elemészt ts ige 5b2

1. (rég) ’〈állat, es. ember (bizonyos mennyiségű táplálékot v. táplálékként vmit)〉 elfogyaszt, megeszik’ ❖ a sáskák a’ házak fedelit el-eméſztették (1787 Mátyus István C3069, 270) | A földigiliszta inkább állati maradványokból és a föld kövér részéből táplálkozik ugyan: de azért gyakran elemészti a magcsirt, gyenge növények gyökereit (1854 Galgóczi Károly 8153002, 31) | a kék czinege (Parus coeruleus) 6 1/2 millió káros rovart emészt el s évenként kétszer 12–16 fiókát nevelve, egy-egy család 24 millió ártalmas rovart költ el (1898 Chernel István CD34).

1a. (rég) ’〈gyomor, ill. vki〉 megemészt vmit’ ❖ Szeretlek is én téged, mint a szilvás derelyét; […] téged tizenhárommillió gyomor sem bír elemészteni (1846 Jókai Mór CD18) | Crispi már semmi szilárd tápszert elemészteni nem képes és úgyszólván csak tejből él (1896 Budapesti Hírlap márc. 11. C4743, 16) | Odahaza egy év alatt sem támadta meg ennyi szokatlan a fejét. De ott, mint a jó gyomor, legalább elemészthette (1938 Németh László² 9485001, 26).

1b. (ritk) ’〈folyadékot, gáznemű anyagot stb.〉 elnyel, magába vesz vmi’ ❖ a talaj a beesett hó- vagy esőből származott vizet huzamosabb idő alatt sem birja elemészteni (1893 PallasLex. CD02) | A kéményt nem igénylő tűzhely hőveszteség nélkül, 100 %-osan felhasználja a benne elégő gázt, s a belterében keletkező égéstermékeket a nemesfém katalizátora emészti el (2001 Lakáskultúra CD39).

2. (pejor) ’〈(vmennyi) pénzt, időt stb.〉 teljes egészében felhasznál, elpazarol vki, ill. teljes egészében igénybe vesz, felemészt vmi’ ❖ el-élem [=] eleméſztem, költöm (1784 Baróti Szabó Dávid C0815, 21) | a Monarchia ugy szólván egy nagy Kaszárnya, s a katonaság, melly vagyon óltalmára vólt fel állitva, emészt el minden vagyont (1833 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | éltem idejét magam Mértéktelen pazarlám el. Időmet Én elemésztém (1867 Szász Károly² ford.–Shakespeare CD11) | egy szerényebb vagyonú gazda akár három marháját is elemésztheti [a három-, négy-, ötnapos lakodalom], ezzel gazdaságát végső romlásba döntheti (2000 Magyar néprajz CD47).

3. (roncsolva v. rongálva) tönkretesz, ill. (lassan, fokozatosan) elpusztít vmit’ ❖ Kelevényeket el-eméſztik a’ [vízitorma] magvai (1775 Csapó József 7062001, 278) | a’ genyettség bv mértékben meg-gyl, gyakran az egéſz vesét el-eméſzti (1778 Rácz Sámuel ford.–Störck 7278021, 172) | egy mindent elemésztő vizözön (1834 Garasos Tár 8625002, 96) | Rossz volt a termés, elemésztette a szárazság (1945 Darvas József 9101011, 144) | több mint ezer épületet emésztettek el a lángok (2002 Magyar Hírlap CD09).

3a. (rég) ’〈használati tárgyat, ruhafélét〉 elnyű, elhasznál’ ❖ [A gyerekek] az iskolában voltak és sok ruhát elemésztettek (1867 Tolnai Lajos C4217, 66) | Országok bejárására alkalmatos nagy bivalybőr csizmák a lábakon, amelyeket a zsoldos katona sem emészt el életében, de három-négy generáció is elhasználhatja békeidőben (1908 Krúdy Gyula CD54).

3b. (nyj is) ’〈embert, állatot〉 megöl, elpusztít (vmivel) vki, vmi’ ❖ Lámiáknak neveztetnek azon Aſzſzonyok, a’ kik […] igen nagy gyülölséggel viſeltetnek ſaját magzattyokhoz, és igy azokat mint egy el-emíſztik (1774 Dugonics András C1484, 224) | [Kun László király] végre annyira vitte, hogy korhely, kicsapongó környezete maga emésztette el (1862 Vajda János 8503083, 22) | aki a fekete kavicsot húzza ki a kalapból, kötelesnek érzi magát bizonyos időhatáron belől elemészteni golyóval, borotvával (1898 Jókai Mór CD18) | Lehet, hogy meghal, elemésztik a betegségek mielőtt még vinné valamire (1931 Kassák Lajos CD10) | hatalmaskodni kezd a nála gyengébbel, a macskával; kínozza, s végül elemészti (1985 Radnóti Sándor 1127002, 278).

3c. (vál, túlzó) ’〈vmely kínzó érzés〉 halálra gyötör, teljesen tönkretesz vkit’ ❖ Netán a szerelmes kínok felesebben Ütvén rám, egészen úgy elemésztettek, Hogy már a színemből rám sem esmérhettek (1796 Csokonai Vitéz Mihály CD01) | Beh balgatag vagyok tehát magamat így a’ bútól elemésztetni! (1829 Vörösmarty Mihály ford. 8524424, 146) | Egyre sír-rí a jámbor, elemészti utánad a bánat (1967 Rónay György ford.–Collodi 9573161, 48) | [aki] elmegy, azt elemészti az aggodalom, meg a lelkifurdalás az otthonmaradókkal szemben (1999 Magyar Hírlap CD09).

4. (rég v. nyj)(mástól elvéve) nyom nélkül eltüntet vmit’ ❖ Ălĭēno, […] elidegenítni, lopva elvinni, elemésztni (1807 Márton József¹ C5799, 169. hasáb) | a’ homlok tzímjét és Iső Maximilian Tsászár képét, a’ kinek ezen példány ajánltatott, valakinek vandalus keze kivágta ’s elemésztette (1823 Jankovich Miklós C2571, 487) | Aki sikkasztott, egy szomoru órán elemésztette a más keresményét (1897 Tolnai Lajos C4193, 53) | [Ferenc József] nemeslelkűen megmenti számunkra az egész döblingi kincset, melyet a rendőrség el akart emészteni (1932 Hegedüs Lóránt 9234001, 31).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, elemésztetik; ÚMTsz. ~, elemésztet

elemészt tárgyas ige 5b2
1. (rég)
〈állat, es. ember (bizonyos mennyiségű táplálékot v. táplálékként vmit) elfogyaszt, megeszik
a sáskák a’ házak fedelit el-eméſztették
(1787 Mátyus István)
A földigiliszta inkább állati maradványokból és a föld kövér részéből táplálkozik ugyan: de azért gyakran elemészti a magcsirt, gyenge növények gyökereit
(1854 Galgóczi Károly)
a kék czinege (Parus coeruleus) 6 1/2 millió káros rovart emészt el s évenként kétszer 12–16 fiókát nevelve, egy-egy család 24 millió ártalmas rovart költ el
(1898 Chernel István)
1a. (rég)
〈gyomor, ill. vki〉 megemészt vmit
Szeretlek is én téged, mint a szilvás derelyét; […] téged tizenhárommillió gyomor sem bír elemészteni
(1846 Jókai Mór)
Crispi már semmi szilárd tápszert elemészteni nem képes és úgyszólván csak tejből él
(1896 Budapesti Hírlap márc. 11.)
Odahaza egy év alatt sem támadta meg ennyi szokatlan a fejét. De ott, mint a jó gyomor, legalább elemészthette
(1938 Németh László²)
1b. (ritk)
〈folyadékot, gáznemű anyagot stb.〉 elnyel, magába vesz vmi
a talaj a beesett hó- vagy esőből származott vizet huzamosabb idő alatt sem birja elemészteni
(1893 PallasLex.)
A kéményt nem igénylő tűzhely hőveszteség nélkül, 100 %-osan felhasználja a benne elégő gázt, s a belterében keletkező égéstermékeket a nemesfém katalizátora emészti el
(2001 Lakáskultúra)
2. (pejor)
(vmennyi) pénzt, időt stb.〉 teljes egészében felhasznál, elpazarol vki, ill. teljes egészében igénybe vesz, felemészt vmi
el-élem [=] eleméſztem, költöm
(1784 Baróti Szabó Dávid)
a Monarchia ugy szólván egy nagy Kaszárnya, s a katonaság, melly vagyon óltalmára vólt fel állitva, emészt el minden vagyont
(1833 Kossuth Lajos összes munkái)
éltem idejét magam Mértéktelen pazarlám el. Időmet Én elemésztém
(1867 Szász Károly² ford.Shakespeare)
egy szerényebb vagyonú gazda akár három marháját is elemésztheti [a három-, négy-, ötnapos lakodalom], ezzel gazdaságát végső romlásba döntheti
(2000 Magyar néprajz)
3.
(roncsolva v. rongálva) tönkretesz, ill. (lassan, fokozatosan) elpusztít vmit
Kelevényeket el-eméſztik a’ [vízitorma] magvai
(1775 Csapó József)
a’ genyettség bv mértékben meg-gyl, gyakran az egéſz vesét el-eméſzti
(1778 Rácz Sámuel ford.Störck)
egy mindent elemésztő vizözön
(1834 Garasos Tár)
Rossz volt a termés, elemésztette a szárazság
(1945 Darvas József)
több mint ezer épületet emésztettek el a lángok
(2002 Magyar Hírlap)
3a. (rég)
〈használati tárgyat, ruhafélét〉 elnyű, elhasznál
[A gyerekek] az iskolában voltak és sok ruhát elemésztettek
(1867 Tolnai Lajos)
Országok bejárására alkalmatos nagy bivalybőr csizmák a lábakon, amelyeket a zsoldos katona sem emészt el életében, de három-négy generáció is elhasználhatja békeidőben
(1908 Krúdy Gyula)
3b. (nyj is)
〈embert, állatot〉 megöl, elpusztít (vmivel) vki, vmi
Lámiáknak neveztetnek azon Aſzſzonyok, a’ kik […] igen nagy gyülölséggel viſeltetnek ſaját magzattyokhoz, és igy azokat mint egy el-emíſztik
(1774 Dugonics András)
[Kun László király] végre annyira vitte, hogy korhely, kicsapongó környezete maga emésztette el
(1862 Vajda János)
aki a fekete kavicsot húzza ki a kalapból, kötelesnek érzi magát bizonyos időhatáron belől elemészteni golyóval, borotvával
(1898 Jókai Mór)
Lehet, hogy meghal, elemésztik a betegségek mielőtt még vinné valamire
(1931 Kassák Lajos)
hatalmaskodni kezd a nála gyengébbel, a macskával; kínozza, s végül elemészti
(1985 Radnóti Sándor)
3c. (vál, túlzó)
〈vmely kínzó érzés〉 halálra gyötör, teljesen tönkretesz vkit
Netán a szerelmes kínok felesebben Ütvén rám, egészen úgy elemésztettek, Hogy már a színemből rám sem esmérhettek
(1796 Csokonai Vitéz Mihály)
Beh balgatag vagyok tehát magamat így a’ bútól elemésztetni!
(1829 Vörösmarty Mihály ford.)
Egyre sír-rí a jámbor, elemészti utánad a bánat
(1967 Rónay György ford.Collodi)
[aki] elmegy, azt elemészti az aggodalom, meg a lelkifurdalás az otthonmaradókkal szemben
(1999 Magyar Hírlap)
4. (rég v. nyj)
(mástól elvéve) nyom nélkül eltüntet vmit
Ălĭēno, […] elidegenítni, lopva elvinni, elemésztni
(1807 Márton József¹)
a’ homlok tzímjét és Iső Maximilian Tsászár képét, a’ kinek ezen példány ajánltatott, valakinek vandalus keze kivágta ’s elemésztette
(1823 Jankovich Miklós)
Aki sikkasztott, egy szomoru órán elemésztette a más keresményét
(1897 Tolnai Lajos)
[Ferenc József] nemeslelkűen megmenti számunkra az egész döblingi kincset, melyet a rendőrség el akart emészteni
(1932 Hegedüs Lóránt)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, elemésztetik; ÚMTsz. ~, elemésztet

Beállítások