elfogódik tn ige 12a

1. (rég) ’〈mediopasszív jelentésben az elfog ige szenvedő származéka helyett〉’ ❖ [napfogyatkozáskor] nem fogyatkozik-el a’ nap ’s meg ſem homályoſodik, Hanem abból ſzemünk ell edgy darab el-fogódik (1787 Bécsi Magyar Múzsa C0349, 467) | Azoknak el fogódik minden fizetések, a’ kik tsupán magoktól költöztek ki Frantzia Országból (1790 Hadi és Más Nevezetes Történetek C0172, 392) | [Miután az athéniek a megaraiakat kitiltották városukból, Eukleidésznek] minden féle útja és alkalmatoſsága el fogódott, hogy Athénásba meheen Sókrateshez (1796 Hatvany Pál ford. 7137002, 256) | Mosolygok én is, [...] de nem tudom, minő belső érzéstől elfogódva, kaczajra csak ugyan nem fakadhatok (1831 Császár Ferenc C1257, 6) | Mihelyt, [a természetkutató] az anyag korlátaiban elfogódva, többet akar, kevesebbet ér el (1859 Greguss Ágost 8163011, 35).

2. (rég) ’〈lélegzet, hang stb.〉 akadozik v. elakad, ill. 〈szív, mellkas〉 elszorul’ ❖ szívem [...] el fogódék, és jó darabig tsak egyet sem szólhaték (1775 Gombási István C6391, 28) | mindeniknek el-fogódik a’ szava (1786 Magyar Hírmondó C0274, 315) | Gyakorta olly szív szorúlás vagyon  Felségén, ’s úgy el fogódik a’ mellye, hogy alig vehet lélekzetet (1790 Hadi és Más Nevezetes Történetek C0171, 213) | a’ nyelvet meg némitó Zokogás köztt, beſzédjek El-fogódva tántorgottak elejekbe tselédjék (1794 Mátyási József 7221011, 21) | néha szinte lélekzetem elfogódik (1834 Jakab István C2191, 74) | Ön gyönyörűen énekel idehaza, lángésszel, humorral játszik három ember előtt, de amint a proszcénium lámpásait meglátja, hangja elfogódik, keble összeszorul, hamisan intonál, nem lát, nem hall (1870 Jókai Mór CD18).

3. (/ritk) ’〈személy〉 félszegen zavarttá, feszültté válik, megilletődik’ ❖ A’ Tyrranus ugy el-fogódék ezen a’ ritka hüségen való tsudálkozás miatt, hogy ennek életének egybe meg-kegyelmeze (1789 Andrád Sámuel ford. C0616, 60) | [A tábornok] felnyitá a levelet. S mindjárt az első sornál úgy elfogódott, hogy szemei azon maradtak (1848–1856 Jókai Mór CD18) | Nem szoktam elfogódni; ritka ember az, akinek a tekintete megzavar, de akkor, hogy újra láthattam Emőkét, s éreztem, hogy a szeme rajtam pihen, jobb szerettem volna hallgatni, mint beszélni (1901 Gárdonyi Géza 9173006, 355) | kissé elfogódva léptem be a Múzeum körúti kapun (1999 Természet Világa CD50).

4. (rég) ’〈személy (ítélőképessége)〉 pártatlanságát feladva v. elveszítve részrehajlóvá válik, ill. így gondolkodik v. viselkedik vki; elfogul’ ❖ kötelességöknek tarttyák [...] el nem fogódott Bíráknak itélete alá bocsátani [...] vélekedésöket (1808 Fejér György C1740, 9) | sokakat, – kikről örömest jobbat hittem volna, – olly fonák előítéletektől elfogódva, olly hamis irányra törekedni tapasztalok (1825 Zádor György C4936, 473) | A napi politikusok mind külön érdekeket képviselnek s azok előitéletében vannak elfogódva (1894 Péterfy Jenő 8363006, 538) | okos és betsületes férjfiakhoz illő tsendes vérrel ’s el nem fogódott szabad lélekkel itélnek (1904 Szinnyei Ferenc CD55) | sokra-hajlamos nép vagyunk. Egyelőre azonban tökéletlenek a felvevő szervek s a külföld előtt elfogódott az ítélő erőnk. Még mindig nem vettük észre, hogy itthon vagyunk Európában (1929 Németh László² 9485026, 49).

Sz: elfogódás.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.

elfogódik tárgyatlan ige 12a
1. (rég)
〈mediopasszív jelentésben az elfog ige szenvedő származéka helyett〉
[napfogyatkozáskor] nem fogyatkozik-el a’ nap ’s meg ſem homályoſodik, Hanem abból ſzemünk ell edgy darab el-fogódik
(1787 Bécsi Magyar Múzsa)
Azoknak el fogódik minden fizetések, a’ kik tsupán magoktól költöztek ki Frantzia Országból
(1790 Hadi és Más Nevezetes Történetek)
[Miután az athéniek a megaraiakat kitiltották városukból, Eukleidésznek] minden féle útja és alkalmatoſsága el fogódott, hogy Athénásba meheen Sókrateshez
(1796 Hatvany Pál ford.)
Mosolygok én is, [...] de nem tudom, minő belső érzéstől elfogódva, kaczajra csak ugyan nem fakadhatok
(1831 Császár Ferenc)
Mihelyt, [a természetkutató] az anyag korlátaiban elfogódva, többet akar, kevesebbet ér el
(1859 Greguss Ágost)
2. (rég)
〈lélegzet, hang stb.〉 akadozik v. elakad, ill. 〈szív, mellkas〉 elszorul
szívem [...] el fogódék, és jó darabig tsak egyet sem szólhaték
(1775 Gombási István)
mindeniknek el-fogódik a’ szava
(1786 Magyar Hírmondó)
Gyakorta olly szív szorúlás vagyon  Felségén, ’s úgy el fogódik a’ mellye, hogy alig vehet lélekzetet
(1790 Hadi és Más Nevezetes Történetek)
a’ nyelvet meg némitó Zokogás köztt, beſzédjek El-fogódva tántorgottak elejekbe tselédjék
(1794 Mátyási József)
néha szinte lélekzetem elfogódik
(1834 Jakab István)
Ön gyönyörűen énekel idehaza, lángésszel, humorral játszik három ember előtt, de amint a proszcénium lámpásait meglátja, hangja elfogódik, keble összeszorul, hamisan intonál, nem lát, nem hall
(1870 Jókai Mór)
3. (/ritk)
〈személy〉 félszegen zavarttá, feszültté válik, megilletődik
A’ Tyrranus ugy el-fogódék ezen a’ ritka hüségen való tsudálkozás miatt, hogy ennek életének egybe meg-kegyelmeze
(1789 Andrád Sámuel ford.)
[A tábornok] felnyitá a levelet. S mindjárt az első sornál úgy elfogódott, hogy szemei azon maradtak
(1848–1856 Jókai Mór)
Nem szoktam elfogódni; ritka ember az, akinek a tekintete megzavar, de akkor, hogy újra láthattam Emőkét, s éreztem, hogy a szeme rajtam pihen, jobb szerettem volna hallgatni, mint beszélni
(1901 Gárdonyi Géza)
kissé elfogódva léptem be a Múzeum körúti kapun
(1999 Természet Világa)
4. (rég)
〈személy (ítélőképessége) pártatlanságát feladva v. elveszítve részrehajlóvá válik, ill. így gondolkodik v. viselkedik vki; elfogul
kötelességöknek tarttyák [...] el nem fogódott Bíráknak itélete alá bocsátani [...] vélekedésöket
(1808 Fejér György)
sokakat, – kikről örömest jobbat hittem volna, – olly fonák előítéletektől elfogódva, olly hamis irányra törekedni tapasztalok
(1825 Zádor György)
A napi politikusok mind külön érdekeket képviselnek s azok előitéletében vannak elfogódva
(1894 Péterfy Jenő)
okos és betsületes férjfiakhoz illő tsendes vérrel ’s el nem fogódott szabad lélekkel itélnek
(1904 Szinnyei Ferenc)
sokra-hajlamos nép vagyunk. Egyelőre azonban tökéletlenek a felvevő szervek s a külföld előtt elfogódott az ítélő erőnk. Még mindig nem vettük észre, hogy itthon vagyunk Európában
(1929 Németh László²)
Sz: elfogódás
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.

Beállítások