elfenekel ts ige 1b (biz)

’〈rendsz. gyereket〉 büntetésként a fenekén elver vki’ ❖ tizennégy esztendős koromban, hej, be sokszor elfenekeltek, hogy a leckémet nem akartam megtanulni (1854 Jókai Mór CD18) | [Édesapám] elfenekelt a nadrágszíjjal mikor intőt hoztam haza (1919 Kertész István CD10) | a hajdu az ágy alól vihogva szemléli, mint fenekeli el Matyi másodszorra Döbrögit (1950 Népszava márc. 1. C4840, 4) | – Na gyere csak fiam! Most ezért a hitvány dolgozatért jól elfenekellek! (1989 A személyi kultusz humora 1016022, 194).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

elfenekel tárgyas ige 1b (biz)
〈rendsz. gyereket〉 büntetésként a fenekén elver vki
tizennégy esztendős koromban, hej, be sokszor elfenekeltek, hogy a leckémet nem akartam megtanulni
(1854 Jókai Mór)
[Édesapám] elfenekelt a nadrágszíjjal mikor intőt hoztam haza
(1919 Kertész István)
a hajdu az ágy alól vihogva szemléli, mint fenekeli el Matyi másodszorra Döbrögit
(1950 Népszava márc. 1.)
– Na gyere csak fiam! Most ezért a hitvány dolgozatért jól elfenekellek!
(1989 A személyi kultusz humora)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások