elfacsar ts ige 1a

1. (rég, ritk) ’csavarva (túlságosan) elfordít, elteker vmit’ ❖ Abdrehen: [...] elfatsarni, eltekerni (1803 Márton József¹ C5801, 8. hasáb) | Dētorquĕo: [...] félretekerni, eltekerni, elfatsarni; verdrehen (1818 Márton József¹ C3043, 827. hasáb).

1a. (rendsz. mn-i ign-i alakban) (rég) ’〈annak kif-ére, hogy vkinek a teste, arca (erős fájdalom hatására) eltorzul (vmivé)〉’ ❖ Gonosz bánásmód, verés, kereskedés elfacsart tagjaimmal: ez volt eddigi sorsom (1841 Athenaeum C0022, 617) | Manassé megdermedve bámult a lábainál fetrengő ellenfélre, kinek egykor oly szép, daliás arcát a testi kín s a rémület egy elkárhozott torzképévé facsarta el (1877 Jókai Mór CD18) | a szerencsétlen áldozatok kíntól elfacsart arca (1889 Fővárosi Lapok C6734, 1066).

1b. (ritk) ’〈annak kif-ére, hogy vmely erős, kellemetlen szag arra késztet vkit, hogy az orrát fintorítva elhúzza〉’ ❖ por is van benne [ti. Óbuda levegőjében] és bűz is [...]. A szeszgyáré elszédít, a bőrgyáré elfacsarja az orrot (1891 Gerő Ödön C1880, 126) | Kövér, fülledt illatok lengenek, melyek elfacsarják az orrot (1918 Kosztolányi Dezső 9359127, 75).

2. (kissé rég) ’eredeti, valódi értelméből kiforgatva elferdít, eltorzít vmit’ ❖ mivel az én világos-értelm fel-tételemnek igazságát tagadnod nem lehetett, hogy írásomat valamelly ſzarvas hibával vádolhassad, ki-hagytad ſzavaimat, ’s el-fatsartad értelmemet (1788–1789 Batsányi János C0352, 296) | sokan legvilágosb szavaimat is elfacsarják (1831 Széchenyi István CD1501) | mennyi elfacsart tény, mennyi koholt vagy elhitt hazugságból vont ferde okoskodás (1843 Wesselényi Miklós 8528008, 197) | [Babits Mihály támadói] olyan szándékokat és célzatokat imputálnak az [általuk] elfacsart értelmű mondat mögé, melyektől az író a lehető legtávolabb áll (1930 Schöpflin Aladár CD10).

2a. (mn-i ign-i alakban) (rég, ritk) ’〈annak kif-ére, hogy vkinek a gondolkodásmódja, viselkedése eltorzul〉’ ❖ feszes, elfacsart, ’s erőltetett magaviseletet (1834 Thewrewk József C4148, 23) | az egészséges el nem facsart itélő tehetségnek példamintája és csupa praxis vagy (1835 Széchenyi István CD1501).

3. (kissé rég) ’〈annak kif-ére, hogy vkinek a szívét vmely külső inger hatására erős, sírásba hajló fájdalom, keserűség fogja el〉’ ❖ a keserű hálátlanság elfacsarta [a grófnő] szívét (1870 Jókai Mór CD18) | [a tárogató hangja] elfacsarja az embernek a szívét, s maga se tudja mért, sírva fakad rajta (1876 Jókai Mór CD18) | elfacsarta a szívemet a kislány keserves zokogása (1927 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | [A halottat néző asszony] szívét egyszerre úgy elfacsarta a részvét, hogy fölcsuklott (1957 Rónay György C3638, 167).

Vö. CzF.; SzT.

elfacsar tárgyas ige 1a
1. (rég, ritk)
csavarva (túlságosan) elfordít, elteker vmit
Abdrehen: [...] elfatsarni, eltekerni
(1803 Márton József¹)
Dētorquĕo: [...] félretekerni, eltekerni, elfatsarni; verdrehen
(1818 Márton József¹)
1a. (rendsz. mn-i ign-i alakban) (rég)
〈annak kif-ére, hogy vkinek a teste, arca (erős fájdalom hatására) eltorzul (vmivé)
Gonosz bánásmód, verés, kereskedés elfacsart tagjaimmal: ez volt eddigi sorsom
(1841 Athenaeum)
Manassé megdermedve bámult a lábainál fetrengő ellenfélre, kinek egykor oly szép, daliás arcát a testi kín s a rémület egy elkárhozott torzképévé facsarta el
(1877 Jókai Mór)
a szerencsétlen áldozatok kíntól elfacsart arca
(1889 Fővárosi Lapok)
1b. (ritk)
〈annak kif-ére, hogy vmely erős, kellemetlen szag arra késztet vkit, hogy az orrát fintorítva elhúzza〉
por is van benne [ti. Óbuda levegőjében] és bűz is [...]. A szeszgyáré elszédít, a bőrgyáré elfacsarja az orrot
(1891 Gerő Ödön)
Kövér, fülledt illatok lengenek, melyek elfacsarják az orrot
(1918 Kosztolányi Dezső)
2. (kissé rég)
eredeti, valódi értelméből kiforgatva elferdít, eltorzít vmit
mivel az én világos-értelm fel-tételemnek igazságát tagadnod nem lehetett, hogy írásomat valamelly ſzarvas hibával vádolhassad, ki-hagytad ſzavaimat, ’s el-fatsartad értelmemet
(1788–1789 Batsányi János)
sokan legvilágosb szavaimat is elfacsarják
(1831 Széchenyi István)
mennyi elfacsart tény, mennyi koholt vagy elhitt hazugságból vont ferde okoskodás
(1843 Wesselényi Miklós)
[Babits Mihály támadói] olyan szándékokat és célzatokat imputálnak az [általuk] elfacsart értelmű mondat mögé, melyektől az író a lehető legtávolabb áll
(1930 Schöpflin Aladár)
2a. (mn-i ign-i alakban) (rég, ritk)
〈annak kif-ére, hogy vkinek a gondolkodásmódja, viselkedése eltorzul〉
feszes, elfacsart, ’s erőltetett magaviseletet
(1834 Thewrewk József)
az egészséges el nem facsart itélő tehetségnek példamintája és csupa praxis vagy
(1835 Széchenyi István)
3. (kissé rég)
〈annak kif-ére, hogy vkinek a szívét vmely külső inger hatására erős, sírásba hajló fájdalom, keserűség fogja el〉
a keserű hálátlanság elfacsarta [a grófnő] szívét
(1870 Jókai Mór)
[a tárogató hangja] elfacsarja az embernek a szívét, s maga se tudja mért, sírva fakad rajta
(1876 Jókai Mór)
elfacsarta a szívemet a kislány keserves zokogása
(1927 Tersánszky Józsi Jenő)
[A halottat néző asszony] szívét egyszerre úgy elfacsarta a részvét, hogy fölcsuklott
(1957 Rónay György)
Vö. CzF.; SzT.

Beállítások