elfásul tn ige 1a1

1. ’〈vki(nek a szíve, lelke stb.)〉 érzéketlenné, ill. közönyössé válik’ ❖ A’ tanítványt inkább ösztönzéssel, hogy sem veréssel, vagy gyalázó szókkal kell sürgetni: mert el-fásulnak egyébként (1776 Molnár János C3199, 248) | [az emberi rossz tulajdonságok] látása miatt szíve el fásúlván, emberi és felebaráti érzéseit el ne veszesse az ember (1805 Szentgyörgyi József C2556, 294) | Jól esik az el nem fásult léleknek, ha a mesze távolban illyen jó lelkületü honfiakkal találkozik a jobb sorsot kereső vándor (1859 Vasárnapi Újság CD56) | [a költő] énekét, óh jaj neki! Átéli, át is szenvedi. Vagy ő is elfásul talán, Ha senki sem hevül dalán (1885 Reviczky Gyula 8392074, 113) | Vörösmarty egészen kiemeli a magyar lyrát eddigi kétségbeeséséből; [...] nem korholja az elfásult nemzetet (1900 Gyulai Pál 8173039, 400) | Meghatni annyi tömegszenvedés után egyéni balsorssal az emberiséget, fölpaskolni idegrendszerünket, mely már minden iránt elfásult, érdeklődést ébreszteni, könnyeket facsarni, nem kis feladat (1923 Kosztolányi Dezső 9359329, 71) | Túl a lakoma derekán elfásul az íny, egy cseppnyi keserűséget már meg sem érez (1937 Egri Viktor 9119001, 34) | elfásult a szemem a sok látnivalótól (1937 Földi Mihály CD10) | [A fogságban] előbb türelmetlenkedtünk, aztán búskomorságba estünk, végül elfásultunk (1944 Németh Andor 9480003, 80) | Anyám elfásult a csatározásokba (1983 Balla László 1010019, 188).

1a. (rendsz. mn-i ign-i alakban) ’〈vkinek az arca, hangja〉 ilyen lelkiállapotot tükröz(ővé válik)’ ❖ Tseresnyés uram elfásult arccal állt háza ajtajában (1872 Jókai Mór CD18) | Aggyisten, mondotta azon a száraz, elfásult hangon, a min ő szokott beszélni (1897 Gárdonyi Géza C1845, 122) | Ötös-tizes csoportokban ácsorognak a toprongyos, fáradt, többnyire egészen elfásult arcú alakok (1937 Féja Géza 9138002, 68) | [barátaim] faképnél hagytak (és azóta tényleg elfásult a képem) (1989 Tolnai Ottó 2025057, 41).

1b. (ritk) ’〈vmely érzés, állapot〉 korábbi elevenségét (fokozatosan) elveszti, kiüresedik’ ❖ [az embernek] elfásulnak érzései, és szenvedélyek, nagyszerű lélekháborgások után sóhajt (1846–1847 Szendrey Júlia 8440011, 103) | a barátság is elfásul előbb utóbb (1847 Széchenyi István C3900, 135) | elfásul rajongása (1869 Jókai Mór CD18) | egyre jobban elfásul az érzése, gondolata valami fanyar beletörődésbe merevedik (1927 Schöpflin Aladár CD10).

2. ’〈testrész, kül. végtag〉(gémberedve) megmerevedik, érzéketlenné válik’ ❖ el-fásúlt a’ teſte (1784 Kisded szótár C0815, 27) | Elfásúl, leereszti kezét dermedve nyiláról (1823–1824 Vörösmarty Mihály C4534, 72) | [A beteg ember] hegyre, lépcsőkre föl ’s alá nem szeret járni, mert az elfásult inak hajlása kellemetlen érzést okoz (1847 Malatides Dániel 8291003, 63) | [Baracs] pipáját akarja felvenni, de az ujjai már elfásultak (1900 Gárdonyi Géza C1821, 61) | hogy a hosszú lovaglásban elfásult tagjait felmelegítse, [a király] összedörzsölte kezeit (1961 Kodolányi János 9342001, 6).

3. ’〈növény(i rész)〉 fássá válik, elfásodik’ ❖ el-fásúlt [...] a’ gyümlts (1784 Kisded szótár C0815, 27) | [A baltacim] termelése azonos a lucernáéval [...], csak kaszálása tér el tőle, amennyiben ennél bevárják a teljes virágzást, mert szára nem fásul el oly hamar (1893 PallasLex. CD02) | A juh a szalmát kiválóan értékesíti, mivel mozgékony ajkaival a kevésbbé elfásult részeket ki tudja válogatni (1914 RévaiNagyLex. C5707, 66) | elöregedik a silókukorica, elfásul a szára, s kisebb takarmányértéket ad (1962 Népszabadság aug. 28. C4814, 3).

Vö. CzF. elfásúl · elfásul, elfásult; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

elfásul tárgyatlan ige 1a1
1.
〈vki(nek a szíve, lelke stb.) érzéketlenné, ill. közönyössé válik
A’ tanítványt inkább ösztönzéssel, hogy sem veréssel, vagy gyalázó szókkal kell sürgetni: mert el-fásulnak egyébként
(1776 Molnár János)
[az emberi rossz tulajdonságok] látása miatt szíve el fásúlván, emberi és felebaráti érzéseit el ne veszesse az ember
(1805 Szentgyörgyi József)
Jól esik az el nem fásult léleknek, ha a mesze távolban illyen jó lelkületü honfiakkal találkozik a jobb sorsot kereső vándor
(1859 Vasárnapi Újság)
[a költő] énekét, óh jaj neki! Átéli, át is szenvedi. Vagy ő is elfásul talán, Ha senki sem hevül dalán
(1885 Reviczky Gyula)
Vörösmarty egészen kiemeli a magyar lyrát eddigi kétségbeeséséből; [...] nem korholja az elfásult nemzetet
(1900 Gyulai Pál)
Meghatni annyi tömegszenvedés után egyéni balsorssal az emberiséget, fölpaskolni idegrendszerünket, mely már minden iránt elfásult, érdeklődést ébreszteni, könnyeket facsarni, nem kis feladat
(1923 Kosztolányi Dezső)
Túl a lakoma derekán elfásul az íny, egy cseppnyi keserűséget már meg sem érez
(1937 Egri Viktor)
elfásult a szemem a sok látnivalótól
(1937 Földi Mihály)
[A fogságban] előbb türelmetlenkedtünk, aztán búskomorságba estünk, végül elfásultunk
(1944 Németh Andor)
Anyám elfásult a csatározásokba
(1983 Balla László)
1a. (rendsz. mn-i ign-i alakban)
〈vkinek az arca, hangja〉 ilyen lelkiállapotot tükröz(ővé válik)
Tseresnyés uram elfásult arccal állt háza ajtajában
(1872 Jókai Mór)
Aggyisten, mondotta azon a száraz, elfásult hangon, a min ő szokott beszélni
(1897 Gárdonyi Géza)
Ötös-tizes csoportokban ácsorognak a toprongyos, fáradt, többnyire egészen elfásult arcú alakok
(1937 Féja Géza)
[barátaim] faképnél hagytak (és azóta tényleg elfásult a képem)
(1989 Tolnai Ottó)
1b. (ritk)
〈vmely érzés, állapot〉 korábbi elevenségét (fokozatosan) elveszti, kiüresedik
[az embernek] elfásulnak érzései, és szenvedélyek, nagyszerű lélekháborgások után sóhajt
(1846–1847 Szendrey Júlia)
a barátság is elfásul előbb utóbb
(1847 Széchenyi István)
elfásul rajongása
(1869 Jókai Mór)
egyre jobban elfásul az érzése, gondolata valami fanyar beletörődésbe merevedik
(1927 Schöpflin Aladár)
2.
〈testrész, kül. végtag〉 (gémberedve) megmerevedik, érzéketlenné válik
el-fásúlt a’ teſte
(1784 Kisded szótár)
Elfásúl, leereszti kezét dermedve nyiláról
(1823–1824 Vörösmarty Mihály)
[A beteg ember] hegyre, lépcsőkre föl ’s alá nem szeret járni, mert az elfásult inak hajlása kellemetlen érzést okoz
(1847 Malatides Dániel)
[Baracs] pipáját akarja felvenni, de az ujjai már elfásultak
(1900 Gárdonyi Géza)
hogy a hosszú lovaglásban elfásult tagjait felmelegítse, [a király] összedörzsölte kezeit
(1961 Kodolányi János)
3.
〈növény(i rész) fássá válik, elfásodik
el-fásúlt [...] a’ gyümlts
(1784 Kisded szótár)
[A baltacim] termelése azonos a lucernáéval [...], csak kaszálása tér el tőle, amennyiben ennél bevárják a teljes virágzást, mert szára nem fásul el oly hamar
(1893 PallasLex.)
A juh a szalmát kiválóan értékesíti, mivel mozgékony ajkaival a kevésbbé elfásult részeket ki tudja válogatni
(1914 RévaiNagyLex.)
elöregedik a silókukorica, elfásul a szára, s kisebb takarmányértéket ad
(1962 Népszabadság aug. 28.)
Vö. CzF. elfásúl · elfásul, elfásult; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások