elgyengül tn ige 1c1

1. ’〈ember, állat〉 fáradtságtól, betegségtől, öregségtől stb. (testileg) gyengévé, erőtlenné válik’ ❖ az éhségben el-gyengült Méheket, Hogy ha nem táplálod mézzel ſzegényeket, [...] Nem töltnek tenéked mézzel edényeket (1774 Vesmás Márton C4461, 50) | a lovak elgyengültek; jónak láttam megpihenni (1803 u. Kazinczy Ferenc 7163025, 462) | [a színigazgatót] fel lehet menteni hivatalától, ha elgyengül, vagy ha pályatársai és a kormány bizalmát elveszti (1859 Egressy Gábor 8123007, 387) | a családanya mindaddig, míg csak végleg el nem gyengűl, a konyha és éléstár teljes hatalmú kezelője (1891 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | Elgyengült. Hirtelen úgy érezte, kifutnak alóla lábai (1965 Polgár András 1121006, 90).

1a. ’〈test(rész), szerv, ill. szervezet〉 erejét, ill. hatékonyságát, működőképességét (teljesen) elveszíti, meggyengül’ ❖ a’ gyomra el-gyengül, az ételt nem kívánnya (1793 Mátyus István 7222034, 554) | elgyengült teste szinte összeroskadt (1855 Vasárnapi Újság CD56) | [Heinrich Heine] 1847-től fogva folyvást betegen feküdt Párisban [...]. Szemei, lábai el voltak gyengülve, mégis midőn fájdalmai engedték, irt a térdeire fektetett lapra reszkető kezekkel (1866 Szana Tamás 8421002, 155) | A halló érzéke is, mintha egyszerre elgyöngült volna (1906 Ambrus Zoltán 9006009, 69) | elgyengült ország, katonailag nulla (1978 Hernádi Gyula 9244001, 56).

2. ’〈(testi) állapot, képesség〉 leromlik, ill. 〈(természeti) jelenség, folyamat, megnyilvánulás〉 veszít (hang)erejéből v. lendületéből, lecsillapodik’ ❖ a te egészséged nagyon el van gyengülve; ferdőbe kellene menned (1812 Kazinczy Ferenc 7163010, 203) | elgyöngűl a zivatar (1856 Tóth Kálmán C4287, 7) | elgyengült emlékezőtehetségével maga is valónak hiszi már [a kitalált történetet] (1878 Mikszáth Kálmán CD04) | A hangja elgyengült, tétova lett (1927 Kardos László CD10) | az elmúlt három évben a rossz társadalmi folyamatok kiteljesedtek, míg a kívánatosak elgyengültek (1997 Magyar Hírlap CD09).

3. ’elérzékenyül, meghatódik vki’ ❖ Szóllani akart, de el-gyenglve az öröm miatt, dadogni-is alíg tudott (1788–1789 Kazinczy Ferenc C0352, 157) | ki áll jót, hogy Felséged nem fog-e elgyengűlni és szive meg nem induland-e végre, ha észreveszi, mily kimondhatlan erősen ragaszkodik az élethez a magyar (1857 Széchenyi István CD1501) | Szégyellem a pulya-sírást, de igen elgyengültem (1916 Nagy Endre CD10) | Hallom az éneket és elgyöngülök. [...] Elfog ilyenkor az ünnepi áhítat, pedig sem hívő lélek, sem könnyen elérzékenyülő típus nem vagyok (1994 Magyar Hírlap CD09).

Vö. CzF. elgyöngűl; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

elgyengül tárgyatlan ige 1c1
1.
〈ember, állat〉 fáradtságtól, betegségtől, öregségtől stb. (testileg) gyengévé, erőtlenné válik
az éhségben el-gyengült Méheket, Hogy ha nem táplálod mézzel ſzegényeket, [...] Nem töltnek tenéked mézzel edényeket
(1774 Vesmás Márton)
a lovak elgyengültek; jónak láttam megpihenni
(1803 u. Kazinczy Ferenc)
[a színigazgatót] fel lehet menteni hivatalától, ha elgyengül, vagy ha pályatársai és a kormány bizalmát elveszti
(1859 Egressy Gábor)
a családanya mindaddig, míg csak végleg el nem gyengűl, a konyha és éléstár teljes hatalmú kezelője
(1891 Az Osztrák–Magyar Monarchia)
Elgyengült. Hirtelen úgy érezte, kifutnak alóla lábai
(1965 Polgár András)
1a.
〈test(rész), szerv, ill. szervezet〉 erejét, ill. hatékonyságát, működőképességét (teljesen) elveszíti, meggyengül
a’ gyomra el-gyengül, az ételt nem kívánnya
(1793 Mátyus István)
elgyengült teste szinte összeroskadt
(1855 Vasárnapi Újság)
[Heinrich Heine] 1847-től fogva folyvást betegen feküdt Párisban [...]. Szemei, lábai el voltak gyengülve, mégis midőn fájdalmai engedték, irt a térdeire fektetett lapra reszkető kezekkel
(1866 Szana Tamás)
A halló érzéke is, mintha egyszerre elgyöngült volna
(1906 Ambrus Zoltán)
elgyengült ország, katonailag nulla
(1978 Hernádi Gyula)
2.
(testi) állapot, képesség〉 leromlik, ill. (természeti) jelenség, folyamat, megnyilvánulás〉 veszít (hang)erejéből v. lendületéből, lecsillapodik
a te egészséged nagyon el van gyengülve; ferdőbe kellene menned
(1812 Kazinczy Ferenc)
elgyöngűl a zivatar
(1856 Tóth Kálmán)
elgyengült emlékezőtehetségével maga is valónak hiszi már [a kitalált történetet]
(1878 Mikszáth Kálmán)
A hangja elgyengült, tétova lett
(1927 Kardos László)
az elmúlt három évben a rossz társadalmi folyamatok kiteljesedtek, míg a kívánatosak elgyengültek
(1997 Magyar Hírlap)
3.
elérzékenyül, meghatódik vki
Szóllani akart, de el-gyenglve az öröm miatt, dadogni-is alíg tudott
(1788–1789 Kazinczy Ferenc)
ki áll jót, hogy Felséged nem fog-e elgyengűlni és szive meg nem induland-e végre, ha észreveszi, mily kimondhatlan erősen ragaszkodik az élethez a magyar
(1857 Széchenyi István)
Szégyellem a pulya-sírást, de igen elgyengültem
(1916 Nagy Endre)
Hallom az éneket és elgyöngülök. [...] Elfog ilyenkor az ünnepi áhítat, pedig sem hívő lélek, sem könnyen elérzékenyülő típus nem vagyok
(1994 Magyar Hírlap)
Vö. CzF. elgyöngűl; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások