elhord ige 3a1

1. ts (átv is) ’〈szállítóeszköz v. ember (vmivel)〉 egyenként v. részenként, részletekben elvisz (vhonnan) vmit’ ❖ A’ honnan a’ ganéjt el hordjak [!], ott mindenkor potſolya marad hátra (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 30) | a’ kisasszonyoktól [...] a’ hitelbe el hordott tsiri biri tzifraságok’ árát szedje bé (1822 Sebestyén Gábor 8405001, 15) | csináljuk az országutat. Egy helyen öles gránitsziklát kell elhordani (1906 Gárdonyi Géza C1844, 131) | A kisalföldi Állami Erdőgazdaság szállítómunkásai vasárnap rendkívüli műszakot szerveztek és tehergépkocsikon összesen csaknem ezer mázsa tűzifát hordtak el az erdőkből (1963 Magyar Nemzet jan. 22. C0356, 3) | Az ingeimet a nővéremnek kellett elhordanom, ha tisztán akartam fölvenni (1974 Galgóczi Erzsébet 2025006, 533) | 10 szemétszállító autó hordja el az összegyűlt szemetet a szállodáktól (1995 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’árucikként (rendszeresen) elszállít, sokfelé széthord vmit’ ❖ A több el-hordatott portékáknak ezek a nevezetesſebb nemeik: gyapju, ſajt, fagygyu, br, bé-ſózott hús, viaſz, üveg, méz, hal, hamu-ſó (1781 Magyar Hírmondó 7444012, 91) | A’ Hamburgi senyvesztett, vagy páczolt hust kellemetes ize miatt nagy becsben tartják, és messzi főldre elhordják (1829 Zádor Elek ford.–Wigand 8532013, 66) | [a faluban] fazekakat csináltak, elhordták a világba és a világból pénzt hoztak haza (1935 Sellyei József 1140001, 20) | Erdős hegyvidékek falvai űzték a járomfaragást, s messze vidékekre hordták el termékeiket (1999 Magyar néprajz CD47).

1b. (tbsz-ban) ’〈annak kif-ére, hogy árut nagy mennyiségben, tömegesen megvásárolnak, megvesznek〉’ ❖ a nagyjából egy ÁBC-nyi területen elterjeszkedő Mega store-ból zsákszámra hordják el az árukat (2002 Népszava aug. 29. C7465, 15) | ha a boltból mind elhordjuk az árut, miközben a raktárt nem töltik fel újra, akkor a készlet egyszer csak kifogy (2003 Népszava febr. 6. C7466, 15).

1c. (rég) ’〈kül. hírt〉(szájról szájra adva) eljuttat (vhova), ill. szétvisz’ ❖ Viſgáld-meg leg-is-leg-elsben Itthonodat. Ezeknek kellett el-hordaniok híredet (1786 Dugonics András C1471, 79) | Hadd lássa minden útas ’s hordja el Széles világba mindenütt hirét, Hogy méltó bosszu tette ezt veled (1839 Kelmenfy László 8234001, 248) | Ki hordja el házról házra, faluról falura [...] gyönyörű nyelvünket? (1857 Vas Gereben C4378, 101) | a pásztorok elhordják a hírt a mosszori várig, hogy a fejedelem fiát megostorozták, száműzték (1886 Jókai Mór CD18).

1d. (rendsz. tbsz 3. sz-ben) ’〈más tulajdonában levő tárgyak, dolgok sokaságát, ill. épületet, építményt〉(alattomban) egyenként, ill. darabjaira bontva, részletekben jogtalanul elvesz(i), és magával visz(i)’ ❖ [a Topánfalvára betörő oláhok] ott a magyarokat elpusztítják, magokat otthon nem találván, házokat elrontják, vagyonokat elhordják (1784 Szabó Pál¹ 7200001, 460) | Hát azt írtam e, hogy [...] Ujhelyi pinczémet feltörték, boraimat elhordták? (1815 Kazinczy Ferenc C2565, 342) | Nehány perc múlva egy szalontai gazda jött a vezérhez, panaszkodva, hogy a katonák elhordták a kerítését tüzelőnek (1886 Jókai Mór CD18) | Más kategóriába tartozik például az a legutóbb leleplezett [...] benzinkútkezelő, aki több mint 30 ezer forint értékű árut hordott el az áruházból: őt már tolvajnak nevezi a jog és a közfelfogás (1977 Népszabadság szept. 27. C7827, 4) | [a] három kastély kifosztva, üresen tátongott nyitott kapuival, ablakaival, berendezését elhordták, csupán elbontott cserépkályháinak maradékai utaltak az egykori gazdagságra (2000 Domonkos Ottó CD52).

1e. ’〈(ragadozó) állat több kisebb állatot v. termést〉 egyenként v. részletekben táplálékként magával visz’ ❖ [a Sas] el-ragadá a’ Rókának kölykeit, és eledell vivé a’ Fijainak. Meg-térvén a’ Róka, latá [!], hogy el-hordatták vólna kölykeit, és erſen meg-ſzomorodék (1776 Esopus meséi ford. C1641, 75) | [a farkas] utólsó inségben a’ kisebb háziebeket is elhordja (1829 Pák Dienes 8346011, 9) | Hát csak őrizd azt a szőllőt, melyet nálad nélkül mind elhordana a darázs (1915 e. Baksay Sándor C0736, 285) | A húsvéti hímestojást ki kell vinni a határba, hogy a faluból a kányák ne hordják el a csibéket (2000 Bezerédy Győző CD36).

1f. (rég) ’〈fertőző betegség emberek, állatok sokaságát〉 egyiket a másik után elviszi, elragadja az élők sorából’ ❖ Svétziában a’ Himlö esztendönként tízed részét a’ gyermekeknek el-hordgya (1785 Báti János ford.–Rosenstein C0880, 87) | ragadó nyavalya támadott, és sok ezereket el-hordott (1790 Mindenes Gyűjtemény C0368, 83) | a’ Pestis [...] 1618-ban 600,000 embert hordott-el (1801 Benkő Ferenc C0957, 13) | a kit még ezek sem bírtak kiölni, azt négy év mulva elhordta a pestis (1887 Baksay Sándor C0736, 209).

1g. ’〈szitkozódás részeként〉’ ❖ No a tatár hordja el, én megjárám (1793 Csokonai Vitéz Mihály C1325, 616) | ne lármázzatok ugy! hordjon el a manó (1843 Vajda Péter ford.–Bulwer-Lytton C4670, 93) | Hogy a szivárványos zivatar hordana el valamennyi poétázó, ábrándos embert [...] mint maga (1854 Jókai Mór C2244, 139) | Ördög vigyen s hordjon el, auktoroddal együtt (1970 Határ Győző 9227001, 128).

1h. ’〈egy, ill. több személyt〉 több ízben v. több helyre, ill. egyiket a másik után magával visz vhova vki’ ❖ Már most csak tartsuk magunkat mellette, ő [ti. báró Berzy Tivadar] mindenüvé el fog bennünket hordani (1854 Jókai Mór C2244, 15) | [Feleségét] a gróf minden társaságba elhordta magával (1891 Jókai Mór CD18) | gyűlnek már a falusiak napszámmunkára, és hordják is el őket a városi birtokosok (1924 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | a kistelepüléseknek, bizonyos lélekszám alatti településeknek az iskolái sorban szűnnek meg. Az [...], hogy szülők kezdik elhordani gyerekeiket más településekre (1996 Országgyűlési Napló CD62).

1i. (rég, ritk) ’〈több személyt katonának〉 egyiket a másik után elvisz’ ❖ A keleti háboru óta a pipatajték ára nagyon felment, nem azért, mintha ágyukat csinálnának belőle, hanem mivel a vele foglalkozó munkásokat elhordták katonáknak (1855 Vasárnapi Újság CD56) | A fiúkat elhordják katonának (1919 Oláh Gábor 9487061, 22).

1j. (vissz nm-i, ill. a cselekvő személyt jelképező fn-i tárggyal, gyakr. felsz módban) (pejor v. tréf)(megszégyenülve) eltávozik (vhonnan) vki’ ❖ nagy hamar el-hordám magamat ’S a’ fel-vett gyermekkel folytatom utamat (1774 Dugonics András C1484, 160) | Hazudsz, ringyó! [...] Hordd el innen testedet (1807 Kisfaludy Sándor CD01) | Hordd el magad, dologtalan! A koldulás itt tiltva van! (1885 Reviczky Gyula 8392074, 112) | Hordja el az irháját! – kiáltotta az asszony fenyegetőn (1968 Szőllősy Klára ford.–Maltz 9685003, 232).

2. ts (átv is) ’〈szél v. áradó víz vminek a sokaságát v. több darabból álló dolgot〉 helyéről kiemelve v. leszakítva apránként v. egyiket a másik után magával sodor(ja)’ ❖ nem-vólna azért jobb semmi, mint ha az ember valami mesterséggel Vizet árasztana reá [ti. a talajra], a’ mellyel a’ Föld’ Szinét jól-el-hordatná (1773 Szilágyi Sámuel² ford.–Wiegand C4022, 86) | szerelmed nélkül e’ kebel puszta, mint a’ kopár letarolt mező, mellynek virágait elhordá a’ romboló vihar (1848 Életképek C0106, 234) | [a gáton] a ruhát jól megöblögetik, s a mosólapickával, mosósulyokkal keményen megcsapkodják. A patak árja elhordja a piszkot, míg végre a ruha hófehér lesz (1911 Malonyay Dezső 8292033, 198) | Ráérek a havat elhányni reggel is, ha ugyan el nem hordja ez a bolond szél (1942 Veres Péter C5093, 9) | A földi tanúhegyek mellől a lazább homokos, üledékes talajt elhordta a szél-víz erózió (1998 Magyar Hírlap CD09).

2a. (rég) ’〈szél hangot〉 elvisz, elröpít (vhova)’ ❖ szél fútt, ’s a’ gyöngyszót elhordta (1840 Remény C3610, 135) | Elvonúl a tábor, csillapul morajja: Ezt a szél elhordta, azt a por takarja (1846 Arany János C0648, 9) | a pásztorok fuvolája megszólalt. A csöndes éjszakában messze elhordta az esti szellő (1863 Kazár Emil C2509, 132) | [a harangszót a] vadászok füléig elhordja a szél (1886 Jókai Mór CD18).

2b. (rég) ’〈›heves szél‹ jelentésű alannyal annak kif-ére, hogy vki gyorsan távozik, eltűnik vhonnan〉’ ❖ A’ két idegent elhordta a szél (1816 Kazinczy Ferenc C2567, 66) | Istennek hála! hogy a szél elhordta a patert (1847 Jósika Miklós C2403, 126) | Elhordta azokat a szélvész, a berekben még mindig lövöldöznek (1880 e. Csepreghy Ferenc C1284, 311) | Hordjon már el innen a fergeteg! (1898 Dankó Pista C1351, 16).

2c. (rég) ’〈lövedék(ével lőfegyver, kül. ágyú)〉 eltalál és magával sodor vmit, vkit’ ❖ egy Margarita névü taratzk-mosár, El-hordotta torkát, ’s nem vólt lelkének zár, Azonnal ott meg-holt (1777 Kónyi János C2731, 159) | egy 12 fontos Török gollyóbis, az óldalán függö kardját hüvellyestöl edgyütt el-hordotta (1788 Magyar Kurír C0313, 615) | Kit meg-öl éles vas, kit el-hord fene ágyu golyóbis (1790 Mindenes Gyűjtemény C0368, 384) | Egy 17 éves honvédet, kinek fél lábát az ágyugolyó elhordta, [...] a nép, mint érdemes bajnokot, vállain hordozá körül a városban (1849 Március Tizenötödike C4809, 24) | a puska elsült s elhordta a fuvó fejét (1856 Jókai Mór C2230, 106) | jön búgva egy ellenséges ágyúgolyó, s elhordja a tüzérkapitánynak a fejét (1903 Jókai Mór CD18).

3. ts (rég) ’〈vmely állatot, tárgyat〉 magánál tartva hosszasan hord, hordoz’ ❖ a’ ki ezen porból, egy kés hegynyit, téjbe, borba, pálinkába, vagy vizbe meg iſzik, az, a’ kigyót, még a’ kebelébe is el-hordhattya, akarmelly réſzit teſtének a’ kigyó fúlánkjához tartya is, attól, a’ kigyó el fordul, és meg nem tsipi (1793 Bécsi Magyar Merkurius 7396003, 655) | [A repülőmókus] annyira megszelidíthető, hogy zsebben is el lehet hordani (1847 Peregriny Elek 8360008, 89) | a kinek tele is az erszénye, bizton bátran elhordhatja oldalzsebében (1894 Rodiczky Jenő C3633, 149).

3a. ’〈ruhadarabot, ékszert stb. (vmennyi ideig)(vhogyan) hosszasan hord, visel vki’ ❖ [András] szennyesen elhordja magán a ruhát két hétig is (1857 Jókai Mór C2255, 204) | Lehetetlen pusztai gúnyáját [Illyés Gyula] még csak elhordaná, de mikor a kiejtésébe köt bele egy tanárja, hazaszökik (1943 Juhász Géza¹ 9283007, 48) | a gyermekek nőnek, [...] ennek következtében igen gyakran kell cipőt venni, nem úgy, mint a felnőttnek, akinek ha nincs pénze, sok-sok évig el tudja hordani azt a cipőt, amit egyszer meg tudott venni (1997 Országgyűlési Napló CD62).

3b. ’〈ruhadarabot〉 addig hord, amíg az teljesen elhasználódik, tönkremegy’ ❖ Nemcsak hogy hordja [a subát], hanem el is hordja, el is nyüvi (1900 Bársony István C0842, 34) | A padláson temérdek ruhanemű, mert az Annus férje első szűcsmester volt a megyében. Van ott annyi bunda, hogy holtig sem hordod el, kedves fiam (1913 Krúdy Gyula C2841, 51) | Cserépfalun viszont egy asszony élete folyamán több bőrmellényt is elhordott (1997 Magyar néprajz CD47).

4. ts (irod) ’〈bajt, lelki fájdalmat, szenvedést〉(hosszasan) elvisel, elszenved’ ❖ Dáma! ha illy vérhez mint Honnosi tiſzta gyökérhez Nem ſzabod életedet, hordjad-el a’ Jegyedet (1786 Édes Gergely 7095002, 42) | nem tudnám e csapást elhordani, Ha hogy vigaszt nem adna valami (1856 Losonczy László 8277042, 172) | e csodás kényesség hogy’ hordhatna el Ily felsülést? (1885 Ábrányi Emil ford.–Byron C0509, 287) | Elhordom én egyedül a bánatomat is! – az igazságomat is! (1974 Dobozy Imre 9110001, 62).

5. tn ’〈()fegyver〉 képes lövedékét elröpíteni vmeddig, ill. 〈kilőtt lövedék〉 képes eljutni vmeddig’ ❖ Nagyúri családok elhagyták a házaikat, akiké még le nem égett, s a Cigánymezőn állítottak fel sátorokat, azokban laktak. Odáig nem hordtak el a monostori ágyúk bombái (1888 Jókai Mór CD18) | ha a puska vagy parittya odáig elhord, lelövöm vagy ledobom [a célt] (1899 Dózsa Endre C1443, 18).

5a. (rég) ’〈annak kif-ére, hogy szemüveg, látcső olyan, hogy el lehet látni vele vmeddig〉’ ❖ a meddig pápaszeme elhord: végig olvas minden czimet (1892 Ágai Adolf C0545, 278) | az én messzelátóm mintha elhordott volna mennyországnak kellős közepébe (1892 Ágai Adolf C0545, 200).

Fr: sátorfa.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, elhordat, elhordathat, elhordatik, elhordatott, elhordattat, elhordattathat, elhordattatik, elhordhat, elhordott

elhord ige 3a1
1. tárgyas (átv is)
〈szállítóeszköz v. ember (vmivel) egyenként v. részenként, részletekben elvisz (vhonnan) vmit
A’ honnan a’ ganéjt el hordjak [!], ott mindenkor potſolya marad hátra
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
a’ kisasszonyoktól [...] a’ hitelbe el hordott tsiri biri tzifraságok’ árát szedje bé
(1822 Sebestyén Gábor)
csináljuk az országutat. Egy helyen öles gránitsziklát kell elhordani
(1906 Gárdonyi Géza)
A kisalföldi Állami Erdőgazdaság szállítómunkásai vasárnap rendkívüli műszakot szerveztek és tehergépkocsikon összesen csaknem ezer mázsa tűzifát hordtak el az erdőkből
(1963 Magyar Nemzet jan. 22.)
Az ingeimet a nővéremnek kellett elhordanom, ha tisztán akartam fölvenni
(1974 Galgóczi Erzsébet)
10 szemétszállító autó hordja el az összegyűlt szemetet a szállodáktól
(1995 Magyar Hírlap)
1a.
árucikként (rendszeresen) elszállít, sokfelé széthord vmit
A több el-hordatott portékáknak ezek a nevezetesſebb nemeik: gyapju, ſajt, fagygyu, br, bé-ſózott hús, viaſz, üveg, méz, hal, hamu-ſó
(1781 Magyar Hírmondó)
A’ Hamburgi senyvesztett, vagy páczolt hust kellemetes ize miatt nagy becsben tartják, és messzi főldre elhordják
(1829 Zádor Elek ford.Wigand)
[a faluban] fazekakat csináltak, elhordták a világba és a világból pénzt hoztak haza
(1935 Sellyei József)
Erdős hegyvidékek falvai űzték a járomfaragást, s messze vidékekre hordták el termékeiket
(1999 Magyar néprajz)
1b. (tbsz-ban)
〈annak kif-ére, hogy árut nagy mennyiségben, tömegesen megvásárolnak, megvesznek〉
a nagyjából egy ÁBC-nyi területen elterjeszkedő Mega store-ból zsákszámra hordják el az árukat
(2002 Népszava aug. 29.)
ha a boltból mind elhordjuk az árut, miközben a raktárt nem töltik fel újra, akkor a készlet egyszer csak kifogy
(2003 Népszava febr. 6.)
1c. (rég)
〈kül. hírt〉 (szájról szájra adva) eljuttat (vhova), ill. szétvisz
Viſgáld-meg leg-is-leg-elsben Itthonodat. Ezeknek kellett el-hordaniok híredet
(1786 Dugonics András)
Hadd lássa minden útas ’s hordja el Széles világba mindenütt hirét, Hogy méltó bosszu tette ezt veled
(1839 Kelmenfy László)
Ki hordja el házról házra, faluról falura [...] gyönyörű nyelvünket?
(1857 Vas Gereben)
a pásztorok elhordják a hírt a mosszori várig, hogy a fejedelem fiát megostorozták, száműzték
(1886 Jókai Mór)
1d. (rendsz. tbsz 3. sz-ben)
〈más tulajdonában levő tárgyak, dolgok sokaságát, ill. épületet, építményt〉 (alattomban) egyenként, ill. darabjaira bontva, részletekben jogtalanul elvesz(i), és magával visz(i)
[a Topánfalvára betörő oláhok] ott a magyarokat elpusztítják, magokat otthon nem találván, házokat elrontják, vagyonokat elhordják
(1784 Szabó Pál¹)
Hát azt írtam e, hogy [...] Ujhelyi pinczémet feltörték, boraimat elhordták?
(1815 Kazinczy Ferenc)
Nehány perc múlva egy szalontai gazda jött a vezérhez, panaszkodva, hogy a katonák elhordták a kerítését tüzelőnek
(1886 Jókai Mór)
Más kategóriába tartozik például az a legutóbb leleplezett [...] benzinkútkezelő, aki több mint 30 ezer forint értékű árut hordott el az áruházból: őt már tolvajnak nevezi a jog és a közfelfogás
(1977 Népszabadság szept. 27.)
[a] három kastély kifosztva, üresen tátongott nyitott kapuival, ablakaival, berendezését elhordták, csupán elbontott cserépkályháinak maradékai utaltak az egykori gazdagságra
(2000 Domonkos Ottó)
1e.
(ragadozó) állat több kisebb állatot v. termést〉 egyenként v. részletekben táplálékként magával visz
[a Sas] el-ragadá a’ Rókának kölykeit, és eledell vivé a’ Fijainak. Meg-térvén a’ Róka, latá [!], hogy el-hordatták vólna kölykeit, és erſen meg-ſzomorodék
(1776 Esopus meséi ford.)
[a farkas] utólsó inségben a’ kisebb háziebeket is elhordja
(1829 Pák Dienes)
Hát csak őrizd azt a szőllőt, melyet nálad nélkül mind elhordana a darázs
(1915 e. Baksay Sándor)
A húsvéti hímestojást ki kell vinni a határba, hogy a faluból a kányák ne hordják el a csibéket
(2000 Bezerédy Győző)
1f. (rég)
〈fertőző betegség emberek, állatok sokaságát〉 egyiket a másik után elviszi, elragadja az élők sorából
Svétziában a’ Himlö esztendönként tízed részét a’ gyermekeknek el-hordgya
(1785 Báti János ford.Rosenstein)
ragadó nyavalya támadott, és sok ezereket el-hordott
(1790 Mindenes Gyűjtemény)
a’ Pestis [...] 1618-ban 600,000 embert hordott-el
(1801 Benkő Ferenc)
a kit még ezek sem bírtak kiölni, azt négy év mulva elhordta a pestis
(1887 Baksay Sándor)
1g.
〈szitkozódás részeként〉
No a tatár hordja el, én megjárám
(1793 Csokonai Vitéz Mihály)
ne lármázzatok ugy! hordjon el a manó
(1843 Vajda Péter ford.Bulwer-Lytton)
Hogy a szivárványos zivatar hordana el valamennyi poétázó, ábrándos embert [...] mint maga
(1854 Jókai Mór)
Ördög vigyen s hordjon el, auktoroddal együtt
(1970 Határ Győző)
1h.
〈egy, ill. több személyt〉 több ízben v. több helyre, ill. egyiket a másik után magával visz vhova vki
Már most csak tartsuk magunkat mellette, ő [ti. báró Berzy Tivadar] mindenüvé el fog bennünket hordani
(1854 Jókai Mór)
[Feleségét] a gróf minden társaságba elhordta magával
(1891 Jókai Mór)
gyűlnek már a falusiak napszámmunkára, és hordják is el őket a városi birtokosok
(1924 Tersánszky Józsi Jenő)
a kistelepüléseknek, bizonyos lélekszám alatti településeknek az iskolái sorban szűnnek meg. Az [...], hogy szülők kezdik elhordani gyerekeiket más településekre
(1996 Országgyűlési Napló)
1i. (rég, ritk)
〈több személyt katonának〉 egyiket a másik után elvisz
A keleti háboru óta a pipatajték ára nagyon felment, nem azért, mintha ágyukat csinálnának belőle, hanem mivel a vele foglalkozó munkásokat elhordták katonáknak
(1855 Vasárnapi Újság)
A fiúkat elhordják katonának
(1919 Oláh Gábor)
1j. (vissz nm-i, ill. a cselekvő személyt jelképező fn-i tárggyal, gyakr. felsz módban) (pejor v. tréf)
(megszégyenülve) eltávozik (vhonnan) vki
nagy hamar el-hordám magamat ’S a’ fel-vett gyermekkel folytatom utamat
(1774 Dugonics András)
Hazudsz, ringyó! [...] Hordd el innen testedet
(1807 Kisfaludy Sándor)
Hordd el magad, dologtalan! A koldulás itt tiltva van!
(1885 Reviczky Gyula)
Hordja el az irháját! – kiáltotta az asszony fenyegetőn
(1968 Szőllősy Klára ford.Maltz)
2. tárgyas (átv is)
〈szél v. áradó víz vminek a sokaságát v. több darabból álló dolgot〉 helyéről kiemelve v. leszakítva apránként v. egyiket a másik után magával sodor(ja)
nem-vólna azért jobb semmi, mint ha az ember valami mesterséggel Vizet árasztana reá [ti. a talajra], a’ mellyel a’ Föld’ Szinét jól-el-hordatná
(1773 Szilágyi Sámuel² ford.Wiegand)
szerelmed nélkül e’ kebel puszta, mint a’ kopár letarolt mező, mellynek virágait elhordá a’ romboló vihar
(1848 Életképek)
[a gáton] a ruhát jól megöblögetik, s a mosólapickával, mosósulyokkal keményen megcsapkodják. A patak árja elhordja a piszkot, míg végre a ruha hófehér lesz
(1911 Malonyay Dezső)
Ráérek a havat elhányni reggel is, ha ugyan el nem hordja ez a bolond szél
(1942 Veres Péter)
A földi tanúhegyek mellől a lazább homokos, üledékes talajt elhordta a szél-víz erózió
(1998 Magyar Hírlap)
2a. (rég)
〈szél hangot〉 elvisz, elröpít (vhova)
szél fútt, ’s a’ gyöngyszót elhordta
(1840 Remény)
Elvonúl a tábor, csillapul morajja: Ezt a szél elhordta, azt a por takarja
(1846 Arany János)
a pásztorok fuvolája megszólalt. A csöndes éjszakában messze elhordta az esti szellő
(1863 Kazár Emil)
[a harangszót a] vadászok füléig elhordja a szél
(1886 Jókai Mór)
2b. (rég)
›heves szél‹ jelentésű alannyal annak kif-ére, hogy vki gyorsan távozik, eltűnik vhonnan〉
A’ két idegent elhordta a szél
(1816 Kazinczy Ferenc)
Istennek hála! hogy a szél elhordta a patert
(1847 Jósika Miklós)
Elhordta azokat a szélvész, a berekben még mindig lövöldöznek
(1880 e. Csepreghy Ferenc)
Hordjon már el innen a fergeteg!
(1898 Dankó Pista)
2c. (rég)
〈lövedék(ével lőfegyver, kül. ágyú) eltalál és magával sodor vmit, vkit
egy Margarita névü taratzk-mosár, El-hordotta torkát, ’s nem vólt lelkének zár, Azonnal ott meg-holt
(1777 Kónyi János)
egy 12 fontos Török gollyóbis, az óldalán függö kardját hüvellyestöl edgyütt el-hordotta
(1788 Magyar Kurír)
Kit meg-öl éles vas, kit el-hord fene ágyu golyóbis
(1790 Mindenes Gyűjtemény)
Egy 17 éves honvédet, kinek fél lábát az ágyugolyó elhordta, [...] a nép, mint érdemes bajnokot, vállain hordozá körül a városban
(1849 Március Tizenötödike)
a puska elsült s elhordta a fuvó fejét
(1856 Jókai Mór)
jön búgva egy ellenséges ágyúgolyó, s elhordja a tüzérkapitánynak a fejét
(1903 Jókai Mór)
3. tárgyas (rég)
〈vmely állatot, tárgyat〉 magánál tartva hosszasan hord, hordoz
a’ ki ezen porból, egy kés hegynyit, téjbe, borba, pálinkába, vagy vizbe meg iſzik, az, a’ kigyót, még a’ kebelébe is el-hordhattya, akarmelly réſzit teſtének a’ kigyó fúlánkjához tartya is, attól, a’ kigyó el fordul, és meg nem tsipi
(1793 Bécsi Magyar Merkurius)
[A repülőmókus] annyira megszelidíthető, hogy zsebben is el lehet hordani
(1847 Peregriny Elek)
a kinek tele is az erszénye, bizton bátran elhordhatja oldalzsebében
(1894 Rodiczky Jenő)
3a.
〈ruhadarabot, ékszert stb. (vmennyi ideig) (vhogyan) hosszasan hord, visel vki
[András] szennyesen elhordja magán a ruhát két hétig is
(1857 Jókai Mór)
Lehetetlen pusztai gúnyáját [Illyés Gyula] még csak elhordaná, de mikor a kiejtésébe köt bele egy tanárja, hazaszökik
(1943 Juhász Géza¹)
a gyermekek nőnek, [...] ennek következtében igen gyakran kell cipőt venni, nem úgy, mint a felnőttnek, akinek ha nincs pénze, sok-sok évig el tudja hordani azt a cipőt, amit egyszer meg tudott venni
(1997 Országgyűlési Napló)
3b.
〈ruhadarabot〉 addig hord, amíg az teljesen elhasználódik, tönkremegy
Nemcsak hogy hordja [a subát], hanem el is hordja, el is nyüvi
(1900 Bársony István)
A padláson temérdek ruhanemű, mert az Annus férje első szűcsmester volt a megyében. Van ott annyi bunda, hogy holtig sem hordod el, kedves fiam
(1913 Krúdy Gyula)
Cserépfalun viszont egy asszony élete folyamán több bőrmellényt is elhordott
(1997 Magyar néprajz)
4. tárgyas (irod)
〈bajt, lelki fájdalmat, szenvedést〉 (hosszasan) elvisel, elszenved
Dáma! ha illy vérhez mint Honnosi tiſzta gyökérhez Nem ſzabod életedet, hordjad-el a’ Jegyedet
(1786 Édes Gergely)
nem tudnám e csapást elhordani, Ha hogy vigaszt nem adna valami
(1856 Losonczy László)
e csodás kényesség hogy’ hordhatna el Ily felsülést?
(1885 Ábrányi Emil ford.Byron)
Elhordom én egyedül a bánatomat is! – az igazságomat is!
(1974 Dobozy Imre)
5. tárgyatlan
()fegyver〉 képes lövedékét elröpíteni vmeddig, ill. 〈kilőtt lövedék〉 képes eljutni vmeddig
Nagyúri családok elhagyták a házaikat, akiké még le nem égett, s a Cigánymezőn állítottak fel sátorokat, azokban laktak. Odáig nem hordtak el a monostori ágyúk bombái
(1888 Jókai Mór)
ha a puska vagy parittya odáig elhord, lelövöm vagy ledobom [a célt]
(1899 Dózsa Endre)
5a. (rég)
〈annak kif-ére, hogy szemüveg, látcső olyan, hogy el lehet látni vele vmeddig〉
a meddig pápaszeme elhord: végig olvas minden czimet
(1892 Ágai Adolf)
az én messzelátóm mintha elhordott volna mennyországnak kellős közepébe
(1892 Ágai Adolf)
Fr: sátorfa
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, elhordat, elhordathat, elhordatik, elhordatott, elhordattat, elhordattathat, elhordattatik, elhordhat, elhordott

Beállítások