életelv fn 2B

1. ’az emberi életről, létről, az élet gyakorlásáról kialakított, vallott szemlélet, eszme, ill. vmely személy v. közösség cselekedeteiben, viselkedésében érvényesülő, azt irányító, meghatározó nézet, felfogás, norma’ ❖ Ennyi veszélyt rejt a’ Fiscalitas magában! ’S nem mondok tán sokat, ha azt merem állítni, hogy az egyenesen az országnak élet-elvében dul! (1831 Széchenyi István CD1501) | A középkorból [...] hiányzott egy magas életelv, az emberiség (humanitás) eszméje (1865–1867 Erdélyi János² C1625, 44) | Az élet oka és célja, a szenvedés és a szerelem miértje, a halál értelmetlensége az okai a nyugtalanságának, mely egy legfelsőbb életelv keresésére hajtja [ti. a novellista Földi Mihályt] (1929 M. Pogány Béla CD10) | akkortól kezdve beszélhetünk emberről, amikortól kezdve ott van a kérdéses anyagi képletben az emberre jellemző szellemi élet-elv, éltető elv (1992 Leszkovszky György Pál 2020007, 81) | Szaró és baszó embert nem zavarunk, ez volt Lajos bácsi életelve, ezt úgy mondogatta, mint egy közismert népi bölcsességet, vagy valami filozófiai alaptézist (2008 Grecsó Krisztián 3123001, 30).

2. ’a társadalom, ill. az állam (vmely intézményének) működését meghatározó eszme, irányvonal’ ❖ Franczhonban a’ charta szerint nem lehet olly alkirály vagy kormányzó, ki magában katonai, birói és administrativ hatalmat egyesítsen, mert az alkotmányos jog lényeges életelve e’ három hatalom elválasztása (1841 Pesti Hírlap CD61) | Mind a két fél koreszméket, állami életelveket védett (1866 Jókai Mór CD18) | a parlamentáris hatalom életelve most inkább, mint valaha, abban áll, hogy a legnagyobb ellentétekből kotyvasztják össze többségi alapját (1902 Ady Endre C0535, 352) | [a népi demokrácia] a maximumig fejleszti ki újból a közvetlen demokráciát, mint gyakorlati életelvet (1946 Lukács György² 9405007, 83).

3. (átv is) ’élőlény, természeti jelenség létét meghatározó, fenntartó erő, szabályszerűség’ ❖ Véleményem szerint is a’ fény életelv (1840 Figyelmező C0154, 319) | a gondolkodó lélek a test minden rendbeli, úgy fiziologiai mint értelmi működésének életelve volna (1893 PallasLex. CD02) | meg kell a tudományt tisztítani a metaphysikai entitásoktól, minők a physikusok „villamos folyadéka”, „világító éthere”, a chémikusok „vegyrokonsága”, a biologusok „életelve” és „életereje” (1899 Rácz Lajos C0070, 34) | Egy-közös életelv szökkenti szárba és fakasztja bimbóba és bomlasztja virágba az egész élő-eleven növényt (1923 Hatvany Lajos CD10) | az élő rendszerekben az életelv irányítja a fizikai folyamatokat is (2003 Természet Világa CD50).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

életelv főnév 2B
1.
az emberi életről, létről, az élet gyakorlásáról kialakított, vallott szemlélet, eszme, ill. vmely személy v. közösség cselekedeteiben, viselkedésében érvényesülő, azt irányító, meghatározó nézet, felfogás, norma
Ennyi veszélyt rejt a’ Fiscalitas magában! ’S nem mondok tán sokat, ha azt merem állítni, hogy az egyenesen az országnak élet-elvében dul!
(1831 Széchenyi István)
A középkorból [...] hiányzott egy magas életelv, az emberiség (humanitás) eszméje
(1865–1867 Erdélyi János²)
Az élet oka és célja, a szenvedés és a szerelem miértje, a halál értelmetlensége az okai a nyugtalanságának, mely egy legfelsőbb életelv keresésére hajtja [ti. a novellista Földi Mihályt]
(1929 M. Pogány Béla)
akkortól kezdve beszélhetünk emberről, amikortól kezdve ott van a kérdéses anyagi képletben az emberre jellemző szellemi élet-elv, éltető elv
(1992 Leszkovszky György Pál)
Szaró és baszó embert nem zavarunk, ez volt Lajos bácsi életelve, ezt úgy mondogatta, mint egy közismert népi bölcsességet, vagy valami filozófiai alaptézist
(2008 Grecsó Krisztián)
2.
a társadalom, ill. az állam (vmely intézményének) működését meghatározó eszme, irányvonal
Franczhonban a’ charta szerint nem lehet olly alkirály vagy kormányzó, ki magában katonai, birói és administrativ hatalmat egyesítsen, mert az alkotmányos jog lényeges életelve e’ három hatalom elválasztása
(1841 Pesti Hírlap)
Mind a két fél koreszméket, állami életelveket védett
(1866 Jókai Mór)
a parlamentáris hatalom életelve most inkább, mint valaha, abban áll, hogy a legnagyobb ellentétekből kotyvasztják össze többségi alapját
(1902 Ady Endre)
[a népi demokrácia] a maximumig fejleszti ki újból a közvetlen demokráciát, mint gyakorlati életelvet
(1946 Lukács György²)
3. (átv is)
élőlény, természeti jelenség létét meghatározó, fenntartó erő, szabályszerűség
Véleményem szerint is a’ fény életelv
(1840 Figyelmező)
a gondolkodó lélek a test minden rendbeli, úgy fiziologiai mint értelmi működésének életelve volna
(1893 PallasLex.)
meg kell a tudományt tisztítani a metaphysikai entitásoktól, minők a physikusok „villamos folyadéka”, „világító éthere”, a chémikusok „vegyrokonsága”, a biologusok „életelve” és „életereje”
(1899 Rácz Lajos)
Egy-közös életelv szökkenti szárba és fakasztja bimbóba és bomlasztja virágba az egész élő-eleven növényt
(1923 Hatvany Lajos)
az élő rendszerekben az életelv irányítja a fizikai folyamatokat is
(2003 Természet Világa)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások