eleven mn és fn 

I. mn 15B3

1. ’〈élettelennel, holttal szemben:〉 élő, életben levő 〈élőlény〉, ill. 〈élőlénynek〉 az az 〈állapota v. időszaka〉, amelyben v. amikor az élőlény életben van’ ❖ [A tudatlan emberek] azt vélik, hogy az oktalan állatok a’ mérget magokba ſzihatják; e’ véget elevenen fel kontzolván vagy kakaſt vagy galambot vagy matskát, vagy malatzott, azokat vagy betegnek fejére, vagy lábaira rakják (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 259) | Mint a’ kit a’ mennyk meg-üt véletlenl, Ámbár ſzerentsére marad elevenl (1787 Csenkeszfai Poóts András C1279, 74) | Hét faluért nem adnám, hogy e’ ficzkók elevenen kerültek kezembe (1847 Eötvös József 8126014, 256) | a vendéglők ételsoráról pedig eltűnt a Chateaubriand, kiről a legtöbb törzsvendég csak azt tudta, hogy drága, azt nem, hogy valaha, eleven korában, mikor még nem volt szelet, francia költő is volt az istenadta (1916 Kosztolányi Dezső CD10) | a légynyűvek eleven állapotban emésztik meg a [béka] testét (1933 Az állatok világa ford. CD46) | Japánban és az iszlám országokban az említett szervek csaknem 100 százalékát túlnyomórészt rokonokból, illetve eleven emberekből nyerik (1995 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’〈ilyen élőlény vmely részére, testére vonatkoztatva〉’ ❖ a’ fene-ette tagot elbb nem kell el-vágatni, mig a’ fene magától határt nem vetett magának, ezt kiki ſzemeivel láthatja, mivel az eleven és hólt réſzek kztt veres karika vagyon mindentt, melly egyett a’ máſtól el-válaſzt (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 495) | Ha a’ fa rút formának vette magát; ollyankor nem kell kímélleni a’ leg-jobbik ágat is, le kell mettzeni, hogy oſztán a’ ſzabad hellyen eleven, ſzint’ úgy termékeny, és ſzép formáju ágak nőjjenek (1796 Gazdaságot Célozó Újság 7417005, 272) | Oh hogy e’ pillantatban nem lehetek olly’ közél hozzá, hogy két kezemmel fojthatnám-meg, hogy szakaszthatnám-ki szívét mejjéből, mint az eleven testből a’ fenét (1829 Fogarasi Nagy Pál 8326005, 113) | Iván nem védte a hasvágást, felemelte előtte a karját, elhagyta ellenfele vágását a teste előtt suhanni kétvonalnyi távolban az eleven bőrétől (1870 Jókai Mór CD18) | az elítélt szeme elé tüzes tálat emeltek, vagy pedig izzó vassal az eleven húsba égettek különféle bélyegeket (1996 Bódiné Beliznai Kinga CD17).

1b. ’nyitott, még be nem hegedt(, vérző) 〈seb〉’ ❖ Ize a’ friſs téjnek egéſzen édes: úgyhogy ha a’ ſzembe vagy eleven ſebre fejik-is, leg-kiebbet ſem tsíp (1789 Mátyus István C3070, 5) | eleven sebektől vérző haza (1846 Arany János 8014009, 24) | a [ló] hátán látszó túr fehér foltjai s a hámcsiszolás eleven sebei tomporán tanúsítják, milyen jól gondját szokták viselni (1856 Jókai Mór CD18) | A földkérdés, a földosztás, a földéhség több évszázada eleven sebként lüktet (1995 Országgyűlési Napló CD62).

1c. (ültetett) bokrokból, cserjékből álló 〈kerítés, sövény stb.〉’ ❖ A’ Kö-kerités után az Eleven Sövény leg-jóbb, a’ mellyre ollyan Töviseket vagy Vesszőket kell választani, a’ mellyek hamar és sűrűen egymásba nőnek (1773 Szilágyi Sámuel² ford.–Wiegand C4022, 178) | A’ Tövies bokrok és Szúrós-fák, mellyek a’ barmok’ rágáſa ellen magokat tövieikkel védelmezik ’s eleven gyepükbe rakattatván más plántákat-is bátórságoſokká téſznek (1787 Mátyus István C3068, XX) | szároz mezőkön jól lehet belllök [ti. az akácfákból] eleven-kertet is nevelni a’ mezei joszágoknak körül-keritésekre (1796 Bécsi Magyar Merkurius C0345, 89) | A pillangó kirepült a temető eleven keritésén, melynek ajtaja nyitva levén, a fiú utána szaladt s nem sokára a réten üzte pillangóját (1867 Gyulai Pál 8173001, 29) | Köves hegyvidéken a szőlőből kidobott kövek széles kőrakás formájában keretezték a szőlőparcellákat, amit tüskés bozót nőtt be, eleven kerítést alkotva (1999 Magyar néprajz CD47).

1d. ’emberekből álló, emberek alkotta 〈fal, gát stb.〉’ ❖ Kik [ti. a dámák] is kiſzegezett pagnéttal [= panganéttal] kiálltak, ’S tjökkel eleven Sorompót tsináltak (1799 Csokonai Vitéz Mihály 7069016, 67) | Jakab ötször-hatszor, mint eleven falnak, Fejjel nekiront a maroknyi magyarnak (1863–1879 Arany János CD01) | E népek eleven gát voltak Ninive és Arábia közép meg déli vidékei közt (1899 Nagy képes világtörténet CD03) | [a nehézlovasokról] is azt mondja a krónika, hogy vaspáncélba burkolva, eleven fal gyanánt fogta fel az ellenség rohamait (1937 Bánlaky József CD16) | Négy hátvéd vont eleven védőfalat a vendégek tizenhatosa előtt (1995 Magyar Hírlap CD09).

1e. ’〈olyan tárgy, dolog v. (szellemi v. lelki) jelenség jelzőjeként, amelynek szerepét ember, es. más élőlény tölti be〉’ ❖ Félt, ne hogy el-merülly veſe viſgáláſban, Es el felejtkezvén a’ ſok ájúlásban Eleven koporſot tsinálnál magadból (1772 Barcsay Ábrahám 7019037, 21) | [Palóczy Lászlót] nagy emlékezö tehetsége segiti. Eleven adattár ő (1850 Csengery Antal C1271, 194) | [Csizmadia Sándor] megáll a nyitott ajtóban, és úgy beszél a néphez, mint annak eleven lelkiismerete (1919 Krúdy Gyula CD54) | a menekülő ismeretlenre célzott; e három lövéssel, először életében „eleven célpontra” (1955 Határ Győző ford.–Pratolini 9227039, 102) | A lány volt az eleven bizonyíték rá, hogy egy jogászhallgatónak nem kell szükségszerűen Kleistet vagy Fraknói Martinovicsát olvasnia (1979 Hajnóczy Péter 9215001, 34) | [az íjhal] arról híres, hogy eleven vízipisztolyként vadászik: vízzel leköpi a felette repkedő rovarokat, hogy azok belezuhanjanak a vízbe (2002 Magyar Hírlap CD09).

1f. eleven halott (fn-i értékben) a) (rég) ’tetszhalott, halottnak látszó személy’ ❖ Holt eleven vagy eleven halott. 1792-ben egy azonyt temettek el Lemberg városában (Gallitziában), a’ ki minek eltte valósággal ki ment volna a’ lélek belle, olly ájulásba esett két rendben, hogy mindenek megholttnak gondolták (1805 Kis János¹ C2649, 36) | életmozgalmunk épen ollyan, mint az eleven halottaké, kiket a’ mostoha sors nem kárhoztatott örök halálra, hanem arra, hogy fuldokolva zörgessük koporsónk ajtaját (1844 Pesti Hírlap CD61) b) (rég) ’sérült fizikai, lelki, szellemi állapota, betegsége miatt teljes értékű emberi életre nem képes személy’ ❖ Az orvos maga után intette Marcit, ki teljes odaadással hagyta magát vezettetni a zajos utcákon keresztül abba a nagy temetőbe, hova az eleven halottakat szokás vinni, a – Lipótmezőre (1872 Mikszáth Kálmán CD04) | mi drágább az embernek a két szeme világánál? Más nyavalyától igazi halottá lesz az ember: ettől eleven halottá. A szeme nem látja az Isten szép világát (1884 Jókai Mór CD18) | De a család [a kórházba adást] szégyelné is s inkább otthon tartják és segítik, bár hosszas gyógyíthatlan betegség esetén, mikor eleven halottat kell tartani, sokszor elég panaszos segítség az (1909 Ecseri Lajos C7677, 211) c) (irod) ’a világtól elzárkózó v. elzárt, másokkal nem érintkező személy’ ❖ Jól esik tudnom, jól esik, hogy élek, Hogy nem vagyok még eleven halott, Hogy érez a szív, fencsapong a lélek (1852 Gyulai Pál 8173034, 107) | börtönben kinlódni az eleven halott zsibbasztó fájdalmával (1875 Fővárosi Lapok C8091, [1]) | csak emlékek között [élt], melyek mind a múltra vonatkoztak. Eleven halott, akarat nélkül tébolygott a kietlen palotában (1921 Kosztolányi Dezső CD10).

2. ’frissességgel, élettel teli (és ezt mozgásában is tükröző) 〈élőlény(ek csoportja)〉’ ❖ midn valamely eleven, gyors és egééges, jó korbéli nevendék leányzonak, annak illend idejében hó-ſzáma meg-nem jelenik; ollyankor a’ benn rekedtt vernek bſége ſok gonoſzt ſzerez (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 360) | Földi bolhák (chrysomella oleracea, haltica oleracea) apró zöldes fényes eleven bogarkák (1854 Galgóczi Károly 8153002, 36) | a patvaristák ebédlőjébe sietett, ahol vagy hat léhűtő úrfi vendégeskedett, nagy zajjal, disputával. […] Az alispán csak ritkán kívánta meg ezt az eleven társaságot (1908–1910 Mikszáth Kálmán CD04) | Sanyi ott rohangál köröttünk a kertben. Erős, eleven gyerek (1995 Magyar Hírlap CD09).

2a. ’frissességet, életerőt kifejező 〈viselkedés, tekintet stb.〉, ill. élénk, friss(en működő) 〈szellemi, lelki képesség, tevékenység〉’ ❖ A’ Júpiter’ Királyi páltzáján ül ſas A’ madarak’ fejedelme; Le-tsüggenek röplni-indúltt ſzárnyai, Miért-hogy horgas orrát, És eleven ſzemeit Álom-hozó ködöd harmatozza (1773 Rájnis József 7201007, 82) | Bálint valóban eleven eszü gyermek (1829 Döbrentei Gábor 8112015, 97) | S ez a derültebb és elevenebb kifejezés ott maradt az arcán, mint egy nyájas visszfény (1922 Babits Mihály 9014126, 39) | [Ady Endre] külpolitikai tájékozottsága annyi volt, mint bármelyik intelligensebb kávéházi újságot olvasóé. De a politikai ösztöne tiszta és eleven volt (1945 Schöpflin Aladár 9590004, 93) | A ház egyszerűen az én eleven természetű, de nehezen mozgó édesanyám kedvéért, no és a saját ízlésem szerint lett egyszintes (1997 Lakáskultúra CD39).

2b. ’kimondott, élőszóban elhangzó 〈szöveg〉’ ❖ Az írástudománybúl megtanúllya, mikép kellyen felírnia helyesen azokot, a’ miket eleven ſzóval helyesen mond (1817 Verseghy Ferenc 7373031, 3) | Nem ismerek írót az egész világirodalomban, akinek elbeszélő hangja annyira közel állana az élőszóhoz, mint a Mikszáthé. Mintha csakugyan eleven beszéd csengene fülembe olvasásakor, folyton modulálódva (1910 Schöpflin Aladár CD10) | [Móricz Zsigmond] jegyzőkönyvvel kezében szokta lesni az eleven beszédet (1924 Lengyel Géza CD10) | A közzétett szövegrészek kitűnően érzékeltetik az eleven beszédet, a kérdező irodalmár és a regényíró játékos, szellemes dialógusának vitalitását (1994 Új Könyvek CD29).

2c. ’izzó, lángra lobbanni képes 〈szikra, parázs, szén〉, ill. lángoló, lobogó 〈tűz〉’ ❖ minden napi példák bizonyitják hogy a’ melly ſzobában eleven ſzén ég, és párájának ſzabad járáſa ’s el oſzláſa nintſen, ott holmi veſzedelmes dolog (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 536) | Karjába szorítá, szívét szive mellé, Eleven tűz lelkét ajkára lehellé (1863–1879 Arany János CD01) | az arc romhalmazába süllyedt szempárban most a hiúság, legkevésbé legyőzhető tulajdonságunk parányi, eleven szikrája lobbant (1974 Galsai Pongrác 9171001, 28) | Háromszéken a meghevített sütőkemencének a kéményét is suberrel [= ki-be tolható fémlappal] zárják el, [...] miután csak az eleven szén, a parázs maradt, s a kenyereket berakták sülni (1981 NéprajziLex. CD47) | a kályhát is főként az eleven tűz látványáért, az égő, pattogó fa illatáért építtetik (1996 Lakáskultúra CD39).

2d. eleven erő (rég, Tud) ’mozgási energia’ ❖ A mekanikai hőelmélet első főtétele mintegy kiegészítése a mekanika eleven erőről szóló tételének (1895 PallasLex. CD02) | A test mozgási energiáját eleven erőnek is szokták nevezni (1926 TolnaiÚjLex. C5721, 168) | Ez a matematikai intellektualizmus gazdagodott, elmélyült és szerteágazott. Newton bevezette az erő fogalmát, Leibniz az energiáét, az eleven erőét (1996 Természet Világa ford. CD50).

3. ’gyors, fürge 〈mozgás, mozdulat〉’ ❖ A’ járáſt és minden mozgáſt vigyázva, friſsen ’s elevenen és gyorsan tegye (1773 Szilágyi Sámuel² ford.–Wiegand 7332007, 125) | [A plébános] egyszerre két széken ül, mert egyen nem fér el; mégis olyan gyors, oly fürge; eleven mozdulatai kísérik eleven mondatait (1874 Jókai Mór CD18) | Csengetett a huszárnak. A jóképű legény eleven léptekkel termett előtte (1913 Krúdy Gyula CD54) | az elevenen nyüzsgő bacilusok (1999 Természet Világa CD50).

3a. eleven ezüst (rég) ’higany’ ❖ Ha ez [ti. a tisztítatlan érc] a’ kéntl meg-tiſztíttatik, eleven kénes lez bellle. A’ Deák cinnabaris-nak nevezi: a’ meg-tiſztúlttat pedig argentum vivum, eleven ezüstnek (1792 Verseghy Ferenc C0353, 28) | A báró egy perc alatt új emberré alakult, mintha eleven ezüstöt öntöttek volna ereibe, nyugtát nem lelte, az életkedv pezsegni kezdett benne (1901 Mikszáth Kálmán CD04) eleven kéneső (rég) ’ua.’ ❖ két ſzáz ötven mázsa eleven kén-esre-is akadának ott az Ánglusok, mellyért az árrán fellyül, két anynyit igérének a Spanyolok (1780 Magyar Hírmondó 7444001, 27) | Végy egy font eleven kénesőt, 1/2 font venetini terpentinát, 1/2 messzely terpentina olajt, 2 font disznó ’sirt, keverd ezt egy mosárban mind addig, mig az eleven kéneső a’ többi bennékekkel egésszen elvegyült (1835 Némethy József 8333013, 135) | A bábot dróttal és kézzel mozgattuk, felöltöztettük, kipingáltuk, hajlékonnyá tettük izületeit, vér helyett eleven kénesővel töltöttük meg belsejét (1927 Kosztolányi Dezső CD10) | Az aranymosó a palack tartalmát „eleven kéneső”-nek, higanynak nevezte (2000 Természet Világa CD50).

3b. ’gyors 〈ritmus, tempó〉, ill. ilyen ritmusú, tempójú 〈zene, tánc stb.〉’ ❖ Vegyen Kend kóstolót az ambroziábúl, paradicsomomnak édes nectarjábúl, híres chórusomnak szép musikájábúl, s nyájas Músáimnak eleven tánczábúl (1804 Verseghy Ferenc CD01) | eleven tempót tudott kapni a cselekményszövődés (1926 Hevesy Iván CD10) | Hajlékony nyelv, eleven zene, feltűnő formakészség; ezzel indult útnak a Nadányi-líra (1940 Pintér Jenő CD44) | Pázmándi Horvát Endre írt néhány ízes, eleven ritmusú bordalt és népdalt is (1965 Pándi Pál CD53).

4. ’mozgalmas(an), lendületes(en zajló) 〈folyamat, működés, jelenség〉’ ❖ egy igen elevenen folytatott beszéllgetést halgattam volna (1817 Erdélyi Múzeum 8616001, 27) | ezen ülés újból a meleg ügyszeretet, érdekeltség örvendetes képét s társulatunk pezsgő életét, eleven működését tüntette föl (1870 Századok CD57) | Az ellenzék szokatlanul eleven vitát provokált a romániai határrendezés ügyében (1888 Mikszáth Kálmán CD04) | az eleven irodalmi élet (1990 Imre László 2001029, 53).

4a. ’olyan 〈hely〉, ahol mozgalmas élet folyik, ahol sok esemény történik’ ❖ sürög a kis hangya eleven fészkében (1804 Verseghy Ferenc CD01) | A hajnalt a szárnyasok lármája előre jelenti; a vizek országa mindig eleven és zajos (1888 Jókai Mór CD18) | Az utcák már elevenek voltak, a villamosok zsúfoltan rohangásztak (1931 Kassák Lajos 9314010, 22) | kicsit körülnéztem a varázslatosan szép és eleven város változatos és bőséges vendéglői világában (1999 Figyelő CD2601).

4b. ’pezsgő, eseménydús 〈időszak, korszak〉’ ❖ Tarka, eleven nap volt ez a mai (1889 Mikszáth Kálmán CD04) | Új magyar lírán, elsősorban, a Nyugat java-termését értem, azét a részben történetivé vált, részben ma is eleven korszakét, amelyet tán nem is annyira holmi közös „világnézet”, mint inkább az újításnak közös kedve forraszt eggyé (1926 Gyergyai Albert CD10) | Az első világháborút követően, az 1920-as évektől kezdve, a második világháborús éveken át az iskola erőszakos megszüntetéséig újra egy virágzó, eleven korszakról beszélhetünk (1992 Magyar reformátusok CD1210).

5. ’heves(en), erőteljes(en megnyilvánuló) 〈jelenség, érzés〉’ ❖ az elevenebb felebaráti ſzeretet (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 16) | Az ég azúr paizsként öblözik a’ szirtek’ ormai felett, láttatja a’ csillagoknak néhányait: a’ gönczöl’ szekere képezi a’ kellő pontot, e’ körűl eleven fénynyel ragyognak számtalan apróbb lakói a’ magas ürnek (1836 Jósika Miklós 8212005, 155) | az, kinek sikerűlt oly mértékben elsajátítani szóban és írásban az idegen nyelvjárásokat, hogy úgy élhet velök, mint az anyanyelvével, minden időben megőrzi eleven érdeklődését az illető népek és országok iránt (1905 Vámbéry Ármin 8507005, 346) | Költőink verseiben mind elevenebben izzik a szocialista építés pátosza és a pártosság szenvedélye (1951 Darvas József 9101002, 90) | Ez a kérdés a ma egyházát is elevenen érinti (1995 Jubileumi kommentár CD1206).

5a. ’erőteljes, élénk 〈szín〉’ ❖ a’ jó erköltsöknek, és betsületeknek regulái olly’ eleven ſzínekkel rajzoltatnak-le, hogy azokat az Olvasó ezen Könyvben, mint-egy tükörben ſzemléli (1772 Tordai Sámuel 7353001, [VI]) | A tanyáknál szellők lágy ölében Ringatózik a kalászos búza, S a smaragdnak eleven szinével A környéket vígan koszorúzza (1844 Petőfi Sándor CD01) | a levelek zöldje eleven, de haragos, a fák sudarak, de öregek (1862 e. Szemere Bertalan 8437006, 11) | [a növény] levele kerekded, a teteje csorbított, a szine sötétpiros, fémesen csillogó, a visszája eleven karmazsin-piros (1895 PallasLex. CD02) | Még most is emlékszem a friss lomb eleven színére (2002 Rakovszky Zsuzsa 3271002, 396).

6. (a jelenben is fennmaradva) létező és működő 〈(szellemi, lelki) jelenség〉’ ❖ Vagynak igaz, és hamis; hihető, és hihetetlen; mélly és eleven [...] gondolatok (1787–1789 Batsányi János 7023017, 104) | Az eleven nyelv nem csak akkor változik, mikor idegen nyelvek köztt él (1805 Verseghy Ferenc 8518002, 20) | azok a dolgok, amik akkor történtek, ma már csak történelem: hanem az a tizenhárom holttest, az még ma is egy eleven valóság; valósága az égő honszeretetnek, valósága a dicsőségnek (1874 Mikszáth Kálmán CD04) | [a janicsár intézmény] az említett [dervis]renddel mindig eleven kapcsolatban is maradt (1893 PallasLex. CD02) | igazi forradalmárnak lenni éppen annyi, mint tudni, hogy a hagyományból mennyi eleven s miből lett kővévált emlék? (1937 Cs. Szabó László 9093011, 97) | ez a valóban ősi rituálé [ti. a halottkultusz] egészen a közelmúltig eleven szokásként funkcionált (1998 Magyar Hírlap CD09).

7. ’a valóságot erőteljesen, szemléletesen felidéző v. bemutató 〈ábrázolás(mód)〉, ill. így kifejező, így bemutató 〈dolog〉’ ❖ A’ Farkas és a’ Bárányról irt Mese, egy bóldogtalan, de eleven képe annak, a’ mi az emberek kztt minden napon esni ſzokott (1775 Kovács Ferenc¹ ford. 7193001, 47) | prózád itt épen olyan eleven és praecis, mint a milyen méltóságos és ünnepi a Töredékekben (1823 Szemere Pál 8439044, 214) | mind ez oly eleven, élethű rajz, mely a közvetlen szemlélet frisseségét hordja magán (1859–1860 Arany János C6504, 372) | [László Fülöp] a fősúlyt az arc és a kezek friss és eleven ábrázolására fektette (1937 Farkas Zoltán CD10) | Eleven és friss ez a női figura, s az író megejtően rokonszenvessé tudja tenni (1992 Bikácsy Gergely 2016011, 349).

8. ’〈(Vmely eljárással) vmire alkalmas(sá tett).〉’

8a. (Műsz) ’tisztító folyamaton átment, szennyvíztisztításra alkalmas 〈iszap〉’ ❖ A Kessener-kefés eleven iszapos biológiai tisztító telep a volt lóversenytér közelében épülne meg (1967 Boronkai Pál CD52) | [Farkas Péter] az eleveniszapot ellenőrző respirográf készülék feltalálója (1999 Ki kicsoda 2000 C6318, 470).

8b. ’〈a ›talaj‹ jelentésű föld szó jelzőjeként〉’ ❖ az eleven nyers fldnek az a’ természeti jóvolta, hogy nyárban a’ nagyon meg-melegedett [...] Méhetskéket meg-frissítse (1782 Veszelszki Antal C4462, 9) | bekövetkezhetőnek látszik, hogy [a víz] az épült töltés parázs testületére könnyebben hatva, mint az eleven földre, azok végpusztulásnak leendnek kitéve (1847 Hetilap CD61) | Használhatatlan a feltöltött alaptalaj, melyet vagy egészen el kell távolítani, vagy csak egyes oszlopokat az elevenföldig ásva, azokat a feltöltés fölött átboltozni (1893 PallasLex. CD02) | Nem sár, hanem az eleven föld az, csirázó búzával és nyüzsgő férgeivel (1916 Balázs Béla 9019048, 98) | Az építkezés során jelentős nehézségeket okozott a talajvíz elzárása, valamint hogy a pálya szelvénye bár föld alatt, de nem eleven földben futott (1995 Magyar Hírlap CD09).

8c. (rég) ’égetett, oltatlan 〈mész〉’ ❖ Eleven vagy óltatlan méſzböl mézzel tnáltt flaſtrom, gyakran el-átalkodot farſábákat üzt-el (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 181) | Poſztóból az olajt, könyvbl, és venni ruhából Így ki lehet: porrá töretett eleven meſzet hints rá (1786 Baróti Szabó Dávid C0824, 169).

II. fn 4B2

1. (rendsz. tbsz-ban) ’〈a holttal szemben:〉 élő személy’ ❖ a’ holtak nevelték az eleveneknek ſzerentſéjeket, és az elevenek ſegélytették a’ holtaknak nyugodalmakat (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0811, 62) | [Isten a sorsok könyvét] Hogy ha egyszer felnyitandja, jaj nekünk! Mert azon nagy nap lesz végitéletünk Mert betelve lészen a mi irva volt – Megitélve az eleven és a holt (1851 Garay János CD01) | Hiába, az elevenek jobban érdeklik az embereket a holtaknál (1886 Reviczky Gyula 8392098, 329) | az istenek és a természet erői tudnak csak ilyen közvetlen paranccsal szólani az elevenekhez (1952 Márai Sándor 9421019, 101) | nincs jogom megítélni eleveneket, holtakat, csak magamat van jogom megítélni (1990 …én nem vállaltam a statáriumot! 1086001, 31).

2. (gyakr. birtokszóként) (kissé rég) ’embernek, állatnak a húsa, ill. ritk. növénynek a (lágy) belső része’ ❖ Ha eggy gombos tvel valaki az elevenjéig hatott, futásnak iramodott: de megindúlás ’s meg-rettenés nélkül nézte midn a’ ki-vontt kardot valaki eltte forgatta (1790 Frónius Mihály C1505, 211) | hasítts a’ [káposzta]fejek tetején egy +-et késsel, […] vígyázva, hogy a’ búbján az elevenbe ne vágj (1805 Pethe Ferenc 8364011, 86) | nagy hirtelen összetűzte vele [ti. a gombostűvel] a vadgalambszín pantallómon támadt félbeszakítást. A nagy gyorsaságban az elevenig találta szúrni a veszedelmes kisegítő szert (1888 Jókai Mór CD18) | Háncs, [...] a fák és a cserjék kérgén belül következő, jobbadán vékony szövetréteg, amelyet a fa évgyürüitől a lágy élőszövet, a fa elevenje (cambium) választ el (1894 PallasLex. CD02) | Hibás irányítás esetén a patkószeg a pata elevenébe, irhájába […] hatol (1922 RévaiNagyLex. C5711, 247).

3. (rendsz. birtokszóként)(vminek, vkinek) gyenge, érzékeny, sebezhető pont(ja), ill. (vminek) legfontosabb, közvetlenül nem érzékelhető lényeges rész(e)’ ❖ De e’ gyáſzos eröt e’ ſzív nem esméri, Mellyben minden ſzavad az elevent éri (1784 Péczeli József ford.–Voltaire C3443, 81) | Kázmérnak e szavak elevenére találtak (1855 Szilágyi Virgil 8449001, 90) | Ezek rátapintottak a probléma elevenjére (1919 Juhász Gyula¹ 9284869, 211) | Az új felismerést hozó tapasztalat [...] mindig elevenünkbe vág (2006 Tengelyi László 3310001, 63).

Fr: holt.

ÖE: ~kék, ~piros, ~sárga, ~szülés.

Vö. CzF. ~, elevenen, elevenűl · elevenül¹; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT. ~, elevenen; ÚMTsz.

eleven melléknév és főnév
I. melléknév 15B3
1.
〈élettelennel, holttal szemben:〉 élő, életben levő 〈élőlény〉, ill. 〈élőlénynek〉 az az 〈állapota v. időszaka〉, amelyben v. amikor az élőlény életben van
[A tudatlan emberek] azt vélik, hogy az oktalan állatok a’ mérget magokba ſzihatják; e’ véget elevenen fel kontzolván vagy kakaſt vagy galambot vagy matskát, vagy malatzott, azokat vagy betegnek fejére, vagy lábaira rakják
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
Mint a’ kit a’ mennyk meg-üt véletlenl, Ámbár ſzerentsére marad elevenl
(1787 Csenkeszfai Poóts András)
Hét faluért nem adnám, hogy e’ ficzkók elevenen kerültek kezembe
(1847 Eötvös József)
a vendéglők ételsoráról pedig eltűnt a Chateaubriand, kiről a legtöbb törzsvendég csak azt tudta, hogy drága, azt nem, hogy valaha, eleven korában, mikor még nem volt szelet, francia költő is volt az istenadta
(1916 Kosztolányi Dezső)
a légynyűvek eleven állapotban emésztik meg a [béka] testét
(1933 Az állatok világa ford.)
Japánban és az iszlám országokban az említett szervek csaknem 100 százalékát túlnyomórészt rokonokból, illetve eleven emberekből nyerik
(1995 Magyar Hírlap)
1a.
〈ilyen élőlény vmely részére, testére vonatkoztatva〉
a’ fene-ette tagot elbb nem kell el-vágatni, mig a’ fene magától határt nem vetett magának, ezt kiki ſzemeivel láthatja, mivel az eleven és hólt réſzek kztt veres karika vagyon mindentt, melly egyett a’ máſtól el-válaſzt
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
Ha a’ fa rút formának vette magát; ollyankor nem kell kímélleni a’ leg-jobbik ágat is, le kell mettzeni, hogy oſztán a’ ſzabad hellyen eleven, ſzint’ úgy termékeny, és ſzép formáju ágak nőjjenek
(1796 Gazdaságot Célozó Újság)
Oh hogy e’ pillantatban nem lehetek olly’ közél hozzá, hogy két kezemmel fojthatnám-meg, hogy szakaszthatnám-ki szívét mejjéből, mint az eleven testből a’ fenét
(1829 Fogarasi Nagy Pál)
Iván nem védte a hasvágást, felemelte előtte a karját, elhagyta ellenfele vágását a teste előtt suhanni kétvonalnyi távolban az eleven bőrétől
(1870 Jókai Mór)
az elítélt szeme elé tüzes tálat emeltek, vagy pedig izzó vassal az eleven húsba égettek különféle bélyegeket
(1996 Bódiné Beliznai Kinga)
1b.
nyitott, még be nem hegedt(, vérző) 〈seb〉
Ize a’ friſs téjnek egéſzen édes: úgyhogy ha a’ ſzembe vagy eleven ſebre fejik-is, leg-kiebbet ſem tsíp
(1789 Mátyus István)
eleven sebektől vérző haza
(1846 Arany János)
a [ló] hátán látszó túr fehér foltjai s a hámcsiszolás eleven sebei tomporán tanúsítják, milyen jól gondját szokták viselni
(1856 Jókai Mór)
A földkérdés, a földosztás, a földéhség több évszázada eleven sebként lüktet
(1995 Országgyűlési Napló)
1c.
(ültetett) bokrokból, cserjékből álló 〈kerítés, sövény stb.〉
A’ Kö-kerités után az Eleven Sövény leg-jóbb, a’ mellyre ollyan Töviseket vagy Vesszőket kell választani, a’ mellyek hamar és sűrűen egymásba nőnek
(1773 Szilágyi Sámuel² ford.Wiegand)
A’ Tövies bokrok és Szúrós-fák, mellyek a’ barmok’ rágáſa ellen magokat tövieikkel védelmezik ’s eleven gyepükbe rakattatván más plántákat-is bátórságoſokká téſznek
(1787 Mátyus István)
szároz mezőkön jól lehet belllök [ti. az akácfákból] eleven-kertet is nevelni a’ mezei joszágoknak körül-keritésekre
(1796 Bécsi Magyar Merkurius)
A pillangó kirepült a temető eleven keritésén, melynek ajtaja nyitva levén, a fiú utána szaladt s nem sokára a réten üzte pillangóját
(1867 Gyulai Pál)
Köves hegyvidéken a szőlőből kidobott kövek széles kőrakás formájában keretezték a szőlőparcellákat, amit tüskés bozót nőtt be, eleven kerítést alkotva
(1999 Magyar néprajz)
1d.
emberekből álló, emberek alkotta 〈fal, gát stb.〉
Kik [ti. a dámák] is kiſzegezett pagnéttal [= panganéttal] kiálltak, ’S tjökkel eleven Sorompót tsináltak
(1799 Csokonai Vitéz Mihály)
Jakab ötször-hatszor, mint eleven falnak, Fejjel nekiront a maroknyi magyarnak
(1863–1879 Arany János)
E népek eleven gát voltak Ninive és Arábia közép meg déli vidékei közt
(1899 Nagy képes világtörténet)
[a nehézlovasokról] is azt mondja a krónika, hogy vaspáncélba burkolva, eleven fal gyanánt fogta fel az ellenség rohamait
(1937 Bánlaky József)
Négy hátvéd vont eleven védőfalat a vendégek tizenhatosa előtt
(1995 Magyar Hírlap)
1e.
〈olyan tárgy, dolog v. (szellemi v. lelki) jelenség jelzőjeként, amelynek szerepét ember, es. más élőlény tölti be〉
Félt, ne hogy el-merülly veſe viſgáláſban, Es el felejtkezvén a’ ſok ájúlásban Eleven koporſot tsinálnál magadból
(1772 Barcsay Ábrahám)
[Palóczy Lászlót] nagy emlékezö tehetsége segiti. Eleven adattár ő
(1850 Csengery Antal)
[Csizmadia Sándor] megáll a nyitott ajtóban, és úgy beszél a néphez, mint annak eleven lelkiismerete
(1919 Krúdy Gyula)
a menekülő ismeretlenre célzott; e három lövéssel, először életében „eleven célpontra”
(1955 Határ Győző ford.Pratolini)
A lány volt az eleven bizonyíték rá, hogy egy jogászhallgatónak nem kell szükségszerűen Kleistet vagy Fraknói Martinovicsát olvasnia
(1979 Hajnóczy Péter)
[az íjhal] arról híres, hogy eleven vízipisztolyként vadászik: vízzel leköpi a felette repkedő rovarokat, hogy azok belezuhanjanak a vízbe
(2002 Magyar Hírlap)
1f.
(csak az alábbi szókapcsolatokban)
eleven halott (fn-i értékben)
a) (rég)
tetszhalott, halottnak látszó személy
Holt eleven vagy eleven halott. 1792-ben egy azonyt temettek el Lemberg városában (Gallitziában), a’ ki minek eltte valósággal ki ment volna a’ lélek belle, olly ájulásba esett két rendben, hogy mindenek megholttnak gondolták
(1805 Kis János¹)
életmozgalmunk épen ollyan, mint az eleven halottaké, kiket a’ mostoha sors nem kárhoztatott örök halálra, hanem arra, hogy fuldokolva zörgessük koporsónk ajtaját
(1844 Pesti Hírlap)
b) (rég)
sérült fizikai, lelki, szellemi állapota, betegsége miatt teljes értékű emberi életre nem képes személy
Az orvos maga után intette Marcit, ki teljes odaadással hagyta magát vezettetni a zajos utcákon keresztül abba a nagy temetőbe, hova az eleven halottakat szokás vinni, a – Lipótmezőre
(1872 Mikszáth Kálmán)
mi drágább az embernek a két szeme világánál? Más nyavalyától igazi halottá lesz az ember: ettől eleven halottá. A szeme nem látja az Isten szép világát
(1884 Jókai Mór)
De a család [a kórházba adást] szégyelné is s inkább otthon tartják és segítik, bár hosszas gyógyíthatlan betegség esetén, mikor eleven halottat kell tartani, sokszor elég panaszos segítség az
(1909 Ecseri Lajos)
c) (irod)
a világtól elzárkózó v. elzárt, másokkal nem érintkező személy
Jól esik tudnom, jól esik, hogy élek, Hogy nem vagyok még eleven halott, Hogy érez a szív, fencsapong a lélek
(1852 Gyulai Pál)
börtönben kinlódni az eleven halott zsibbasztó fájdalmával
(1875 Fővárosi Lapok)
csak emlékek között [élt], melyek mind a múltra vonatkoztak. Eleven halott, akarat nélkül tébolygott a kietlen palotában
(1921 Kosztolányi Dezső)
2.
frissességgel, élettel teli (és ezt mozgásában is tükröző) 〈élőlény(ek csoportja)
midn valamely eleven, gyors és egééges, jó korbéli nevendék leányzonak, annak illend idejében hó-ſzáma meg-nem jelenik; ollyankor a’ benn rekedtt vernek bſége ſok gonoſzt ſzerez
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
Földi bolhák (chrysomella oleracea, haltica oleracea) apró zöldes fényes eleven bogarkák
(1854 Galgóczi Károly)
a patvaristák ebédlőjébe sietett, ahol vagy hat léhűtő úrfi vendégeskedett, nagy zajjal, disputával. […] Az alispán csak ritkán kívánta meg ezt az eleven társaságot
(1908–1910 Mikszáth Kálmán)
Sanyi ott rohangál köröttünk a kertben. Erős, eleven gyerek
(1995 Magyar Hírlap)
2a.
frissességet, életerőt kifejező 〈viselkedés, tekintet stb.〉, ill. élénk, friss(en működő) 〈szellemi, lelki képesség, tevékenység〉
A’ Júpiter’ Királyi páltzáján ül ſas A’ madarak’ fejedelme; Le-tsüggenek röplni-indúltt ſzárnyai, Miért-hogy horgas orrát, És eleven ſzemeit Álom-hozó ködöd harmatozza
(1773 Rájnis József)
Bálint valóban eleven eszü gyermek
(1829 Döbrentei Gábor)
S ez a derültebb és elevenebb kifejezés ott maradt az arcán, mint egy nyájas visszfény
(1922 Babits Mihály)
[Ady Endre] külpolitikai tájékozottsága annyi volt, mint bármelyik intelligensebb kávéházi újságot olvasóé. De a politikai ösztöne tiszta és eleven volt
(1945 Schöpflin Aladár)
A ház egyszerűen az én eleven természetű, de nehezen mozgó édesanyám kedvéért, no és a saját ízlésem szerint lett egyszintes
(1997 Lakáskultúra)
2b.
kimondott, élőszóban elhangzó 〈szöveg〉
Az írástudománybúl megtanúllya, mikép kellyen felírnia helyesen azokot, a’ miket eleven ſzóval helyesen mond
(1817 Verseghy Ferenc)
Nem ismerek írót az egész világirodalomban, akinek elbeszélő hangja annyira közel állana az élőszóhoz, mint a Mikszáthé. Mintha csakugyan eleven beszéd csengene fülembe olvasásakor, folyton modulálódva
(1910 Schöpflin Aladár)
[Móricz Zsigmond] jegyzőkönyvvel kezében szokta lesni az eleven beszédet
(1924 Lengyel Géza)
A közzétett szövegrészek kitűnően érzékeltetik az eleven beszédet, a kérdező irodalmár és a regényíró játékos, szellemes dialógusának vitalitását
(1994 Új Könyvek)
2c.
izzó, lángra lobbanni képes 〈szikra, parázs, szén〉, ill. lángoló, lobogó 〈tűz〉
minden napi példák bizonyitják hogy a’ melly ſzobában eleven ſzén ég, és párájának ſzabad járáſa ’s el oſzláſa nintſen, ott holmi veſzedelmes dolog
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
Karjába szorítá, szívét szive mellé, Eleven tűz lelkét ajkára lehellé
(1863–1879 Arany János)
az arc romhalmazába süllyedt szempárban most a hiúság, legkevésbé legyőzhető tulajdonságunk parányi, eleven szikrája lobbant
(1974 Galsai Pongrác)
Háromszéken a meghevített sütőkemencének a kéményét is suberrel [= ki-be tolható fémlappal] zárják el, [...] miután csak az eleven szén, a parázs maradt, s a kenyereket berakták sülni
(1981 NéprajziLex.)
a kályhát is főként az eleven tűz látványáért, az égő, pattogó fa illatáért építtetik
(1996 Lakáskultúra)
2d.
(csak az alábbi szókapcsolatokban)
eleven erő (rég, Tud)
mozgási energia
A mekanikai hőelmélet első főtétele mintegy kiegészítése a mekanika eleven erőről szóló tételének
(1895 PallasLex.)
A test mozgási energiáját eleven erőnek is szokták nevezni
(1926 TolnaiÚjLex.)
Ez a matematikai intellektualizmus gazdagodott, elmélyült és szerteágazott. Newton bevezette az erő fogalmát, Leibniz az energiáét, az eleven erőét
(1996 Természet Világa ford.)
3.
gyors, fürge 〈mozgás, mozdulat〉
A’ járáſt és minden mozgáſt vigyázva, friſsen ’s elevenen és gyorsan tegye
(1773 Szilágyi Sámuel² ford.Wiegand)
[A plébános] egyszerre két széken ül, mert egyen nem fér el; mégis olyan gyors, oly fürge; eleven mozdulatai kísérik eleven mondatait
(1874 Jókai Mór)
Csengetett a huszárnak. A jóképű legény eleven léptekkel termett előtte
(1913 Krúdy Gyula)
az elevenen nyüzsgő bacilusok
(1999 Természet Világa)
3a.
(csak az alábbi szókapcsolatokban)
eleven ezüst
(rég)
Ha ez [ti. a tisztítatlan érc] a’ kéntl meg-tiſztíttatik, eleven kénes lez bellle. A’ Deák cinnabaris-nak nevezi: a’ meg-tiſztúlttat pedig argentum vivum, eleven ezüstnek
(1792 Verseghy Ferenc)
A báró egy perc alatt új emberré alakult, mintha eleven ezüstöt öntöttek volna ereibe, nyugtát nem lelte, az életkedv pezsegni kezdett benne
(1901 Mikszáth Kálmán)
eleven kéneső (rég)
ua.
két ſzáz ötven mázsa eleven kén-esre-is akadának ott az Ánglusok, mellyért az árrán fellyül, két anynyit igérének a Spanyolok
(1780 Magyar Hírmondó)
Végy egy font eleven kénesőt, 1/2 font venetini terpentinát, 1/2 messzely terpentina olajt, 2 font disznó ’sirt, keverd ezt egy mosárban mind addig, mig az eleven kéneső a’ többi bennékekkel egésszen elvegyült
(1835 Némethy József)
A bábot dróttal és kézzel mozgattuk, felöltöztettük, kipingáltuk, hajlékonnyá tettük izületeit, vér helyett eleven kénesővel töltöttük meg belsejét
(1927 Kosztolányi Dezső)
Az aranymosó a palack tartalmát „eleven kéneső”-nek, higanynak nevezte
(2000 Természet Világa)
3b.
gyors 〈ritmus, tempó〉, ill. ilyen ritmusú, tempójú 〈zene, tánc stb.〉
Vegyen Kend kóstolót az ambroziábúl, paradicsomomnak édes nectarjábúl, híres chórusomnak szép musikájábúl, s nyájas Músáimnak eleven tánczábúl
(1804 Verseghy Ferenc)
eleven tempót tudott kapni a cselekményszövődés
(1926 Hevesy Iván)
Hajlékony nyelv, eleven zene, feltűnő formakészség; ezzel indult útnak a Nadányi-líra
(1940 Pintér Jenő)
Pázmándi Horvát Endre írt néhány ízes, eleven ritmusú bordalt és népdalt is
(1965 Pándi Pál)
4.
mozgalmas(an), lendületes(en zajló) 〈folyamat, működés, jelenség〉
egy igen elevenen folytatott beszéllgetést halgattam volna
(1817 Erdélyi Múzeum)
ezen ülés újból a meleg ügyszeretet, érdekeltség örvendetes képét s társulatunk pezsgő életét, eleven működését tüntette föl
(1870 Századok)
Az ellenzék szokatlanul eleven vitát provokált a romániai határrendezés ügyében
(1888 Mikszáth Kálmán)
az eleven irodalmi élet
(1990 Imre László)
4a.
olyan 〈hely〉, ahol mozgalmas élet folyik, ahol sok esemény történik
sürög a kis hangya eleven fészkében
(1804 Verseghy Ferenc)
A hajnalt a szárnyasok lármája előre jelenti; a vizek országa mindig eleven és zajos
(1888 Jókai Mór)
Az utcák már elevenek voltak, a villamosok zsúfoltan rohangásztak
(1931 Kassák Lajos)
kicsit körülnéztem a varázslatosan szép és eleven város változatos és bőséges vendéglői világában
(1999 Figyelő)
4b.
pezsgő, eseménydús 〈időszak, korszak〉
Tarka, eleven nap volt ez a mai
(1889 Mikszáth Kálmán)
Új magyar lírán, elsősorban, a Nyugat java-termését értem, azét a részben történetivé vált, részben ma is eleven korszakét, amelyet tán nem is annyira holmi közös „világnézet”, mint inkább az újításnak közös kedve forraszt eggyé
(1926 Gyergyai Albert)
Az első világháborút követően, az 1920-as évektől kezdve, a második világháborús éveken át az iskola erőszakos megszüntetéséig újra egy virágzó, eleven korszakról beszélhetünk
(1992 Magyar reformátusok)
5.
heves(en), erőteljes(en megnyilvánuló) 〈jelenség, érzés〉
az elevenebb felebaráti ſzeretet
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
Az ég azúr paizsként öblözik a’ szirtek’ ormai felett, láttatja a’ csillagoknak néhányait: a’ gönczöl’ szekere képezi a’ kellő pontot, e’ körűl eleven fénynyel ragyognak számtalan apróbb lakói a’ magas ürnek
(1836 Jósika Miklós)
az, kinek sikerűlt oly mértékben elsajátítani szóban és írásban az idegen nyelvjárásokat, hogy úgy élhet velök, mint az anyanyelvével, minden időben megőrzi eleven érdeklődését az illető népek és országok iránt
(1905 Vámbéry Ármin)
Költőink verseiben mind elevenebben izzik a szocialista építés pátosza és a pártosság szenvedélye
(1951 Darvas József)
Ez a kérdés a ma egyházát is elevenen érinti
(1995 Jubileumi kommentár)
5a.
erőteljes, élénk 〈szín〉
a’ jó erköltsöknek, és betsületeknek regulái olly’ eleven ſzínekkel rajzoltatnak-le, hogy azokat az Olvasó ezen Könyvben, mint-egy tükörben ſzemléli
(1772 Tordai Sámuel)
A tanyáknál szellők lágy ölében Ringatózik a kalászos búza, S a smaragdnak eleven szinével A környéket vígan koszorúzza
(1844 Petőfi Sándor)
a levelek zöldje eleven, de haragos, a fák sudarak, de öregek
(1862 e. Szemere Bertalan)
[a növény] levele kerekded, a teteje csorbított, a szine sötétpiros, fémesen csillogó, a visszája eleven karmazsin-piros
(1895 PallasLex.)
Még most is emlékszem a friss lomb eleven színére
(2002 Rakovszky Zsuzsa)
6.
(a jelenben is fennmaradva) létező és működő (szellemi, lelki) jelenség〉
Vagynak igaz, és hamis; hihető, és hihetetlen; mélly és eleven [...] gondolatok
(1787–1789 Batsányi János)
Az eleven nyelv nem csak akkor változik, mikor idegen nyelvek köztt él
(1805 Verseghy Ferenc)
azok a dolgok, amik akkor történtek, ma már csak történelem: hanem az a tizenhárom holttest, az még ma is egy eleven valóság; valósága az égő honszeretetnek, valósága a dicsőségnek
(1874 Mikszáth Kálmán)
[a janicsár intézmény] az említett [dervis]renddel mindig eleven kapcsolatban is maradt
(1893 PallasLex.)
igazi forradalmárnak lenni éppen annyi, mint tudni, hogy a hagyományból mennyi eleven s miből lett kővévált emlék?
(1937 Cs. Szabó László)
ez a valóban ősi rituálé [ti. a halottkultusz] egészen a közelmúltig eleven szokásként funkcionált
(1998 Magyar Hírlap)
7.
a valóságot erőteljesen, szemléletesen felidéző v. bemutató 〈ábrázolás(mód), ill. így kifejező, így bemutató 〈dolog〉
A’ Farkas és a’ Bárányról irt Mese, egy bóldogtalan, de eleven képe annak, a’ mi az emberek kztt minden napon esni ſzokott
(1775 Kovács Ferenc¹ ford.)
prózád itt épen olyan eleven és praecis, mint a milyen méltóságos és ünnepi a Töredékekben
(1823 Szemere Pál)
mind ez oly eleven, élethű rajz, mely a közvetlen szemlélet frisseségét hordja magán
(1859–1860 Arany János)
[László Fülöp] a fősúlyt az arc és a kezek friss és eleven ábrázolására fektette
(1937 Farkas Zoltán)
Eleven és friss ez a női figura, s az író megejtően rokonszenvessé tudja tenni
(1992 Bikácsy Gergely)
8.
(Vmely eljárással) vmire alkalmas(sá tett).〉
8a. (Műsz)
tisztító folyamaton átment, szennyvíztisztításra alkalmas 〈iszap〉
A Kessener-kefés eleven iszapos biológiai tisztító telep a volt lóversenytér közelében épülne meg
(1967 Boronkai Pál)
[Farkas Péter] az eleveniszapot ellenőrző respirográf készülék feltalálója
(1999 Ki kicsoda 2000)
8b.
〈a ›talaj‹ jelentésű föld szó jelzőjeként〉
az eleven nyers fldnek az a’ természeti jóvolta, hogy nyárban a’ nagyon meg-melegedett [...] Méhetskéket meg-frissítse
(1782 Veszelszki Antal)
bekövetkezhetőnek látszik, hogy [a víz] az épült töltés parázs testületére könnyebben hatva, mint az eleven földre, azok végpusztulásnak leendnek kitéve
(1847 Hetilap)
Használhatatlan a feltöltött alaptalaj, melyet vagy egészen el kell távolítani, vagy csak egyes oszlopokat az elevenföldig ásva, azokat a feltöltés fölött átboltozni
(1893 PallasLex.)
Nem sár, hanem az eleven föld az, csirázó búzával és nyüzsgő férgeivel
(1916 Balázs Béla)
Az építkezés során jelentős nehézségeket okozott a talajvíz elzárása, valamint hogy a pálya szelvénye bár föld alatt, de nem eleven földben futott
(1995 Magyar Hírlap)
8c. (rég)
égetett, oltatlan 〈mész〉
Eleven vagy óltatlan méſzböl mézzel tnáltt flaſtrom, gyakran el-átalkodot farſábákat üzt-el
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
Poſztóból az olajt, könyvbl, és venni ruhából Így ki lehet: porrá töretett eleven meſzet hints rá
(1786 Baróti Szabó Dávid)
II. főnév 4B2
1. (rendsz. tbsz-ban)
〈a holttal szemben:〉 élő személy
a’ holtak nevelték az eleveneknek ſzerentſéjeket, és az elevenek ſegélytették a’ holtaknak nyugodalmakat
(1774 Báróczi Sándor ford.La Calprenède)
[Isten a sorsok könyvét] Hogy ha egyszer felnyitandja, jaj nekünk! Mert azon nagy nap lesz végitéletünk Mert betelve lészen a mi irva volt – Megitélve az eleven és a holt
(1851 Garay János)
Hiába, az elevenek jobban érdeklik az embereket a holtaknál
(1886 Reviczky Gyula)
az istenek és a természet erői tudnak csak ilyen közvetlen paranccsal szólani az elevenekhez
(1952 Márai Sándor)
nincs jogom megítélni eleveneket, holtakat, csak magamat van jogom megítélni
(1990 …én nem vállaltam a statáriumot!)
2. (gyakr. birtokszóként) (kissé rég)
embernek, állatnak a húsa, ill. ritk. növénynek a (lágy) belső része
Ha eggy gombos tvel valaki az elevenjéig hatott, futásnak iramodott: de megindúlás ’s meg-rettenés nélkül nézte midn a’ ki-vontt kardot valaki eltte forgatta
(1790 Frónius Mihály)
hasítts a’ [káposzta]fejek tetején egy +-et késsel, […] vígyázva, hogy a’ búbján az elevenbe ne vágj
(1805 Pethe Ferenc)
nagy hirtelen összetűzte vele [ti. a gombostűvel] a vadgalambszín pantallómon támadt félbeszakítást. A nagy gyorsaságban az elevenig találta szúrni a veszedelmes kisegítő szert
(1888 Jókai Mór)
Háncs, [...] a fák és a cserjék kérgén belül következő, jobbadán vékony szövetréteg, amelyet a fa évgyürüitől a lágy élőszövet, a fa elevenje (cambium) választ el
(1894 PallasLex.)
Hibás irányítás esetén a patkószeg a pata elevenébe, irhájába […] hatol
(1922 RévaiNagyLex.)
3. (rendsz. birtokszóként)
(vminek, vkinek) gyenge, érzékeny, sebezhető pont(ja), ill. (vminek) legfontosabb, közvetlenül nem érzékelhető lényeges rész(e)
De e’ gyáſzos eröt e’ ſzív nem esméri, Mellyben minden ſzavad az elevent éri
(1784 Péczeli József ford.Voltaire)
Kázmérnak e szavak elevenére találtak
(1855 Szilágyi Virgil)
Ezek rátapintottak a probléma elevenjére
(1919 Juhász Gyula¹)
Az új felismerést hozó tapasztalat [...] mindig elevenünkbe vág
(2006 Tengelyi László)
Fr: holt
ÖE: elevenkék, elevenpiros, elevensárga, elevenszülés
Vö. CzF. ~, elevenen, elevenűl · elevenül¹; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT. ~, elevenen; ÚMTsz.

Beállítások