elfogódott mn-i ign és mn 

I. mn-i ign → elfogódik.

II. mn 12A

1. ’félszegen zavart, feszült, megilletődött 〈személy〉’ ❖ Hallgatag, elfogódott vagy, mint az oltár elé lépő leány (1899 Benedek Elek C0917, 13) | A látogatók [...] még elfogódottabban, még súlyosabb emlékek hatása alatt álldogálnak abban a szobában, melynek minden tárgyát jobban ismerik gazdáiknál (1926 Kosztolányi Dezső CD10) | az aggastyán levetette a bíró talárját, s elfogódottan, őszinte megindultsággal könyörgött, hogy „kitünő barátja ne tegye tönkre magát” (1934 Márai Sándor 9421018, 94) | Elfogódottan álltam mindig, ha iúkorom egy-egy bálványa megelevenedve elém toppant klasszikus művének címlapjáról (1989 Annus József 2015018, 20).

1a. ’ilyen személyre jellemző 〈megnyilvánulás〉’ ❖ Épen annyi lesz [az összeg], mennyivel téged a törvény kezéből megválthatlak, szólt elfogódott hangon az iu (1846 Jókai Mór C2246, 159) | elfogódott szavakkal történt a szíves köszönet (1896 Zichy Antal CD55) | Azt hittem, nagyon haragszik – enyhült meg a hangja elfogódott félrenézés közben (1919 Ujfalusi László CD10) | Mint azt [Vitray Tamás] kissé elfogódott, épp ezért némileg döcögős bevezetőjében elmondta, olyan talk-shaw-t szeretne létrehozni, amilyen még nincs (1997 Magyar Hírlap CD09).

2. (rég) ’részrehajló módon gondolkodó v. viselkedő, elfogult 〈személy, elme〉’ ❖ Meglehet, hogy én elfogódott elmével ítélek, mivel (dicsekedő örömmel mondhatom) sokkal közelebb állok Vörösmartyhoz a’ ritka szívű baráthoz, hogy sem benne a’ Költőt igaz nézőpontból láthatnám (1825 Zádor György C4936, 392) | Viszonyok szövődtek köztem és a történetek között, s ez elfogódottabbá tett és pártoskodóvá (1924 Déry Tibor CD10).

Sz: elfogódottság.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. elfogódik; ÉKsz.

elfogódott melléknévi igenév és melléknév
I. melléknévi igenévelfogódik
II. melléknév 12A
1.
félszegen zavart, feszült, megilletődött 〈személy〉
Hallgatag, elfogódott vagy, mint az oltár elé lépő leány
(1899 Benedek Elek)
A látogatók [...] még elfogódottabban, még súlyosabb emlékek hatása alatt álldogálnak abban a szobában, melynek minden tárgyát jobban ismerik gazdáiknál
(1926 Kosztolányi Dezső)
az aggastyán levetette a bíró talárját, s elfogódottan, őszinte megindultsággal könyörgött, hogy „kitünő barátja ne tegye tönkre magát”
(1934 Márai Sándor)
Elfogódottan álltam mindig, ha iúkorom egy-egy bálványa megelevenedve elém toppant klasszikus művének címlapjáról
(1989 Annus József)
1a.
ilyen személyre jellemző 〈megnyilvánulás〉
Épen annyi lesz [az összeg], mennyivel téged a törvény kezéből megválthatlak, szólt elfogódott hangon az iu
(1846 Jókai Mór)
elfogódott szavakkal történt a szíves köszönet
(1896 Zichy Antal)
Azt hittem, nagyon haragszik – enyhült meg a hangja elfogódott félrenézés közben
(1919 Ujfalusi László)
Mint azt [Vitray Tamás] kissé elfogódott, épp ezért némileg döcögős bevezetőjében elmondta, olyan talk-shaw-t szeretne létrehozni, amilyen még nincs
(1997 Magyar Hírlap)
2. (rég)
részrehajló módon gondolkodó v. viselkedő, elfogult 〈személy, elme〉
Meglehet, hogy én elfogódott elmével ítélek, mivel (dicsekedő örömmel mondhatom) sokkal közelebb állok Vörösmartyhoz a’ ritka szívű baráthoz, hogy sem benne a’ Költőt igaz nézőpontból láthatnám
(1825 Zádor György)
Viszonyok szövődtek köztem és a történetek között, s ez elfogódottabbá tett és pártoskodóvá
(1924 Déry Tibor)
Sz: elfogódottság
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. elfogódik; ÉKsz.

Beállítások