eleped ige 2b1
1. tn ’〈ember v. állat〉 szomjazástól, éhezéstől szenved, gyötrődik, ill. elpusztul’ ❖ Neptunuſz ſzomjúsággal minden élt dúllott. Ki ſzáradtak tók, patakok, kútak és források, Felhket vert az el eped’tt barmok’ orditások (1794 Magyar Kurír 7446088, 334) | 80 utas éh-lázt (Hungerfieber) kapott, és 43 a hajó alján epedt el éhség miatt (1847 Hetilap CD61) | Ha a László serege a pusztában étlen-itlan eleped, a szent király könyörög és – egyszerre nagy bivaly- és szarvas-csorda fut a sereg elé (1896 Riedl Frigyes 8393006, 21) | Olyan vagyok, mint a szomjúságtól elepedő ember, akinek megmutatják a vizet, de nem kap belőle, hogy megelégítse magát (1954 Darvas József 9101013, 89) | Anyja már régóta élt, ő nem szenvedhetett olyan nagyon a koplalástól, de Szemjon majd elepedt az ebédig (1969 Makai Imre ford.–Platonov 9418004, 60) | Ezért megy fogságba népem, bár még nem tudja. Éhen halnak előkelői, a tömeg szomjan eped el (1995 Protestáns Biblia ford. CD1203).
1a. (kissé rég) ’〈száj, torok〉 szomjúságtól kiszárad’ ❖ nagy sietséggel egy pohár vizet megisznak, mellyel elepedett szájokhoz ragadt szavaikat újra feláztatták (1804 Bessenyei György¹ 7044052, 39) | A fáradt vitézek először is elepedt gégéik nedvesítésére gondoltak (1885 Acsády Ignác CD55) | – Kéne valami az uraknak? Százmegszáz elepedt torok felel: – Víz, víz! (1945 Szép Ernő 9665040, 71).
1b. (vál) ’〈növény(zet) v. annak része〉 vízhiány miatt fonnyad(va elszárad)’ ❖ A kora vetések ugyan is olly szépek voltak, hogy azokat csak egy pár zápor is földre döntendette volna: midőn a későbbi vetések elepedten fonnyadnak (1847 Hetilap CD61) | elepedt pálmalevelek (1911 Szomory Dezső CD10) | Elepedt füve, bokra a rétnek, feketék a folyók, a kutak (1964 Garai Gábor 9172012, 25) | A gyász jeléül a Libánon feketébe öltözik: elepednek víz híján a fák (1995 Jubileumi kommentár CD1206).
2. tn (túlzó is) ’érzéstől, vágytól stb. szenvedve (majd) elpusztul’ ❖ Atyám, még tſak a’ te emlékezeted késlelteti lelkemet, mely az életnek határán el epedve ohajtya utolſo áldáſodat (1775 Báróczi Sándor ford.–Dusch C0804, 203) | Eltiltalak téged az anyai csóktól! Epedj el, sorvadj el, légy mondhatlan árva: Gyermeked násznapján akkor légy megváltva (1875 Kiss József³ 8245012, 90) | boldogságom lenne, [...] ha soraimat legalább egy szóra méltóknak találja s nem engedi a bizonytalanságban elepedni legalázatosabb hódolóját (1913 e. Rudnyánszky Gyula 8400034, 5) | Natália hirtelen olyan étvágyat érzett a hagymás hal iránt, hogy csaknem elepedt (1919 Krúdy Gyula CD54) | Majd elepedek, hogy halljam a hangjukat! (2006 Népszava júl. 15. C7469, 4).
2a. tn (rendsz. túlzó) ’〈annak kif-ére, hogy vki annyira vágyik vmire, vkire, hogy (szinte) belepusztul〉’ ❖ [A királylány hódolói közül] csak egyet vitt sírjába A mélyebb érezet; Fiát a tókirálynak, Ki érte elepedt (1847 Garay János CD01) | [Judit] kicsike magzatját százszor ölbe kapja, Eleped egy csókért s még sem csókolhatja (1875 Kiss József³ 8245012, 91) | Vidéken [...] a szegény asszonyok szinte elepedtek valami esemény után (1897 Szabóné Nogáll Janka C3774, 22) | Rémesebbek a magány órái, álmatlanabbak az éjek, a szív csaknem eleped a mind ritkábban hallott gyengéd szavakért (1922 Krúdy Gyula CD54) | a két kis hamis első pillanattól majd eleped egymásért, de ezt kezdetben sem önmaguknak, sem a másiknak nem merik bevallani (1995 Magyar Hírlap CD09).
2b. tn (ritk) ’〈annak kif-ére, hogy testi v. lelki szenvedés vkinek a szemére, tekintetére, arcára kiül〉’ ❖ reá nézett ſzorgondoſabban a’ Remetére, ’s úgy találá, hogy nem ſokkal kell neki többnek lenni 30 eſztendsnél, jóllehet az ábrázatja egéſzſzen el ettnek ’s el epedettnek láttatott lenni valamelly titkos bels bánat miatt (1787 Barczafalvi Szabó Dávid ford.–Miller C0791, [538]) | A’ melly idben el-j a’ Kriſtus [ti. a felkent, vagyis a Messiás], igen keveſen leſznek a’ Tanítványok, és a’ többeknek-is ſzemeik a’ bánat, és keſerség miatt el-epednek (1794 Hunyadi Ferenc ford. 7147010, 408) | Voltak napjai, mikor elernyedten, mint egy megsebzett párduc vonszolta magát, a tekintete elepedt (1916 Szomory Dezső CD10) | Zsákmányt osztani barátokat hívnak, saját gyermekeik szeme meg eleped (1996 Katolikus Biblia ford. CD1201).
2c. ts (rég, irod) ’〈vmely időszakot〉(vmely vágytól) szenvedve, gyötrődve tölt el’ ❖ Tornyaim’ legmélyebbjében akarod e vég fogytig elepedni éltedet? (1823 Toldy Ferenc ford.–Schiller C4182, 143) | elűzd agyadnak minden gondolatját, Melly tán lemondásod’ javaslaná; ’S magányba csalna, ott epedni el Bús gerleként éltednek bájkorát (1839 Beöthy Zsigmond C1012, 17).
3. tn (mn-i ign-i alakban) (rég, irod) ’〈annak kif-ére, hogy vmely testi v. lelki érzés olyan erős, hogy szenvedést, gyötrődést, ill. pusztulást okoz〉’ ❖ Nézd! [a nő] egytzerre mutat bánatot, ujulást, El epedt vágyódást és el ragadtatást (1799 Bessenyei György¹ 7044016, 311) | Szüntelen éhség közt, élted alig vonjad, Táplálja dohos víz elepedő szomjad (1863–1879 Arany János CD01) | Itt vagyok elepedt vágygyal, szent örömökkel hajlíthatatlan, hogy megváltsak minden szolgaságot (1918 Szomory Dezső 9683011, 43).
4. tn (irod) ’〈érzés, tulajdonság〉 lassan megszűnik, elenyészik’ ❖ egyetlen egy morzsa-jelet adj, hogy szeretsz, hogy kellek neked; rajongó nézést, meleg híveket, egy kis sikert! – mert így, cseppenként eleped bennem a jó (1931 Fenyő László CD10) | Nappal mint földet vad homok, közöny lep, izzó és konok a szolga emberekkel szemben elepedt kedvem, elapadt nedvem, elszáradt ég tüze lobog, a gyűlölet, sívó szivemben (1937 József Attila CD01).
Vö. CzF. ~, elepedt; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, elepedt