elhanyatlik tn ige 16a4 (irod v. vál)

1. ’összeroskad, lerogy, ill. (egyensúlyát vesztve) eldől, fekvő helyzetbe kerül (vhol) vki’ ❖ [a viaskodás közepette] a már anélkül is erőtlen öreg elhanyatlik (1813 Katona József 8226001, 36) | [A cseléd] látja az asszonyát, amint elhanyatlik a szétszórt ruhák között a láda előtt. [...] A szeme ki van karikásodva (1901 Gárdonyi Géza C4971, 303) | átkarolta, csókolni kezdte [...] az asszonyt, az asszony aléltan hanyatlott el a dívánon (1925 Nagy Lajos CD10) | [A könyökére támaszkodó Alboin] elhanyatlott fekvőhelyén és karja a leány meleg bőréhez ért (1937 Egri Viktor 9119001, 59) | Föl akarok állni, de megcsúszok. Elhanyatlok, arccal a földnek (1969 Mándy Iván 9420022, 78) | nem fogynak el odafenn a zászlók nem fogynak az elhanyatló halottak (1989 Szepesi Attila 2025062, 47).

1a. (ritk) ’〈kéz(ben tartott tárgy)〉 felemelt helyzetéből lehanyatlik’ ❖ [Szalayné] kötött és elaludt, a tűk ott állnak elhanyatlott kezében (1916 Barta Lajos 9033004, 29) | piros zászlónk az égre kel, s többé nem is hanyatlik el (1936 Hajdu Henrik ford.–Skjoldborg 9212025, 105).

2. (rég) ’〈égitest, kül. a Nap〉 lenyugvóban a látóhatár szélén eltűnik, aláhanyatlik’ ❖ El hanyatlott azzal tsillaga kényemnek, Sirban szállot veled fénye reményemnek (1784 Bálintitt János ford.–Cronegk C0749, 14) | a’ Nap el-hanyatlik, és az éjtszaka ezennel reánk szakadván majd bé-estveledik (1787 Kármán József¹ C2493, 137) | A hold már elhanyatlott (1836 Táncsics Mihály 8463007, 5) | Ideje is volt [hazamenni], az elhanyatló nap utolsó sugarai villámlottak a szőlőleveleken (1906–1907 Mikszáth Kálmán CD04).

3. ’〈vmely időszak, időtartam〉 elmúlik, véget ér’ ❖ [a következő részben] megint a’ Terméſzeti Hiſtóriának az Iróji emlitettnek, de moſt már az újjabbak, úgymint a’ kik az el-múlt, és ebben a’ mindjárt el-hanyatló Században éltek (1793 Bécsi Magyar Bibliotéka 7395001, 5) | vig napjaim úgy el-hanyatlanak: hogy néköm többé soha hajnallani nem fog (1803 Dugonics András C1474, 727) | Megint elhanyatlott a nyár (1929 Bibó Lajos CD10) | Kedvezőtlen anyagi körülményei visszatartották a házasságnak még csak a gondolatától is, lemondott róla, de a lemondás kérge alatt a gyöngéd szív fel-fellobogott a boldogság néhány napjáért, mielőtt az élet elhanyatlanék (1996 Szabó Magda 9630010, 162).

3a. (kissé rég) ’erejét, színvonalát, jelentőségét tekintve leromlik, lehanyatlik, ill. (létezésének végére jutva) megszűnik, elenyészik vmi’ ❖ [a vitézek] ſebes vágtatáſsal rohantak a’ Törökökre, a’ kiknek leg-ottan el-hanyatlott kedvek a’ meg-vivásra (1789 Magyar Merkurius C0341, 306) | Többféle czímű zsebkönyv keletkezett. Emlény, Hajnal, új Aurora, ál Aurora; de mindezek idővel elhanyatlottak (1858 Salamon Ferenc 8402019, 161) | Caere [város] lassankint elhanyatlott, csak a császárság idejében lendült fel némileg meleg fürdői révén (1893 PallasLex. CD02) | a magyarság mindég forgatagban, nagy érdekek tülekedésében állva, még államot is birt szervezni és ezredéven át fenntartani, akkor, a mikor sok erősebb nép elhanyatlott (1914 Herman Ottó 8183006, 22) | [A 19. század közepén] a „független vallástudomány” lett a jelszó, eredménye pedig az, hogy a XVIII. században elhanyatlott teológiai munkásság újra megindult, részben fordított, részben önálló művekkel (1991 Magyar reformátusok CD1210).

Vö. CzF. ~, elhanyatlott; ÉrtSz.; TESz. hanyatlik; ÉKsz.; SzT. ~, elhanyatlott; ÚMTsz.

elhanyatlik tárgyatlan ige 16a4 (irod v. vál)
1.
összeroskad, lerogy, ill. (egyensúlyát vesztve) eldől, fekvő helyzetbe kerül (vhol) vki
[a viaskodás közepette] a már anélkül is erőtlen öreg elhanyatlik
(1813 Katona József)
[A cseléd] látja az asszonyát, amint elhanyatlik a szétszórt ruhák között a láda előtt. [...] A szeme ki van karikásodva
(1901 Gárdonyi Géza)
átkarolta, csókolni kezdte [...] az asszonyt, az asszony aléltan hanyatlott el a dívánon
(1925 Nagy Lajos)
[A könyökére támaszkodó Alboin] elhanyatlott fekvőhelyén és karja a leány meleg bőréhez ért
(1937 Egri Viktor)
Föl akarok állni, de megcsúszok. Elhanyatlok, arccal a földnek
(1969 Mándy Iván)
nem fogynak el odafenn a zászlók nem fogynak az elhanyatló halottak
(1989 Szepesi Attila)
1a. (ritk)
〈kéz(ben tartott tárgy) felemelt helyzetéből lehanyatlik
[Szalayné] kötött és elaludt, a tűk ott állnak elhanyatlott kezében
(1916 Barta Lajos)
piros zászlónk az égre kel, s többé nem is hanyatlik el
(1936 Hajdu Henrik ford.Skjoldborg)
2. (rég)
〈égitest, kül. a Nap〉 lenyugvóban a látóhatár szélén eltűnik, aláhanyatlik
El hanyatlott azzal tsillaga kényemnek, Sirban szállot veled fénye reményemnek
(1784 Bálintitt János ford.Cronegk)
a’ Nap el-hanyatlik, és az éjtszaka ezennel reánk szakadván majd bé-estveledik
(1787 Kármán József¹)
A hold már elhanyatlott
(1836 Táncsics Mihály)
Ideje is volt [hazamenni], az elhanyatló nap utolsó sugarai villámlottak a szőlőleveleken
(1906–1907 Mikszáth Kálmán)
3.
〈vmely időszak, időtartam〉 elmúlik, véget ér
[a következő részben] megint a’ Terméſzeti Hiſtóriának az Iróji emlitettnek, de moſt már az újjabbak, úgymint a’ kik az el-múlt, és ebben a’ mindjárt el-hanyatló Században éltek
(1793 Bécsi Magyar Bibliotéka)
vig napjaim úgy el-hanyatlanak: hogy néköm többé soha hajnallani nem fog
(1803 Dugonics András)
Megint elhanyatlott a nyár
(1929 Bibó Lajos)
Kedvezőtlen anyagi körülményei visszatartották a házasságnak még csak a gondolatától is, lemondott róla, de a lemondás kérge alatt a gyöngéd szív fel-fellobogott a boldogság néhány napjáért, mielőtt az élet elhanyatlanék
(1996 Szabó Magda)
3a. (kissé rég)
erejét, színvonalát, jelentőségét tekintve leromlik, lehanyatlik, ill. (létezésének végére jutva) megszűnik, elenyészik vmi
[a vitézek] ſebes vágtatáſsal rohantak a’ Törökökre, a’ kiknek leg-ottan el-hanyatlott kedvek a’ meg-vivásra
(1789 Magyar Merkurius)
Többféle czímű zsebkönyv keletkezett. Emlény, Hajnal, új Aurora, ál Aurora; de mindezek idővel elhanyatlottak
(1858 Salamon Ferenc)
Caere [város] lassankint elhanyatlott, csak a császárság idejében lendült fel némileg meleg fürdői révén
(1893 PallasLex.)
a magyarság mindég forgatagban, nagy érdekek tülekedésében állva, még államot is birt szervezni és ezredéven át fenntartani, akkor, a mikor sok erősebb nép elhanyatlott
(1914 Herman Ottó)
[A 19. század közepén] a „független vallástudomány” lett a jelszó, eredménye pedig az, hogy a XVIII. században elhanyatlott teológiai munkásság újra megindult, részben fordított, részben önálló művekkel
(1991 Magyar reformátusok)
Vö. CzF. ~, elhanyatlott; ÉrtSz.; TESz. hanyatlik; ÉKsz.; SzT. ~, elhanyatlott; ÚMTsz.

Beállítások