elementom (3A8) l. elementum

elementum fn 3A8elementom (rég)

1. (rég, átv is) ’vmely anyag, test stb. kicsiny v. legkisebb alkotórésze, amelynek sokaságából az anyag, test stb. mint egész felépül’ ❖ ſokféle, ’s magok közt öſzve tsatázó Réſzekbl, elementomokból Szerkeſztetve vagyon teſtnk (1777 Baróti Szabó Dávid 7021020, 274) | a’ decantalt [= ülepített] Elementumok mind tsak secundariumok [= másodrendű anyagok], és az elsőknek külömböző öszverakásábúl származnak (1802 Pálóczi Horváth Ádám C2555, 525) | a’ test a’ maga elementumaira oszlik széllyel (1817 Kazinczy Ferenc C2568, 31) | Nemcsak az a nyelvtudomány, mely minden egyes szót 64 elementumra képes bontani (1863 Arany János C6506, 109) | [Már a 17. században is] tudták, hogy mik azok az elementumok, amiket a villám perhorrescál [= elkerül] (1884 Jókai Mór CD18).

1a. (vál) ’vmely jelenség, tulajdonság, megnyilvánulás, alkotás stb. jellegzetes, a többitől elkülöníthető összetevője, mozzanata’ ❖ Három dolgokban áll a’ beſzédnek elementuma: t. i. a’ ki-fejezésben, a’ melly ki-adja gondolatinkat, a’ fordításban, melly annak bizonyos formát ád, és a’ Stylusban (1791 Mindenes Gyűjtemény 7457071, 377) | A’ vallásosság’ elementumai az Isten és a’ Jézus eránt való Tisztelet, Szeretet, Bizodalom, Engedelmesség és Háládatosság (1827 Váradi Szabó János C4937, 402) | van ez intézmény [ti. a házasság] elementumaiban olyan is, amely arra mutat, hogy talán ez a törvény nem is állami eredetű, csak mint néki hasznos adaptáltatott? (1926 Füst Milán CD10) | [Csák Gyöngyi] pontos és érzékletes lírájában sok kultúrhistóriai elementum bukkan föl (1996 Új Könyvek CD29).

1b. (tbsz-ban) (kissé rég, vál) ’vmely tudományterület, ismeretanyag alapvető tudnivalója, alapismerete’ ❖ [a Teremtő] a’ Törvényeknek elementumokat, vagy kezdeteket be-írta az embereknek Lelkek-esméretébe (1789 Mindenes Gyűjtemény C0366, 29) | Rhetorika, Syntáxis, Grammatika, és az alsóbb Elémentumok (1800 Parnasszusi időtöltés 7036023, 24) | tanítatik az iuság [...] a’ Geometriának elementomjaira (1819 Magda Pál 8285003, 113) | A kultúra ereje: a múlté. Van-e gondolkodás, hol nincs emlékezet? Tudomány, mely mindig elementumon kezd? (1919 Babits Mihály CD10).

2. (vál) ’〈az ókori görög filozófusoknál:〉 a négy alapvető, a világot felépítő anyag, a tűz, a víz, a föld és a levegő egyike, őselem’ ❖ az Állatok’ életének meg-tartására nézve, illyen tökélleteſen rendeltettek-el minden Elementumok (1775 Sófalvi József ford.–Sulzer C3751, 96) | az ugy nevezett Négy Elementumokból veszik minden Dolgok eredetjeket (1823 Kollár György C4940, 326) | Nem a négy elementumból áll-e életünk? (1871 Lévay József ford.–Shakespeare CD11) | Bernáth Aurél a végtelenné táguló kék vizek és a kék levegőég festője. Legjobb képeinek ez a két elementum a témája (1928 Elek Artúr CD10) | Először a víz és a levegő népesül be élőlényekkel, felruházva az elementumuknak megfelelő testi alkattal (1995 Jubileumi kommentár CD1206).

2a. (kissé rég)(ezek vmelyike mint) hatalmas, fékezhetetlen, pusztító természeti erő’ ❖ a’ te Lelked az elementumok hartzolá között, és a’ látſzatos Világ bomláſa után is fen marad (1776 Faludi Ferenc ford.–Dodsley 7097001, 4) | minden Elementomok ellenek támadtak (1788 Katona István 7162003, 35) | A pribolyi ember beszerezte magának az egész télre való szükségleteit, [...] s engedte magát bezáratni egy félesztendőre a mostoha elementumok által (1882–1883 Mikszáth Kálmán CD04) | Láttam és éreztem már földrengést egyszer és mégis most fogott el először borzongó sejtelme annak, hogy a föld eleven, szörnyűséges, fenyegető elementum (1916 Balázs Béla 9019048, 95).

2b. (rég, vál) ’alapvető fontosságú erő, elv, törvényszerűség’ ❖ Van egy mindenek fölött álló elementum, aki ura a józan észnek, győzedelmes ellenfele a logikának [...]. E világbontó, világfenntartó elementum neve „a szerelem” (1875 Jókai Mór CD18) | [a házaspár kibékítésére törekvő okos] politikánál azonban van egy erősebb elementum is. Mind a férjnek, mind a nőnek volt egy azonos őrjöngése (1891 Jókai Mór CD18) | Akarat és sors egyenrangú felek és nem erről a világról valók, mindkettő ősi elementum (1923 Bolyai Pál CD10).

3. (gyakr. birtokszóként) (rég) ’vki v. vmi számára a természetének, jellegének stb. megfelelő, ill. a létfenntartáshoz, működéshez, jó közérzethez stb. nélkülözhetetlen környezet, helyzet, állapot’ ❖ Mihellyt az az Elementum (:Éltetö dolog:) a’ mellybe él valamelly állat, épen ollyan meleg, mint a’ maga vére, leg-ottan meg-kell néki halni (1775 Sófalvi József ford.–Sulzer C3751, 94) | a’ vídámſág ’s jó kedvſég a’ Frantziáknak néminém elementumjok (1792 Mindenes Gyűjtemény 7457083, 179) | A’ Budamelléki fi nincs elementumában ott, hol hegy nincs (1829 Toldy Ferenc C4938, 161) | ha mindenütt megterem is az akarnok, azért neki is megvan a maga kedvenc elementuma: a parlament (1891 Mikszáth Kálmán CD04) | én meg tsak akkor érzem magam elementumomban, ha erdőn-mezőn át röpít a’ száguldó postakocsi! (1925 Karinthy Frigyes 9309073, 68).

4. (rendsz. tbsz-ban) (rég) ’〈vmely közösséghez tartozás v. ahhoz való viszony szempontjából:〉 egyén, egyed, személy’ ❖ a biróság egészitő elementumai minden senatusban arány szerint meglegyenek: p. o. ahol hat fizetéses tábla birák lesznek, és 3 senatus, mindenikbe kettő kettő rendeltessék (1834 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | a legiónak activ szolgálatot tevő jelenlegi létszámán kivül eső elementumok nem reményelt beszólitásával [a] helyüresedések beduguljanak (1866 Földváry Károly CD32) | [a karzatról] kíváncsian tekintgettek alá a közvélemény elementumai (1885 Mikszáth Kálmán CD04).

4a. (rég) ’vmely társadalmi réteg v. csoport’ ❖ [nem lenne kívánatos, hogy] az ország’ állodalmának alkotmányos elementumai, állásukhoz, ’s igazaikhoz szabott irányban részesüljenek? Fő helyt áll ezek közt a’ vagyonos aristocratia (1843 Széchenyi István CD1501) | ennek az országnak van egy elementuma, amely a két küzdő fél [az állam és a nép] között áll: a papság (1870 Jókai Mór CD18) | igazán olyan rossz elementum-e itt [ti. Magyarországon] az a zsidóság? (1883 Mikszáth Kálmán CD04).

J: elem.

Vö. TESz. elementáris; SzT. elementom; IdSz.

elementom lásd elementum
elementum főnév 3A8
elementom 3A8 (rég)
1. (rég, átv is)
vmely anyag, test stb. kicsiny v. legkisebb alkotórésze, amelynek sokaságából az anyag, test stb. mint egész felépül
ſokféle, ’s magok közt öſzve tsatázó Réſzekbl, elementomokból Szerkeſztetve vagyon teſtnk
(1777 Baróti Szabó Dávid)
a’ decantalt [= ülepített] Elementumok mind tsak secundariumok [= másodrendű anyagok], és az elsőknek külömböző öszverakásábúl származnak
(1802 Pálóczi Horváth Ádám)
a’ test a’ maga elementumaira oszlik széllyel
(1817 Kazinczy Ferenc)
Nemcsak az a nyelvtudomány, mely minden egyes szót 64 elementumra képes bontani
(1863 Arany János)
[Már a 17. században is] tudták, hogy mik azok az elementumok, amiket a villám perhorrescál [= elkerül]
(1884 Jókai Mór)
1a. (vál)
vmely jelenség, tulajdonság, megnyilvánulás, alkotás stb. jellegzetes, a többitől elkülöníthető összetevője, mozzanata
Három dolgokban áll a’ beſzédnek elementuma: t. i.tudniillik a’ ki-fejezésben, a’ melly ki-adja gondolatinkat, a’ fordításban, melly annak bizonyos formát ád, és a’ Stylusban
(1791 Mindenes Gyűjtemény)
A’ vallásosság’ elementumai az Isten és a’ Jézus eránt való Tisztelet, Szeretet, Bizodalom, Engedelmesség és Háládatosság
(1827 Váradi Szabó János)
van ez intézmény [ti. a házasság] elementumaiban olyan is, amely arra mutat, hogy talán ez a törvény nem is állami eredetű, csak mint néki hasznos adaptáltatott?
(1926 Füst Milán)
[Csák Gyöngyi] pontos és érzékletes lírájában sok kultúrhistóriai elementum bukkan föl
(1996 Új Könyvek)
1b. (tbsz-ban) (kissé rég, vál)
vmely tudományterület, ismeretanyag alapvető tudnivalója, alapismerete
[a Teremtő] a’ Törvényeknek elementumokat, vagy kezdeteket be-írta az embereknek Lelkek-esméretébe
(1789 Mindenes Gyűjtemény)
Rhetorika, Syntáxis, Grammatika, és az alsóbb Elémentumok
(1800 Parnasszusi időtöltés)
tanítatik az iuság [...] a’ Geometriának elementomjaira
(1819 Magda Pál)
A kultúra ereje: a múlté. Van-e gondolkodás, hol nincs emlékezet? Tudomány, mely mindig elementumon kezd?
(1919 Babits Mihály)
2. (vál)
〈az ókori görög filozófusoknál:〉 a négy alapvető, a világot felépítő anyag, a tűz, a víz, a föld és a levegő egyike, őselem
az Állatok’ életének meg-tartására nézve, illyen tökélleteſen rendeltettek-el minden Elementumok
(1775 Sófalvi József ford.Sulzer)
az ugy nevezett Négy Elementumokból veszik minden Dolgok eredetjeket
(1823 Kollár György)
Nem a négy elementumból áll-e életünk?
(1871 Lévay József ford.Shakespeare)
Bernáth Aurél a végtelenné táguló kék vizek és a kék levegőég festője. Legjobb képeinek ez a két elementum a témája
(1928 Elek Artúr)
Először a víz és a levegő népesül be élőlényekkel, felruházva az elementumuknak megfelelő testi alkattal
(1995 Jubileumi kommentár)
2a. (kissé rég)
(ezek vmelyike mint) hatalmas, fékezhetetlen, pusztító természeti erő
a’ te Lelked az elementumok hartzolá között, és a’ látſzatos Világ bomláſa után is fen marad
(1776 Faludi Ferenc ford.Dodsley)
minden Elementomok ellenek támadtak
(1788 Katona István)
A pribolyi ember beszerezte magának az egész télre való szükségleteit, [...] s engedte magát bezáratni egy félesztendőre a mostoha elementumok által
(1882–1883 Mikszáth Kálmán)
Láttam és éreztem már földrengést egyszer és mégis most fogott el először borzongó sejtelme annak, hogy a föld eleven, szörnyűséges, fenyegető elementum
(1916 Balázs Béla)
2b. (rég, vál)
alapvető fontosságú erő, elv, törvényszerűség
Van egy mindenek fölött álló elementum, aki ura a józan észnek, győzedelmes ellenfele a logikának [...]. E világbontó, világfenntartó elementum neve „a szerelem”
(1875 Jókai Mór)
[a házaspár kibékítésére törekvő okos] politikánál azonban van egy erősebb elementum is. Mind a férjnek, mind a nőnek volt egy azonos őrjöngése
(1891 Jókai Mór)
Akarat és sors egyenrangú felek és nem erről a világról valók, mindkettő ősi elementum
(1923 Bolyai Pál)
3. (gyakr. birtokszóként) (rég)
vki v. vmi számára a természetének, jellegének stb. megfelelő, ill. a létfenntartáshoz, működéshez, jó közérzethez stb. nélkülözhetetlen környezet, helyzet, állapot
Mihellyt az az Elementum (:Éltetö dolog:) a’ mellybe él valamelly állat, épen ollyan meleg, mint a’ maga vére, leg-ottan meg-kell néki halni
(1775 Sófalvi József ford.Sulzer)
a’ vídámſág ’s jó kedvſég a’ Frantziáknak néminém elementumjok
(1792 Mindenes Gyűjtemény)
A’ Budamelléki fi nincs elementumában ott, hol hegy nincs
(1829 Toldy Ferenc)
ha mindenütt megterem is az akarnok, azért neki is megvan a maga kedvenc elementuma: a parlament
(1891 Mikszáth Kálmán)
én meg tsak akkor érzem magam elementumomban, ha erdőn-mezőn át röpít a’ száguldó postakocsi!
(1925 Karinthy Frigyes)
4. (rendsz. tbsz-ban) (rég)
〈vmely közösséghez tartozás v. ahhoz való viszony szempontjából:〉 egyén, egyed, személy
a biróság egészitő elementumai minden senatusban arány szerint meglegyenek: p. o.példának okáért ahol hat fizetéses tábla birák lesznek, és 3 senatus, mindenikbe kettő kettő rendeltessék
(1834 Kossuth Lajos összes munkái)
a legiónak activ szolgálatot tevő jelenlegi létszámán kivül eső elementumok nem reményelt beszólitásával [a] helyüresedések beduguljanak
(1866 Földváry Károly)
[a karzatról] kíváncsian tekintgettek alá a közvélemény elementumai
(1885 Mikszáth Kálmán)
4a. (rég)
vmely társadalmi réteg v. csoport
[nem lenne kívánatos, hogy] az ország’ állodalmának alkotmányos elementumai, állásukhoz, ’s igazaikhoz szabott irányban részesüljenek? Fő helyt áll ezek közt a’ vagyonos aristocratia
(1843 Széchenyi István)
ennek az országnak van egy elementuma, amely a két küzdő fél [az állam és a nép] között áll: a papság
(1870 Jókai Mór)
igazán olyan rossz elementum-e itt [ti. Magyarországon] az a zsidóság?
(1883 Mikszáth Kálmán)
J: elem
Vö. TESz. elementáris; SzT. elementom; IdSz.

Beállítások