elgyújt ts ige 4a3 (rég)

1. ’〈éghető anyagot〉 lángra lobbant, meggyújt (és eléget)’ ❖ mikor az atzélt a’ kovával öſzve tsapják, [...] ſzikráznak, és hangot is adnak ſzintúgy, mint a’ puska por, midön el gyujtják (1790 Kömlei János ford.–Becker² C5062, 430) | Hol gyujtod el szalmádat? (1823 Vörösmarty Mihály 8524392, 222) | egy kénköves gyufát elgyujtva, a papircsóvát ügyes lángra lobbantotta (1889 Kacziány Géza C2470, 54).

1a. (/nyj, átv is) ’〈tüzet〉(fűtőberendezésben) meggyújt’ ❖ [az ún. tömjénfenyő] földben való réſze igen ſzurkos, és úgy ég, mint a’ büdös köves fa. Ezzel ſzokták világ ſzerte a’ tüzet el-gyújtani (1797 Vizsgálódó Magyar Gazda C0437, 4) | Példád mellyemben igy elgyujtotta Ama’ nemesb tüzet (1822 Zsebkönyv C4585, 295) | Az előszobai vendégágyat vetették el neki, onnan [...] figyelhette az anyját, amint a lefekvés előtt elgyujtott tűzre még egyszer rárak (1940 Németh László² 9485002, 21).

1b. (/nyj) ’〈fűtőberendezést, ill. lámpát stb.〉 tüzet gyújtva benne befűt, ill. meggyújt’ ❖ el gyújtottam kandallómat, mellynél életemnek örömeit, bolondságait gyakran vissza fogom kérődzeni, ’s vénségemet melengetni (1812 Berzsenyi Dániel C2562, 373) | igen bolondok azok, akik ugyanabból a fából fütenek be, gyujtják el a kemencét a kenyérsütésre, sütnek-főznek húst, amelyből Istent csinálnak, aki előtt meghajolnak és könyörögnek (1909 Czeglédy Sándor ford.–Calvin CD1211) | Villanya sem volt a telepnek; ahogy a szürkület lassan összefogta a tájat [...], egy rossz istállólámpát kellett elgyújtani (1962 Németh László² 9485056, 520).

1c. ’〈lőfegyvert (működésbe hozó szerkezetet)〉 elsüt’ ❖ Abbrennen: [...] 2. elgyújtani, elsütni. p. o. a’ puskát, ágyút (1803 Márton József¹ C5801, 6. hasáb) | a puska maga harmadfél öl hosszu s csak olyan formán használható, ha a végit le lehet valamire tenni, s valami készen tartott kanóczczal nagy ovatosan elgyujtani (1853 Jókai Mór C2240, 76).

2. ’〈személyt, ill. arcot láz v. vmely indulat, érzelem stb.〉 felhevít, ill. kipirosít’ ❖ szinte érzem mint gyújtá-el arczomat a’ habozás (1833 Kovács Pál² C2769, 25) | miket nem reménylék rámpirulásiból; pedig harag gyujtá el arczát (1833 Kovács Pál² C3314, 50) | Fáni arczát harag gyujtá el (1857 Boross Mihály ford. C1158, 94) | Máthé Dániel urat, mert tán meghütötte magát valahol, kiborzogatta a hideg, s elgyujtotta a láz (1885 Tolnai Lajos C4211, 44).

2a. (rég, ritk) ’haragra gerjeszt, feldühít, felbosszant vkit’ ❖ ah kedves szomszéd! ha füllent, a más világon is süssék érte. Hüh! be elgyujtott! (1829 Kisfaludy Károly C2677, 77) | tanácslom, el ne gyujts! (1840 Szigligeti Ede C3999, 60).

Vö. CzF.; ÚMTsz.

elgyújt tárgyas ige 4a3 (rég)
1.
〈éghető anyagot〉 lángra lobbant, meggyújt (és eléget)
mikor az atzélt a’ kovával öſzve tsapják, [...] ſzikráznak, és hangot is adnak ſzintúgy, mint a’ puska por, midön el gyujtják
(1790 Kömlei János ford.Becker²)
Hol gyujtod el szalmádat?
(1823 Vörösmarty Mihály)
egy kénköves gyufát elgyujtva, a papircsóvát ügyes lángra lobbantotta
(1889 Kacziány Géza)
1a. (/nyj, átv is)
〈tüzet〉 (fűtőberendezésben) meggyújt
[az ún. tömjénfenyő] földben való réſze igen ſzurkos, és úgy ég, mint a’ büdös köves fa. Ezzel ſzokták világ ſzerte a’ tüzet el-gyújtani
(1797 Vizsgálódó Magyar Gazda)
Példád mellyemben igy elgyujtotta Ama’ nemesb tüzet
(1822 Zsebkönyv)
Az előszobai vendégágyat vetették el neki, onnan [...] figyelhette az anyját, amint a lefekvés előtt elgyujtott tűzre még egyszer rárak
(1940 Németh László²)
1b. (/nyj)
〈fűtőberendezést, ill. lámpát stb.〉 tüzet gyújtva benne befűt, ill. meggyújt
el gyújtottam kandallómat, mellynél életemnek örömeit, bolondságait gyakran vissza fogom kérődzeni, ’s vénségemet melengetni
(1812 Berzsenyi Dániel)
igen bolondok azok, akik ugyanabból a fából fütenek be, gyujtják el a kemencét a kenyérsütésre, sütnek-főznek húst, amelyből Istent csinálnak, aki előtt meghajolnak és könyörögnek
(1909 Czeglédy Sándor ford.Calvin)
Villanya sem volt a telepnek; ahogy a szürkület lassan összefogta a tájat [...], egy rossz istállólámpát kellett elgyújtani
(1962 Németh László²)
1c.
〈lőfegyvert (működésbe hozó szerkezetet) elsüt
Abbrennen: [...] 2. elgyújtani, elsütni. p. o.példának okáért a’ puskát, ágyút
(1803 Márton József¹)
a puska maga harmadfél öl hosszu s csak olyan formán használható, ha a végit le lehet valamire tenni, s valami készen tartott kanóczczal nagy ovatosan elgyujtani
(1853 Jókai Mór)
2.
〈személyt, ill. arcot láz v. vmely indulat, érzelem stb.〉 felhevít, ill. kipirosít
szinte érzem mint gyújtá-el arczomat a’ habozás
(1833 Kovács Pál²)
miket nem reménylék rámpirulásiból; pedig harag gyujtá el arczát
(1833 Kovács Pál²)
Fáni arczát harag gyujtá el
(1857 Boross Mihály ford.)
Máthé Dániel urat, mert tán meghütötte magát valahol, kiborzogatta a hideg, s elgyujtotta a láz
(1885 Tolnai Lajos)
2a. (rég, ritk)
haragra gerjeszt, feldühít, felbosszant vkit
ah kedves szomszéd! ha füllent, a más világon is süssék érte. Hüh! be elgyujtott!
(1829 Kisfaludy Károly)
tanácslom, el ne gyujts!
(1840 Szigligeti Ede)
Vö. CzF.; ÚMTsz.

Beállítások