elhárít ts ige 4a4

1. (kissé rég) ’〈(mozgást, látást, hozzáférést akadályozó) tárgyat, dolgot〉 elhúzva, elkotorva stb., ill. 〈(útban levő) személy(eke)t〉 eltolva v. elküldve eltávolít vhonnan’ ❖ a’ gyökerek a’ leg-jobb féle földet kivánnyák, a’ ſoványabbat pedig el-kell rólok hárítani (1773 Szilágyi Sámuel² ford.–Wiegand C4022, 212) | [Traianus császár] ſoha ſem ſzokott maga eltt inast botsátani, hogy a’ Tsáſzár’ jövetelérl hírt adjon, ’s a’ népet az útból el-hárítsa (1792 Mindenes Gyűjtemény 7457085, 217) | Poláwsky lovag azonnal az első szánhoz sietett, s elháritván az ülést leplező roppant medvebőrt, kezet nyujtott az abból kiemelkedő hölgyek egyikének (1853 Jósika Miklós 8212014, 97) | András egyet nyujtózott és barlangja szájáról elháritá a követ (1854 Vasárnapi Újság CD56) | megállott, szeméből elháritotta lucskos haját (1863 Kazár Emil C2509, 116) | [Benedek Anna] belekarol Csikósba, aki igyekszik őt magától elhárítani (1958 Illés Béla 2025117, 736).

2. ’〈ütést, támadást stb.〉 kivéd, meghiúsít’ ❖ Mekmet Zrinyihez úgy vágott Hogy vaſas sakján kardja által hágott, De kardja el-fordúlt [...]. Az örzö Angyala tsapáſt el-hárítá, És Mekmet kezében a’ szablyát fordítá (1777 Kónyi János C2731, 37) | hányféle módon hárithatja itt el a világos Király magáról a sakkot (1860 Rozsnyay Mátyás ford.–Lange² C7055, 36) | Paríroz [...]; vívásban a vágást v. döfést elhárítja (1896 PallasLex. CD02) | Bogár hol itt, hol ott, jobbról balról, előlről, hátulról kapott Bobi testébe, szökkent, gurult, perdült, ugrott, lelapult, hogy elhárítsa a komondor támadásait (1953 Szabó István² 9625001, 39) | [A német–olasz csapatok] az első lépcsőben a gyaloghadosztályokkal tervezték felfogni és elhárítani az angolok csapását (1999 Horváth Csaba CD17).

3. (rég) ’〈nemkívánatos, ill. ellenséges, támadó szándékú csoportot v. személyt, es. állatot〉 távozni késztet v. kényszerít (vhonnan)’ ❖ Víg énekkel áldják Bálvány’ kegyességét, Égig magaſztalják jóságát, ſzentſégét, Hirdetik egy ſzívvel régi segítségét, Kérvén, hárítsa el Haza’ ellenségét (1772 Orczy Lőrinc C0794, 46) | Lépröl a’ bogarat [ti. a méheket] füſtel el-háritsad (1774 Vesmás Márton 7374003, 56) | [a porosz sereg] a nagy ſeregünk podjáſzát el-akarta kapni, de mivel ezen Regement útol ment, az ellenség ſzándekát eſzre vévén viſzſza-fordult, a lovaſságot hirtelenséggel el-háritotta, a gyalogságból 300-at le-vágott ’s a 2 ágyúját el-vette (1789 Magyar Merkurius C0341, 611) | más vevőket a’ kik drágábban fizettek vólna ravasz mesterséggel elhárítunk (1820 Helikoni Kedvtöltés 8635001, 60).

3a. ’〈villámhárító villámot〉 elvezet, elterel (vhonnan v. vhova), ill. 〈villámcsapást〉 ilyen módon kivéd, megakadályoz’ ❖ hallják, hogy az [ti. vmely találmány] által a villám az épletekrl, a hová tetſzik, el-háríttatik (1782 Magyar Hírmondó 7444025, 354) | a villámhárító is, ha megrozsdásodik, nem hárítja el a villámot (1866 Deák Ferenc CD51) | Mielőtt még erős elektromos kisülés következnék be, a villámhárító már részletekben levezeti az összegyűlt légköri elektromosságot s így elhárítja a villámcsapást (1924 RévaiNagyLex. C5712, 17).

3b. ’〈nehézséget, bajt, veszélyt stb.〉 kiküszöböl, megszüntet vki, vmi’ ❖ Ez a’ betegség veſzedelmesnek látſzik, nem-is mindenkor olly könnyü el-hárítani (1786 Domby Sámuel ford.–Rosenstein 7083003, 61) | Én megteszem, a mit csak tehetek, hogy elháritsam azt a csapást, a mely bennünket fenyeget (1894 e. Kossuth Lajos ford. CD32).

3c. (vál) ’〈gyanút, vádat stb.〉 elterel, eloszlat’ ❖ olly meſterségeen tudta a’ maga dolgait folytatni, hogy minden gyanúságot magáról elhárított (1785 Göböl Gáspár C1897, 86) | a’ Tsáſzár égy pompás beſzédet kezde-el; a’ melyben ö kiváltképen a’ra törekedék, hogy azon bal-vélekedéſt maga iránt el-háritaná; mellyet talám Kortes ö rólla formált vólna (1793 Amerikának feltalálásáról ford. 7500002, 144) | Gondolva arra, hogy milyen következményei lehetnek a rossz magaviseletnek, [Mózes] arra ösztönzi az embereket, hogy hárítsák el maguktól a büntetést, amely rájuk nehezednék (1939 Hertz-Biblia jegyzetei ford. CD1205).

4. ’〈annak kif-ére, hogy fenyegető v. nemkívánatos helyzetet, körülményt stb. megszüntet, felszámol, ill. vminek a bekövetkezését lehetetlenné teszi, megakadályozza vki〉’ ❖ bizom abban, hogy az idö, Artakſerſes viſzſzá jövetele, és Bátyád a’ Hertzegnek szabadulása, el hárittyák a’ ſzerentſétlenſéget melytöl magadis tartaſz (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0810, 141) | bármilyen kezdetleges is valamely vallás, követői mégis a benne előforduló jó és rossz szellemekhez, hogy kegyöket megnyerjék vagy haragjokat magokról elhárítsák, imádsággal, adományokkal és áldozatokkal fordulnak (1882 Vámbéry Ármin 8507008, 319) | A vérrokonság akadályát tehát e rég tervezett házasságkötés elől jókor elhárították a családnak Rómába küldött kérvényei (1895 Bubics Zsigmond–Merényi Lajos CD55) | reménylem, segítségünkre lesznek, hogy ezt a legújabb veszedelmet is elháríthassuk a birodalomtól (1936 Herczeg Ferenc 9241004, 235) | A tűzoltók a délután folyamán [...] a Villányi úton hárították el a fakidőlés miatti balesethelyzetet (1995 Magyar Hírlap CD09) | Hogyan lehet a korrupció állandóan lebegő vádját elhárítani, ha a tisztázásra alkalmas adatokat a kormányrendelet előírásai ellenére sem teszik közzé? (2005 Országgyűlési Napló CD62).

4a. (Pszich) ’〈elviselhetetlen, szorongáskeltő élményt, érzést〉 tudattalanul v. akaratlanul elnyom, elfojt magában, hogy (azt elfelejtve) annak közvetlen hatásától védje magát’ ❖ lesüllyedt, mélyen lefojtott, (elfelejtett, elháritott) élményekből (1961 Mérei Ferenc 9435004, 27) | A konfliktus, amit [a kisgyermek] a viselkedési regresszióval elhárít, féltékenységből fakad, abból a tilos vágyakozásból, hogy bárcsak az apja soha ne is jött volna haza, és ő kettesben maradhatott volna az anyjával (1970 Mérei Ferenc–V. Binét Ágnes 9435002, 104) | [mások halála] megrázkódtat, gondolkodásra késztet, és „tükröt” tart elénk. [...] Hacsak nem hunyjuk be a szemünket, s hárítjuk el teljesen a problémát (1989 Polcz Alaine 1120003, 313).

5. (vál) ’〈feléje nyújtott tárgyat, dolgot, ill. kínálást, meghívást stb.〉(kézmozdulatával jelezve) visszautasít, nem fogad el’ ❖ látta, hogy atyja föláll, saját erejéből, botjára támaszkodva, elháritja a fiatal ember karját és bemegy a házba (1877 Vértesi Arnold 8520001, 12) | Aramics Cyrill észrevette az adakozási szándékot, s büszke kézmozdulattal hárította el magától (1903 Jókai Mór CD18) | Miklós csudálkozó mosollyal hárította el a cigarettát (1930 Nagy Lajos 9472013, 82) | megpróbáltam rábeszélni, hogy az öccséék lármás, poros fővárosi lakása helyett vegye igénybe kedves szüleim vendégszeretetét, de ő elhárította a meghívást azzal, hogy megrongált idegállapotában nem akar senkinek terhére lenni (1967 Örkény István 9500034, 165) | Aki igazságosan él, [...] nem fogad el megvesztegetést, hanem elhárítja a kezével (1995 Protestáns Biblia ford. CD1203) | hellyel kínál, kérdi, innék-e kávét, üdítőt, elhárítom (2009 Zápor György 3152003, 591).

5a. ’〈felelősséget, megbízást stb.〉 nem vállal, ill. 〈dicséretet, szemrehányást stb.〉 előle kitérve visszautasít’ ❖ arra határozták magokat az öszve-szövetkezett tartományok, hogy a mostani háborúbann való részeslést magokról minden betslettel el-hárítsák (1781 Magyar Hírmondó C0269, 226) | a’ már neki több ízben ajánlott udvari hivatalokat elhárította magától (1816 Ajtay Sámuel ford.–Meissner C0574, 176) | [a miniszterek] el is hárították magoktól az egyetemeken uralkodó állapotokért a felelősséget (1898 Budapesti Szemle C0064, 465) | Csakrong doktor elhárította a köszönetet (1923 Bíró Lajos CD10) | Kati elhárítja a dicséretet: édesanyám főzte (1963 Sipos Gyula 9455011, 118) | Egyik a másik után hárította el a pluszmunkát (1990 Lovass Zoltán 1097002, 231) | Kínában minden szemrehányást azzal hárítanak el, hogy nem tűrnek beleszólást a belügyeikbe (1999 Magyar Hírlap CD09).

5b. (Sp) ’〈sakkjátékban annak kif-ére, hogy a megnyitásban a világos által alkalmazott cselnél a sötét a kiütésre felajánlott figurát nem üti le〉’ ❖ A királycsel elfogadása nem kényszer és sötét azt különbözőképen el is hárítja (1940 Maróczy Géza C7175, 97) | Szabó–Rossetto [sakkjátszma]. Elhárított vezércsel (1948 Szabad Nép ápr. 18. C4871, 12).

Vö. CzF. ~, elhárító; ÉrtSz.; TESz. háramlik; ÉKsz.; SzT. ~, elháríthat, elháríttat; ÚMTsz.

elhárít tárgyas ige 4a4
1. (kissé rég)
(mozgást, látást, hozzáférést akadályozó) tárgyat, dolgot〉 elhúzva, elkotorva stb., ill. (útban levő) személy(eke)t〉 eltolva v. elküldve eltávolít vhonnan
a’ gyökerek a’ leg-jobb féle földet kivánnyák, a’ ſoványabbat pedig el-kell rólok hárítani
(1773 Szilágyi Sámuel² ford.Wiegand)
[Traianus császár] ſoha ſem ſzokott maga eltt inast botsátani, hogy a’ Tsáſzár’ jövetelérl hírt adjon, ’s a’ népet az útból el-hárítsa
(1792 Mindenes Gyűjtemény)
Poláwsky lovag azonnal az első szánhoz sietett, s elháritván az ülést leplező roppant medvebőrt, kezet nyujtott az abból kiemelkedő hölgyek egyikének
(1853 Jósika Miklós)
András egyet nyujtózott és barlangja szájáról elháritá a követ
(1854 Vasárnapi Újság)
megállott, szeméből elháritotta lucskos haját
(1863 Kazár Emil)
[Benedek Anna] belekarol Csikósba, aki igyekszik őt magától elhárítani
(1958 Illés Béla)
2.
〈ütést, támadást stb.〉 kivéd, meghiúsít
Mekmet Zrinyihez úgy vágott Hogy vaſas sakján kardja által hágott, De kardja el-fordúlt [...]. Az örzö Angyala tsapáſt el-hárítá, És Mekmet kezében a’ szablyát fordítá
(1777 Kónyi János)
hányféle módon hárithatja itt el a világos Király magáról a sakkot
(1860 Rozsnyay Mátyás ford.Lange²)
Paríroz [...]; vívásban a vágást v.vagy döfést elhárítja
(1896 PallasLex.)
Bogár hol itt, hol ott, jobbról balról, előlről, hátulról kapott Bobi testébe, szökkent, gurult, perdült, ugrott, lelapult, hogy elhárítsa a komondor támadásait
(1953 Szabó István²)
[A német–olasz csapatok] az első lépcsőben a gyaloghadosztályokkal tervezték felfogni és elhárítani az angolok csapását
(1999 Horváth Csaba)
3. (rég)
〈nemkívánatos, ill. ellenséges, támadó szándékú csoportot v. személyt, es. állatot〉 távozni késztet v. kényszerít (vhonnan)
Víg énekkel áldják Bálvány’ kegyességét, Égig magaſztalják jóságát, ſzentſégét, Hirdetik egy ſzívvel régi segítségét, Kérvén, hárítsa el Haza’ ellenségét
(1772 Orczy Lőrinc)
Lépröl a’ bogarat [ti. a méheket] füſtel el-háritsad
(1774 Vesmás Márton)
[a porosz sereg] a nagy ſeregünk podjáſzát el-akarta kapni, de mivel ezen Regement útol ment, az ellenség ſzándekát eſzre vévén viſzſza-fordult, a lovaſságot hirtelenséggel el-háritotta, a gyalogságból 300-at le-vágott ’s a 2 ágyúját el-vette
(1789 Magyar Merkurius)
más vevőket a’ kik drágábban fizettek vólna ravasz mesterséggel elhárítunk
(1820 Helikoni Kedvtöltés)
3a.
〈villámhárító villámot〉 elvezet, elterel (vhonnan v. vhova), ill. 〈villámcsapást〉 ilyen módon kivéd, megakadályoz
hallják, hogy az [ti. vmely találmány] által a villám az épletekrl, a hová tetſzik, el-háríttatik
(1782 Magyar Hírmondó)
a villámhárító is, ha megrozsdásodik, nem hárítja el a villámot
(1866 Deák Ferenc)
Mielőtt még erős elektromos kisülés következnék be, a villámhárító már részletekben levezeti az összegyűlt légköri elektromosságot s így elhárítja a villámcsapást
(1924 RévaiNagyLex.)
3b.
〈nehézséget, bajt, veszélyt stb.〉 kiküszöböl, megszüntet vki, vmi
Ez a’ betegség veſzedelmesnek látſzik, nem-is mindenkor olly könnyü el-hárítani
(1786 Domby Sámuel ford.Rosenstein)
Én megteszem, a mit csak tehetek, hogy elháritsam azt a csapást, a mely bennünket fenyeget
(1894 e. Kossuth Lajos ford.)
3c. (vál)
〈gyanút, vádat stb.〉 elterel, eloszlat
olly meſterségeen tudta a’ maga dolgait folytatni, hogy minden gyanúságot magáról elhárított
(1785 Göböl Gáspár)
a’ Tsáſzár égy pompás beſzédet kezde-el; a’ melyben ö kiváltképen a’ra törekedék, hogy azon bal-vélekedéſt maga iránt el-háritaná; mellyet talám Kortes ö rólla formált vólna
(1793 Amerikának feltalálásáról ford.)
Gondolva arra, hogy milyen következményei lehetnek a rossz magaviseletnek, [Mózes] arra ösztönzi az embereket, hogy hárítsák el maguktól a büntetést, amely rájuk nehezednék
(1939 Hertz-Biblia jegyzetei ford.)
4.
〈annak kif-ére, hogy fenyegető v. nemkívánatos helyzetet, körülményt stb. megszüntet, felszámol, ill. vminek a bekövetkezését lehetetlenné teszi, megakadályozza vki〉
bizom abban, hogy az idö, Artakſerſes viſzſzá jövetele, és Bátyád a’ Hertzegnek szabadulása, el hárittyák a’ ſzerentſétlenſéget melytöl magadis tartaſz
(1774 Báróczi Sándor ford.La Calprenède)
bármilyen kezdetleges is valamely vallás, követői mégis a benne előforduló jó és rossz szellemekhez, hogy kegyöket megnyerjék vagy haragjokat magokról elhárítsák, imádsággal, adományokkal és áldozatokkal fordulnak
(1882 Vámbéry Ármin)
A vérrokonság akadályát tehát e rég tervezett házasságkötés elől jókor elhárították a családnak Rómába küldött kérvényei
(1895 Bubics Zsigmond–Merényi Lajos)
reménylem, segítségünkre lesznek, hogy ezt a legújabb veszedelmet is elháríthassuk a birodalomtól
(1936 Herczeg Ferenc)
A tűzoltók a délután folyamán [...] a Villányi úton hárították el a fakidőlés miatti balesethelyzetet
(1995 Magyar Hírlap)
Hogyan lehet a korrupció állandóan lebegő vádját elhárítani, ha a tisztázásra alkalmas adatokat a kormányrendelet előírásai ellenére sem teszik közzé?
(2005 Országgyűlési Napló)
4a. (Pszich)
〈elviselhetetlen, szorongáskeltő élményt, érzést〉 tudattalanul v. akaratlanul elnyom, elfojt magában, hogy (azt elfelejtve) annak közvetlen hatásától védje magát
lesüllyedt, mélyen lefojtott, (elfelejtett, elháritott) élményekből
(1961 Mérei Ferenc)
A konfliktus, amit [a kisgyermek] a viselkedési regresszióval elhárít, féltékenységből fakad, abból a tilos vágyakozásból, hogy bárcsak az apja soha ne is jött volna haza, és ő kettesben maradhatott volna az anyjával
(1970 Mérei Ferenc–V. Binét Ágnes)
[mások halála] megrázkódtat, gondolkodásra késztet, és „tükröt” tart elénk. [...] Hacsak nem hunyjuk be a szemünket, s hárítjuk el teljesen a problémát
(1989 Polcz Alaine)
5. (vál)
〈feléje nyújtott tárgyat, dolgot, ill. kínálást, meghívást stb.〉 (kézmozdulatával jelezve) visszautasít, nem fogad el
látta, hogy atyja föláll, saját erejéből, botjára támaszkodva, elháritja a fiatal ember karját és bemegy a házba
(1877 Vértesi Arnold)
Aramics Cyrill észrevette az adakozási szándékot, s büszke kézmozdulattal hárította el magától
(1903 Jókai Mór)
Miklós csudálkozó mosollyal hárította el a cigarettát
(1930 Nagy Lajos)
megpróbáltam rábeszélni, hogy az öccséék lármás, poros fővárosi lakása helyett vegye igénybe kedves szüleim vendégszeretetét, de ő elhárította a meghívást azzal, hogy megrongált idegállapotában nem akar senkinek terhére lenni
(1967 Örkény István)
Aki igazságosan él, [...] nem fogad el megvesztegetést, hanem elhárítja a kezével
(1995 Protestáns Biblia ford.)
hellyel kínál, kérdi, innék-e kávét, üdítőt, elhárítom
(2009 Zápor György)
5a.
〈felelősséget, megbízást stb.〉 nem vállal, ill. 〈dicséretet, szemrehányást stb.〉 előle kitérve visszautasít
arra határozták magokat az öszve-szövetkezett tartományok, hogy a mostani háborúbann való részeslést magokról minden betslettel el-hárítsák
(1781 Magyar Hírmondó)
a’ már neki több ízben ajánlott udvari hivatalokat elhárította magától
(1816 Ajtay Sámuel ford.Meissner)
[a miniszterek] el is hárították magoktól az egyetemeken uralkodó állapotokért a felelősséget
(1898 Budapesti Szemle)
Csakrong doktor elhárította a köszönetet
(1923 Bíró Lajos)
Kati elhárítja a dicséretet: édesanyám főzte
(1963 Sipos Gyula)
Egyik a másik után hárította el a pluszmunkát
(1990 Lovass Zoltán)
Kínában minden szemrehányást azzal hárítanak el, hogy nem tűrnek beleszólást a belügyeikbe
(1999 Magyar Hírlap)
5b. (Sp)
〈sakkjátékban annak kif-ére, hogy a megnyitásban a világos által alkalmazott cselnél a sötét a kiütésre felajánlott figurát nem üti le〉
A királycsel elfogadása nem kényszer és sötét azt különbözőképen el is hárítja
(1940 Maróczy Géza)
Szabó–Rossetto [sakkjátszma]. Elhárított vezércsel
(1948 Szabad Nép ápr. 18.)
Vö. CzF. ~, elhárító; ÉrtSz.; TESz. háramlik; ÉKsz.; SzT. ~, elháríthat, elháríttat; ÚMTsz.

Beállítások