elhal tn ige 1a7

1. (vál) ’〈személy〉 elhalálozik, meghal, ill. 〈állat, növény, alacsonyabb szervezettségű élőlény〉 elpusztul’ ❖ Ki ne hajtsd Juhaid: mérges füvet falnak, Meg-betegeſznek, és egymásra el-halnak (1779 Miháltz István ford.–Vanière 7225006, 52) | az elhaló növény másnak ád életet, midőn eloszlott élte ujra kizőldűl (1834 Wargha István 8527002, 119) | Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre Könnyezve borítasz-e szemfödelet? (1847 Petőfi Sándor CD01) | ha férfi- és nőtestvér hal el, akkor az elhalt férfinak özvegyét elveheti az elhalt nőnek özvegy férje (1900 Rézbányai József 8637001, 616) | A szervezetbe került bacilus mérget termel, amelynek hatására a sejtek elhalnak, és helyükön apró göbök, gümők keletkeznek (1961 Buga László 9075001, 173) | Ha gyenge volt a gyermek, már születésekor szenteltvízzel megkeresztelték, nehogy pogányként haljon el (2000 Füvessy Anikó–Vadász István CD36).

1a. (vál) ’〈élőlények összetartozó tömege〉 kihal, kipusztul’ ❖ Ama nagy bltseség Ánglus Halley a’ Londoni Túdós Társaság’ tagja, meg-mutatta igen hiteles Táblák által, hogy tizen-hét eſztend alatt elhal az emberi nemzetségnek fele (1789 Mindenes Gyűjtemény C0366, 34) | [ha a főnemes] nem tesz a’ hazáért semmit, […] akkor Isten és ember előtt nincs joga a’ kormányban vagy népben találni hibát; ’s ekkép ha elhal a’ nemzet, száműzetik a’ szabadság, az főkép ő bűne (1841 Széchenyi István CD1501) | A sár maga tele volt az őskorban elhalt s addig jég alá temetett növényzet törmelékeivel (1875 Jókai Mór CD18) | Szibériában elhalnak a csuvaszok, cseremiszek, Ausztrália őslakóiból huszezer él mindössze és pár évtized elpusztítja az utolsó indiánt is (1911 Pásztor Árpád 9519015, 226) | Erdők halnak el savas esőtől, légszennyeződéstől, a kumulálódó környezeti ártalmaktól (1990 Országgyűlési Napló CD62).

1b. (Orvos is) ’〈élőlény vmely része〉 szövetei elroncsolódásával, keringése megszűnésével a szervezet élő részétől elhatárolódik’ ❖ A’ gyuladás […] a’ börben tartozkodik, a’ bör alatt pedig kevés érzékenyſéggel bírnak a’ réſzek, sött ugy tetzik, mint ha elhaltak volna (1785 Tolnay Sándor ford.–Wolstein C4222, 144) | [Az örvös légykapó] az alsóbb ágakra ritkán száll, s legtöbbnyire a koronából kimeredő, elhalt, vastagabb ágakon üldögél (1899 Chernel István CD34) | Súlyos csonttáplálkozási (vérellátási) zavar következtében kisebb-nagyobb csontrészek elhalnak, kilökődnek (1993 MagyarNagyLex. C5814, 576) | [a hím szarvas agancsa] augusztusra teljesen kifejlődik. Ekkor a vérerek elzáródnak, az agancsot burkoló bőr elhal (1995 Természet Világa CD50).

1c. ’〈testrész, kül. végtag〉 elzsibbad, érzéketlenné válik’ ❖ [a hölgy] arca elsápad, ajkai elhalnak, karjai lebomlanak az iú nyakáról, s eszméletlenül, ájultan hanyatlik annak ölébe (1846 Jókai Mór CD18) | Én mosogatok. Ezt tudja mindenki – mondta a lány. Lába elhalt, keze reszketett (1955 Oravecz Paula 9491001, 160) | ha sokáig írok vagy gépelek, ma is teljesen hideg lesz és elhal a kezem (1972 Örkény István 9500037, 300) | elhalt a jobbkarja, amin feküdt (1986 Eörsi István 2003004, 364).

2. (/nyj, túlzó is) ’elájul, ill. rémülettől, ámulattól cselekvésre v. akaratnyilvánításra képtelenné válik vki’ ❖ A’ melly nyavalyában el-hal a’ beteg, nem jó jel, mert nagy erötlenſéget jelent, melly az orvosláſt akadályoztatja (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 517) | Lilla is midőn eszembe Ötlik, elhalok (1800 Csokonai Vitéz Mihály C1334, 172) | El-halok: (el-ájulok) Exanimor, deliquium patior (1810 Simai Kristóf C3748, 26) | A szegény nyavalyás ijedtében majd elhalt, térdre esik a herceg előtt (1853 Jókai Mór CD18) | Ugy riszkettem, mȧjnem ēhȧltȧm (1956 Magyar Nyelvjárások C6710, 205).

3. (fokozatosan) elenyészik, megszűnik vmi’ ❖ Titkos tanátſoſa Ágézílaus vólt, Kinek barátsága már hozzátok el-hólt (1772 Bessenyei György¹ C1076, 87) | hallgat a madarak csevegő danája, elhal a légben ingadozó szellő (1856 Vasárnapi Újság CD56) | A falu társadalmának különféle szokásai lassan elhalnak (1959 Ikvai Nándor CD52) | A szapora ki-be kapcsolások mindegyike az áramkörben nagyfrekvenciás csillapodó rezgéseket kelt, amelyek hosszú hullámú elektromágneses sugárzás kibocsátása közben halnak el (1997 Természet Világa CD50).

3a. (vál) ’〈vminek a hangja〉(fokozatosan elhalkulva) elnémul, megszűnik’ ❖ elhaló nyögéssel kérdi tőlem, mi lesz őbelőle ha tőlem marad-el? (1806 Kazinczy Ferenc C2557, 276) | a mennydörgés mindig távolabbról hangzék, s tompa morajban halt el (1844 Nagy Ignác 8324010, 42) | Puha talajra jutottak és elhalt a lépteik nesze (1910 Kaffka Margit 9290050, 22) | Elhalt mögöttük a falu zsongása. A fennsíkon kutyagoltak már (1967 Kahána Mózes 9291001, 175).

3b. (ritk, irod) ’feledésbe merül’ ❖ A’ Wesselényi név el nem hal, ’s példája nemesíti polgártársait (1806 Kazinczy Ferenc C2557, 93) | ebéd előtt beszélgettek volna régi szüretekről, diópálinkáról és elhalt ételekről, amelyeket mostanában már nem készítenek szüretkor (1924 Krúdy Gyula CD54).

Vö. CzF. ~, elhalt; ÉrtSz.; TESz. hal¹; ÉKsz.; SzT. ~, elhalhat, elhalt; ÚMTsz.

elhal tárgyatlan ige 1a7
1. (vál)
〈személy〉 elhalálozik, meghal, ill. 〈állat, növény, alacsonyabb szervezettségű élőlény〉 elpusztul
Ki ne hajtsd Juhaid: mérges füvet falnak, Meg-betegeſznek, és egymásra el-halnak
(1779 Miháltz István ford.Vanière)
az elhaló növény másnak ád életet, midőn eloszlott élte ujra kizőldűl
(1834 Wargha István)
Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre Könnyezve borítasz-e szemfödelet?
(1847 Petőfi Sándor)
ha férfi- és nőtestvér hal el, akkor az elhalt férfinak özvegyét elveheti az elhalt nőnek özvegy férje
(1900 Rézbányai József)
A szervezetbe került bacilus mérget termel, amelynek hatására a sejtek elhalnak, és helyükön apró göbök, gümők keletkeznek
(1961 Buga László)
Ha gyenge volt a gyermek, már születésekor szenteltvízzel megkeresztelték, nehogy pogányként haljon el
(2000 Füvessy Anikó–Vadász István)
1a. (vál)
〈élőlények összetartozó tömege〉 kihal, kipusztul
Ama nagy bltseség Ánglus Halley a’ Londoni Túdós Társaság’ tagja, meg-mutatta igen hiteles Táblák által, hogy tizen-hét eſztend alatt elhal az emberi nemzetségnek fele
(1789 Mindenes Gyűjtemény)
[ha a főnemes] nem tesz a’ hazáért semmit, […] akkor Isten és ember előtt nincs joga a’ kormányban vagy népben találni hibát; ’s ekkép ha elhal a’ nemzet, száműzetik a’ szabadság, az főkép ő bűne
(1841 Széchenyi István)
A sár maga tele volt az őskorban elhalt s addig jég alá temetett növényzet törmelékeivel
(1875 Jókai Mór)
Szibériában elhalnak a csuvaszok, cseremiszek, Ausztrália őslakóiból huszezer él mindössze és pár évtized elpusztítja az utolsó indiánt is
(1911 Pásztor Árpád)
Erdők halnak el savas esőtől, légszennyeződéstől, a kumulálódó környezeti ártalmaktól
(1990 Országgyűlési Napló)
1b. (Orvos is)
〈élőlény vmely része〉 szövetei elroncsolódásával, keringése megszűnésével a szervezet élő részétől elhatárolódik
A’ gyuladás […] a’ börben tartozkodik, a’ bör alatt pedig kevés érzékenyſéggel bírnak a’ réſzek, sött ugy tetzik, mint ha elhaltak volna
(1785 Tolnay Sándor ford.Wolstein)
[Az örvös légykapó] az alsóbb ágakra ritkán száll, s legtöbbnyire a koronából kimeredő, elhalt, vastagabb ágakon üldögél
(1899 Chernel István)
Súlyos csonttáplálkozási (vérellátási) zavar következtében kisebb-nagyobb csontrészek elhalnak, kilökődnek
(1993 MagyarNagyLex.)
[a hím szarvas agancsa] augusztusra teljesen kifejlődik. Ekkor a vérerek elzáródnak, az agancsot burkoló bőr elhal
(1995 Természet Világa)
1c.
〈testrész, kül. végtag〉 elzsibbad, érzéketlenné válik
[a hölgy] arca elsápad, ajkai elhalnak, karjai lebomlanak az iú nyakáról, s eszméletlenül, ájultan hanyatlik annak ölébe
(1846 Jókai Mór)
Én mosogatok. Ezt tudja mindenki – mondta a lány. Lába elhalt, keze reszketett
(1955 Oravecz Paula)
ha sokáig írok vagy gépelek, ma is teljesen hideg lesz és elhal a kezem
(1972 Örkény István)
elhalt a jobbkarja, amin feküdt
(1986 Eörsi István)
2. (/nyj, túlzó is)
elájul, ill. rémülettől, ámulattól cselekvésre v. akaratnyilvánításra képtelenné válik vki
A’ melly nyavalyában el-hal a’ beteg, nem jó jel, mert nagy erötlenſéget jelent, melly az orvosláſt akadályoztatja
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
Lilla is midőn eszembe Ötlik, elhalok
(1800 Csokonai Vitéz Mihály)
El-halok: (el-ájulok) Exanimor, deliquium patior
(1810 Simai Kristóf)
A szegény nyavalyás ijedtében majd elhalt, térdre esik a herceg előtt
(1853 Jókai Mór)
Ugy riszkettem, mȧjnem ēhȧltȧm
(1956 Magyar Nyelvjárások)
3.
(fokozatosan) elenyészik, megszűnik vmi
Titkos tanátſoſa Ágézílaus vólt, Kinek barátsága már hozzátok el-hólt
(1772 Bessenyei György¹)
hallgat a madarak csevegő danája, elhal a légben ingadozó szellő
(1856 Vasárnapi Újság)
A falu társadalmának különféle szokásai lassan elhalnak
(1959 Ikvai Nándor)
A szapora ki-be kapcsolások mindegyike az áramkörben nagyfrekvenciás csillapodó rezgéseket kelt, amelyek hosszú hullámú elektromágneses sugárzás kibocsátása közben halnak el
(1997 Természet Világa)
3a. (vál)
〈vminek a hangja〉 (fokozatosan elhalkulva) elnémul, megszűnik
elhaló nyögéssel kérdi tőlem, mi lesz őbelőle ha tőlem marad-el?
(1806 Kazinczy Ferenc)
a mennydörgés mindig távolabbról hangzék, s tompa morajban halt el
(1844 Nagy Ignác)
Puha talajra jutottak és elhalt a lépteik nesze
(1910 Kaffka Margit)
Elhalt mögöttük a falu zsongása. A fennsíkon kutyagoltak már
(1967 Kahána Mózes)
3b. (ritk, irod)
feledésbe merül
A’ Wesselényi név el nem hal, ’s példája nemesíti polgártársait
(1806 Kazinczy Ferenc)
ebéd előtt beszélgettek volna régi szüretekről, diópálinkáról és elhalt ételekről, amelyeket mostanában már nem készítenek szüretkor
(1924 Krúdy Gyula)
Vö. CzF. ~, elhalt; ÉrtSz.; TESz. hal¹; ÉKsz.; SzT. ~, elhalhat, elhalt; ÚMTsz.

Beállítások