életfa fn 6A
1. (Növ is) ’tuja¹ mint növény’ ❖ [János főherceg] a’ Georgikoni Erdei-Fás kertben egy mindég zöldellő Életfát (Thuja) mint a’ következett Békességnek ſzerentsés Jövendelőjét Hertzegi kezével ültetni méltoztatott (1810 Hazai és Külföldi Tudósítások C0194, 39) | Közönséges tuja. Thuja occidentalis L. – (Életfa, kerti czédrus. […]) (1902 Wagner János CD35) | A tisztást életfák és kaukázusi jegenyefenyők fogják körül, ezeket az ázsiai elterjedésű fákat Széchenyi Béla tiszteletére ültették (1994 Bartha Dénes² CD52) | A temetőkben régen és a mai gyakorlatban is alkalmazott örökzöldek (életfa, borostyán) az élet örökkévalóságát, diadalát szimbolizálják (2001 Lakáskultúra CD39).
1a. (egysz-ban) (Növ) ’〈az ilyen fás szárú növények fajai alkotta nemzetség elnevezéseként〉’ ❖ Thuja Tourn. (növ., túja, életfa), a ciprusfafélék (Cupressineæ) fás génusza (1897 PallasLex. CD02) | tuja (életfa) Thuja (1998 Növényneveink C6120, 257).
1b. (ritk) ’az ilyen fás szárú növények vmelyikének, kül. az ún. közönséges tujának fája’ ❖ életfából készült s papirszeletekkel diszitett pálcza (1855 Vasárnapi Újság CD56) | farag egy kis széket tizenháromféle fából, még pedig: nyirfából, életfából (itt Thuja occidentalis), puszpángból, égerfából, szomorú fűzből, etc. (1915 Róheim Géza C6966, 12).
2. ’a lakodalom alkalmából (a menyasszony számára) készített, rendsz. kaláccsal, gyümölccsel körülrakott v. feldíszített gally, ill. fácska’ ❖ az első vőfély úgy tesz, mintha az életfával (bokrétás vesszővel) ki akarná söpörni a szobának minden zugát (1898 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | A templomot még csak elengedték az öregek, de Kántásné ragaszkodott az Életfához. Maga vágta ki a bujtorján ágát, beleverte egy tuskóba, az egészet finoman bekente tésztával, külön a tuskót, külön a bujtorjánt, ágastól-bogastól. Az Életfát aztán a kenyérsütő kemencébe rakta (1953 Lestyán Sándor C6007, 229) | Az Alföld kivételével minden országrészen előfordult még a 20. században, főként az elején, a menyasszony számára készült lakodalmi életfa. Ez több egyenes vagy pedig egy többfelé ágazó gally, feldíszítve (1997 Magyar néprajz CD47).
3. ’〈vki, ritk. vmi életének v. vmely leszármazási sornak a jelképeként, ill. annak ábrázolásaként〉’ ❖ a’ magyar nyelvnek élet fáját, az az a’ származásoknak ágazattyait (1808 Dessewffy József C2558, 487) | ha ez ügynek életfája eloltatik, nézetünk szerint e’ város is még borúsb időknek néz elébe (1844 Pesti Hírlap CD61) | [Szigligeti Ede] halála napjáig mindig egy irányban összpontosítá tehetségeit, a hazai szinpad emelésére. Életfájának minden gyökerével oda nőtt a nemzeti szinházhoz (1886 Vadnay Károly 8501004, 109) | A sótartó stilizált életfát ábrázol (1974 Viga Gyula CD52) | Az életfa a magyar mitológiában is fontos szerepet tölt be a múlt–jelen–jövő közti kapcsolat szimbolizálásában (2002 Récsei Balázs CD36) | A tanulmányozott ökoszisztémában az élet teljesen új, eddig ismeretlen ágát fedezték fel, az archeákat. Ezek a legújabb rendszertani felosztás szerint az életfa harmadik ágát jelentik az eukarióták (állatok, növények) és a prokarióta baktériumok mellett (2007 Népszabadság jún. 9. C7855, melléklet 8).
3a. ’élet fája’ ❖ a középkori legendákból sokszor nem derül ki világosan, hogy melyik paradicsomi fáról van szó: a tudás fájáról, melyről Ádám evett, vagy az életfáról, melynek gyümölcsét nem ízlelhette meg (1974 Dömötör Tekla 1039002, 133) | döntő pillanatban az Úr következetlenné válik, a Kerub felléptetésével megakadályozza az életfa gyümölcsének megkóstolását, azaz korlátozza Lucifer jogát a neki juttatott birtokrészben (2006 Kerényi Ferenc 3174002, 181).
4. (Anat) ’a kisagy féreg nevű részének középsíkú metszete (arbor vitae), ill. annak elágazó fára emlékeztető rajzolata’ ❖ Arbor vitae (lat.), életfa; bonctani elnevezése a kis agyvelő egy, átmetszetben sajátságos faszerü elágazodásu rajzolatot mutató részének (1893 PallasLex. CD02) | A kisagy középsíkban kettévágott metszésfelszínén faágakra emlékeztető rajzolat, az ún. életfa (arbor vitae, ábra: hipotalamusz) látható, amely idegrostokból (fehérállományból) épül fel (2000 MagyarNagyLex. C5824, 24).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.