elégikus mn és fn  elegikus (rég)

I. mn 15A

1. (Irodt) ’kül. az elégia műfajában alkotó 〈költő〉, ill. az elégia műfajához tartozó v. azzal kapcs., arra vonatk.’ ❖ [Boethius] börtönbe kerűlt s itt írta nevezetes munkáját […], melyben esetét megkapó elegicus versekben ecsetelve, sorsában a bölcsészet elveivel vigasztalódik (1877 Magyar Könyvszemle CD40) | [Antinakhosz] mint elegikus költő is vált ismeretessé Lyde cz. tán két könyvből álló elegiájával (1902 ÓkoriLex. CD28) | elégikus versformák (1964 Pirnát Antal CD53) | Illyés Gyula, Vas István, Fodor József, Benjámin László, Somlyó György, Juhász Ferenc és Nagy László költészete részben elégikus (1974 Pomogáts Béla 2049045, 87) | egy elégikus költő, Szémonidész (1994 Tegyey Imre CD17).

1a. ’az elégiára jellemző v. emlékeztető, abban szokásos 〈hang(nem), hangulat stb.〉’ ❖ [Mezei Ernő képviselőjelölt] rossz szónok, középszerű politikus, de jó író. Hangulatteljesen ír s elegikusan (1881 Mikszáth Kálmán CD04) | [Az aszklepiadészi strófát] legtöbbször és legszebben Berzsenyi írja, elegikus árnyalatú költeményekben (1889 Négyesy László 8329005, 201) | a tengermély fájdalom elégikus szava (1906 Vértesy Jenő CD55) | [B. Radó Lili] új kötetének a tudatosan asszonyi magatartás és elégikus hangjának lágy tónusa ad egységet (1937 Radnóti Miklós 9543017, 528) | a kérdező vers költője meditációra alkalmas tárgyat szemel ki magának s azt a töprengve gondolkodás vagy az elégikus borongás hangulatába ágyazva bontja ki (1983 e. Béládi Miklós CD53) | a halványkék, szűrt fények elégikus aurát vonnak köréjük (1994 Magyar Hírlap CD09).

1b. ’ilyen költői 〈megnyilvánulás〉, ill. ilyen megnyilvánulású 〈alkotó, kül. költő〉’ ❖ [A szónok] elégikus, mézédes szava betölté a termet, s a mély csöndben mélán, búsan rezgett (1884 Mikszáth Kálmán CD04) | A régi álmokra való elégikus visszaemlékezések finom formaérzékkel jelentek meg [Kisfaludy Atala] költészetében (1934 Pintér Jenő CD44) | [Petőfi] egyik nap elégikus, a másik nap gúnyolódó, a harmadikon már átkozódik (1936 Illyés Gyula 9274067, 144) | Tompa himnikusabb, filozofikusabb, Dumný elégikusabb költő (1973 Fried István CD52) | [Arany János Epilógusának első sora] az élet lezárultságát hangsúlyozó elégikus sóhaj (1999 Magyar Hírlap CD09).

2. (vál) ’borongós, levert, elkeseredett 〈lelkiállapot, hangulat〉, ill. erre jellemző 〈viselkedés, megnyilvánulás〉’ ❖ Milyen tiszta ma este az ég, szólt a kereskedelmi ülnök elegikus hangon (1891 Zempléni P. Gyula ford.–Ohnet 8536003, 268) | Samu ur titokzatosan mosolygott, de aztán elégikusan rázogatta fejét (1903 Kóbor Tamás 1081001, 75) | elégikus hangulatban magányosan mentem hazafelé (1938 Weinberger G. Adolf CD52) | – Nem fog odaégni a karaj? – Dehogynem, kapott észbe Kertészné, de az elégikus hangulat, mely átcsapott rajta, az ajtóból még egy hullámot bocsátott Halmi felé (1965 Németh László² 9485042, 415).

II. fn 4A (ritk, Irodt)

(elsősorban) elégiákat író költő’ ❖ [az] utolsó elegikus […] Parthemios volt (1869 Abafi Lajos C0569, 32) | [Euphorion,] ez a tudós alexandrinus költő épen úgy számítható az elegikusokhoz mint az epikusokhoz (1902 ÓkoriLex. CD28) | Oh adj erőt a bús elégikusnak Himnuszos Iuság! (1913 Tóth Árpád 9720027, 20) | A háború, a forradalom és az ellenforradalmi szenvedés Adyhoz közelítették a fiatalabb elégikust [ti. Tóth Árpádot], aki indulása éveiben is rajongott kora legnagyobb költőjének harcos bátorságáért, nagy belső szabadságáért, de hangjában, tónusában távol állott tőle (1955 Kardos László 9305001, 265) | [Vörösmarty] klasszikus hangvétele nem is annyira Berzsenyire emlékeztet, mint inkább Tibullusra, a visszafogott, visszaparancsolt áhítat, ahogy Etelkát szereti, nem Niklát idézi, hanem a latin elégikust (1996 Szabó Magda 9630006, 26).

Sz: elégikusság.

Vö. ÉrtSz.; TESz. elégia; ÉKsz.; IdSz.

elégikus melléknév és főnév
elegikus I. 15A II. 4A (rég)
I. melléknév 15A
1. (Irodt)
kül. az elégia műfajában alkotó 〈költő〉, ill. az elégia műfajához tartozó v. azzal kapcs., arra vonatk.
[Boethius] börtönbe kerűlt s itt írta nevezetes munkáját […], melyben esetét megkapó elegicus versekben ecsetelve, sorsában a bölcsészet elveivel vigasztalódik
(1877 Magyar Könyvszemle)
[Antinakhosz] mint elegikus költő is vált ismeretessé Lyde cz.című tán két könyvből álló elegiájával
(1902 ÓkoriLex.)
elégikus versformák
(1964 Pirnát Antal)
Illyés Gyula, Vas István, Fodor József, Benjámin László, Somlyó György, Juhász Ferenc és Nagy László költészete részben elégikus
(1974 Pomogáts Béla)
egy elégikus költő, Szémonidész
(1994 Tegyey Imre)
1a.
az elégiára jellemző v. emlékeztető, abban szokásos 〈hang(nem), hangulat stb.〉
[Mezei Ernő képviselőjelölt] rossz szónok, középszerű politikus, de jó író. Hangulatteljesen ír s elegikusan
(1881 Mikszáth Kálmán)
[Az aszklepiadészi strófát] legtöbbször és legszebben Berzsenyi írja, elegikus árnyalatú költeményekben
(1889 Négyesy László)
a tengermély fájdalom elégikus szava
(1906 Vértesy Jenő)
[B. Radó Lili] új kötetének a tudatosan asszonyi magatartás és elégikus hangjának lágy tónusa ad egységet
(1937 Radnóti Miklós)
a kérdező vers költője meditációra alkalmas tárgyat szemel ki magának s azt a töprengve gondolkodás vagy az elégikus borongás hangulatába ágyazva bontja ki
(1983 e. Béládi Miklós)
a halványkék, szűrt fények elégikus aurát vonnak köréjük
(1994 Magyar Hírlap)
1b.
ilyen költői 〈megnyilvánulás〉, ill. ilyen megnyilvánulású 〈alkotó, kül. költő〉
[A szónok] elégikus, mézédes szava betölté a termet, s a mély csöndben mélán, búsan rezgett
(1884 Mikszáth Kálmán)
A régi álmokra való elégikus visszaemlékezések finom formaérzékkel jelentek meg [Kisfaludy Atala] költészetében
(1934 Pintér Jenő)
[Petőfi] egyik nap elégikus, a másik nap gúnyolódó, a harmadikon már átkozódik
(1936 Illyés Gyula)
Tompa himnikusabb, filozofikusabb, Dumný elégikusabb költő
(1973 Fried István)
[Arany János Epilógusának első sora] az élet lezárultságát hangsúlyozó elégikus sóhaj
(1999 Magyar Hírlap)
2. (vál)
borongós, levert, elkeseredett 〈lelkiállapot, hangulat〉, ill. erre jellemző 〈viselkedés, megnyilvánulás〉
Milyen tiszta ma este az ég, szólt a kereskedelmi ülnök elegikus hangon
(1891 Zempléni P. Gyula ford.Ohnet)
Samu ur titokzatosan mosolygott, de aztán elégikusan rázogatta fejét
(1903 Kóbor Tamás)
elégikus hangulatban magányosan mentem hazafelé
(1938 Weinberger G. Adolf)
– Nem fog odaégni a karaj? – Dehogynem, kapott észbe Kertészné, de az elégikus hangulat, mely átcsapott rajta, az ajtóból még egy hullámot bocsátott Halmi felé
(1965 Németh László²)
II. főnév 4A (ritk, Irodt)
(elsősorban) elégiákat író költő
[az] utolsó elegikus […] Parthemios volt
(1869 Abafi Lajos)
[Euphorion,] ez a tudós alexandrinus költő épen úgy számítható az elegikusokhoz mint az epikusokhoz
(1902 ÓkoriLex.)
Oh adj erőt a bús elégikusnak Himnuszos Iuság!
(1913 Tóth Árpád)
A háború, a forradalom és az ellenforradalmi szenvedés Adyhoz közelítették a fiatalabb elégikust [ti. Tóth Árpádot], aki indulása éveiben is rajongott kora legnagyobb költőjének harcos bátorságáért, nagy belső szabadságáért, de hangjában, tónusában távol állott tőle
(1955 Kardos László)
[Vörösmarty] klasszikus hangvétele nem is annyira Berzsenyire emlékeztet, mint inkább Tibullusra, a visszafogott, visszaparancsolt áhítat, ahogy Etelkát szereti, nem Niklát idézi, hanem a latin elégikust
(1996 Szabó Magda)
Sz: elégikusság
Vö. ÉrtSz.; TESz. elégia; ÉKsz.; IdSz.

Beállítások