élhetetlen 14B mn  élhetlen

1. (rég) ’az életben maradásra v. az élet fenntartására nem képes 〈élőlény〉, ill. a létfenntartáshoz szükséges eszközökkel nem rendelkező 〈ember〉’ ❖ Szolga-is meg vénül ’s meg-sántul, ’s meg-sérül, Ura’ ſzolgálatjában. Élhetetlen immár, mert érte veſzély ’s kár, Nints már a’ grátziában (1776 Esopus meséi ford. C1642, 145) | De azért ezen Utolsóknak származatjai gyengébbek, élhetetlenebbek, haszontalanabbak fognak e lenni, mint azon Elsők nemzetsége? (1828 Széchenyi István CD1501) | Hogy meg az út költségibe ne kerüljön, betegnek, élhetetlennek tette magát. Ugy vitték haza zsuppon (1898 Móra István C3208, 120) | A torzok, kivált az állatvilágban, gyakran élhetetlenek s korán elpusztulnak (1930 TolnaiÚjLex. C5734, 101).

2. ’gyámoltalansága, ügyetlensége, gyakorlatlansága miatt boldogulni nem tudó 〈ember(csoport)〉’ ❖ A’kor ſzózat adaték néki az égbl. Élhetetlen ember! korbátsold a’ lóvakat, magad emeld a’ tengelyt, és úgy hívjad ſegítségl Herkuleſt (1776 Esopus meséi ford. C1642, 84) | szerezzenek nekem egy feleségnek való leányt, mert én olyan élhetetlen vagyok, hogy magamra meg nem tudok házasodni (1823 Fogarasi Sámuel 7109012, 297) | Mindezeket csak újabb bizonyítványaul czitálom annak, hogy mennyire élhetetlen és gyáva ez a kormány (1866 Helfy Ignác CD32) | Tagadhatlan, hogy annyi megpróbáltatásokat kiállott nemzetünk jövője biztositva van, mert élhetetlen nemzet a magyar helyén és viszonyai közt százszor elpusztult volna (1873 Orbán Balázs CD22) | a jól kereső lány ugyan eltartja, de egyben le is nézi a modern világban élhetetlennek bizonyuló apját (1997 Magyar Hírlap CD09).

2a. ’ilyen emberre, embercsoportra jellemző 〈magatartás, tevékenység stb.〉’ ❖ Tehát az orosz törekvésekből hazánkra s az osztrák birodalomra háruló veszély elhárításának sikeres módja nem a czár szavatartásának élhetetlen lesegetésében […] található fel (1877 Kossuth Lajos CD32) | csak az élhetlen önelhagyottság hagyja heverni e kimerithetlen kincsforrást (1889 Orbán Balázs CD22) | Jól érezték egymást ebben az élhetetlen határozatlanságban (1912 Tóth Wanda CD10) | a sima talajon, minden akadály nélkül nyomúló balszárny megkésése csakis parancsnoka, Géczy Gábor lanyhaságának, élhetetlen piszmogásának róható fel (1941 Bánlaky József CD16).

2b. (rég) ’céljának, feladatának nem megfelelő, megvalósíthatatlan 〈elgondolás, terv〉’ ❖ Nagyon élhetetlen politika volt (1874 Mikszáth Kálmán CD04) | De ha élhetetlen és amellett visszataszít a mérsékelt ellenzék programja, annál hódítóbb és rokonszenvesebb a függetlenségi párté (1887 Mikszáth Kálmán CD04).

3. (rég) ’rossz, gonosz, semmirekellő 〈ember〉’ ❖ De ezen élhetetlen Gládnak a’ Teme várnak Megyébl ki-ſzalaſzttásával, és ott a’ Magyaroknak le-telepedéſekkel, cſak eben gubát cſerélt (1786 Dugonics András 7087010, 155) | Egyszerre millyen szentté lenne; de jól ösmérik immár a’ pokol’ birái, ’s bőrére számot tartanak… Hagyd itt az élhetetlent, Kétség, jer velem (1824 Vörösmarty Mihály 8524393, 268) | jer közelebb, ha számadásod van velem, jer gyáva, élhetetlen, pimasz stb. stb.!!! (1846 Jókai Mór CD18) | Sok élhetetlen ember van, kik abból élnek, ha a faluról jött embert jól megfejhetik semmiért (1851 A Falu Könyve C1667, 217).

4. (túlzó) ’az (emberhez méltó) élethez nem megfelelő v. azt lehetetlenné tevő, elviselhetetlen, kibírhatatlan 〈hely(zet), állapot, időszak stb.〉’ ❖ olly élhetetlen hangulatban vagyok, minőben az ember rendesen lenni szokott vasárnap dél előtt (1844 Nagy Ignác C3268, 69) | 1850-től 1860-ig az a kor volt a magyar történetnek legélhetetlenebb korszaka (1865 Vas Gereben C4384, 35) | Idők múltán így kerültünk két jövőtlen világ közé; az egyikből, úgy érezzük, kivonultunk, az kihalt, a másik elérhetetlennek tűnik ködös határtalanságában, természetünk számára élhetetlennek (1915 Földi Mihály CD10) | a páciens élete egyre élhetetlenebbé válik, míg végül már nem növelhető tovább a nyugtatóadag, s ekkorra a pánik már kezelhetetlenné válik (2009 Szendi Gábor 3299002, 173).

Sz: élhetetlenkedik.

Vö. CzF. élhetetlen · élhetlen, élhetetlenül · élhetlenül; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT. ~, élhetetlenül; ÚMTsz.

élhetetlen 14B melléknév
élhetlen 14B
1. (rég)
az életben maradásra v. az élet fenntartására nem képes 〈élőlény〉, ill. a létfenntartáshoz szükséges eszközökkel nem rendelkező 〈ember〉
Szolga-is meg vénül ’s meg-sántul, ’s meg-sérül, Ura’ ſzolgálatjában. Élhetetlen immár, mert érte veſzély ’s kár, Nints már a’ grátziában
(1776 Esopus meséi ford.)
De azért ezen Utolsóknak származatjai gyengébbek, élhetetlenebbek, haszontalanabbak fognak e lenni, mint azon Elsők nemzetsége?
(1828 Széchenyi István)
Hogy meg az út költségibe ne kerüljön, betegnek, élhetetlennek tette magát. Ugy vitték haza zsuppon
(1898 Móra István)
A torzok, kivált az állatvilágban, gyakran élhetetlenek s korán elpusztulnak
(1930 TolnaiÚjLex.)
2.
gyámoltalansága, ügyetlensége, gyakorlatlansága miatt boldogulni nem tudó 〈ember(csoport)
A’kor ſzózat adaték néki az égbl. Élhetetlen ember! korbátsold a’ lóvakat, magad emeld a’ tengelyt, és úgy hívjad ſegítségl Herkuleſt
(1776 Esopus meséi ford.)
szerezzenek nekem egy feleségnek való leányt, mert én olyan élhetetlen vagyok, hogy magamra meg nem tudok házasodni
(1823 Fogarasi Sámuel)
Mindezeket csak újabb bizonyítványaul czitálom annak, hogy mennyire élhetetlen és gyáva ez a kormány
(1866 Helfy Ignác)
Tagadhatlan, hogy annyi megpróbáltatásokat kiállott nemzetünk jövője biztositva van, mert élhetetlen nemzet a magyar helyén és viszonyai közt százszor elpusztult volna
(1873 Orbán Balázs)
a jól kereső lány ugyan eltartja, de egyben le is nézi a modern világban élhetetlennek bizonyuló apját
(1997 Magyar Hírlap)
2a.
ilyen emberre, embercsoportra jellemző 〈magatartás, tevékenység stb.〉
Tehát az orosz törekvésekből hazánkra s az osztrák birodalomra háruló veszély elhárításának sikeres módja nem a czár szavatartásának élhetetlen lesegetésében […] található fel
(1877 Kossuth Lajos)
csak az élhetlen önelhagyottság hagyja heverni e kimerithetlen kincsforrást
(1889 Orbán Balázs)
Jól érezték egymást ebben az élhetetlen határozatlanságban
(1912 Tóth Wanda)
a sima talajon, minden akadály nélkül nyomúló balszárny megkésése csakis parancsnoka, Géczy Gábor lanyhaságának, élhetetlen piszmogásának róható fel
(1941 Bánlaky József)
2b. (rég)
céljának, feladatának nem megfelelő, megvalósíthatatlan 〈elgondolás, terv〉
Nagyon élhetetlen politika volt
(1874 Mikszáth Kálmán)
De ha élhetetlen és amellett visszataszít a mérsékelt ellenzék programja, annál hódítóbb és rokonszenvesebb a függetlenségi párté
(1887 Mikszáth Kálmán)
3. (rég)
rossz, gonosz, semmirekellő 〈ember〉
De ezen élhetetlen Gládnak a’ Teme várnak Megyébl ki-ſzalaſzttásával, és ott a’ Magyaroknak le-telepedéſekkel, cſak eben gubát cſerélt
(1786 Dugonics András)
Egyszerre millyen szentté lenne; de jól ösmérik immár a’ pokol’ birái, ’s bőrére számot tartanak… Hagyd itt az élhetetlent, Kétség, jer velem
(1824 Vörösmarty Mihály)
jer közelebb, ha számadásod van velem, jer gyáva, élhetetlen, pimasz stb.és a többi stb.és a többi!!!
(1846 Jókai Mór)
Sok élhetetlen ember van, kik abból élnek, ha a faluról jött embert jól megfejhetik semmiért
(1851 A Falu Könyve)
4. (túlzó)
az (emberhez méltó) élethez nem megfelelő v. azt lehetetlenné tevő, elviselhetetlen, kibírhatatlan 〈hely(zet), állapot, időszak stb.〉
olly élhetetlen hangulatban vagyok, minőben az ember rendesen lenni szokott vasárnap dél előtt
(1844 Nagy Ignác)
1850-től 1860-ig az a kor volt a magyar történetnek legélhetetlenebb korszaka
(1865 Vas Gereben)
Idők múltán így kerültünk két jövőtlen világ közé; az egyikből, úgy érezzük, kivonultunk, az kihalt, a másik elérhetetlennek tűnik ködös határtalanságában, természetünk számára élhetetlennek
(1915 Földi Mihály)
a páciens élete egyre élhetetlenebbé válik, míg végül már nem növelhető tovább a nyugtatóadag, s ekkorra a pánik már kezelhetetlenné válik
(2009 Szendi Gábor)
Sz: élhetetlenkedik
Vö. CzF. élhetetlen · élhetlen, élhetetlenül · élhetlenül; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT. ~, élhetetlenül; ÚMTsz.

Beállítások