eleve hsz 0

1. ’előre, időben vmit v. vkit megelőzve, vmi v. vki előtt’ ❖ Eleve-el-látom, hogy némelly Atyafiak tsak id-veſztegetésnek fogják tartani ez oktatáſomat (1773 Rájnis József 7201007, 81) | [Zrínyi] a fölégetésre már eleve elkészitett ujvárost mind a négy sarkán fölgyujtatá (1865 Salamon Ferenc 8402011, 567) | Hitünk és meggyőződésünk az, hogy ha összetartunk és jó eleve tömörülünk, győzni is fogunk és rajtunk még a pokolnak kapui sem vehetnek erőt (1901 Veszprémi Ellenőr 2113001, 4) | A gyógyszerkészlet a kórházé; nincs eleve elosztva a betegek között (1992 Kis János² 2058004, 204) eleve elrendelés (Vall) ’〈Augustinus, ill. hatására kül. a református egyház tanításában:〉 Isten akarata, szándéka, amely az egyes ember születése előtt, cselekedeteitől függetlenül eldönti, hogy üdvözül-e v. kárhozatra jut’ ❖ Az egyes hitcikkeknek, különösen az úrvacsorára és az eleve elrendelésre vonatkozóknak, különbözőképen való magyarázása folytán a protestáns egyház már a XVI. sz.-ban külön lutheránus és külön református vagy kálvinista egyházzá szakadt szét (1897 PallasLex. CD02) | [Augustinust] többször vádolták amiatt, hogy ily nyiltan hirdeti az eleve elrendelést (1910 Rábold Gusztáv ford.–Calvin CD1211) | Halljuk, mi van azzal az eleve elrendeléssel? Hogy illesztette bele Ágoston a jó Isten világába a rosszat? (1930 Németh László² CD10) | Kálvin rendszerének központi gondolata a predesztináció tana (eleve elrendelés) (1999 Magyar Hírlap CD09).

2. ’eredendően, eredeti állapotánál, természeténél fogva’ ❖ a’ pert-patvart kereső, zajos tsatára vágyó, mindent merő, ’s már eleve mindenre kész, nyughatatlan és kérkedékeny ellenfélben (1821 Batsányi János 7023021, 237) | Az emberi szervezet berendezése eleve kizárja, hogy valaki naphosszat vízben tartózkodjék (1943 Missuray-Krúg Lajos CD52) | az olyan ügy [...], amelynek érdekében embereket ölnek, eleve nem lehet jó (1969 Almási Miklós 1002002, 435).

3. (rég) ’eleinte’ ❖ elejénn [=] elejentén, eleve, eleinn (1784 Baróti Szabó Dávid C0815, 21) | És úgy leve, mint eleve (1867 Arany János ford.–Shakespeare C3730, 59) | Petőfit, akit már eleve mint kivételesen jó fiút ismertünk meg, élete végén mint kitűnő férjet és boldog apát látjuk viszont (1910 Babits Mihály C0696, 42).

Vö. CzF.; ÉrtSz. ~, eleve-elrendelés; TESz.; ÉKsz.; SzT.

eleve határozószó 0
1.
előre, időben vmit v. vkit megelőzve, vmi v. vki előtt
Eleve-el-látom, hogy némelly Atyafiak tsak id-veſztegetésnek fogják tartani ez oktatáſomat
(1773 Rájnis József)
[Zrínyi] a fölégetésre már eleve elkészitett ujvárost mind a négy sarkán fölgyujtatá
(1865 Salamon Ferenc)
Hitünk és meggyőződésünk az, hogy ha összetartunk és jó eleve tömörülünk, győzni is fogunk és rajtunk még a pokolnak kapui sem vehetnek erőt
(1901 Veszprémi Ellenőr)
A gyógyszerkészlet a kórházé; nincs eleve elosztva a betegek között
(1992 Kis János²)
eleve elrendelés (Vall)
〈Augustinus, ill. hatására kül. a református egyház tanításában:〉 Isten akarata, szándéka, amely az egyes ember születése előtt, cselekedeteitől függetlenül eldönti, hogy üdvözül-e v. kárhozatra jut
Az egyes hitcikkeknek, különösen az úrvacsorára és az eleve elrendelésre vonatkozóknak, különbözőképen való magyarázása folytán a protestáns egyház már a XVI. sz.század-ban külön lutheránus és külön református vagy kálvinista egyházzá szakadt szét
(1897 PallasLex.)
[Augustinust] többször vádolták amiatt, hogy ily nyiltan hirdeti az eleve elrendelést
(1910 Rábold Gusztáv ford.Calvin)
Halljuk, mi van azzal az eleve elrendeléssel? Hogy illesztette bele Ágoston a jó Isten világába a rosszat?
(1930 Németh László²)
Kálvin rendszerének központi gondolata a predesztináció tana (eleve elrendelés)
(1999 Magyar Hírlap)
2.
eredendően, eredeti állapotánál, természeténél fogva
a’ pert-patvart kereső, zajos tsatára vágyó, mindent merő, ’s már eleve mindenre kész, nyughatatlan és kérkedékeny ellenfélben
(1821 Batsányi János)
Az emberi szervezet berendezése eleve kizárja, hogy valaki naphosszat vízben tartózkodjék
(1943 Missuray-Krúg Lajos)
az olyan ügy [...], amelynek érdekében embereket ölnek, eleve nem lehet jó
(1969 Almási Miklós)
3. (rég)
elejénn [=] elejentén, eleve, eleinn
(1784 Baróti Szabó Dávid)
És úgy leve, mint eleve
(1867 Arany János ford.Shakespeare)
Petőfit, akit már eleve mint kivételesen jó fiút ismertünk meg, élete végén mint kitűnő férjet és boldog apát látjuk viszont
(1910 Babits Mihály)
Vö. CzF.; ÉrtSz. ~, eleve-elrendelés; TESz.; ÉKsz.; SzT.

Beállítások