlanul) megjelenik, támad, keletkezik, (ki)alakul’ ❖ Ágis [az anyjához:], Agiſtrathoz. Ágiſtrat, -- a’kinek -- véredbe --- éledtem (1772 Bessenyei György¹ C1076, 109) | a’ most számosan élledő bölcseknek éles könyveibűl csak azt szedvén ki, mint mester találmányt, a’ mi az észt nagyon is kinyitván, a' durva szívet jóra hevíteni nem tudgya (1806 Verseghy Ferenc CD01) | És amint a szózat ereje megdördült, Lenn, a süket mélyben, tompa visszhang éled (1848 Arany János CD01) | hegedűcincogás éled és közeledik, belefonódik a beérkezett gyerek játékába (1917 Bálint Aladár CD10) | az erdőn fagyos vihar éled (1935 Weöres Sándor CD10) | atyám szivében e sok ragyogás és fényűzés láttára bizonyosan szánalom éledhetett a mi szegényes Ithakánk iránt (1952 Márai Sándor 9421019, 90).

Ö: fel~, meg~, újjá~, újra~.

Vö. CzF. ~, éledő; ÉrtSz.; TESz. él¹; ÉKsz.; ÚMTsz.

éled tárgyatlan ige 2b1
1. (irod)
〈ijedt, alvó v. ájult állapotából〉 (fokozatosan) magához tér, felocsúdik vki
egy Király, a’ki ſoha nem ſzenyvedett, Veſzedelmeibl, nehezen éledett
(1772 Bessenyei György¹)
Királyné: Lélektelen fekszik egy órátul ólta. Wolowsky (odarohan s kezén ragadgya): Katalin! Katalin (megmozdul.) Királyné: Ő mozog, ő éled! Katalin (felemelkedik erőtlen szóval): Ki hív?
(1827 Kossuth Lajos ford.Franul von Weissenthurn)
éled a félholt tetem
(1848 Petőfi Sándor)
Az imént már majd összeestem, de lassan éledek megint
(1933 Szabó Lőrinc)
1a. (rég, ritk)
betegségből felépül, ill. fokozatosan gyógyul, lábadozik
nem használhatsz úgy a’ betegeknek Hogy kivánságát töltsd minden embereknek Vagy éled vagy meg hal
(1780 e. Protestáns iskoladrámák)
Egy igen alkalmatlan hideglelésből, melly egynéhány hetekig sinlődővé, egynehány napokig pedig fekvő beteggé tett, most éledvén lassanként, egyik első gondom Tőled kérdezni: mint vagy
(1819 Kis János¹)
Forrad a sebrés, nagybeteg éled
(1888 Reviczky Gyula)
1b.
〈személy v. csoport〉 visszanyeri életerejét, életkedvét, ill. magára talál
A’ Király’ jósága ígen meſzſze terjed: Benne, egéſz Spárta ma újonnan éled
(1772 Bessenyei György¹)
éled a’ sereg
(1835 Vörösmarty Mihály)
Fáy szemlátomást éledt, hogy az éles eszű rendőr kezébe veszi az esetet
(1900 Mikszáth Kálmán)
[a] nemzet büszke öntudatra ébred. Lassan, mérsékelt tempóban, de éled az ország
(1994 Magyar Hírlap)
1c.
〈érzés, gondolat, lehetőség stb.〉 új erőre kap, megújul, ill. kiújul
Bé-fort ſebe’ kínja két-ſzereen éledt
(1788 Péczeli József ford.Aiszóposz)
a vágy éledett bennem titkai fátyola megé tekinteni
(1846 Pompéry János)
Hit éledt a csüggedőkben
(1877 e. Dömötör János)
Elsiratott ábránd éled Mindenik mesébe’
(1899 Ady Endre)
érzi erejét éledni
(1917 Babits Mihály)
Horváth Péter gólja után még éledni látszottak a vendégcsapat esélyei
(1999 Magyar Hírlap)
2.
〈természet, természeti környezet (része), kül. növény(zet) megelevenedik, friss élettel telik meg, kivirul
Ess utánn élednek a’ vetések
(1792 Baróti Szabó Dávid)
Éled fű és virág
(1851 Arany János)
Az éledő rovarvilág leheletszerű neszezése kihallik a gyűrt avartakaró alól
(1955 Antalffy Gyula)
a fölszentelt szellem ébredezik a gyöngybaglyok fészkeiben, a falnövényzet hirtelen éledő tenyészetében
(1969 Vas István ford.Saint-John Perse)
Szigetközben a pár hónapja még szárazan álló Duna-mellékágakban most víz áll, megélénkült a határ, s éledni látszik a vegetáció
(1995 Magyar Hírlap)
3.
〈település, terület〉 benépesedik, ill. fejlődésnek v. virágzásnak indul
Jelesen öregblt, és éledni kezdett e’ Város Lajos Király alatt
(1798 Vályi András)
A törökök kiveretésével felszabadult a felvidék a járom alól, s Losoncz, mint a közforgalom egyik nevezetesebb pontja, éledni kezdett
(1857 Vasárnapi Újság)
Fertőtáj éled és reméljük, idővel mintaterülete lesz a tudományos alapon előkészített, korszerű tájfejlesztésnek
(1972 Pichler János)
3a.
〈hely v. helyszín〉 lassan megtelik emberrel, jövés-menéstől, emberi v. állati mozgolódástól, beszédtől stb. lesz hangos
az éledni kezdő falusi korcsmából vidor zene hallatszott ki
(1867 Gyulai Pál)
Az árusok bódéi, sátrai most éledtek
(1913 Babits Mihály)
Olykor térdeimre ejtettem a könyvet, hogy elábrándozzam, hogy hallgassam a körülöttem éledő Párist
(1921 Tóth Árpád ford.Maupassant)
A sátor mögött sorakozó kamionokban mozgolódnak az állatok. Éled a cirkusz, a délutáni előadásig nincs sok idő
(1996 Magyar Hírlap)
4.
〈tűz, láng〉 felizzik, ill. erősebben, hevesebben ég
A tüz lőn elevenb, s éledvén nem vete füstöt
(1831 Pázmándi Horvát Endre)
a tűz pattogva éledt a kandallóban
(1858 Jókai Mór)
Mintha valaki eltaposna egy éledő szikrát
(1899 Mikszáth Kálmán)
Hogyha int a telt kupa, Lelkem lángja éled
(1980 Mészöly Dezső ford.)
4a.
〈vmely területen végzett tevékenység〉 felélénkül, lendületbe jön, fellendül
Erdélynek örülly, mellyben Magyar literatúránk éledni ’s virágzani kezd
(1805 Virág Benedek)
Az Angliában és Francziaországban éledni kezdő nemzetgazdasági tudomány
(1891 Marczali Henrik)
az elmúlt öt évben elhúzott mellettünk a később éledő prágai és varsói tőzsde is
(1995 Magyar Hírlap)
Éled az orosz gazdaság
(1998 Magyar Hírlap)
5.
(váratlanul) megjelenik, támad, keletkezik, (ki)alakul
Ágis [az anyjához:], Agiſtrathoz. Ágiſtrat, -- a’kinek -- véredbe --- éledtem
(1772 Bessenyei György¹)
a’ most számosan élledő bölcseknek éles könyveibűl csak azt szedvén ki, mint mester találmányt, a’ mi az észt nagyon is kinyitván, a' durva szívet jóra hevíteni nem tudgya
(1806 Verseghy Ferenc)
És amint a szózat ereje megdördült, Lenn, a süket mélyben, tompa visszhang éled
(1848 Arany János)
hegedűcincogás éled és közeledik, belefonódik a beérkezett gyerek játékába
(1917 Bálint Aladár)
az erdőn fagyos vihar éled
(1935 Weöres Sándor)
atyám szivében e sok ragyogás és fényűzés láttára bizonyosan szánalom éledhetett a mi szegényes Ithakánk iránt
(1952 Márai Sándor)
Vö. CzF. ~, éledő; ÉrtSz.; TESz. él¹; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások