elhibáz ts ige 4a

1. ’〈vmely tevékenységet, feladatot stb.〉 rosszul végez (el), rosszul hajt végre, ill. hibát ejtve benne elront vmit’ ❖ majd minden Kövekröl és Értzekröl Irók, két ellenkez úton hibázták-el a’ Dolgot: az egyik Fél e’ Tudományt puſztán tſak a’ küls meg-eſmértet jegyeken fundálván: A’ Más ellenbe, tſak az Értzválaſztás Tudományára, és az Egybeſzerkeztetéſek fel találására húzván, a’ Köveknek és Értzeknek Megeſmérését (1782 Benkő Ferenc ford.–Werner 7036025, 4) | a kormány nem kisérheti gondos figyelemmel a nemzet kifejlődésének haladó lépteit, s munkálkodását ezekhez nem irányozhatja. Innen származnak a számtalan csalódások, a gyakran elhibázott számolások (1840 Deák Ferenc CD51) | Várj, kérlek, mielőtt merénylenél, Egy két napig várj: mert ha elhibázod, Elvesztem édes társaságodat (1864 Ács Zsigmond ford.–Shakespeare CD11) | A tornatanár elhibázza a saltót és összezúzva viszik ki a színpadról (1926 Schöpflin Aladár CD10) | Elhibáztam a másolást (1989 Tandori Dezső 2025071, 147).

1a. ’úgy készít el vmit, hogy az hibás v. nem az elvártnak megfelelő (minőségű) lesz’ ❖ a Betű-Rakó az utolsó igazításbann szörnyűképpen el-hibázá az Úrnak előttem mindenkor emlékezetben lévő betses Nevét (1787 Rát Mátyás C2554, 137) | A’ kép nincs egészen eltalálva, ’s a’ homlokát elhibázta a’ festő (1806 Kazinczy Ferenc C2557, 187) | Én az Akadémia almanachját használtam a számításaimhoz. No, nekem betett ez az Akadémia. El van hibázva az almanachja! (1885 Mikszáth Kálmán CD04) | Elhibázta Isten az embert (1941 Nagy István⁴ 9471006, 144) | elhibázta a kézimunkáját, s ebből sejti, hogy rosszulléte lehetett (1957 Benedek István 9041010, 321).

1b. ’〈házasságot, életet〉 elront’ ❖ időnek előtte történt halála, egyenesen el hibázott házasságának gyümöltse (1805 Bodnár Antal C4939, 109) | Vissza-visszagondolt elmúlt életére: hol hibázta azt el? (1872 Jókai Mór CD18) | Jól látta ő azt már kezdettől fogva, hogy Teréz el fogja hibázni az életét (1972 Gergely Márta 9187001, 232).

2. (átv is) ’〈célt〉 eltéveszt, elvét vki, vmi’ ❖ Azoknak kis ſzáma, a’ kik a’ pállyát jól futottak, mindenütt ki-hirdéttetik; de azoknak ſokaſága, a’ kik a’ tzélt el hibáztak örök feledékenyſégbe mégyen (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 4) | A’ fő czél ugyan elhibáztatott, de a’ nem is gyanított találmányok bőven jutalmazták a’ munkát (1830 Széchenyi István CD1501) | Elhibázza Toldit, mint előbb, a dárda (1854 Arany János CD01) | Megmagyarázza, miért volt új és merész Petőfi a maga idejében s miért hibázná el teljesen a hatást az, aki ma írná az alábbi szakaszokat (1944 Németh Andor 9480003, 114) | A rálövés helyét gondosan megvizsgálva, sem vért, sem szőrt nem találtunk, tehát valószínűleg teljesen elhibáztam a célt (1955 Kittenberger Kálmán 9339003, 54) | elhibázta a célpontot és Hawaii térsége helyett valahol a Spitzbergák környékére érkezett le (1995 Természet Világa CD50).

2a. ’〈dobást, lövést stb.〉 célt tévesztve elvét’ ❖ Altzétás el hibázván vágását, tsak gyenge sebet ejthetett ellenségének bal karján (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0812, 176) | Egykor némelly gerendákon ugrándozott, mellyek egymás mellett, de egymástól valamennyire távol vóltak egy patakon kereſztl által rakva. Egyſzer elhibázta a’ reáugrást, le esett (1818 Verseghy Ferenc 8518039, 8) | Mikor a szám elkezdődött, mikor a késeket az asszony felé kezdte hajigálni, hirtelen elvesztette önuralmát, eszmélete kihagyott, mintha elaludt volna egy másodpercre. Ez alatt elhibázta a dobást és megölte az asszonyt (1937 Bálint György 9021006, 144) | Romero bátyja, ki a bika mögött settengett, előrehajolt s rövid kését a bika lapockájába döe, a szarvai mögé. Először elhibázta, aztán másodszor is belemélyesztette kését a bikába (1953 Németh Andor ford.–Hemingway 9480008, 247) | remegett a keze, mint idült alkoholistáké, így aztán a legtöbb lövést elhibázta (1985 Grendel Lajos 1060003, 315).

3. (implicit tárggyal is) (kissé rég) ’rosszul választ meg, ill. eltéveszt vmit’ ❖ [a törvényhozás] e tárgy körül elhibázta a józan utat (1840 Széchenyi István 8429027, 256) | Nagy választék lévén a vezérekben, sokszor elhibázza az ember (1885 Mikszáth Kálmán CD04) | Vagyunk-e elég bátrak, merészek, fölvilágosodottak, hogy odaálljunk a nyilvánosság elé, azt mondván: tévedtünk, félreértettűk a célt, elhibáztuk eszközeinket, ezután jobban vigyázunk, óvatosabbak leszünk? (1910 Csizmadia Sándor¹ 9089012, 24) | Szegény asszony mindjárt érezte, hogy megint elhibázta a mértéket (1927 Sinkó Ervin CD10).

4. (implicit tárggyal is) (rég) ’hibásan, rosszul gondol, ítél meg v. félreért vmit’ ❖ Jobb egyházi embernek kevés tudománynyal bírni, de a kevéssel használni, mint sokat tudni, de a sok tudomány mellett mind az emberiség, mind a keresztyénség regulájit elhibázni (1787 Hrabovszky György C2563, 513) | Nagyon elhibázza bátyám, ha véli, hogy én is előre mindjárt egy fél határ föld vásárlással akarnám uj pályámat kezdeni (1858 Vasárnapi Újság CD56) | Antonio. No nem sokat hibázott. Sebastiano. Nem ám, csak merőben elhibázta a valót (1871 Szász Károly² ford.–Shakespeare CD11) | az öreg elhibázta, ha azt hitte, hogy Nyíregyházán a tudománnyal agyon lehet valamit verni (1883 Mikszáth Kálmán CD04).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. elhibázik

elhibáz tárgyas ige 4a
1.
〈vmely tevékenységet, feladatot stb.〉 rosszul végez (el), rosszul hajt végre, ill. hibát ejtve benne elront vmit
majd minden Kövekröl és Értzekröl Irók, két ellenkez úton hibázták-el a’ Dolgot: az egyik Fél e’ Tudományt puſztán tſak a’ küls meg-eſmértet jegyeken fundálván: A’ Más ellenbe, tſak az Értzválaſztás Tudományára, és az Egybeſzerkeztetéſek fel találására húzván, a’ Köveknek és Értzeknek Megeſmérését
(1782 Benkő Ferenc ford.Werner)
a kormány nem kisérheti gondos figyelemmel a nemzet kifejlődésének haladó lépteit, s munkálkodását ezekhez nem irányozhatja. Innen származnak a számtalan csalódások, a gyakran elhibázott számolások
(1840 Deák Ferenc)
Várj, kérlek, mielőtt merénylenél, Egy két napig várj: mert ha elhibázod, Elvesztem édes társaságodat
(1864 Ács Zsigmond ford.Shakespeare)
A tornatanár elhibázza a saltót és összezúzva viszik ki a színpadról
(1926 Schöpflin Aladár)
Elhibáztam a másolást
(1989 Tandori Dezső)
1a.
úgy készít el vmit, hogy az hibás v. nem az elvártnak megfelelő (minőségű) lesz
a Betű-Rakó az utolsó igazításbann szörnyűképpen el-hibázá az Úrnak előttem mindenkor emlékezetben lévő betses Nevét
(1787 Rát Mátyás)
A’ kép nincs egészen eltalálva, ’s a’ homlokát elhibázta a’ festő
(1806 Kazinczy Ferenc)
Én az Akadémia almanachját használtam a számításaimhoz. No, nekem betett ez az Akadémia. El van hibázva az almanachja!
(1885 Mikszáth Kálmán)
Elhibázta Isten az embert
(1941 Nagy István)
elhibázta a kézimunkáját, s ebből sejti, hogy rosszulléte lehetett
(1957 Benedek István)
1b.
〈házasságot, életet〉 elront
időnek előtte történt halála, egyenesen el hibázott házasságának gyümöltse
(1805 Bodnár Antal)
Vissza-visszagondolt elmúlt életére: hol hibázta azt el?
(1872 Jókai Mór)
Jól látta ő azt már kezdettől fogva, hogy Teréz el fogja hibázni az életét
(1972 Gergely Márta)
2. (átv is)
〈célt〉 eltéveszt, elvét vki, vmi
Azoknak kis ſzáma, a’ kik a’ pállyát jól futottak, mindenütt ki-hirdéttetik; de azoknak ſokaſága, a’ kik a’ tzélt el hibáztak örök feledékenyſégbe mégyen
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
A’ fő czél ugyan elhibáztatott, de a’ nem is gyanított találmányok bőven jutalmazták a’ munkát
(1830 Széchenyi István)
Elhibázza Toldit, mint előbb, a dárda
(1854 Arany János)
Megmagyarázza, miért volt új és merész Petőfi a maga idejében s miért hibázná el teljesen a hatást az, aki ma írná az alábbi szakaszokat
(1944 Németh Andor)
A rálövés helyét gondosan megvizsgálva, sem vért, sem szőrt nem találtunk, tehát valószínűleg teljesen elhibáztam a célt
(1955 Kittenberger Kálmán)
elhibázta a célpontot és Hawaii térsége helyett valahol a Spitzbergák környékére érkezett le
(1995 Természet Világa)
2a.
〈dobást, lövést stb.〉 célt tévesztve elvét
Altzétás el hibázván vágását, tsak gyenge sebet ejthetett ellenségének bal karján
(1774 Báróczi Sándor ford.La Calprenède)
Egykor némelly gerendákon ugrándozott, mellyek egymás mellett, de egymástól valamennyire távol vóltak egy patakon kereſztl által rakva. Egyſzer elhibázta a’ reáugrást, le esett
(1818 Verseghy Ferenc)
Mikor a szám elkezdődött, mikor a késeket az asszony felé kezdte hajigálni, hirtelen elvesztette önuralmát, eszmélete kihagyott, mintha elaludt volna egy másodpercre. Ez alatt elhibázta a dobást és megölte az asszonyt
(1937 Bálint György)
Romero bátyja, ki a bika mögött settengett, előrehajolt s rövid kését a bika lapockájába döe, a szarvai mögé. Először elhibázta, aztán másodszor is belemélyesztette kését a bikába
(1953 Németh Andor ford.Hemingway)
remegett a keze, mint idült alkoholistáké, így aztán a legtöbb lövést elhibázta
(1985 Grendel Lajos)
3. (implicit tárggyal is) (kissé rég)
rosszul választ meg, ill. eltéveszt vmit
[a törvényhozás] e tárgy körül elhibázta a józan utat
(1840 Széchenyi István)
Nagy választék lévén a vezérekben, sokszor elhibázza az ember
(1885 Mikszáth Kálmán)
Vagyunk-e elég bátrak, merészek, fölvilágosodottak, hogy odaálljunk a nyilvánosság elé, azt mondván: tévedtünk, félreértettűk a célt, elhibáztuk eszközeinket, ezután jobban vigyázunk, óvatosabbak leszünk?
(1910 Csizmadia Sándor¹)
Szegény asszony mindjárt érezte, hogy megint elhibázta a mértéket
(1927 Sinkó Ervin)
4. (implicit tárggyal is) (rég)
hibásan, rosszul gondol, ítél meg v. félreért vmit
Jobb egyházi embernek kevés tudománynyal bírni, de a kevéssel használni, mint sokat tudni, de a sok tudomány mellett mind az emberiség, mind a keresztyénség regulájit elhibázni
(1787 Hrabovszky György)
Nagyon elhibázza bátyám, ha véli, hogy én is előre mindjárt egy fél határ föld vásárlással akarnám uj pályámat kezdeni
(1858 Vasárnapi Újság)
Antonio. No nem sokat hibázott. Sebastiano. Nem ám, csak merőben elhibázta a valót
(1871 Szász Károly² ford.Shakespeare)
az öreg elhibázta, ha azt hitte, hogy Nyíregyházán a tudománnyal agyon lehet valamit verni
(1883 Mikszáth Kálmán)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. elhibázik

Beállítások