elhatározás fn 4A

1. ’az elhatároz igével kifejezett történés, folyamat v. cselekvés, tevékenység’ ❖ arra-is meg kell magokat határozniok [ti. a betegségben szenvedő embereknek], hogy ha tovább-is fognak élni, életeket jobb karba fogják ſzedni, mint ennek-eltte, és ha lábra állhatnak, ezen magok el-határozását munkába-is kell venni (1788 Őri Fülep Gábor ford.–Pictet 7252016, 1133).

2. ’erős, feltett szándék, törekvés v. állásfoglalás, döntés kialakítása, meghozatala mint (hivatalos) tevékenység, eljárás, ill. annak (írásba foglalt) eredménye’ ❖ [Ziska] futó szemekkel megpillantja mindnyájokat, kik lesik elhatározását. – Husziták! Én a királyhoz megyek (1813 Katona József 8226002, 106) | Erényes és keresztyén elhatárzás, Azért könyörgni, ki megkárosit (1867 Szigligeti Ede ford.–Shakespeare CD11) | Ő cs. és apostoli királyi felsége Budapesten, junius 6-án kelt elhatározásával összesen 149 elítéltnek megkegyelmezett (1896 Evangélikus Családi Lap 8617001, 150) | a képviselőtestület az ügyet újabbi tárgyalásnak s elhatározásnak alávetni tartozik (1897 PallasLex. CD02) | A várnagy, Henter György, a döntő elhatározásoknál szerette a tiszttartóra és újabban Regényi úrra tolni a felelősséget (1930 Krúdy Gyula CD54) | A negyedik felvonásban Imre végső elhatározásra jut: sem Anna, sem Kata nem lehet társa (1965 e. Osváth Béla CD53) | az uniós szabályokat igazából csak akkor lehet betartatni, ha az államok a saját elhatározásukból is hajlandóak magukat alávetni azoknak (2005 Magyar Narancs 3219002, 19).

3. (rég, ritk) ’elhatárolás, elválasztás’ ❖ nevelést szorosabb elhatározás szerint tsak a’ gyermeki ’s iúi kornak [...] szoktunk tulajdonítani (1825 Horváth Zsigmond¹ C4147, 19) | Meg kell határozni előbb szorosan mi a’ liberalismus, mi a’ philosophia; mert mindaddig, míg ez nem történik – ’s illy szoros elhatározások’ nem léte: oka annyi emberi nyomornak – barát ’s testvér meg nem szünőleg fog egymás keblében dúlni (1841 Széchenyi István CD1501).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

elhatározás főnév 4A
1.
az elhatároz igével kifejezett történés, folyamat v. cselekvés, tevékenység
arra-is meg kell magokat határozniok [ti. a betegségben szenvedő embereknek], hogy ha tovább-is fognak élni, életeket jobb karba fogják ſzedni, mint ennek-eltte, és ha lábra állhatnak, ezen magok el-határozását munkába-is kell venni
(1788 Őri Fülep Gábor ford.Pictet)
2.
erős, feltett szándék, törekvés v. állásfoglalás, döntés kialakítása, meghozatala mint (hivatalos) tevékenység, eljárás, ill. annak (írásba foglalt) eredménye
[Ziska] futó szemekkel megpillantja mindnyájokat, kik lesik elhatározását. – Husziták! Én a királyhoz megyek
(1813 Katona József)
Erényes és keresztyén elhatárzás, Azért könyörgni, ki megkárosit
(1867 Szigligeti Ede ford.Shakespeare)
Ő cs.császári és apostoli királyi felsége Budapesten, junius 6-án kelt elhatározásával összesen 149 elítéltnek megkegyelmezett
(1896 Evangélikus Családi Lap)
a képviselőtestület az ügyet újabbi tárgyalásnak s elhatározásnak alávetni tartozik
(1897 PallasLex.)
A várnagy, Henter György, a döntő elhatározásoknál szerette a tiszttartóra és újabban Regényi úrra tolni a felelősséget
(1930 Krúdy Gyula)
A negyedik felvonásban Imre végső elhatározásra jut: sem Anna, sem Kata nem lehet társa
(1965 e. Osváth Béla)
az uniós szabályokat igazából csak akkor lehet betartatni, ha az államok a saját elhatározásukból is hajlandóak magukat alávetni azoknak
(2005 Magyar Narancs)
3. (rég, ritk)
elhatárolás, elválasztás
nevelést szorosabb elhatározás szerint tsak a’ gyermeki ’s iúi kornak [...] szoktunk tulajdonítani
(1825 Horváth Zsigmond¹)
Meg kell határozni előbb szorosan mi a’ liberalismus, mi a’ philosophia; mert mindaddig, míg ez nem történik – ’s illy szoros elhatározások’ nem léte: oka annyi emberi nyomornak – barát ’s testvér meg nem szünőleg fog egymás keblében dúlni
(1841 Széchenyi István)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

Beállítások