elfullad tn ige 1a1 

1. ’〈ember, állat testi megerőltetéstől, erős felindultságtól〉 nem jutva elég levegőhöz nehezen, akadozva lélegzik’ ❖ A’ kik nehezen lehegnek, kik partnak indúlván hamar el fúladnak, khgnek, [...] azoknak tüdöjkben valami hibának kell lenni (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 688) | Imre elfulladt az iszonyattól (1848–1856 Jókai Mór CD18) | hegynek lovaink egészen elfulladván, az iramot lassitni s paripáinkat kifujtatni kellvén, a falkát pár perczre szem elől elvesztettük (1870 Vadász- és Versenylap 8671001, 6) | miért fullad el az elragadtatástól, ha erre a lányra tekint? (1927 Székely Tibor CD10) | elfullad az örömtől (1979 Kornis Mihály 1082001, 193).

1a. ’〈lélegzet, hang, szó stb. erőlködés, erős felindultság miatt〉 elakad v. akadozni kezd’ ❖ Góliáth jól megismerte az ifjú arcában azt, kit ő ama nagy égés napján tőrrel megdöfött, s egy elfulladt kiáltással tántorgott a falnak; az ájulás környékezé (1846 Jókai Mór CD18) | János, – mondta elfulladó hangon (1907 Molnár Ferenc² 9453001, 145) | úgy nevetett, hogy köhögött, elfulladt a szava (1923 Kosztolányi Dezső 9359001, 123) | Dermedten, elfulladt lélegzettel bámultam rá az állati látványra (1986 Nádas Péter 9466004, 437).

1b. (irod) ’〈torok, mell, szív stb.〉 levegő hiányának következtében mozgásában megakad’ ❖ Úgy lát, fut, és kiállt: torka is el-fúlatt (1800 u. Farkas András C1671, 61) | Harter Nándor melle elfulladt a névtelen dühtől, szégyentől és izgalomtól (1867 Jókai Mór CD18) | a búcsúlevelemet írom, szeretném, ha még lenne erőm, írnék két nap, két éjjel egymás után, elfulladó szívvel (1922 Zilahy Lajos 9799003, 35) | Nem tudott hamarosan felelni, mert el volt fulladva a torka, a szíve, a tüdeje. Csak szipogott és pisszegett (1932 Móricz Zsigmond 9462028, 79).

1c. (rég v. nyj) ’〈ember, állat〉 megfullad (vmiben), ill. belefullad vmibe’ ❖ [másvalaki] hirtelen el fúlada [...] egy krtvélytl, mellyet fel felé hajitván le eſtében ſzájával fel fogott vala (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 421) | a sok hóbann nem tsak a juhok ezerenként, a juhászokkal edjetembenn el-fúladtanak és el-temettettenek, hanem a lovak-is felesen oda vesztenek (1780 Magyar Hírmondó C0268, 321) | történnék, hogy valaki ſzerentsétlenl, az ollyan mérgeslt aërbe el-fulladna, a’ kor-is inkább azon kell forgódni, hogy hirtelen azt az aërt meg-igazítsuk; egyébként a’ ſegíteni kivánók-is oda veſznek (1786 Mátyus István C3067, 454) | igen benn vagyunk a sárban. Vissza nem mehetünk, benne elfulladni nem volna kellemes (1857 Széchenyi István CD1501) | A bíró majdnem elfulladt valami rettenetes orrfacsaró bűzben, amit hirtelen feléjük csapott a szél (1923 Babits Mihály C4962, 346).

1d. (rég v. nyj) ’〈elvetett mag, vetés kül. szárazságtól〉 befullad, nem tud kikelni’ ❖ A’ tiſzta Búzáról tudni kell azt, hogy, ha ſzáraz idben vettetik-el, és azt hamar ess nem éri [...] el-fullad, ’s ki-véſz egéſzſzen (1796 Plessing József C3524, 41) | az elvetett mag nem bir a[z agyag]kérgen áttörni s elfullad alatta (1912 RévaiNagyLex. C5701, 60).

1e. ’〈láng, tűz, égő cigaretta stb.〉 levegő hiányában elfojtódik, kialszik’ ❖ [a láng] ki nem állhatván tovább az öntöz sokaságnak ers ostromlását, el-fúlladott (1792 Magyar Hírmondó C5809, 399) | Az éji lámpa is érzeni látszott a künn zúgó szelet; néha egészen elfulladt világa (1857 Jókai Mór C2234, 31) | A láng elfullad egy pillanatra, aztán sziporkázva fölcsap megint (1902 Herczeg Ferenc 9241011, 12) | A cigarettát is alig lehet végigszívni. Folyton elfullad (1974 Galsai Pongrác 9171003, 131).

1f. ’(mértékében, erejében) csökken(, és megszűnik, ill. elenyészik, elvész vmiben) vmi’ ❖ kis köreink’ bíztos érzelmei elfúladnak a’ zaj’ tengerében (1832 Fáy András¹ C1703, 165) | a példabeszédek sokaságában elfuladó okoskodások (1849 Greguss Ágost C1907, 34) | elfulladnak a ködös lelkesedések (1927 Földi Mihály CD10) | a kezdeményezések egy része elfulladt (1996 Magyar Hírlap CD09).

1g. (Bánya) ’〈bánya(akna)〉 vízzel megtelve használhatatlanná válik’ ❖ elfulad a bánya, melybe több viz tódul, mint amennyit belőle kihuzni lehet (1894 PallasLex. CD02) | A víz első áldozata az Anna-völgyi Vilmos-akna volt, amely 1875-ben fulladt el (1996 Természet Világa CD50).

2. (ritk) ’〈gép, jármű〉 működésében elakadva leáll, lefullad’ ❖ Oldatlan kévét dobott a dobba. A gép elfulladt (1900 Gárdonyi Géza C1831, 10) | Ágfalváról indulva az első két kilométert ugyan még vígan futotta, de a nagy kanyar megfogta már a kocsikat, s a töltésre érve már elfulladt a kis mozdony (1967 Lovas Gyula CD52) | Beszállunk a rossz benzintől néha elfulladó autónkba (1995 Magyar Hírlap CD09).

Vö. CzF. elfúlad; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.