elhasonul tn ige 1a (Nyelvt)

’〈annak kif-ére, hogy egy hangsor vmely hangja elhasonulással más hanggá alakul át〉’ ❖ bizonyos szavakban a képző hasonulás helyett ellenkező irányban elhasonul (1947 Ligeti Lajos C5888, 15) | Egy másik elképzelés szerint a borou̯ nominatívusz ou̯ diongusa elhasonult ëu̯-vá, és ebből lett nyomatékeltolódással ëu̯ > ju, majd analogikus nyúlással jú: borjú (2003 Sárosi Zsófia 3180007, 355).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

elhasonul tárgyatlan ige 1a (Nyelvt)
〈annak kif-ére, hogy egy hangsor vmely hangja elhasonulással más hanggá alakul át〉
bizonyos szavakban a képző hasonulás helyett ellenkező irányban elhasonul
(1947 Ligeti Lajos)
Egy másik elképzelés szerint a borou̯ nominatívusz ou̯ diongusa elhasonult ëu̯-vá, és ebből lett nyomatékeltolódással ëu̯ > ju, majd analogikus nyúlással jú: borjú
(2003 Sárosi Zsófia)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások