éleség (3B8) l. eleség

eleség fn 3B8éleség (rég, ritk)

1. ’ember v. állat táplálékául szolgáló, a szervezetbe jutva annak működését fenntartó anyag (ételként elkészítve), ill. abból felhalmozott készlet; élelem, eledel’ ❖ [a gyomorgörcs bizonyos típusai] vaſtag nehezen eméſzthetö ’s meg-romlott eleſégtl véſznek eredetet (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 314) | Téllel érkezik réá a’ nagy éhség, Minthogy Nyáron reſt vólt, nints hozzá kegyeſség. Ellenben a’ munkás Hangya élességét Nyárban ſzerzi (1779 Miháltz István ford.–Vanière 7225006, 53) | [II. Frigyes a vesztes csatában] elvesztett 22 zászlót, 45 ágyút, és felette sok tábori eleséget (1812 Budai Ézsaiás 8069006, 130) | hogy marhám eleségét változtathassam, […] a buza-, árpa-, és zabszalmát összekeverem (1858 Táncsics Mihály 8463002, 77) | Kérdém tőle honnét van jó egészsége, Azt mondá becsinált volt az elesége! (1881 Kalocsai Néplap 8639001, 340) | [Szalonikiben az illegális bevándorlók] bármilyen munkát elvállalnak aprópénzért vagy akár a napi eleségért is (1997 Magyar Hírlap CD09).

2. (ritk, vál) ’vmit tápláló, fejlesztő, gazdagító jelenség, ismeret, tevékenység stb.’ ❖ a vasárnapi két prédikáczióban kapja meg a lélek egész hétre való eleségét (1856 Vasárnapi Újság CD56) | [a párjára váró lány] naphosszat csak kémel a nagy mezőkön szerte, mikor jön már az eleség, édes eleség a szívének... (1922 Szerb Antal CD10) | A létezési körülmények olyan nehezekké váltak ma Romániában, hogy a humor az utolsó eleség, amivel a románok szabadon rendelkezhetnek (1989 Nádor István 2015014, 13) | [Vermes Géza A zsidó Jézus című könyve] azoknak nyújt szellemi eleséget, akiket már csak Jézus érdekel (1995 Magyar Hírlap CD09).

Ö: madár~.

ÖU: hal~, mag~, tartalék~, zöld~.

ÖE: ~hiány, ~növény, ~szállító, ~tár.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

éleség lásd eleség
eleség főnév 3B8
éleség 3B8 (rég, ritk)
1.
ember v. állat táplálékául szolgáló, a szervezetbe jutva annak működését fenntartó anyag (ételként elkészítve), ill. abból felhalmozott készlet; élelem, eledel
[a gyomorgörcs bizonyos típusai] vaſtag nehezen eméſzthetö ’s meg-romlott eleſégtl véſznek eredetet
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
Téllel érkezik réá a’ nagy éhség, Minthogy Nyáron reſt vólt, nints hozzá kegyeſség. Ellenben a’ munkás Hangya élességét Nyárban ſzerzi
(1779 Miháltz István ford.Vanière)
[II. Frigyes a vesztes csatában] elvesztett 22 zászlót, 45 ágyút, és felette sok tábori eleséget
(1812 Budai Ézsaiás)
hogy marhám eleségét változtathassam, […] a buza-, árpa-, és zabszalmát összekeverem
(1858 Táncsics Mihály)
Kérdém tőle honnét van jó egészsége, Azt mondá becsinált volt az elesége!
(1881 Kalocsai Néplap)
[Szalonikiben az illegális bevándorlók] bármilyen munkát elvállalnak aprópénzért vagy akár a napi eleségért is
(1997 Magyar Hírlap)
2. (ritk, vál)
vmit tápláló, fejlesztő, gazdagító jelenség, ismeret, tevékenység stb.
a vasárnapi két prédikáczióban kapja meg a lélek egész hétre való eleségét
(1856 Vasárnapi Újság)
[a párjára váró lány] naphosszat csak kémel a nagy mezőkön szerte, mikor jön már az eleség, édes eleség a szívének...
(1922 Szerb Antal)
A létezési körülmények olyan nehezekké váltak ma Romániában, hogy a humor az utolsó eleség, amivel a románok szabadon rendelkezhetnek
(1989 Nádor István)
[Vermes Géza A zsidó Jézus című könyve] azoknak nyújt szellemi eleséget, akiket már csak Jézus érdekel
(1995 Magyar Hírlap)
ÖU: haleleség, mageleség, tartalékeleség, zöldeleség
ÖE: eleséghiány, eleségnövény, eleségszállító, eleségtár
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások