elfagylal ts ige 1a (rég, kül. irod)

1. (átv is) ’〈nagy hideg vmely élőlényt〉 fagyást okozva súlyosan károsít, ill. elpusztít’ ❖ már sok gazdazony úgy gondolkozik, hogy ingeket varr tsirkéinek, különben mind el fagylalja ket a’ tavaſzi tél (1796 Magyar Kurír C0329, 626) | Május 29 és Junius 1-ső napja köztt való éjszakán erős fagy következett, melly a’ plántákat egész földig elfagylalta (1820 Hasznos Mulatságok C0181, 179) | boldogságunk rózsáit hamar elfagylalá a szigoru végzés kemény tele (1843 Nagy Ignác C3244, 209) | ott fenn ér legelőbb a nap, hogy leforrázzon, ott fenn ér legelőbb a hó, hogy elboritson és elfagylaljon (1851 Remény C1522, 345).

1a. (ritk) ’〈annak kif-ére, hogy vmely testrész, végtag a nagy hideg miatt teljesen átfázik, átfagy〉’ ❖ tsak annyi tz ſem engedtetik vala, mellyel el-fagylalt tagjainkat fel-engeſztelhetnk (1789 Magyar Kurír C0315, 231).

2. ’〈ijedség, félelem stb.〉 mozdulatlanná, ill. cselekvésképtelenné tesz vkit, vmit’ ❖ egészszen el fagylalta félelme (1775 Báróczi Sándor ford.–Marmontel C0805, 219) | Oh, ez a’ gondolat elfagylal (1808 Kazinczy Ferenc ford.–Marmontel C2550, 102) | [Heinrich Füger] meg van zavarva, ha idegen keresi fel. Addig forgatám a’ beszédet, míg felmelegűle, de az a’ tartózkodás csaknem engem is elfagylalt (1812 Kazinczy Ferenc C2563, 171) | Borzadás és réműlés fagylalt-el kit-kit a’ társaságból (1832 Fáy András¹ C1703, 86).

2a. ’〈annak kif-ére, hogy vkinek a szíve (vmely negatív hatás miatt) érzéketlenné válik, megdermed〉’ ❖ Én azt hittem, hogy az az ember hideg, de ekkor tapasztaltam, hogy szívét azon kegyetlen évek sem fagylalhatták-el (1813 Kazinczy Ferenc C2564, 134) | Ezen kebel [...] egészen elfagylalva minden élet, minden érzelem nélkűl hasonlítani fogna azon borzasztó sírüreghez (1820 Szentmiklóssy Alajos C3962, 5) | Az illy lesujtott, elfagylalt szív könnyen kislelkü és bizalmatlan (1835 Aurora C0042, 114).

2b. ’〈fenyegető, félelmet keltő dolog v. személy vmely lelki folyamatot, megnyilatkozást stb.〉 megdermeszt, megszüntet’ ❖ Érzésem, mellyet számtalan vadságok elfagylaltak, elevenedik (1804 Kazinczy Ferenc C2556, 220) | a’ félelem érzete elfagylalja szavát (1826 Debreczeni Márton C1372, 258) | a’ legszivesb vonzódást is elfagylalja a’ zsarnokoskodás vagy erőszak (1835 Kunoss Endre C2852, IX) | Egy ember, ki most lánczokon szűk falak közt sötétben ül, ’s tőle mégis rezketek. Eszméimet elfagylalja, étkemet megmérgezi, s’ álmaimban üldöz (1841 Kuthy Lajos C0112, 94).

Vö. SzT.

elfagylal tárgyas ige 1a (rég, kül. irod)
1. (átv is)
〈nagy hideg vmely élőlényt〉 fagyást okozva súlyosan károsít, ill. elpusztít
már sok gazdazony úgy gondolkozik, hogy ingeket varr tsirkéinek, különben mind el fagylalja ket a’ tavaſzi tél
(1796 Magyar Kurír)
Május 29 és Junius 1-ső napja köztt való éjszakán erős fagy következett, melly a’ plántákat egész földig elfagylalta
(1820 Hasznos Mulatságok)
boldogságunk rózsáit hamar elfagylalá a szigoru végzés kemény tele
(1843 Nagy Ignác)
ott fenn ér legelőbb a nap, hogy leforrázzon, ott fenn ér legelőbb a hó, hogy elboritson és elfagylaljon
(1851 Remény)
1a. (ritk)
〈annak kif-ére, hogy vmely testrész, végtag a nagy hideg miatt teljesen átfázik, átfagy〉
tsak annyi tz ſem engedtetik vala, mellyel el-fagylalt tagjainkat fel-engeſztelhetnk
(1789 Magyar Kurír)
2.
〈ijedség, félelem stb.〉 mozdulatlanná, ill. cselekvésképtelenné tesz vkit, vmit
egészszen el fagylalta félelme
(1775 Báróczi Sándor ford.Marmontel)
Oh, ez a’ gondolat elfagylal
(1808 Kazinczy Ferenc ford.Marmontel)
[Heinrich Füger] meg van zavarva, ha idegen keresi fel. Addig forgatám a’ beszédet, míg felmelegűle, de az a’ tartózkodás csaknem engem is elfagylalt
(1812 Kazinczy Ferenc)
Borzadás és réműlés fagylalt-el kit-kit a’ társaságból
(1832 Fáy András¹)
2a.
〈annak kif-ére, hogy vkinek a szíve (vmely negatív hatás miatt) érzéketlenné válik, megdermed〉
Én azt hittem, hogy az az ember hideg, de ekkor tapasztaltam, hogy szívét azon kegyetlen évek sem fagylalhatták-el
(1813 Kazinczy Ferenc)
Ezen kebel [...] egészen elfagylalva minden élet, minden érzelem nélkűl hasonlítani fogna azon borzasztó sírüreghez
(1820 Szentmiklóssy Alajos)
Az illy lesujtott, elfagylalt szív könnyen kislelkü és bizalmatlan
(1835 Aurora)
2b.
〈fenyegető, félelmet keltő dolog v. személy vmely lelki folyamatot, megnyilatkozást stb.〉 megdermeszt, megszüntet
Érzésem, mellyet számtalan vadságok elfagylaltak, elevenedik
(1804 Kazinczy Ferenc)
a’ félelem érzete elfagylalja szavát
(1826 Debreczeni Márton)
a’ legszivesb vonzódást is elfagylalja a’ zsarnokoskodás vagy erőszak
(1835 Kunoss Endre)
Egy ember, ki most lánczokon szűk falak közt sötétben ül, ’s tőle mégis rezketek. Eszméimet elfagylalja, étkemet megmérgezi, s’ álmaimban üldöz
(1841 Kuthy Lajos)
Vö. SzT.

Beállítások