eléget ts ige 5b

1. ’〈jelképes cselekedetként is: gyúlékony dolgot vki〉(szándékosan) meggyújtva, ill. 〈tűz, láng vkit, vmit〉 égetve megsemmisít’ ❖ kénkövel bé-vont fonalat égeenek-el egy res hordóban, hogy fſti jól meg-járja (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 347) | [az apát úr] Szobájábann tz támada, melly mindenét magával egygyütt el-égeté (1783 Magyar Hírmondó 7444036, 162) | udvaromon álló hat öles kazlamat, midőn sertést ölénk, a cigánygyermekek elégették, s én minden széna nélkül maradtam (1810 Kazinczy Ferenc 7163026, 483) | [a király rendelete] a szász királybiráknak, városbiráknak megrendelte, hogy Luther könyveit elégessék (1873 Orbán Balázs CD22) | a kivágott tuskókat, szemetes galyakat el szokták égetni (1899 Chernel István CD34) | verseimet még idejében kénytelen leszek majd elégetni, nehogy mások kezébe kerüljenek (1949 Nagy Lajos 9472005, 194) | a beteg által használt tárgyakat fertőtleníteni kell, vagy elégetni (1997 Természet Világa CD50).

1a. ’〈holttestet〉 elhamvaszt’ ❖ [az Indiából jött kereskedők] az halottat el-ſzokták egetni [!] (1783 Molnár János C0291, 383) | azon időben, midőn még a’ holtak elégettettek (1830 Zádor Elek ford.–Wigand 8532016, 9) | A csontvázak állapota világosan tanusítja, hogy ebben a korban a halottakat nem égették el (1904 ÓkoriLex. CD28) | Már akkoriban [ti. az ókorban] használták [az azbesztet] könnyen tisztítható szövött anyagok, terítők, kendők készítéséhez is, sőt előkelőségek tetemét égették el benne (a test elégett, az anyag megmaradt) (1997 Természet Világa ford. CD50).

1b. ’〈eretnekként, boszorkányként vkit〉 máglyahalállal kivégez’ ❖ mikor ezt a képtelen pert tárgyalták és a „boszorkányt” elégették: a kerületi törvényes tábla (felállíttatott 1724) már régóta fennáll vala ott Kőszegen (1879 Thaly Kálmán CD57) | [Giordano Brunót] az inquisitió mint eretnek vezért elégettette Rómában (1901 Nagy képes világtörténet CD03) | A Vatikán a napokban kilátásba helyezte az 1498-ban eretnekként elégetett firenzei dominikánus szerzetes, Girolamo Savonarola rehabilitációját (1997 Magyar Hírlap CD09).

1c. (rég) ’〈építményt, települést stb.〉(háborús cselekedetként) gyújtogatással tüzet okozva elpusztít, megsemmisít’ ❖ Felesége Gyermeke le-vágattatik, háza el-prédáltatik, és el-égettetik (1775 Geidler József ford.–Frigyes, II. C1866, 65) | a’ Törökök Czettin várát a’ Francziáktól elfoglalták az Unna vizéig, 3 helységet pedig elégettek. Minden nap érkeznek Zágrábba kibujdosók (1813 Hazai és Külföldi Tudósítások C0200, 263) | [1848-ban Felvincen] a reformátusok uj templomát, iskolaházát, papi, mesteri lakokat s az egyház fogadóját is elégették (1871 Orbán Balázs 8340018, 98).

1d. (irod, túlzó is) ’〈személyt, ill. annak vmely képességét, adottságát szenvedély v. szenvedélyesen végzett munka stb.〉 felemészt(i), elpusztít(ja)’ ❖ sok Észt égethet-el A’ Szív az  szerelmével (1825 Kisfaludy Sándor C2685, 74) | a jó Beaulieu csak ugy halt meg, mint Morny, kit kicsapongó élete felemésztett, elégetett (1891 Zempléni P. Gyula ford.–Ohnet 8536001, 13) | Önt szolgálnom csupán: a vágy már-már eléget (1964 Jékely Zoltán ford.–Corneille 9278107, 323) | [Holl István búcsúzott] a színpadtól is, amiért elégette, elemésztette magát (2000 Magyar Hírlap CD09).

2. ’〈gyertyát, ill. fűtő- v. üzemanyagot〉 világításra, ill. fűtésre, energiatermelésre v. berendezés működtetésére égetve elhasznál’ ❖ eſztendönként felette ſok földi gyantás ſzenet égetnek-el (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 539) | éjjeli két óráig mindég olvastam, két viasz gyertyáját égetvén-el a gazdámnak (1807 Kazinczy Ferenc C2558, 196) | sajnálni fogja az olaját, amit elégetett az olvasása alatt (1879 Jókai Mór CD18) | A gép üzemanyagának több mint a felét elégette, és már nem képes visszatérni a felszállási helyére (1983 Polgár András 1121002, 62) | A földes-fás barnakőszénnek, amelyet helyi erőműben égetnek el, átlagos fűtőértéke csupán 9560 kJ/kg (1997 Magyarország földje CD05).

2a. (Biol is) ’〈élő szervezet oxigént v. táplálékot, ill. abból származó energiát〉 működéséhez felhasznál’ ❖ [az ún. mitokondriumok] nagyjából ugyanúgy égetik el az oxigént, ahogyan sok baktérium (1988 Szilágyi Tibor ford.–Attenborough 1146001, 24) | A táplálék az emésztés folyamán kis részecskékre bomlik; ezek egy részét az állat szervezete beépíti saját sejtjeibe, a többit pedig elégeti v. elraktározza (1993 Sárkány Pál et al. CD59) | Testileg aktívnak akkor tekinthető egy felnőtt, ha hetente legalább kétezer kilokalóriát éget el testedzés során (1996 Magyar Hírlap CD09) | Az inzulin a szervezet minden sejtjét arra készteti, hogy a vérből felvegye a cukrot (raktározza vagy elégesse) (2000 Természet Világa CD50).

3. (Kém) ’〈anyagot〉 égésnek kitéve átalakít (vmivé)’ ❖ [égés folyamán az oxigén egyesül] az elégetett test alkatrészeivel, mi által aztán a legkülönbözőbb tulajdonságokkal biró testek állanak elő (1844 Nendtvich Károly 8330001, 4) | Az ideális tüzelés az volna, ha a szenet csakis szénsavvá égethetnők el (1894 PallasLex. CD02) | Ha a hidrogént oxigén jelenlétében elégetik, akkor víz és villamos áram keletkezik (2000 Magyar Hírlap CD09).

3a. ’〈ételt〉 túl magas hőfokon, ill. túl sokáig főz v. süt(, és így ehetetlenné tesz)’ ❖ [nincs] a’ diſznó-husnál (ha jól meg-slve, nem nyerſen vagy el-égetve adják-fe [!]) ſemmi-féle hús jobb (1787 Mátyus István C3069, 93) | [A cukrot és a mandulát] piritsuk meg szép sárgás barnára, de el ne égessük, mert akkor rosz izt kap (1892 Zilahy Ágnes C6079, 277) | A sütési idő lejárta után a készülék automatikusan kikapcsol, tehát az ételt nem lehet elégetni, se túlsütni (1991 Frank Júlia CD19) | Elégetett rántott szelet (2008 Oláh Gábor² 3151004, 357).

3b. (túlzó is) ’〈forró dolog, ill. ilyen dologgal vki vmely testrész(é)t〉 égési sérülést okozva megéget(i)’ ❖ [a törökök a megfőtt kávét] a’ tüztöl el-veſzik, és hideg vizes ruhával bé-takarván az edényt félre téſzik, míg annyira hül, hogy a’ ſzájokat el-nem égeti (1791 Mátyus István 7222031, 529) | menj letörölni A’ bús lány’ könnyét: forró az, elégeti arczát (1825 Vörösmarty Mihály 8524379, 9) | [Szentkeresztbányán] közvetlen egymás közelében két forrás fakad fel, egyik jéghideg, mig a másik oly meleg, hogy ha a homokba felkeressük, lábunkat csaknem elégeti (1868 Orbán Balázs CD22) | Ha a gyerek alaposan ismeri a veszélyforrásokat, akkor nem forrázza le magát, nem égeti el a kezét és nem vágja meg az ujját (1998 Magyar Hírlap CD09).

3c. (rég) ’〈személyt v. arcát, bőrét a napsütés〉 megfog(ja), vörösre v. barnára leéget(i)’ ❖ a’ nagyon süt nap az ortzánkat iszonyún el-égette (1779 Mészáros Ignác ford.–Leprince de Beaumont C3091, 50) | messzeföldi utazó. Arczát elégeté a’ nap’ szeme, Ruhája út- ’s időtől megviselt (1840 Vörösmarty Mihály 8524409, 336) | én bizony ráismerek, ha darócrongyban van is, ha nap elégette is, fekély meglepte is az ábrázatját (1883 Jókai Mór CD18).

3d. (kissé rég) ’〈növény(zete)t száraz hőség, ill. fagy〉 kiszárít, kiéget, ill. elfonnyaszt’ ❖ [Nem jó a sáfrány,] ha könnyen porrá törik, torka barna-piroſs; igen el-égetett, el-ſzáradott ’s erejét el-veſztette (1789 Mátyus István C3070, 413) | egész virányokat eléget a’ zordon zúz (1831 Magyar antológia C4151, 97) | tartós, s a mező füveit elégető szárazság (1855 Vasárnapi Újság CD56) | korai fagy elégeti a viruló rózsaágat (1917 Réti Ödön CD10) | a tavaszi hőség elégette a füvet (1929 Az állatok világa ford. CD46).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, elégetett, elégettet, elégettetik

eléget tárgyas ige 5b
1.
〈jelképes cselekedetként is: gyúlékony dolgot vki〉 (szándékosan) meggyújtva, ill. 〈tűz, láng vkit, vmit〉 égetve megsemmisít
kénkövel bé-vont fonalat égeenek-el egy res hordóban, hogy fſti jól meg-járja
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
[az apát úr] Szobájábann tz támada, melly mindenét magával egygyütt el-égeté
(1783 Magyar Hírmondó)
udvaromon álló hat öles kazlamat, midőn sertést ölénk, a cigánygyermekek elégették, s én minden széna nélkül maradtam
(1810 Kazinczy Ferenc)
[a király rendelete] a szász királybiráknak, városbiráknak megrendelte, hogy Luther könyveit elégessék
(1873 Orbán Balázs)
a kivágott tuskókat, szemetes galyakat el szokták égetni
(1899 Chernel István)
verseimet még idejében kénytelen leszek majd elégetni, nehogy mások kezébe kerüljenek
(1949 Nagy Lajos)
a beteg által használt tárgyakat fertőtleníteni kell, vagy elégetni
(1997 Természet Világa)
1a.
〈holttestet〉 elhamvaszt
[az Indiából jött kereskedők] az halottat el-ſzokták egetni [!]
(1783 Molnár János)
azon időben, midőn még a’ holtak elégettettek
(1830 Zádor Elek ford.Wigand)
A csontvázak állapota világosan tanusítja, hogy ebben a korban a halottakat nem égették el
(1904 ÓkoriLex.)
Már akkoriban [ti. az ókorban] használták [az azbesztet] könnyen tisztítható szövött anyagok, terítők, kendők készítéséhez is, sőt előkelőségek tetemét égették el benne (a test elégett, az anyag megmaradt)
(1997 Természet Világa ford.)
1b.
〈eretnekként, boszorkányként vkit〉 máglyahalállal kivégez
mikor ezt a képtelen pert tárgyalták és a „boszorkányt” elégették: a kerületi törvényes tábla (felállíttatott 1724) már régóta fennáll vala ott Kőszegen
(1879 Thaly Kálmán)
[Giordano Brunót] az inquisitió mint eretnek vezért elégettette Rómában
(1901 Nagy képes világtörténet)
A Vatikán a napokban kilátásba helyezte az 1498-ban eretnekként elégetett firenzei dominikánus szerzetes, Girolamo Savonarola rehabilitációját
(1997 Magyar Hírlap)
1c. (rég)
〈építményt, települést stb.〉 (háborús cselekedetként) gyújtogatással tüzet okozva elpusztít, megsemmisít
Felesége Gyermeke le-vágattatik, háza el-prédáltatik, és el-égettetik
(1775 Geidler József ford.Frigyes, II.)
a’ Törökök Czettin várát a’ Francziáktól elfoglalták az Unna vizéig, 3 helységet pedig elégettek. Minden nap érkeznek Zágrábba kibujdosók
(1813 Hazai és Külföldi Tudósítások)
[1848-ban Felvincen] a reformátusok uj templomát, iskolaházát, papi, mesteri lakokat s az egyház fogadóját is elégették
(1871 Orbán Balázs)
1d. (irod, túlzó is)
〈személyt, ill. annak vmely képességét, adottságát szenvedély v. szenvedélyesen végzett munka stb.〉 felemészt(i), elpusztít(ja)
sok Észt égethet-el A’ Szív az  szerelmével
(1825 Kisfaludy Sándor)
a jó Beaulieu csak ugy halt meg, mint Morny, kit kicsapongó élete felemésztett, elégetett
(1891 Zempléni P. Gyula ford.Ohnet)
Önt szolgálnom csupán: a vágy már-már eléget
(1964 Jékely Zoltán ford.Corneille)
[Holl István búcsúzott] a színpadtól is, amiért elégette, elemésztette magát
(2000 Magyar Hírlap)
2.
〈gyertyát, ill. fűtő- v. üzemanyagot〉 világításra, ill. fűtésre, energiatermelésre v. berendezés működtetésére égetve elhasznál
eſztendönként felette ſok földi gyantás ſzenet égetnek-el
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
éjjeli két óráig mindég olvastam, két viasz gyertyáját égetvén-el a gazdámnak
(1807 Kazinczy Ferenc)
sajnálni fogja az olaját, amit elégetett az olvasása alatt
(1879 Jókai Mór)
A gép üzemanyagának több mint a felét elégette, és már nem képes visszatérni a felszállási helyére
(1983 Polgár András)
A földes-fás barnakőszénnek, amelyet helyi erőműben égetnek el, átlagos fűtőértéke csupán 9560 kJkilojoule/kgkilogramm
(1997 Magyarország földje)
2a. (Biol is)
〈élő szervezet oxigént v. táplálékot, ill. abból származó energiát〉 működéséhez felhasznál
[az ún. mitokondriumok] nagyjából ugyanúgy égetik el az oxigént, ahogyan sok baktérium
(1988 Szilágyi Tibor ford.Attenborough)
A táplálék az emésztés folyamán kis részecskékre bomlik; ezek egy részét az állat szervezete beépíti saját sejtjeibe, a többit pedig elégeti v.vagy elraktározza
(1993 Sárkány Pál et al.)
Testileg aktívnak akkor tekinthető egy felnőtt, ha hetente legalább kétezer kilokalóriát éget el testedzés során
(1996 Magyar Hírlap)
Az inzulin a szervezet minden sejtjét arra készteti, hogy a vérből felvegye a cukrot (raktározza vagy elégesse)
(2000 Természet Világa)
3. (Kém)
〈anyagot〉 égésnek kitéve átalakít (vmivé)
[égés folyamán az oxigén egyesül] az elégetett test alkatrészeivel, mi által aztán a legkülönbözőbb tulajdonságokkal biró testek állanak elő
(1844 Nendtvich Károly)
Az ideális tüzelés az volna, ha a szenet csakis szénsavvá égethetnők el
(1894 PallasLex.)
Ha a hidrogént oxigén jelenlétében elégetik, akkor víz és villamos áram keletkezik
(2000 Magyar Hírlap)
3a.
〈ételt〉 túl magas hőfokon, ill. túl sokáig főz v. süt(, és így ehetetlenné tesz)
[nincs] a’ diſznó-husnál (ha jól meg-slve, nem nyerſen vagy el-égetve adják-fe [!]) ſemmi-féle hús jobb
(1787 Mátyus István)
[A cukrot és a mandulát] piritsuk meg szép sárgás barnára, de el ne égessük, mert akkor rosz izt kap
(1892 Zilahy Ágnes)
A sütési idő lejárta után a készülék automatikusan kikapcsol, tehát az ételt nem lehet elégetni, se túlsütni
(1991 Frank Júlia)
Elégetett rántott szelet
(2008 Oláh Gábor²)
3b. (túlzó is)
〈forró dolog, ill. ilyen dologgal vki vmely testrész(é)t〉 égési sérülést okozva megéget(i)
[a törökök a megfőtt kávét] a’ tüztöl el-veſzik, és hideg vizes ruhával bé-takarván az edényt félre téſzik, míg annyira hül, hogy a’ ſzájokat el-nem égeti
(1791 Mátyus István)
menj letörölni A’ bús lány’ könnyét: forró az, elégeti arczát
(1825 Vörösmarty Mihály)
[Szentkeresztbányán] közvetlen egymás közelében két forrás fakad fel, egyik jéghideg, mig a másik oly meleg, hogy ha a homokba felkeressük, lábunkat csaknem elégeti
(1868 Orbán Balázs)
Ha a gyerek alaposan ismeri a veszélyforrásokat, akkor nem forrázza le magát, nem égeti el a kezét és nem vágja meg az ujját
(1998 Magyar Hírlap)
3c. (rég)
〈személyt v. arcát, bőrét a napsütés〉 megfog(ja), vörösre v. barnára leéget(i)
a’ nagyon süt nap az ortzánkat iszonyún el-égette
(1779 Mészáros Ignác ford.Leprince de Beaumont)
messzeföldi utazó. Arczát elégeté a’ nap’ szeme, Ruhája út- ’s időtől megviselt
(1840 Vörösmarty Mihály)
én bizony ráismerek, ha darócrongyban van is, ha nap elégette is, fekély meglepte is az ábrázatját
(1883 Jókai Mór)
3d. (kissé rég)
〈növény(zete)t száraz hőség, ill. fagy〉 kiszárít, kiéget, ill. elfonnyaszt
[Nem jó a sáfrány,] ha könnyen porrá törik, torka barna-piroſs; igen el-égetett, el-ſzáradott ’s erejét el-veſztette
(1789 Mátyus István)
egész virányokat eléget a’ zordon zúz
(1831 Magyar antológia)
tartós, s a mező füveit elégető szárazság
(1855 Vasárnapi Újság)
korai fagy elégeti a viruló rózsaágat
(1917 Réti Ödön)
a tavaszi hőség elégette a füvet
(1929 Az állatok világa ford.)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, elégetett, elégettet, elégettetik

Beállítások