életidegen mn 14B7

1. ’a hétköznapi tapasztalattól, a valóság(os)tól távol álló, ill. a gyakorlatban hasznavehetetlen, alkalmatlan 〈elmélet, tudás stb.〉’ ❖ Ami a férj számára át nem élt frázis volt, Oktáv számára életidegen teória, amit a freudista orvos tagadott, Nikolics megcáfolt, az bontakozik ki a darab végén tragikus szépségben: a női tisztaság (1925 Szerb Antal CD10) | [a nép Illyés művében] kimondja az ítéletet a közegétől elszakadt értelmiségről, életidegen tudományról: ha a tudománynak nincs kapcsolata az eleven élettel, akkor hiába futott előre (1990 Görömbei András CD53) | Egy másik fajta kritika a radikális polgárság véleményét fejezte ki: a klasszikus műveltség elvont, életidegen, a gyakorlati élet szempontjából haszontalan (1997 Ritoók Zsigmond CD17) | Elméletieskedő magyarázatok uralták és tették szürkévé, életidegenné az oktatást [...] szinte minden tantárgyban (2000 Természet Világa CD50).

2. ’a hétköznapi élettől, a valóságtól elrugaszkodott, ill. gyakorlatiatlan 〈személy〉’ ❖ [Gartner Pál pszichológus szakvéleménye szerint Szálasi Ferenc] életidegen, kóros személyiség (1946 e. Magyar Hírlap 1996. febr. 5. CD09) | [Jókai Az új földesúr című művében] a rezisztencia szívós harc helyett szomorkás idill, a nemesi középosztály soraiban nincsenek életidegen álmodozók, renegátok is alig (1965 Nagy Miklós CD53) | a törvény szerint eljárni igyekvők balekként, életidegen ostobaként megvetettek és kiszorítottak maradnak (1996 Figyelő CD2601).

2a. ’ilyen személyre jellemző 〈tulajdonság, megnyilatkozás stb.〉’ ❖ [Mészáros Lőrinc] életidegen kelyhes-szektás álláspontjával szemben az ő [ti. Dózsa György] szava mindig a nép szava tud lenni (1956 Irodalmi Újság márc. 3. C5231, 1) | [Sík Sándor elkerülte] az esztétika spekulatív művelőit oly gyakran jellemző életidegen reflexiókat és az ilyenekkel együttjáró elvont stílust (1988 Baróti Dezső CD30) | [Dér Endre] írásaira idillikus, leegyszerűsített látásmód, kissé életidegen nyelvezet jellemző (1990 A magyar irodalom története CD53).

Sz: életidegenség.

Vö. ÉKsz.

életidegen melléknév 14B7
1.
a hétköznapi tapasztalattól, a valóság(os)tól távol álló, ill. a gyakorlatban hasznavehetetlen, alkalmatlan 〈elmélet, tudás stb.〉
Ami a férj számára át nem élt frázis volt, Oktáv számára életidegen teória, amit a freudista orvos tagadott, Nikolics megcáfolt, az bontakozik ki a darab végén tragikus szépségben: a női tisztaság
(1925 Szerb Antal)
[a nép Illyés művében] kimondja az ítéletet a közegétől elszakadt értelmiségről, életidegen tudományról: ha a tudománynak nincs kapcsolata az eleven élettel, akkor hiába futott előre
(1990 Görömbei András)
Egy másik fajta kritika a radikális polgárság véleményét fejezte ki: a klasszikus műveltség elvont, életidegen, a gyakorlati élet szempontjából haszontalan
(1997 Ritoók Zsigmond)
Elméletieskedő magyarázatok uralták és tették szürkévé, életidegenné az oktatást [...] szinte minden tantárgyban
(2000 Természet Világa)
2.
a hétköznapi élettől, a valóságtól elrugaszkodott, ill. gyakorlatiatlan 〈személy〉
[Gartner Pál pszichológus szakvéleménye szerint Szálasi Ferenc] életidegen, kóros személyiség
(1946 e. Magyar Hírlap 1996. febr. 5.)
[Jókai Az új földesúr című művében] a rezisztencia szívós harc helyett szomorkás idill, a nemesi középosztály soraiban nincsenek életidegen álmodozók, renegátok is alig
(1965 Nagy Miklós)
a törvény szerint eljárni igyekvők balekként, életidegen ostobaként megvetettek és kiszorítottak maradnak
(1996 Figyelő)
2a.
ilyen személyre jellemző 〈tulajdonság, megnyilatkozás stb.〉
[Mészáros Lőrinc] életidegen kelyhes-szektás álláspontjával szemben az ő [ti. Dózsa György] szava mindig a nép szava tud lenni
(1956 Irodalmi Újság márc. 3.)
[Sík Sándor elkerülte] az esztétika spekulatív művelőit oly gyakran jellemző életidegen reflexiókat és az ilyenekkel együttjáró elvont stílust
(1988 Baróti Dezső)
[Dér Endre] írásaira idillikus, leegyszerűsített látásmód, kissé életidegen nyelvezet jellemző
(1990 A magyar irodalom története)
Sz: életidegenség
Vö. ÉKsz.

Beállítások